Mesterportré: Klasszikus iparosműhely Tóvázsonyban

78 2013. 06. I Magyar Asztalos és Faipar
mesterportré
Zsár Tamás (51) kádármester hordókészítéssel
és -javítással, illetve vegyes
asztalostevékenységgel foglalkozik. Igaz,
Veszprémben lakik, de szeret itt dolgozni,
hiszen nyugalom és csend honol, az öreg
diófa alatt üstben melegszik a hordó
forrázásához szükséges víz, a katlan
füstje pedig betölti az udvart. Idilli a
kép, rönkökkel, fűrészáruval, régi és új
hordókkal, szerszámokkal, mellé kutyaugatással,
kakaskukorékolással. Mindez
ma a klasszikus iparosműhelyt testesíti
meg a természetes külterjességgel, sok
kézimunkával, alapossággal…
Nagyapjától tanulta a kádármesterséget
Zsár Tamás családja a Bakonyban,
Városlődön élt korábban, és azért költöztek
még a ’30-as években Tótvázsonyba, mert
itt remélték, hogy nagyapja kádármesterségéből
jobban lehet majd boldogulni.
Házat vettek a faluban, letelepedtek, és a
gazdagabb szőlőtermő vidéken valóban
jobban ment az ipar. Elég, ha a Balatonfelvidék
ma is jól csengő bortermelő
településeire gondolunk – mint Csopak,
Mencshely, Dörgicse, Szentantalfa, egészen
Badacsonyig – ahol bizony fogyott
a jófajta hordókból. A háborút követően
a ’40-es évek második felében vette azt
a házat és építette a műhelyt is, ahol ma
az unokája viszi tovább a mesterséget.
Valamikor az udvar sarkában egy hatalmas
gattert állítottak fel, és a háború utáni
Tótvázsony házainak felét az itt felvágott
faanyagból szolgálták ki, építették újjá.
Persze akkoriban Feith nagyapa sem
gyakorolhatta iparosként a kádármesterségét
sokáig, hiszen a tsz-be kellett
asztalosként beállnia. Otthon azért munka
után csak ez adta az elfoglaltságot, és
Klasszikus iparosműhely
Tótvázsonyban
Tótvázsony a Balaton-felvidék természeti értékeit, a falusi élet szépségeit megőrző település,
ahol az új értékek és a hagyományápolás egyaránt fontosak. A balatoni turizmus világának
második vonalát képezi ez a vidék, ahova azonban a nyüzsgés már nem ér fel, viszont a közigazgatási
játékszabályok, az idegenforgalommal kapcsolatos előírások ugyanúgy érvényesek.
Néha az itt lakóknak már terhesek is, de a helyi önkormányzat igyekszik mindezt elviselhetővé
tenni. Az őslakosokra, falubeliekre itt a nyitottság, a vendégszeretet jellemző – foglalja össze
röviden a legfontosabb tudnivalókat a mintegy 1200 lelkes faluról vendéglátóm.
unokája is ott nőtt fel mellette, láthatta
a fogásokat, a hordó elkészültének folyamatát.
Zsár Tamás ugyan érezte és látta
a famunka, a hordókészítés szépségét,
mégis mezőgazdasági szakközépiskolába
jelentkezett, amit 1980-ban sikeresen
elvégzett Keszthelyen.
Szülei pedagógusok voltak, és látták,
hogy a mezőgazdasági pálya nem nyerte
el igazán fiuk tetszését. Viszont egyre
jobban tetszett neki a kádármesterség,
és nagyapja is szívesen vállalta azt a
„terhet”, hogy tanítsa. Hát így, teljes
egyetértésben megegyeztek abban, hogy
kitanulja Veszprémben, a szakmunkásképzőben,
ill. Újpesten a Kaesz Gyula
Szakközépiskolában a kádárszakmát.
