Mesterportré: Klasszikus iparosműhely Tóvázsonyban

78 2013. 06. I Magyar Asztalos és Faipar

mesterportré

Zsár Tamás (51) kádármester hordókészítéssel

és -javítással, illetve vegyes

asztalostevékenységgel foglalkozik. Igaz,

Veszprémben lakik, de szeret itt dolgozni,

hiszen nyugalom és csend honol, az öreg

diófa alatt üstben melegszik a hordó

forrázásához szükséges víz, a katlan

füstje pedig betölti az udvart. Idilli a

kép, rönkökkel, fűrészáruval, régi és új

hordókkal, szerszámokkal, mellé kutyaugatással,

kakaskukorékolással. Mindez

ma a klasszikus iparosműhelyt testesíti

meg a természetes külterjességgel, sok

kézimunkával, alapossággal…

Nagyapjától tanulta a kádármesterséget

Zsár Tamás családja a Bakonyban,

Városlődön élt korábban, és azért költöztek

még a ’30-as években Tótvázsonyba, mert

itt remélték, hogy nagyapja kádármesterségéből

jobban lehet majd boldogulni.

Házat vettek a faluban, letelepedtek, és a

gazdagabb szőlőtermő vidéken valóban

jobban ment az ipar. Elég, ha a Balatonfelvidék

ma is jól csengő bortermelő

településeire gondolunk – mint Csopak,

Mencshely, Dörgicse, Szentantalfa, egészen

Badacsonyig – ahol bizony fogyott

a jófajta hordókból. A háborút követően

a ’40-es évek második felében vette azt

a házat és építette a műhelyt is, ahol ma

az unokája viszi tovább a mesterséget.

Valamikor az udvar sarkában egy hatalmas

gattert állítottak fel, és a háború utáni

Tótvázsony házainak felét az itt felvágott

faanyagból szolgálták ki, építették újjá.

Persze akkoriban Feith nagyapa sem

gyakorolhatta iparosként a kádármesterségét

sokáig, hiszen a tsz-be kellett

asztalosként beállnia. Otthon azért munka

után csak ez adta az elfoglaltságot, és

Klasszikus iparosműhely

Tótvázsonyban

Tótvázsony a Balaton-felvidék természeti értékeit, a falusi élet szépségeit megőrző település,

ahol az új értékek és a hagyományápolás egyaránt fontosak. A balatoni turizmus világának

második vonalát képezi ez a vidék, ahova azonban a nyüzsgés már nem ér fel, viszont a közigazgatási

játékszabályok, az idegenforgalommal kapcsolatos előírások ugyanúgy érvényesek.

Néha az itt lakóknak már terhesek is, de a helyi önkormányzat igyekszik mindezt elviselhetővé

tenni. Az őslakosokra, falubeliekre itt a nyitottság, a vendégszeretet jellemző – foglalja össze

röviden a legfontosabb tudnivalókat a mintegy 1200 lelkes faluról vendéglátóm.

unokája is ott nőtt fel mellette, láthatta

a fogásokat, a hordó elkészültének folyamatát.

Zsár Tamás ugyan érezte és látta

a famunka, a hordókészítés szépségét,

mégis mezőgazdasági szakközépiskolába

jelentkezett, amit 1980-ban sikeresen

elvégzett Keszthelyen.

Szülei pedagógusok voltak, és látták,

hogy a mezőgazdasági pálya nem nyerte

el igazán fiuk tetszését. Viszont egyre

jobban tetszett neki a kádármesterség,

és nagyapja is szívesen vállalta azt a

„terhet”, hogy tanítsa. Hát így, teljes

egyetértésben megegyeztek abban, hogy

kitanulja Veszprémben, a szakmunkásképzőben,

ill. Újpesten a Kaesz Gyula

Szakközépiskolában a kádárszakmát.

