Intarzia
76 2013. 07. I Magyar Asztalos és Faipar
Az egyedi intarziák készítésénél alapvetően
két irányzat különböztethető meg.
Az egyik követői a faanyag természetes
mintázatából építik fel különleges, eredeti
hangulatú kompozícióikat. A másik irányzatot
követők szerint a faanyagnak kell
engedelmeskedni a képalkotó akaratának.
Külön kategóriát képezhetnek az iparilag
előállított ismétlődő, szabályos minták,
mozaikszerű alakzatok, amelyeknek
legegyszerűbb példája a világos és sötét
négyzeteket magában foglaló sakktábla.
Két, 16. századi intarzia után az egyedileg
készültekből közlünk válogatást, inkább
csak példákat mutatva be a kortársak
által készített egyedi alkotásokból, utalva
egyben készítőik munkásságára is.
Szemelvények a fáról, fafeldolgozásról
Intarzia
Történeti intarziák
Magyarországon először itáliai mesterek
készítettek faberakással – intarziával –
díszített bútorokat Mátyás király udvarában.
A változatos díszítési lehetőségeket
kínáló, de nagy hozzáértést igénylő eljárás
néhány évtized alatt vált általánossá a
királyi udvartól távol eső vidékek, így a
Szepesség asztalosmestereinek körében. A
korábbi idők hagyományait továbbfejlesztő
szepességi bútorművesség reneszánsz
stílusban készült alkotásai közül az egyik
legkorábbi emlék a szárnyas oltárairól
híres bártfai (ma Bardejov – Szlovákia) Szt.
Egyed-templomból származó kétüléses
stallum. Egyik háttámlájának berakása
városképet ábrázol; ami abban az időben
gyakori volt, mint ahogy egyes épületek
megjelenítése is (1. a ábra).
A reneszánsztól kezdve a nemesi kastélyok
reprezentatív bútorain, a templomi
berendezéseken találunk különböző
furnérból berakásokat. A kor reprezentatív
templomi padjait, stallumait a
faragások mellett intarziával díszítették.
Az egykori Magyarországról megmaradt,
a Nemzeti Múzeumba került legismertebb
stallum eredeti helye a nyírbátori Szt.
György-templom. A stallum háttámláján
lévő berakások közül is kiemelkednek
azok, amelyek félig nyitott rácsos ajtajú
szekrénybelsőt ábrázolnak. A szekrények
polcain használati és dísztárgyak;
könyvek, díszes edények, talpas kereszt,
gránátalma található. A csatokkal összefogott
könyvek ókori szerzőinek még a
neve is olvasható (1. b ábra).
A városképi és szekrényes történeti
példák után térjünk rá a 20. századi
kortárs alkotásokra.
Faliképek
Öt virágból álló képsorozatot láthattunk
a 2003. évi Bútorvilágon kiállított más
intarziaképek között Törőcsik Jolán Kecskeméten
élő intarziaművésztől, aki nemcsak
készíti ezeket az alkotásokat az 1970-es
évektől, hanem tanítja is. Számos, különböző
méretű alkotása között intarziafalai
Budapesten, Kecskeméten és Szegeden
egyaránt megtalálhatók. Munkáiban a
faanyagok természetes mintázatát, erezetét
felhasználva építi fel különleges, eredeti
hatású kompozícióit (2. a ábra).
„Az intarzia nem adhat olyan lehetőséget
az emberi vonások pontos formálásában,
mint egy festmény, de Törőcsik Jolán furnérból
életre keltett figurái a különböző
1. a ábra: a bártfai kétüléses stallum háttámlájának
egyik berakásos táblája (16. század)
1. b ábra: a nyírbátori stallum háttámlájának
egyik berakásos táblája (1511)
Az intarziakészítésnek számos amatőr és kézműiparos, sőt művész követője akadt és akad
napjainkban is. A reneszánszból kiindulva hozzátartozik a műbútorasztalossághoz, ma már
a restaurátori munkákhoz is. Az intarziát nem kell bemutatni az asztalostársadalomnak;
általában a sík felületek művészete. Az intarziaparkettát faanyagból készítik, a bútorokon,
dobozokon, faliképeken furnérból, aprólékos munkával, a különböző faanyagok természetes
rajzolatát, színét hasznosítják; válogatják, vágják össze különböző mértani, építészeti és/vagy
élőlényeket szimbolizáló formákká, alakokká.
szakmatörténet
Magyar Asztalos és Faipar I 2013. 07. 77
fák eltérő rajzolatait és színvilágát felhasználva
mégis művészi tökéllyel fejezik
ki a lélek szárnyalását, rezdüléseit, az
örömöt, a bánatot és az aggódást. Gazdag
lehetőséget jelentenek a művésznőnek a
hazai és egzóta furnérok az erdők, fák,
virágok megjelenítésében. Itt néha a
különböző virágszirmok finom, «élethű»
kimunkálása ragad el bennünket, máskor
óvó ölelő faágak közt mászhatunk fel egy
óriáserdő életfájára” – írja Molnár Sándor,
„Az intarziás” című, Törőcsik Jolán 2007-
ben kiadott könyvének előszóféléjében
(2. b ábra).
Portrék
Az emberi vonások tükrözését, a portrékészítést
választotta a Lentiben élő
Keszthelyi Jenő, aki „Száz év száz vadász”
című 2001-ben kiadott albumában a 100
jeles magyar vadászról készített intarziáinak
fotóit gyűjtötte össze egy leendő
magyar vadászati múzeum céljára. Szerencsés,
hogy ez a múzeum pár éve meg
is nyílt Keszthelyen, a Festetics-kastély
mögött.
