100 év - egy dinasztia története

78 2013. 04. I Magyar Asztalos és Faipar

ipartörténet

Az alapító nagyapa – id. Kálmán István.

Mint a mesében szokott, úgy indul

a történet. Egy kis felvidéki faluban,

Zsarnócán (most Zarnovica) igen szerény

körülmények között 1884-ben

megszületett István (Nagyapám). Mikor

kitanulta az asztalosszakmát és megkapta

a segédlevelet, 17 éves korában, vállán

egy batyuval, benne egy váltás ruhával,

nekiindult, mint a legkisebb fiú a családból,

hogy meghódítsa a világot.

Esztergomi, majd kecskeméti évek

után 1908-ban jött Újpestre, ahol akkor

jelentős iparosodás indult be.

Főleg a bőripar és a faipar fejlődött

látványosan. 1910-ben találkozott

Annával (Nagyanyámmal), akinek a

történetben igen jelentős szerepe van.

1911-ben összeházasodnak, összeáll egy

ideális páros arra, hogy megbirkózzon az

őskapitalizmus kemény, embert próbáló

viszonyaival és természetesen megvalósítsa

álmait.

Nagyapám egy abszolút jó kezű, precíz

és kreatív iparos, de nagyon halk szavú,

visszahúzódó és nem kezdeményező.

Mottó: „Egy pesszimista minden lehetőségben a nehézséget látja,

egy optimista minden nehézségben meglátja a lehetőséget” (W. Churchill)

100 év – egy dinasztia története

Idén ünnepli fennállásának centenáriumát az újpesti székhelyű Kálmán Kft. Mi kell ahhoz,

hogy egy cég ennyi időn keresztül a tradíciókat megtartva folyamatosan megújuljon, maradéktalanul

megfeleljen a piac mindenkori elvárásainak? Cikksorozatunk segítségével betekintést

nyerhetünk 100 év és három generáció eredményeibe, munkásságába.

Ezzel szemben Anna nagyanyám, aki egy

kis Vas megyei faluból származott, tiszta

fejű, gyors észjárású, bátran, merészen

kezdeményező, igazi menedzsertípus

volt.

Szinte a semmiből kezdték.

1913-ban az újpesti Anonymus

utcában, egy dohos szuterénban, gyalupaddal

és kéziszerszámokkal indult el a

Kálmán cég.

1914-ben kitör a világháború. Nagyapámat

kiviszik a frontra, orosz fogságba

kerül. Nagyanyám egy hadiüzemben

vállal munkát, igen keményen dolgozik.

Pluszban földet bérel Újpest határában,

amit saját kezűleg megművel. A műhelyből

a félkész termékeket, gyalupadot és

szerszámokat bepakolja a kis lakásuk

egyetlen szobájába és gyakorlatilag a

konyhában élnek az időközben (1912)

megszületett Imrével (Apámmal).

„Ha majd Apád hazajön, tudja folytatni

a munkát” – magyarázta Nagyanyám a

szűkös viszonyokat fiának.

Jól gondolta. Nagyapám többszöri

sikertelen kísérlet után 1918-ban haza-

Id. Kálmán István

A Deák Ferenc utca az átépítések előtt (1929)

szökött. Ott folytatta ahol abbahagyta,

a szuterén még szabad volt.

A szorgalom, a tehetség és a bátor vállalkozó

szellem tért nyert. 1925-ben megvetMagyar

Asztalos és Faipar I 2013. 04. 79

ipartörténet

ték az Újpest, Deák Ferenc utcában (ahol

most a Kozma Lajos Faipari Szakközépiskola

áll) korábban egy pékség által használt

nagyobb ingatlant, ahol elkezdődött egy

komolyabb, a kor technikai színvonalának

megfelelő asztalosüzem kiépítése.

A fejlődés töretlen volt a második

világháborúig. Fokozatosan alakultak az

átépítések, korszerű német gépeket vásároltak,

majd 1932-ben új épületszárnyat

építettek. A '30-as évekre a Kálmán cég

Újpesten a jelentős bútorgyártó üzemek

közé nőtte ki magát.

A cég fénykorában 25–30 emberrel

dolgozott, saját faszobrászokat és intarziakészítőt

is alkalmaztak.

Főleg stíl- és stilizált bútorokat

gyártottak, de foglalkoztak komplett

lakberendezéssel is. Neves tervezők

dolgoztak a cégnek. Külön kiemelném

Harry Darileket, aki Angliából települt

hazánkba és bútortörténettel foglalkozó

könyvekben fellelhető a neve.

A komolyan fejlődő üzem több aranyérmet

nyert az évente megrendezett

nemzetközi vásárokon.

Nagyapám elnyerte az igen rangos

aranykoszorús mester címet. Részt vett

az újpesti asztalosélet szervezésében, az

asztalos ipartestület elnökségi tagja volt.

A '30-as évek végére a Budapesttől akkor

még különálló Újpesten több mint négyszáz

asztalos- és faipari vállalkozás működött.

Sajnos újra jött egy világháború.

A második világháború után, de főleg

1949-ben a politikában bekövetkezett

változások hatására a cég a „rugalmas

visszavonulás” taktikáját választva meg-

A nemzetközi vásárok egyikén nyert aranyérem

1154 Budapest,

Szentmihályi út 54.

Tel.: 06-1/306-4941

www.kalmankft.hu

próbált talpon maradni. Az épületek több

mint felét bérbe adták egy ún. szocialista

nagyvállalatnak raktározásra, így sikerült

elkerülni az épületek államosítását.

A gépparkból, minden térítés nélkül

elvitték a két legértékesebb gépet. Egy

háromhengeres, akkor nagyon korszerű

csiszológépet és a csapozó marógépet, ami

az akkori technológiai szinten szintén

csúcsnak számított. Viszont így sikerült

elkerülni az egész üzem államosítását.

A megmaradt technológiai területen

a cég a szó szoros értelmében túlélésre

rendezkedett be. Nagyapám, a lecsonkított

gépházban szolgáltató bérmunkát vállalt,

az akkor még Újpesten nagy számban lévő

kis műhellyel rendelkező asztalosmesterek

jártak oda gépmunkájukat elvégezni.

Apám, aki időközben kitanulta a

szakmát és asztalosmester lett (erről

később a második részben), és az állam

által kisajátított értékes berendezések

nélkül a kézi műhely területén egyedi

bútorgyártásra állt be.

Az üzem a szocializmus kedvenc szóhasználatával

élve, „MASZEK”-ké vált.

(Folytatjuk)

Kálmán István


Tetszett a cikk?