Nagyapja – sváb emberként – annyira

megörült a döntésnek, hogy 72 évesen

kiváltotta az ipart, csak azért, hogy őt

hivatalosan is taníthassa. Ez sikerült, de

hamarosan, 1984-ben meghalt. Addigra

Zsár Tamás a katonaságot is megjárta, és

1985-ben úgy döntött, hogy épít egy új

műhelyt és elindítja kisiparosként saját

kádárvállalkozását. Rendelkezésre álltak

a gépek, a cél- és kéziszerszámok, jelentős

mennyiségben a faanyagok és már a

szakmai ismeretek is. Emellett 1987-ben

a kádár mestervizsgát is letette, igazolandó

azt, hogy elkötelezettsége a szakma

iránt töretlen. Legnehezebb volt talán a

teljes önállóság felé vezető út kezdetén

a kuncsaftok, a vevőkör megtartása, ill.

az új megrendelők felderítése.

Egyszer fenn, aztán lenn

A ’80-as években, ugyan nem volt sok kádár

akkor sem, de talán éppen ezért ment az

ipar. Sokan keresték, vették, javíttatták

a hordót, elsősorban magángazdák, de

mellette időnként nagy borászatok is jelentkeztek.

Zsár Tamásnak, amikor elkezdte

gyakorolni a kádármesterséget, azért

voltak kezdeti nehézségei. Szerencséjére, a

Feith-műhely 30-40 éve ismert volt, és az

emberek tudták, hova kell menni hordóMagyar

Asztalos és Faipar I 2013. 06. 79

mesterportré

ügyekben. Lassan elindult saját tevékenysége,

ahol jó pár évig mégis a Feith bácsi

unokáját keresték, nem Zsár Tamást. Aztán

igaznak bizonyult az a bölcsesség, hogy a

kádárszakma olyan, hogy „egyszer lenn,

másszor fenn”, vagyis vannak időszakok,

amikor nem megy az üzlet, máskor meg túl

sok a munka. Amikor sok munka volt, és

három-négy ember dolgozott a műhelyben,

akkor hordók sokasága – köztük speciális

méretű egyedi hordók –, kádak, borászati

kiegészítő edények és savanyúságkészítő/

tároló edények is készültek, szép számmal.

Akkoriban – 1985–90 között – nagyon sok

volt az új szőlőtelepítés, fellendülőben volt

a borászat, beruháztak a borosgazdák, hiszen

jobb termést reméltek az elkövetkező

években. A konjunktúra után aztán a ’90-

es évek elejétől fogyott a munka, mígnem

oda jutott, hogy ’95-ben egyetlen új hordó

elkészítésére érkezett csak megrendelés,

a javítások mellett. A hordó nem minősül

fogyóeszköznek a klasszikus értelemben,

hiszen akár 20–40 évre terveznek a jó

minőséggel a gazdák. Persze a barriquehordót

nem számítva. Észrevette azt is az

üzletmeneten, amikor a saválló bortároló

edények, tartályok megjelentek, hiszen a

borosgazdák kíváncsiságból is azt vásárolták,

és figyelmük némiképpen elfordult

a hagyományos hordóktól.

Ekkoriban Zsár Tamás szakmába és a

jövőbe vetett hite is megingott egy kicsit,

és mentőövként nyúlt a közeli asztalosszakmához.

Veszprémben abszolválta a

faipari szakközépiskolát, majd utána a

technikusminősítőt is elvégezte.

Ekkor érezte úgy, hogy elfáradt, és

néhány évre felhagyott a kádármesterség

gyakorlásával, amely élete egyik

legnehezebb döntése volt, otthagyni

mindent…

Talán azért döntött így, hogy megvárja

a letisztulási folyamatot, és újult erővel

folytathassa szeretett mesterségét.

Nem szakadt el a fától, hiszen faipari

áruházban vezető kereskedőként, utána

egy faipari vállalkozásban, a gyártásirányításban,

majd a kereskedelemben

próbált szerencsét, végül pedig kétkezi

asztalosként a szakmában dolgozott. Ez

utóbbiban nagy tapasztalatokat szerzett,

ami meghatározta a további saját vállalkozói

tevékenységét is, amelyet 2005-ben

indított újra...