Keszthelyi (egyik) első munkája
Lámfalussy Sándor, a 20. század elején
Lentiben faipart teremtő erdőmérnökről,
a későbbi soproni egyetemi tanárról
készített portréja, amely a nevét viselő
szakközépiskola falát díszíti Lentiben.
Számos élő vadász mellett olyan, a
faiparban jelentős személyiségekről
is készültek portrék, mint Gaul Károly
(1854–1932), a hazai faipari szakoktatás
megteremtője, Rieperger László
(1919–1986), a szakosított nagyüzemi
bútorgyártás kidolgozója és bevezetője
(3. a és 3. b ábra).
„Az ember természethasznosító tevékenysége
a fát elsőként használta nyersanyagként
– abból bölcsőt és koporsót
készítve egész életünket végigkíséri – mint
ahogy az „Erdő fohásza” című imánkban
valljuk. Ezeken kívül furnér is készül
belőle, és annak – hála Istennek – van
hulladéka. És itt jön a művész… ezekből
szintetizál újat: a hulladéklemez feltámad!
Ismét fa és erdő lesz belőle, vagy vad,
vagy ember...” – írja Bod Lajos a 2001.
évben kiadott, említett intarziaportré
albumban.
Keszthelyi Jenő vallja, hogy a fának kell
engedelmeskednie a képalkotó akaratának,
nem pedig az intarziakészítőnek a
fában fellelhető alaki, formai és strukturális
adottságokhoz és viszonyokhoz.
Intarziafalak
Teljes falfelületet betöltő, nagyméretű
intarziafalakkal is találkozhatunk egyes
középületekben; művelődési házban,
iskolában, uszodában, kutatóintézetben.
Ezekből sorolunk fel néhányat (nyilván
jóval több is van): Budapesten a Kaesz
Gyula Szakközépiskola és Szakiskola
kultúr- és éttermében, Hajdúszoboszlón
az Árpád uszoda előterében, Szegeden a
Gabonakutató Intézet tanácstermében,
valamint Keszthelyen, a Helikon Szállóban.
Ezekből az Árpád uszoda kazettái és a
Gabonakutató faliképe növényi motívumokat
ábrázolnak. A hajduszoboszlói
uszodában lévő 7,2 m2-es intarziafal 29
db 60x60 cm-es és 1 db 120x120 cm-es
elemből (kazettából) épül fel. Altcziebler
Márton készítette 1984-ben, amikor is a
2. a ábra: Virágok sorozat (Törőcsik Jolán) 2. b ábra: Álmodozások/Szeretők (Törőcsik Jolán)
3. a ábra: Rieperger László portréja (Keszthelyi
Jenő)
3. b ábra: Gaul Károly portréja (Keszthelyi
Jenő)
szakmatörténet
78 2013. 07. I Magyar Asztalos és Faipar
szakmatörténet
gyógyfürdő folyósóján helyezték el. Mindegyik
kazetta más motívumot ábrázol.
Ezekből mutatunk be egyet (4. ábra).
Tudjuk, hogy a budapesti Kasz Gyula
szakiskola 5,5x3 méteres intarziafala (5.
ábra) Klimó Károly festőművész alkotása
4. ábra: kazetta a hajdúszoboszlói Árpád
uszoda előterének intarziafalából
5. ábra: intarziafal. Kaesz Gyula Szakközépiskola – Budapest (Klimó Károly)
Szinte Gábor (1928–2012) fali intarziái Méret (cmxcm) Cím
1964 Kecskemét, Park étterem
170x250 Terített asztal
300x700 Erdőben
1966
Budapest, Nemzeti Színház,
színésztársalgó
204x800 Öltöző, kelléktár
1969
Zalaegerszeg, Tanács
házasságkötő terme
300x800 Göcseji lakodalom
1970 Keszthely, Helikon Szálló 250x1160 Triton, Balatoni szél
1973
Budapest, Belgrád-rkp.,
Hazafias Népfront
151x403 Budapest látképe
1976 Hévíz, Termál Szálló 300x800 Héliosz és forrás
1982
Budapest, Átrium-Hyatt Szálló,
majd Közlekedési Múzeum
230x380 Ciolkovszky rakétái
1983
Budapest, Mafilm utószinkronstúdió
260x600
Tolnay Klári, Ruttkay Éva,
Törőcsik Mari
1986 Budapest, XVII. ker. Művelődési Ház 280x450 Kölcsey: Rákos Nymphájához
1987
Kaposvár, Mezőgazdasági Egyetem,
előcsarnok
260x300 Arabs mén
260x300 Szürke bika
6. ábra: Életfa. Intarziafal a Soproni Egyetem Faipari Mérnöki Karán (Törőcsik Jolán)
(kivitelezték az iskola tanárai és tanulói
1979-ben), a szegedi, a kutatott növényeket
ábrázoló kb. 5 m2-es Törőcsik Jolán intarziaművészé
1987-ből, míg a római kocsit,
a balatoni vitorlást és gőzhajót ábrázoló
hatalmas fali intarziakép Keszthelyen
Szinte Gábor festőművészé. Szinte Gábor
számos, különböző nagyságú intarziafalat
tervezett Budapestre, Hévízre, Kaposvárra,
Zalaegerszegre, míg Törőcsik Jolán azokat
nemcsak megtervezte, hanem többségében
maga is készítette, ill. készítését irányította
Kecskemétre, Sopronba, Szegedre,
Tiszakürtre (6. és 7. ábra).