Nagyapja – sváb emberként – annyira
megörült a döntésnek, hogy 72 évesen
kiváltotta az ipart, csak azért, hogy őt
hivatalosan is taníthassa. Ez sikerült, de
hamarosan, 1984-ben meghalt. Addigra
Zsár Tamás a katonaságot is megjárta, és
1985-ben úgy döntött, hogy épít egy új
műhelyt és elindítja kisiparosként saját
kádárvállalkozását. Rendelkezésre álltak
a gépek, a cél- és kéziszerszámok, jelentős
mennyiségben a faanyagok és már a
szakmai ismeretek is. Emellett 1987-ben
a kádár mestervizsgát is letette, igazolandó
azt, hogy elkötelezettsége a szakma
iránt töretlen. Legnehezebb volt talán a
teljes önállóság felé vezető út kezdetén
a kuncsaftok, a vevőkör megtartása, ill.
az új megrendelők felderítése.
Egyszer fenn, aztán lenn
A ’80-as években, ugyan nem volt sok kádár
akkor sem, de talán éppen ezért ment az
ipar. Sokan keresték, vették, javíttatták
a hordót, elsősorban magángazdák, de
mellette időnként nagy borászatok is jelentkeztek.
Zsár Tamásnak, amikor elkezdte
gyakorolni a kádármesterséget, azért
voltak kezdeti nehézségei. Szerencséjére, a
Feith-műhely 30-40 éve ismert volt, és az
emberek tudták, hova kell menni hordóMagyar
Asztalos és Faipar I 2013. 06. 79
mesterportré
ügyekben. Lassan elindult saját tevékenysége,
ahol jó pár évig mégis a Feith bácsi
unokáját keresték, nem Zsár Tamást. Aztán
igaznak bizonyult az a bölcsesség, hogy a
kádárszakma olyan, hogy „egyszer lenn,
másszor fenn”, vagyis vannak időszakok,
amikor nem megy az üzlet, máskor meg túl
sok a munka. Amikor sok munka volt, és
három-négy ember dolgozott a műhelyben,
akkor hordók sokasága – köztük speciális
méretű egyedi hordók –, kádak, borászati
kiegészítő edények és savanyúságkészítő/
tároló edények is készültek, szép számmal.
Akkoriban – 1985–90 között – nagyon sok
volt az új szőlőtelepítés, fellendülőben volt
a borászat, beruháztak a borosgazdák, hiszen
jobb termést reméltek az elkövetkező
években. A konjunktúra után aztán a ’90-
es évek elejétől fogyott a munka, mígnem
oda jutott, hogy ’95-ben egyetlen új hordó
elkészítésére érkezett csak megrendelés,
a javítások mellett. A hordó nem minősül
fogyóeszköznek a klasszikus értelemben,
hiszen akár 20–40 évre terveznek a jó
minőséggel a gazdák. Persze a barriquehordót
nem számítva. Észrevette azt is az
üzletmeneten, amikor a saválló bortároló
edények, tartályok megjelentek, hiszen a
borosgazdák kíváncsiságból is azt vásárolták,
és figyelmük némiképpen elfordult
a hagyományos hordóktól.
Ekkoriban Zsár Tamás szakmába és a
jövőbe vetett hite is megingott egy kicsit,
és mentőövként nyúlt a közeli asztalosszakmához.
Veszprémben abszolválta a
faipari szakközépiskolát, majd utána a
technikusminősítőt is elvégezte.
Ekkor érezte úgy, hogy elfáradt, és
néhány évre felhagyott a kádármesterség
gyakorlásával, amely élete egyik
legnehezebb döntése volt, otthagyni
mindent…
Talán azért döntött így, hogy megvárja
a letisztulási folyamatot, és újult erővel
folytathassa szeretett mesterségét.
Nem szakadt el a fától, hiszen faipari
áruházban vezető kereskedőként, utána
egy faipari vállalkozásban, a gyártásirányításban,
majd a kereskedelemben
próbált szerencsét, végül pedig kétkezi
asztalosként a szakmában dolgozott. Ez
utóbbiban nagy tapasztalatokat szerzett,
ami meghatározta a további saját vállalkozói
tevékenységét is, amelyet 2005-ben
indított újra...