Megújult környezetben

Zsár Tamás reálisan felülvizsgálta saját

helyzetét. Kádármesterként és asztalosszakmával

a birtokában úgy döntött, hogy

elég volt a sok főnökből, a dirigálásból, a

függőségből, és az önállóságát szeretné

folytatni. 2006-ban uniós pályázati segítséggel

és önerősen új gépeket vásárolt,

felújította a műhelyt, fűtést szereltetett, és

a korábbi szakmai terület mellett elindított

egy másikat, jelesül, egyedi asztalosmunkákat

is vállalt megrendelőinek. Jelentős

marketingtevékenységgel kellett felhívni

a figyelmet arra, hogy a műhely újra

működik. Táblák, szórólapok készültek,

hirdetések jelentek meg az ismertség

visszaszerzése és tevékenységbővülés

megismertetése céljából. Természetesen

hangsúlyozva, hogy a kádárműhely immár

profi asztalosműhely is, amely mindenféle

lakossági igény kielégítésére felkészült.

És valóban, készültek a műhelyben már

konyhák, tálalók, szobabútorok, kisbútorok,

hőszigetelt bejárati ajtók, ablakok, beltéri

ajtók, pinceajtók, kerti bútorok, filagóriák,

kerítések, térelválasztók, fa virágosládák,

pinceberendezések, lépcsők és sok más is,

igény szerint...

Türelem és rutin dolga

a hordójavítás

Korábban is volt, de az utóbbi 2-3 évben

hihetetlen mértékben megnőtt a

hordók javíttatása iránti igény, nagy

tömegben hozzák a munkát a műhelybe

a borosgazdák. Természetesen először fel

kell mérni objektív módon az állapotát,

mert nem ritka az sem, hogy penészes és

lepusztult belsejű a hordó, folyat is, amiben

jó minőségű bort előállítani lehetetlenség.

Persze a költségkímélés a gazda célja,

ezért szeretné, ha csak a gyékénytömítés

hibáját kellene javítani, de általában nem

ez a baj. A hordó fája belülről megszárad

az alacsony páratartalmú pincékben, ami

kívülről nem mérhető fel. A javítás ilyen

esetben sem lehetetlen, de a költsége

gyakran nincs arányban a hordó értékével.

Egy új 50 l-es hordó ára 50 000 Ft körül

van, míg egy ugyanekkora öreg hordó

javítása akár 25 000 Ft is lehet, ami már

elgondolkodtató a gazda számára. Az ajtós

80 2013. 06. I Magyar Asztalos és Faipar

vagy a csapos hordók pontos bevizsgálására

születtek praktikák, és a szaghatások

is árulkodnak a hordó állapotáról, de a

tapasztalatok alapján elmondható, hogy

minden használt hordó más, és természetesen

rendbehozásuk is eltérő módon

történik. Már első ránézésre sok minden

kiderül egy hordó állapotáról – állítja a

mester –, pl. egy 800–1000 literes esetében

az oldalán vagy az alján egy kicsi hajlat is

árulkodó jel lehet arról, hogy a csántérfa

megnyomta a hordót, és az alsó dongák

befelé eltörtek. Természetesen a gazdák

egy része elfogadja a szakmai tanácsot

az állapotfelmérés után, és hajlik az új

vásárlására. Másik részük ragaszkodik

a javításhoz, ennek megfelelően mindkét

igényt tiszteletben tartva megszülethet az

egyezség… A javításban egyébként nincs

árverseny másokkal, hiszen egyre kevesebben

foglalkoznak hordójavítással, de ez

nem jelent feltétlenül monopolhelyzetet.

Az ügyfél a felmérést követően kap egy

árajánlatot, amit megfontolhat, és vagy

elfogadja, vagy nem…

Bakonyi tölgyből, reális áron

A faanyag tekintetében Zsár Tamás

konzervatív álláspontot képvisel. Mélyen

hisz a Bakony kocsányos tölgyeseinek

minőségében, ami egyben hagyományőrzés,

illetve az itt működő erdészetek

munkáját és a termőhelyet is minősíti.