Nem elképzelhetetlen, hogy az országban
található számos, többségében a 20.
század második felében készült intarziafal
felújítására sor kerülhet, ismeretük hasznos
lehet az intarziakészítéssel foglalkozó asztalosság
számára is. Emiatt Szinte Gábor és
Törőcsik Jolán összegyűjtött intarziafalait
táblázatban is közreadjuk.
Címerfélék
A korábbiakban szokás volt díszíteni a
közintézmények falát az ország intarziacímerével.
A Faipari Tudományos
Egyesület (FATE) emblémáját is több
ízben elkészítették. Az egyesület nyugdíjasainak
szervezete, az 1982 óta működő
Szenior Klub lelkes tagjai is megalkották
emblémájukat, benne a FATE gyaluskörzős-
könyves címerével (8. ábra).
Egy bibliai témájú falikép
Egy váci múzeumlátogatás során egyszerűségével,
egyben nagyszerűségével raMagyar
Asztalos és Faipar I 2013. 07. 79
szakmatörténet
Törőcsik Jolán intarziafalai Cím, megjegyzés Méret (m2)
1984 Sopron Erdészeti és Faipari Egyetem Faipari
Mérnöki Kar dékáni tárgyaló
Életfa 25
1985 Kecskemét Szakszervezetek Székháza Életfa fesztáv: 5 m
1986 Szeged Gabonakutató Intézet Kutatott növények 9
1987 Kecskemét Erdei Ferenc Művelődési Központ Életfa 30
1987 Budapest Idegenforgalmi Propaganda
Kiadó
Népi művészeti
stílusban
15
1997 Tiszakürt Iskola Körplasztika átmérő: 4 m
8. ábra: FATE Szenior Klub emblémája
7. ábra: tiszakürti iskola fala
gadott meg a Mária gyermekével intarzia,
amely jó példája lehet a modern, vallásos
témájú faliképeknek (9. ábra).
Összefoglalás
A különböző fafajú, színű, mintázatú
furnérok egymáshoz rakásával síkban
összeragasztott díszítésnek számos követője
akadt már a középkori Magyarországon. A
bútorasztalosságon belül a faanyagban rejlő
lehetőségeket feltáró, különleges látásmódot
igénylő intarziakészítés következetes
aprólékosságot, kísérletező kedvet, kézügyességet
igényel, amellett, hogy feltételezi
9. ábra. Mária és a kisded (Szernecz Zoltán)
Felhasznált források:
Kovalovszki Júlia: Gótikus és reneszánsz
bútorok. Helikon–Corvina, Budapest,
1980.
Mezei Károly: Szinte Gábor. Erdélyen át
Firenzéig. Kairosz, 2004.
Törőcsik Jolán: Az intarziás. X-Meditor,
2007.
Száz év, száz vadász. Arcok a magyar
vadászat XIX. századi történetéből (szerk.:
Békés Sándor). Millenniumi Vadászati
Bizottság, 2002.
a faanyagok ismeretét. A két középkori
példa és ismert művészek nagyméretű fali
intarziái után az intarziaképek készítésével
elismerten hivatásszerűen foglalkozók közül
két olyan kortárs művész: Törőcsik Jolán és
Keszthelyi Jenő munkáiból mutattunk be
ízelítőt, amelyek manapság a szakterület
csúcsteljesítményét képezik.
Tóth Sándor László
A szerző Tóth Sándor László intarziaportréja
(Keszthelyi Jenő, 2002)76 2013. 07. I Magyar Asztalos és Faipar
Az egyedi intarziák készítésénél alapvetően
két irányzat különböztethető meg.
Az egyik követői a faanyag természetes
mintázatából építik fel különleges, eredeti
hangulatú kompozícióikat. A másik irányzatot
követők szerint a faanyagnak kell
engedelmeskedni a képalkotó akaratának.
Külön kategóriát képezhetnek az iparilag
előállított ismétlődő, szabályos minták,
mozaikszerű alakzatok, amelyeknek
legegyszerűbb példája a világos és sötét
négyzeteket magában foglaló sakktábla.
Két, 16. századi intarzia után az egyedileg
készültekből közlünk válogatást, inkább
csak példákat mutatva be a kortársak
által készített egyedi alkotásokból, utalva
egyben készítőik munkásságára is.
Szemelvények a fáról, fafeldolgozásról
Intarzia
Történeti intarziák
Magyarországon először itáliai mesterek
készítettek faberakással – intarziával –
díszített bútorokat Mátyás király udvarában.
A változatos díszítési lehetőségeket
kínáló, de nagy hozzáértést igénylő eljárás
néhány évtized alatt vált általánossá a
királyi udvartól távol eső vidékek, így a
Szepesség asztalosmestereinek körében. A
korábbi idők hagyományait továbbfejlesztő
szepességi bútorművesség reneszánsz
stílusban készült alkotásai közül az egyik
legkorábbi emlék a szárnyas oltárairól
híres bártfai (ma Bardejov – Szlovákia) Szt.
Egyed-templomból származó kétüléses
stallum. Egyik háttámlájának berakása
városképet ábrázol; ami abban az időben
gyakori volt, mint ahogy egyes épületek
megjelenítése is (1. a ábra).
A reneszánsztól kezdve a nemesi kastélyok
reprezentatív bútorain, a templomi
berendezéseken találunk különböző
furnérból berakásokat. A kor reprezentatív
templomi padjait, stallumait a
faragások mellett intarziával díszítették.
Az egykori Magyarországról megmaradt,
a Nemzeti Múzeumba került legismertebb
stallum eredeti helye a nyírbátori Szt.