Megújult környezetben
Zsár Tamás reálisan felülvizsgálta saját
helyzetét. Kádármesterként és asztalosszakmával
a birtokában úgy döntött, hogy
elég volt a sok főnökből, a dirigálásból, a
függőségből, és az önállóságát szeretné
folytatni. 2006-ban uniós pályázati segítséggel
és önerősen új gépeket vásárolt,
felújította a műhelyt, fűtést szereltetett, és
a korábbi szakmai terület mellett elindított
egy másikat, jelesül, egyedi asztalosmunkákat
is vállalt megrendelőinek. Jelentős
marketingtevékenységgel kellett felhívni
a figyelmet arra, hogy a műhely újra
működik. Táblák, szórólapok készültek,
hirdetések jelentek meg az ismertség
visszaszerzése és tevékenységbővülés
megismertetése céljából. Természetesen
hangsúlyozva, hogy a kádárműhely immár
profi asztalosműhely is, amely mindenféle
lakossági igény kielégítésére felkészült.
És valóban, készültek a műhelyben már
konyhák, tálalók, szobabútorok, kisbútorok,
hőszigetelt bejárati ajtók, ablakok, beltéri
ajtók, pinceajtók, kerti bútorok, filagóriák,
kerítések, térelválasztók, fa virágosládák,
pinceberendezések, lépcsők és sok más is,
igény szerint...
Türelem és rutin dolga
a hordójavítás
Korábban is volt, de az utóbbi 2-3 évben
hihetetlen mértékben megnőtt a
hordók javíttatása iránti igény, nagy
tömegben hozzák a munkát a műhelybe
a borosgazdák. Természetesen először fel
kell mérni objektív módon az állapotát,
mert nem ritka az sem, hogy penészes és
lepusztult belsejű a hordó, folyat is, amiben
jó minőségű bort előállítani lehetetlenség.
Persze a költségkímélés a gazda célja,
ezért szeretné, ha csak a gyékénytömítés
hibáját kellene javítani, de általában nem
ez a baj. A hordó fája belülről megszárad
az alacsony páratartalmú pincékben, ami
kívülről nem mérhető fel. A javítás ilyen
esetben sem lehetetlen, de a költsége
gyakran nincs arányban a hordó értékével.
Egy új 50 l-es hordó ára 50 000 Ft körül
van, míg egy ugyanekkora öreg hordó
javítása akár 25 000 Ft is lehet, ami már
elgondolkodtató a gazda számára. Az ajtós
80 2013. 06. I Magyar Asztalos és Faipar
vagy a csapos hordók pontos bevizsgálására
születtek praktikák, és a szaghatások
is árulkodnak a hordó állapotáról, de a
tapasztalatok alapján elmondható, hogy
minden használt hordó más, és természetesen
rendbehozásuk is eltérő módon
történik. Már első ránézésre sok minden
kiderül egy hordó állapotáról – állítja a
mester –, pl. egy 800–1000 literes esetében
az oldalán vagy az alján egy kicsi hajlat is
árulkodó jel lehet arról, hogy a csántérfa
megnyomta a hordót, és az alsó dongák
befelé eltörtek. Természetesen a gazdák
egy része elfogadja a szakmai tanácsot
az állapotfelmérés után, és hajlik az új
vásárlására. Másik részük ragaszkodik
a javításhoz, ennek megfelelően mindkét
igényt tiszteletben tartva megszülethet az
egyezség… A javításban egyébként nincs
árverseny másokkal, hiszen egyre kevesebben
foglalkoznak hordójavítással, de ez
nem jelent feltétlenül monopolhelyzetet.
Az ügyfél a felmérést követően kap egy
árajánlatot, amit megfontolhat, és vagy
elfogadja, vagy nem…
Bakonyi tölgyből, reális áron
A faanyag tekintetében Zsár Tamás
konzervatív álláspontot képvisel. Mélyen
hisz a Bakony kocsányos tölgyeseinek
minőségében, ami egyben hagyományőrzés,
illetve az itt működő erdészetek
munkáját és a termőhelyet is minősíti.