A boroshordók kivétel nélkül ebből a

tölgyfa anyagból készülnek, amiből rönk

és fűrészáru is szárad a kádárműhely

udvarában. Három évnél előbb egyik

sem kerül sorra, mert a természetes

száradási folyamatot ki kell várni annak

érdekében, hogy minőségi alapanyag

álljon rendelkezésre. Persze a borászok

igénye és ízlése dönti el, hogy melyik

fából készült és milyen méretű hordókhoz

ragaszkodnak. A tölgy mellett

a szederfa jöhet még szóba, lényegesen

kisebb mennyiségben, amiből a kisebb

űrtartalmú pálinkáshordók készülnek. A

Zsár Tamás készítette hordókba a mester

emblémája és neve van besütve, hogy

aki látja, el tudja helyezni a gyártót és

a gyártás helyét. A kádár tevékenységi

kör szélesítése céljából aztán új termékek

jelentek meg a palettán, mint a fürdődézsák,

fürdőkádak, amelyek éppúgy

kedveltté váltak a modern lakásokban,

családi házakban, mint a régi típusú

parasztházakban vagy patinás nyaralókban.

Ezek leginkább vörösfenyőből

készülnek és nagyon tartósak, esztétikailag

kifogástalanok.

Az árképzésről szólva nagyon korrekt

álláspontot képvisel Zsár Tamás. A hordó

ára nagyjából állandó, alkumentes –

mondja – nincsen akciózás, és nincsen

alacsony ár a forgalom növelése céljából.

Nem lehet a jelenlegi költségek ismeretében

ár alatt dolgozni – különösen nem két

alkalmazottal –, és nem kell a legolcsóbbnak

lenni. A minőségi munkának igenis

ára van, és ezt meg kell fizetni. A Zsár

Kádár és Asztalosműhely Bt. gazdasági

tevékenységet folytató vállalkozás, ahol

nyereséget kell termelni a fennmaradás,

némi fejlesztés és a személyes boldogulás

érdekében. Ezért nem lehet árversenybe

kezdeni és indokolatlanul alacsony árakon

dolgozni. Persze, könnyebb nyugdíj

mellett, uram bocsá’ feketén dolgozni,

hiszen a közterhek megfizetése nélkül

egészen más nyereségre lehet szert tenni,

de ez, tisztességes vállalkozásban nem

lehet cél.

Elégedett a mesterségével

Zsár Tamás szívesen foglalkozott korábban

is és ma is tanulóképzéssel. Állítása

szerint, amikor tanít, akkor tanul maga

is a legtöbbet, akkor tár fel ismeretlen

részleteket és mélyed el még jobban a szakmában.

Szereti a fát, körültekintően készíti

elő az alapanyagokat. Vigyáz arra, hogy

ne öregedjen meg, mert akkor nehezebb

hajlítani, fennáll a törés veszélye. Tűzzel

és vízzel dolgozik annak érdekében, hogy

az anyag engedelmeskedjen, és a hordó

hibátlan formát öltsön. 3-400 literesnél

kisebb hordókat gyártanak leggyakrabban,

de volt példa nem egy 10–12 hl-es

hordó elkészítésére is a pályafutása

során. A barrique hordó láz idején éppen

szüneteltette a tevékenységét, és kimaradt

belőle. Később meg már nem akart

bekapcsolódni, maradt a hagyományos

hordónál és az asztalosprofilnál. Zsár

Tamás nem bánta meg, hogy ilyen döntést

hozott. Azért nem, mert klasszikus

műhelyben folytathatja ma is a klasszikus

kádártevékenységet, ugyanakkor az

asztalosszakmában pedig elkalandozhat

a fantáziája. Két dolog köti le igazán az

energiáit, jelesül a vállalkozás és a család,

de utóbbira jut kevesebb ideje.

Feleségével két gyermeket neveltek,

felnőtt lányuk a művészi tánccal és a

sporttal kötelezte el magát, míg a fiuk

gazdasági informatikát hallgat a Corvinus

Egyetemen. Zsár Tamás pedig ingázik

Veszprém és Tótvázsony között, miközben

napi 12–14 órát dolgozik, szervez

és gondolkodik annak érdekében, hogy

szeretett mesterségében boldoguljon.

És ezt ma is örömmel – nem mellékesen

pedig –, sikerrel teszi…

Nagy Zoltán

mesterportré


Tetszett a cikk?