György-templom. A stallum háttámláján
lévő berakások közül is kiemelkednek
azok, amelyek félig nyitott rácsos ajtajú
szekrénybelsőt ábrázolnak. A szekrények
polcain használati és dísztárgyak;
könyvek, díszes edények, talpas kereszt,
gránátalma található. A csatokkal összefogott
könyvek ókori szerzőinek még a
neve is olvasható (1. b ábra).
A városképi és szekrényes történeti
példák után térjünk rá a 20. századi
kortárs alkotásokra.
Faliképek
Öt virágból álló képsorozatot láthattunk
a 2003. évi Bútorvilágon kiállított más
intarziaképek között Törőcsik Jolán Kecskeméten
élő intarziaművésztől, aki nemcsak
készíti ezeket az alkotásokat az 1970-es
évektől, hanem tanítja is. Számos, különböző
méretű alkotása között intarziafalai
Budapesten, Kecskeméten és Szegeden
egyaránt megtalálhatók. Munkáiban a
faanyagok természetes mintázatát, erezetét
felhasználva építi fel különleges, eredeti
hatású kompozícióit (2. a ábra).
„Az intarzia nem adhat olyan lehetőséget
az emberi vonások pontos formálásában,
mint egy festmény, de Törőcsik Jolán furnérból
életre keltett figurái a különböző
1. a ábra: a bártfai kétüléses stallum háttámlájának
egyik berakásos táblája (16. század)
1. b ábra: a nyírbátori stallum háttámlájának
egyik berakásos táblája (1511)
Az intarziakészítésnek számos amatőr és kézműiparos, sőt művész követője akadt és akad
napjainkban is. A reneszánszból kiindulva hozzátartozik a műbútorasztalossághoz, ma már
a restaurátori munkákhoz is. Az intarziát nem kell bemutatni az asztalostársadalomnak;
általában a sík felületek művészete. Az intarziaparkettát faanyagból készítik, a bútorokon,
dobozokon, faliképeken furnérból, aprólékos munkával, a különböző faanyagok természetes
rajzolatát, színét hasznosítják; válogatják, vágják össze különböző mértani, építészeti és/vagy
élőlényeket szimbolizáló formákká, alakokká.
szakmatörténet
Magyar Asztalos és Faipar I 2013. 07. 77
fák eltérő rajzolatait és színvilágát felhasználva
mégis művészi tökéllyel fejezik
ki a lélek szárnyalását, rezdüléseit, az
örömöt, a bánatot és az aggódást. Gazdag
lehetőséget jelentenek a művésznőnek a
hazai és egzóta furnérok az erdők, fák,
virágok megjelenítésében. Itt néha a
különböző virágszirmok finom, «élethű»
kimunkálása ragad el bennünket, máskor
óvó ölelő faágak közt mászhatunk fel egy
óriáserdő életfájára” – írja Molnár Sándor,
„Az intarziás” című, Törőcsik Jolán 2007-
ben kiadott könyvének előszóféléjében
(2. b ábra).
Portrék
Az emberi vonások tükrözését, a portrékészítést
választotta a Lentiben élő
Keszthelyi Jenő, aki „Száz év száz vadász”
című 2001-ben kiadott albumában a 100
jeles magyar vadászról készített intarziáinak
fotóit gyűjtötte össze egy leendő
magyar vadászati múzeum céljára. Szerencsés,
hogy ez a múzeum pár éve meg
is nyílt Keszthelyen, a Festetics-kastély
mögött.
Keszthelyi (egyik) első munkája
Lámfalussy Sándor, a 20. század elején
Lentiben faipart teremtő erdőmérnökről,
a későbbi soproni egyetemi tanárról
készített portréja, amely a nevét viselő
szakközépiskola falát díszíti Lentiben.
Számos élő vadász mellett olyan, a
faiparban jelentős személyiségekről
is készültek portrék, mint Gaul Károly
(1854–1932), a hazai faipari szakoktatás
megteremtője, Rieperger László
(1919–1986), a szakosított nagyüzemi
bútorgyártás kidolgozója és bevezetője
(3. a és 3. b ábra).
„Az ember természethasznosító tevékenysége
a fát elsőként használta nyersanyagként
– abból bölcsőt és koporsót
készítve egész életünket végigkíséri – mint
ahogy az „Erdő fohásza” című imánkban
valljuk. Ezeken kívül furnér is készül
belőle, és annak – hála Istennek – van
hulladéka. És itt jön a művész… ezekből
szintetizál újat: a hulladéklemez feltámad!
Ismét fa és erdő lesz belőle, vagy vad,
vagy ember...” – írja Bod Lajos a 2001.
évben kiadott, említett intarziaportré
albumban.
Keszthelyi Jenő vallja, hogy a fának kell
engedelmeskednie a képalkotó akaratának,
nem pedig az intarziakészítőnek a
fában fellelhető alaki, formai és strukturális
adottságokhoz és viszonyokhoz.
Intarziafalak
Teljes falfelületet betöltő, nagyméretű
intarziafalakkal is találkozhatunk egyes
középületekben; művelődési házban,
iskolában, uszodában, kutatóintézetben.
Ezekből sorolunk fel néhányat (nyilván
jóval több is van): Budapesten a Kaesz
Gyula Szakközépiskola és Szakiskola
kultúr- és éttermében, Hajdúszoboszlón
az Árpád uszoda előterében, Szegeden a
Gabonakutató Intézet tanácstermében,
valamint Keszthelyen, a Helikon Szállóban.
