100 év - egy dinasztia története
78 2013. 04. I Magyar Asztalos és Faipar
ipartörténet
Az alapító nagyapa – id. Kálmán István.
Mint a mesében szokott, úgy indul
a történet. Egy kis felvidéki faluban,
Zsarnócán (most Zarnovica) igen szerény
körülmények között 1884-ben
megszületett István (Nagyapám). Mikor
kitanulta az asztalosszakmát és megkapta
a segédlevelet, 17 éves korában, vállán
egy batyuval, benne egy váltás ruhával,
nekiindult, mint a legkisebb fiú a családból,
hogy meghódítsa a világot.
Esztergomi, majd kecskeméti évek
után 1908-ban jött Újpestre, ahol akkor
jelentős iparosodás indult be.
Főleg a bőripar és a faipar fejlődött
látványosan. 1910-ben találkozott
Annával (Nagyanyámmal), akinek a
történetben igen jelentős szerepe van.
1911-ben összeházasodnak, összeáll egy
ideális páros arra, hogy megbirkózzon az
őskapitalizmus kemény, embert próbáló
viszonyaival és természetesen megvalósítsa
álmait.
Nagyapám egy abszolút jó kezű, precíz
és kreatív iparos, de nagyon halk szavú,
visszahúzódó és nem kezdeményező.
Mottó: „Egy pesszimista minden lehetőségben a nehézséget látja,
egy optimista minden nehézségben meglátja a lehetőséget” (W. Churchill)
100 év – egy dinasztia története
Idén ünnepli fennállásának centenáriumát az újpesti székhelyű Kálmán Kft. Mi kell ahhoz,
hogy egy cég ennyi időn keresztül a tradíciókat megtartva folyamatosan megújuljon, maradéktalanul
megfeleljen a piac mindenkori elvárásainak? Cikksorozatunk segítségével betekintést
nyerhetünk 100 év és három generáció eredményeibe, munkásságába.
Ezzel szemben Anna nagyanyám, aki egy
kis Vas megyei faluból származott, tiszta
fejű, gyors észjárású, bátran, merészen
kezdeményező, igazi menedzsertípus
volt.
Szinte a semmiből kezdték.
1913-ban az újpesti Anonymus
utcában, egy dohos szuterénban, gyalupaddal
és kéziszerszámokkal indult el a
Kálmán cég.
1914-ben kitör a világháború. Nagyapámat
kiviszik a frontra, orosz fogságba
kerül. Nagyanyám egy hadiüzemben
vállal munkát, igen keményen dolgozik.
Pluszban földet bérel Újpest határában,
amit saját kezűleg megművel. A műhelyből
a félkész termékeket, gyalupadot és
szerszámokat bepakolja a kis lakásuk
egyetlen szobájába és gyakorlatilag a
konyhában élnek az időközben (1912)
megszületett Imrével (Apámmal).
„Ha majd Apád hazajön, tudja folytatni
a munkát” – magyarázta Nagyanyám a
szűkös viszonyokat fiának.
Jól gondolta. Nagyapám többszöri
sikertelen kísérlet után 1918-ban haza-
Id. Kálmán István
A Deák Ferenc utca az átépítések előtt (1929)
szökött. Ott folytatta ahol abbahagyta,
a szuterén még szabad volt.
A szorgalom, a tehetség és a bátor vállalkozó
szellem tért nyert. 1925-ben megvetMagyar
Asztalos és Faipar I 2013. 04. 79
ipartörténet
ték az Újpest, Deák Ferenc utcában (ahol
most a Kozma Lajos Faipari Szakközépiskola
áll) korábban egy pékség által használt
nagyobb ingatlant, ahol elkezdődött egy
komolyabb, a kor technikai színvonalának
megfelelő asztalosüzem kiépítése.
A fejlődés töretlen volt a második
világháborúig. Fokozatosan alakultak az
átépítések, korszerű német gépeket vásároltak,
majd 1932-ben új épületszárnyat
építettek. A '30-as évekre a Kálmán cég
Újpesten a jelentős bútorgyártó üzemek
közé nőtte ki magát.
A cég fénykorában 25–30 emberrel
dolgozott, saját faszobrászokat és intarziakészítőt
is alkalmaztak.
Főleg stíl- és stilizált bútorokat
gyártottak, de foglalkoztak komplett
lakberendezéssel is. Neves tervezők
dolgoztak a cégnek. Külön kiemelném
Harry Darileket, aki Angliából települt
hazánkba és bútortörténettel foglalkozó
könyvekben fellelhető a neve.
A komolyan fejlődő üzem több aranyérmet
nyert az évente megrendezett
nemzetközi vásárokon.
Nagyapám elnyerte az igen rangos
aranykoszorús mester címet. Részt vett
az újpesti asztalosélet szervezésében, az
asztalos ipartestület elnökségi tagja volt.
A '30-as évek végére a Budapesttől akkor
még különálló Újpesten több mint négyszáz
asztalos- és faipari vállalkozás működött.
Sajnos újra jött egy világháború.
A második világháború után, de főleg
1949-ben a politikában bekövetkezett
változások hatására a cég a „rugalmas
visszavonulás” taktikáját választva meg-
A nemzetközi vásárok egyikén nyert aranyérem
1154 Budapest,
Szentmihályi út 54.
Tel.: 06-1/306-4941
www.kalmankft.hu
próbált talpon maradni. Az épületek több
mint felét bérbe adták egy ún. szocialista
nagyvállalatnak raktározásra, így sikerült
elkerülni az épületek államosítását.
A gépparkból, minden térítés nélkül
elvitték a két legértékesebb gépet. Egy
háromhengeres, akkor nagyon korszerű
csiszológépet és a csapozó marógépet, ami
az akkori technológiai szinten szintén
csúcsnak számított. Viszont így sikerült
elkerülni az egész üzem államosítását.
A megmaradt technológiai területen
a cég a szó szoros értelmében túlélésre
rendezkedett be. Nagyapám, a lecsonkított
gépházban szolgáltató bérmunkát vállalt,
az akkor még Újpesten nagy számban lévő
kis műhellyel rendelkező asztalosmesterek
jártak oda gépmunkájukat elvégezni.
Apám, aki időközben kitanulta a
szakmát és asztalosmester lett (erről
később a második részben), és az állam
által kisajátított értékes berendezések
nélkül a kézi műhely területén egyedi
bútorgyártásra állt be.
Az üzem a szocializmus kedvenc szóhasználatával
élve, „MASZEK”-ké vált.
(Folytatjuk)
Kálmán István