A boroshordók kivétel nélkül ebből a
tölgyfa anyagból készülnek, amiből rönk
és fűrészáru is szárad a kádárműhely
udvarában. Három évnél előbb egyik
sem kerül sorra, mert a természetes
száradási folyamatot ki kell várni annak
érdekében, hogy minőségi alapanyag
álljon rendelkezésre. Persze a borászok
igénye és ízlése dönti el, hogy melyik
fából készült és milyen méretű hordókhoz
ragaszkodnak. A tölgy mellett
a szederfa jöhet még szóba, lényegesen
kisebb mennyiségben, amiből a kisebb
űrtartalmú pálinkáshordók készülnek. A
Zsár Tamás készítette hordókba a mester
emblémája és neve van besütve, hogy
aki látja, el tudja helyezni a gyártót és
a gyártás helyét. A kádár tevékenységi
kör szélesítése céljából aztán új termékek
jelentek meg a palettán, mint a fürdődézsák,
fürdőkádak, amelyek éppúgy
kedveltté váltak a modern lakásokban,
családi házakban, mint a régi típusú
parasztházakban vagy patinás nyaralókban.
Ezek leginkább vörösfenyőből
készülnek és nagyon tartósak, esztétikailag
kifogástalanok.
Az árképzésről szólva nagyon korrekt
álláspontot képvisel Zsár Tamás. A hordó
ára nagyjából állandó, alkumentes –
mondja – nincsen akciózás, és nincsen
alacsony ár a forgalom növelése céljából.
Nem lehet a jelenlegi költségek ismeretében
ár alatt dolgozni – különösen nem két
alkalmazottal –, és nem kell a legolcsóbbnak
lenni. A minőségi munkának igenis
ára van, és ezt meg kell fizetni. A Zsár
Kádár és Asztalosműhely Bt. gazdasági
tevékenységet folytató vállalkozás, ahol
nyereséget kell termelni a fennmaradás,
némi fejlesztés és a személyes boldogulás
érdekében. Ezért nem lehet árversenybe
kezdeni és indokolatlanul alacsony árakon
dolgozni. Persze, könnyebb nyugdíj
mellett, uram bocsá’ feketén dolgozni,
hiszen a közterhek megfizetése nélkül
egészen más nyereségre lehet szert tenni,
de ez, tisztességes vállalkozásban nem
lehet cél.
Elégedett a mesterségével
Zsár Tamás szívesen foglalkozott korábban
is és ma is tanulóképzéssel. Állítása
szerint, amikor tanít, akkor tanul maga
is a legtöbbet, akkor tár fel ismeretlen
részleteket és mélyed el még jobban a szakmában.
Szereti a fát, körültekintően készíti
elő az alapanyagokat. Vigyáz arra, hogy
ne öregedjen meg, mert akkor nehezebb
hajlítani, fennáll a törés veszélye. Tűzzel
és vízzel dolgozik annak érdekében, hogy
az anyag engedelmeskedjen, és a hordó
hibátlan formát öltsön. 3-400 literesnél
kisebb hordókat gyártanak leggyakrabban,
de volt példa nem egy 10–12 hl-es
hordó elkészítésére is a pályafutása
során. A barrique hordó láz idején éppen
szüneteltette a tevékenységét, és kimaradt
belőle. Később meg már nem akart
bekapcsolódni, maradt a hagyományos
hordónál és az asztalosprofilnál. Zsár
Tamás nem bánta meg, hogy ilyen döntést
hozott. Azért nem, mert klasszikus
műhelyben folytathatja ma is a klasszikus
kádártevékenységet, ugyanakkor az
asztalosszakmában pedig elkalandozhat
a fantáziája. Két dolog köti le igazán az
energiáit, jelesül a vállalkozás és a család,
de utóbbira jut kevesebb ideje.
Feleségével két gyermeket neveltek,
felnőtt lányuk a művészi tánccal és a
sporttal kötelezte el magát, míg a fiuk
gazdasági informatikát hallgat a Corvinus
Egyetemen. Zsár Tamás pedig ingázik
Veszprém és Tótvázsony között, miközben
napi 12–14 órát dolgozik, szervez
és gondolkodik annak érdekében, hogy
szeretett mesterségében boldoguljon.
És ezt ma is örömmel – nem mellékesen
pedig –, sikerrel teszi…
Nagy Zoltán
mesterportré