Ezekből az Árpád uszoda kazettái és a
Gabonakutató faliképe növényi motívumokat
ábrázolnak. A hajduszoboszlói
uszodában lévő 7,2 m2-es intarziafal 29
db 60x60 cm-es és 1 db 120x120 cm-es
elemből (kazettából) épül fel. Altcziebler
Márton készítette 1984-ben, amikor is a
2. a ábra: Virágok sorozat (Törőcsik Jolán) 2. b ábra: Álmodozások/Szeretők (Törőcsik Jolán)
3. a ábra: Rieperger László portréja (Keszthelyi
Jenő)
3. b ábra: Gaul Károly portréja (Keszthelyi
Jenő)
szakmatörténet
78 2013. 07. I Magyar Asztalos és Faipar
szakmatörténet
gyógyfürdő folyósóján helyezték el. Mindegyik
kazetta más motívumot ábrázol.
Ezekből mutatunk be egyet (4. ábra).
Tudjuk, hogy a budapesti Kasz Gyula
szakiskola 5,5x3 méteres intarziafala (5.
ábra) Klimó Károly festőművész alkotása
4. ábra: kazetta a hajdúszoboszlói Árpád
uszoda előterének intarziafalából
5. ábra: intarziafal. Kaesz Gyula Szakközépiskola – Budapest (Klimó Károly)
Szinte Gábor (1928–2012) fali intarziái Méret (cmxcm) Cím
1964 Kecskemét, Park étterem
170x250 Terített asztal
300x700 Erdőben
1966
Budapest, Nemzeti Színház,
színésztársalgó
204x800 Öltöző, kelléktár
1969
Zalaegerszeg, Tanács
házasságkötő terme
300x800 Göcseji lakodalom
1970 Keszthely, Helikon Szálló 250x1160 Triton, Balatoni szél
1973
Budapest, Belgrád-rkp.,
Hazafias Népfront
151x403 Budapest látképe
1976 Hévíz, Termál Szálló 300x800 Héliosz és forrás
1982
Budapest, Átrium-Hyatt Szálló,
majd Közlekedési Múzeum
230x380 Ciolkovszky rakétái
1983
Budapest, Mafilm utószinkronstúdió
260x600
Tolnay Klári, Ruttkay Éva,
Törőcsik Mari
1986 Budapest, XVII. ker. Művelődési Ház 280x450 Kölcsey: Rákos Nymphájához
1987
Kaposvár, Mezőgazdasági Egyetem,
előcsarnok
260x300 Arabs mén
260x300 Szürke bika
6. ábra: Életfa. Intarziafal a Soproni Egyetem Faipari Mérnöki Karán (Törőcsik Jolán)
(kivitelezték az iskola tanárai és tanulói
1979-ben), a szegedi, a kutatott növényeket
ábrázoló kb. 5 m2-es Törőcsik Jolán intarziaművészé
1987-ből, míg a római kocsit,
a balatoni vitorlást és gőzhajót ábrázoló
hatalmas fali intarziakép Keszthelyen
Szinte Gábor festőművészé. Szinte Gábor
számos, különböző nagyságú intarziafalat
tervezett Budapestre, Hévízre, Kaposvárra,
Zalaegerszegre, míg Törőcsik Jolán azokat
nemcsak megtervezte, hanem többségében
maga is készítette, ill. készítését irányította
Kecskemétre, Sopronba, Szegedre,
Tiszakürtre (6. és 7. ábra).
Nem elképzelhetetlen, hogy az országban
található számos, többségében a 20.
század második felében készült intarziafal
felújítására sor kerülhet, ismeretük hasznos
lehet az intarziakészítéssel foglalkozó asztalosság
számára is. Emiatt Szinte Gábor és
Törőcsik Jolán összegyűjtött intarziafalait
táblázatban is közreadjuk.
Címerfélék
A korábbiakban szokás volt díszíteni a
közintézmények falát az ország intarziacímerével.
A Faipari Tudományos
Egyesület (FATE) emblémáját is több
ízben elkészítették. Az egyesület nyugdíjasainak
szervezete, az 1982 óta működő
Szenior Klub lelkes tagjai is megalkották
emblémájukat, benne a FATE gyaluskörzős-
könyves címerével (8. ábra).
Egy bibliai témájú falikép
Egy váci múzeumlátogatás során egyszerűségével,
egyben nagyszerűségével raMagyar
Asztalos és Faipar I 2013. 07. 79
szakmatörténet
Törőcsik Jolán intarziafalai Cím, megjegyzés Méret (m2)
1984 Sopron Erdészeti és Faipari Egyetem Faipari
Mérnöki Kar dékáni tárgyaló
Életfa 25
1985 Kecskemét Szakszervezetek Székháza Életfa fesztáv: 5 m
1986 Szeged Gabonakutató Intézet Kutatott növények 9
1987 Kecskemét Erdei Ferenc Művelődési Központ Életfa 30
1987 Budapest Idegenforgalmi Propaganda
Kiadó
Népi művészeti
stílusban
15
1997 Tiszakürt Iskola Körplasztika átmérő: 4 m
8. ábra: FATE Szenior Klub emblémája
7. ábra: tiszakürti iskola fala
gadott meg a Mária gyermekével intarzia,
amely jó példája lehet a modern, vallásos
témájú faliképeknek (9. ábra).
Összefoglalás
A különböző fafajú, színű, mintázatú
furnérok egymáshoz rakásával síkban
összeragasztott díszítésnek számos követője
akadt már a középkori Magyarországon. A
bútorasztalosságon belül a faanyagban rejlő
lehetőségeket feltáró, különleges látásmódot
igénylő intarziakészítés következetes
aprólékosságot, kísérletező kedvet, kézügyességet
igényel, amellett, hogy feltételezi
9. ábra. Mária és a kisded (Szernecz Zoltán)
Felhasznált források:
Kovalovszki Júlia: Gótikus és reneszánsz
bútorok. Helikon–Corvina, Budapest,
1980.
Mezei Károly: Szinte Gábor. Erdélyen át
Firenzéig. Kairosz, 2004.
Törőcsik Jolán: Az intarziás. X-Meditor,
2007.
Száz év, száz vadász. Arcok a magyar
vadászat XIX. századi történetéből (szerk.:
Békés Sándor). Millenniumi Vadászati
Bizottság, 2002.
a faanyagok ismeretét. A két középkori
példa és ismert művészek nagyméretű fali
intarziái után az intarziaképek készítésével
elismerten hivatásszerűen foglalkozók közül
két olyan kortárs művész: Törőcsik Jolán és
Keszthelyi Jenő munkáiból mutattunk be
ízelítőt, amelyek manapság a szakterület
csúcsteljesítményét képezik.
Tóth Sándor László
A szerző Tóth Sándor László intarziaportréja
(Keszthelyi Jenő, 2002)76 2013. 07. I Magyar Asztalos és Faipar
Az egyedi intarziák készítésénél alapvetően
két irányzat különböztethető meg.
Az egyik követői a faanyag természetes
mintázatából építik fel különleges, eredeti
hangulatú kompozícióikat. A másik irányzatot
követők szerint a faanyagnak kell
engedelmeskedni a képalkotó akaratának.
Külön kategóriát képezhetnek az iparilag
előállított ismétlődő, szabályos minták,
mozaikszerű alakzatok, amelyeknek
legegyszerűbb példája a világos és sötét
négyzeteket magában foglaló sakktábla.
Két, 16. századi intarzia után az egyedileg
készültekből közlünk válogatást, inkább
csak példákat mutatva be a kortársak
által készített egyedi alkotásokból, utalva
egyben készítőik munkásságára is.
Szemelvények a fáról, fafeldolgozásról
Intarzia
Történeti intarziák
Magyarországon először itáliai mesterek
készítettek faberakással – intarziával –
díszített bútorokat Mátyás király udvarában.
A változatos díszítési lehetőségeket
kínáló, de nagy hozzáértést igénylő eljárás
néhány évtized alatt vált általánossá a
királyi udvartól távol eső vidékek, így a
Szepesség asztalosmestereinek körében. A
korábbi idők hagyományait továbbfejlesztő
szepességi bútorművesség reneszánsz
stílusban készült alkotásai közül az egyik
legkorábbi emlék a szárnyas oltárairól
híres bártfai (ma Bardejov – Szlovákia) Szt.
Egyed-templomból származó kétüléses
stallum. Egyik háttámlájának berakása
városképet ábrázol; ami abban az időben
gyakori volt, mint ahogy egyes épületek
megjelenítése is (1. a ábra).
A reneszánsztól kezdve a nemesi kastélyok
reprezentatív bútorain, a templomi
berendezéseken találunk különböző
furnérból berakásokat. A kor reprezentatív
templomi padjait, stallumait a
faragások mellett intarziával díszítették.
Az egykori Magyarországról megmaradt,
a Nemzeti Múzeumba került legismertebb
stallum eredeti helye a nyírbátori Szt.
György-templom. A stallum háttámláján
lévő berakások közül is kiemelkednek
azok, amelyek félig nyitott rácsos ajtajú
szekrénybelsőt ábrázolnak. A szekrények
polcain használati és dísztárgyak;
könyvek, díszes edények, talpas kereszt,
gránátalma található. A csatokkal összefogott
könyvek ókori szerzőinek még a
neve is olvasható (1. b ábra).
A városképi és szekrényes történeti
példák után térjünk rá a 20. századi
kortárs alkotásokra.
Faliképek
Öt virágból álló képsorozatot láthattunk
a 2003. évi Bútorvilágon kiállított más
intarziaképek között Törőcsik Jolán Kecskeméten
élő intarziaművésztől, aki nemcsak
készíti ezeket az alkotásokat az 1970-es
évektől, hanem tanítja is. Számos, különböző
méretű alkotása között intarziafalai
Budapesten, Kecskeméten és Szegeden
egyaránt megtalálhatók. Munkáiban a
faanyagok természetes mintázatát, erezetét
felhasználva építi fel különleges, eredeti
hatású kompozícióit (2. a ábra).
„Az intarzia nem adhat olyan lehetőséget
az emberi vonások pontos formálásában,
mint egy festmény, de Törőcsik Jolán furnérból
életre keltett figurái a különböző
1. a ábra: a bártfai kétüléses stallum háttámlájának
egyik berakásos táblája (16. század)
1. b ábra: a nyírbátori stallum háttámlájának
egyik berakásos táblája (1511)
Az intarziakészítésnek számos amatőr és kézműiparos, sőt művész követője akadt és akad
napjainkban is. A reneszánszból kiindulva hozzátartozik a műbútorasztalossághoz, ma már
a restaurátori munkákhoz is. Az intarziát nem kell bemutatni az asztalostársadalomnak;
általában a sík felületek művészete. Az intarziaparkettát faanyagból készítik, a bútorokon,
dobozokon, faliképeken furnérból, aprólékos munkával, a különböző faanyagok természetes
rajzolatát, színét hasznosítják; válogatják, vágják össze különböző mértani, építészeti és/vagy
élőlényeket szimbolizáló formákká, alakokká.
szakmatörténet
Magyar Asztalos és Faipar I 2013. 07. 77
fák eltérő rajzolatait és színvilágát felhasználva
mégis művészi tökéllyel fejezik
ki a lélek szárnyalását, rezdüléseit, az
örömöt, a bánatot és az aggódást. Gazdag
lehetőséget jelentenek a művésznőnek a
hazai és egzóta furnérok az erdők, fák,
virágok megjelenítésében. Itt néha a
különböző virágszirmok finom, «élethű»
kimunkálása ragad el bennünket, máskor
óvó ölelő faágak közt mászhatunk fel egy
óriáserdő életfájára” – írja Molnár Sándor,
„Az intarziás” című, Törőcsik Jolán 2007-
ben kiadott könyvének előszóféléjében
(2. b ábra).
Portrék
Az emberi vonások tükrözését, a portrékészítést
választotta a Lentiben élő
Keszthelyi Jenő, aki „Száz év száz vadász”
című 2001-ben kiadott albumában a 100
jeles magyar vadászról készített intarziáinak
fotóit gyűjtötte össze egy leendő
magyar vadászati múzeum céljára. Szerencsés,
hogy ez a múzeum pár éve meg
is nyílt Keszthelyen, a Festetics-kastély
mögött.
Keszthelyi (egyik) első munkája
Lámfalussy Sándor, a 20. század elején
Lentiben faipart teremtő erdőmérnökről,
a későbbi soproni egyetemi tanárról
készített portréja, amely a nevét viselő
szakközépiskola falát díszíti Lentiben.
Számos élő vadász mellett olyan, a
faiparban jelentős személyiségekről
is készültek portrék, mint Gaul Károly
(1854–1932), a hazai faipari szakoktatás
megteremtője, Rieperger László
(1919–1986), a szakosított nagyüzemi
bútorgyártás kidolgozója és bevezetője
(3. a és 3. b ábra).
„Az ember természethasznosító tevékenysége
a fát elsőként használta nyersanyagként
– abból bölcsőt és koporsót
készítve egész életünket végigkíséri – mint
ahogy az „Erdő fohásza” című imánkban
valljuk. Ezeken kívül furnér is készül
belőle, és annak – hála Istennek – van
hulladéka. És itt jön a művész… ezekből
szintetizál újat: a hulladéklemez feltámad!
Ismét fa és erdő lesz belőle, vagy vad,
vagy ember...” – írja Bod Lajos a 2001.
évben kiadott, említett intarziaportré
albumban.
Keszthelyi Jenő vallja, hogy a fának kell
engedelmeskednie a képalkotó akaratának,
nem pedig az intarziakészítőnek a
fában fellelhető alaki, formai és strukturális
adottságokhoz és viszonyokhoz.
Intarziafalak
Teljes falfelületet betöltő, nagyméretű
intarziafalakkal is találkozhatunk egyes
középületekben; művelődési házban,
iskolában, uszodában, kutatóintézetben.
Ezekből sorolunk fel néhányat (nyilván
jóval több is van): Budapesten a Kaesz
Gyula Szakközépiskola és Szakiskola
kultúr- és éttermében, Hajdúszoboszlón
az Árpád uszoda előterében, Szegeden a
Gabonakutató Intézet tanácstermében,
valamint Keszthelyen, a Helikon Szállóban.
Ezekből az Árpád uszoda kazettái és a
Gabonakutató faliképe növényi motívumokat
ábrázolnak. A hajduszoboszlói
uszodában lévő 7,2 m2-es intarziafal 29
db 60x60 cm-es és 1 db 120x120 cm-es
elemből (kazettából) épül fel. Altcziebler
Márton készítette 1984-ben, amikor is a
2. a ábra: Virágok sorozat (Törőcsik Jolán) 2. b ábra: Álmodozások/Szeretők (Törőcsik Jolán)
3. a ábra: Rieperger László portréja (Keszthelyi
Jenő)
3. b ábra: Gaul Károly portréja (Keszthelyi
Jenő)
szakmatörténet
78 2013. 07. I Magyar Asztalos és Faipar
szakmatörténet
gyógyfürdő folyósóján helyezték el. Mindegyik
kazetta más motívumot ábrázol.
Ezekből mutatunk be egyet (4. ábra).
Tudjuk, hogy a budapesti Kasz Gyula
szakiskola 5,5x3 méteres intarziafala (5.
ábra) Klimó Károly festőművész alkotása
4. ábra: kazetta a hajdúszoboszlói Árpád
uszoda előterének intarziafalából
5. ábra: intarziafal. Kaesz Gyula Szakközépiskola – Budapest (Klimó Károly)
Szinte Gábor (1928–2012) fali intarziái Méret (cmxcm) Cím
1964 Kecskemét, Park étterem
170x250 Terített asztal
300x700 Erdőben
1966
Budapest, Nemzeti Színház,
színésztársalgó
204x800 Öltöző, kelléktár
1969
Zalaegerszeg, Tanács
házasságkötő terme
300x800 Göcseji lakodalom
1970 Keszthely, Helikon Szálló 250x1160 Triton, Balatoni szél
1973
Budapest, Belgrád-rkp.,
Hazafias Népfront
151x403 Budapest látképe
1976 Hévíz, Termál Szálló 300x800 Héliosz és forrás
1982
Budapest, Átrium-Hyatt Szálló,
majd Közlekedési Múzeum
230x380 Ciolkovszky rakétái
1983
Budapest, Mafilm utószinkronstúdió
260x600
Tolnay Klári, Ruttkay Éva,
Törőcsik Mari
1986 Budapest, XVII. ker. Művelődési Ház 280x450 Kölcsey: Rákos Nymphájához
1987
Kaposvár, Mezőgazdasági Egyetem,
előcsarnok
260x300 Arabs mén
260x300 Szürke bika
6. ábra: Életfa. Intarziafal a Soproni Egyetem Faipari Mérnöki Karán (Törőcsik Jolán)
(kivitelezték az iskola tanárai és tanulói
1979-ben), a szegedi, a kutatott növényeket
ábrázoló kb. 5 m2-es Törőcsik Jolán intarziaművészé
1987-ből, míg a római kocsit,
a balatoni vitorlást és gőzhajót ábrázoló
hatalmas fali intarziakép Keszthelyen
Szinte Gábor festőművészé. Szinte Gábor
számos, különböző nagyságú intarziafalat
tervezett Budapestre, Hévízre, Kaposvárra,
Zalaegerszegre, míg Törőcsik Jolán azokat
nemcsak megtervezte, hanem többségében
maga is készítette, ill. készítését irányította
Kecskemétre, Sopronba, Szegedre,
Tiszakürtre (6. és 7. ábra).
Nem elképzelhetetlen, hogy az országban
található számos, többségében a 20.
század második felében készült intarziafal
felújítására sor kerülhet, ismeretük hasznos
lehet az intarziakészítéssel foglalkozó asztalosság
számára is. Emiatt Szinte Gábor és
Törőcsik Jolán összegyűjtött intarziafalait
táblázatban is közreadjuk.
Címerfélék
A korábbiakban szokás volt díszíteni a
közintézmények falát az ország intarziacímerével.
A Faipari Tudományos
Egyesület (FATE) emblémáját is több
ízben elkészítették. Az egyesület nyugdíjasainak
szervezete, az 1982 óta működő
Szenior Klub lelkes tagjai is megalkották
emblémájukat, benne a FATE gyaluskörzős-
könyves címerével (8. ábra).
Egy bibliai témájú falikép
Egy váci múzeumlátogatás során egyszerűségével,
egyben nagyszerűségével raMagyar
Asztalos és Faipar I 2013. 07. 79
szakmatörténet
Törőcsik Jolán intarziafalai Cím, megjegyzés Méret (m2)
1984 Sopron Erdészeti és Faipari Egyetem Faipari
Mérnöki Kar dékáni tárgyaló
Életfa 25
1985 Kecskemét Szakszervezetek Székháza Életfa fesztáv: 5 m
1986 Szeged Gabonakutató Intézet Kutatott növények 9
1987 Kecskemét Erdei Ferenc Művelődési Központ Életfa 30
1987 Budapest Idegenforgalmi Propaganda
Kiadó
Népi művészeti
stílusban
15
1997 Tiszakürt Iskola Körplasztika átmérő: 4 m
8. ábra: FATE Szenior Klub emblémája
7. ábra: tiszakürti iskola fala
gadott meg a Mária gyermekével intarzia,
amely jó példája lehet a modern, vallásos
témájú faliképeknek (9. ábra).
Összefoglalás
A különböző fafajú, színű, mintázatú
furnérok egymáshoz rakásával síkban
összeragasztott díszítésnek számos követője
akadt már a középkori Magyarországon. A
bútorasztalosságon belül a faanyagban rejlő
lehetőségeket feltáró, különleges látásmódot
igénylő intarziakészítés következetes
aprólékosságot, kísérletező kedvet, kézügyességet
igényel, amellett, hogy feltételezi
9. ábra. Mária és a kisded (Szernecz Zoltán)
Felhasznált források:
Kovalovszki Júlia: Gótikus és reneszánsz
bútorok. Helikon–Corvina, Budapest,
1980.
Mezei Károly: Szinte Gábor. Erdélyen át
Firenzéig. Kairosz, 2004.
Törőcsik Jolán: Az intarziás. X-Meditor,
2007.
Száz év, száz vadász. Arcok a magyar
vadászat XIX. századi történetéből (szerk.:
Békés Sándor). Millenniumi Vadászati
Bizottság, 2002.
a faanyagok ismeretét. A két középkori
példa és ismert művészek nagyméretű fali
intarziái után az intarziaképek készítésével
elismerten hivatásszerűen foglalkozók közül
két olyan kortárs művész: Törőcsik Jolán és
Keszthelyi Jenő munkáiból mutattunk be
ízelítőt, amelyek manapság a szakterület
csúcsteljesítményét képezik.
Tóth Sándor László
A szerző Tóth Sándor László intarziaportréja
(Keszthelyi Jenő, 2002)
Tetszett a cikk?
Cikkajánló
Innovatív festőeszköz
Az Uwe Marx kínálatában újdonság az M1 Premium festőeszköz, amely a csészepisztollyal történő permetezés alternatívája. Az alap egy rozsdamentes acél keret, festékgyűjtő t...
Inkább együtt, mint egyedül – okos étkezőasztal
A WeHub egy intelligens étkezőasztal, amely fokozza a közösségi interakciót. A Häfele a Siegeni és Düsseldorfi Egyetemmel együttműködve, egy tudományos tanulmány részeként fejlesztette ki&n...
Kreatív potenciál – absztrakt megoldások
A Fundermax egy rendhagyó előadással mutatta be Statements 2.3 kollekcióját a kelet-vesztfáliai Forum26 dizájnműhelyen.