Intarzia

76 2013. 07. I Magyar Asztalos és Faipar

Az egyedi intarziák készítésénél alapvetően

két irányzat különböztethető meg.

Az egyik követői a faanyag természetes

mintázatából építik fel különleges, eredeti

hangulatú kompozícióikat. A másik irányzatot

követők szerint a faanyagnak kell

engedelmeskedni a képalkotó akaratának.

Külön kategóriát képezhetnek az iparilag

előállított ismétlődő, szabályos minták,

mozaikszerű alakzatok, amelyeknek

legegyszerűbb példája a világos és sötét

négyzeteket magában foglaló sakktábla.

Két, 16. századi intarzia után az egyedileg

készültekből közlünk válogatást, inkább

csak példákat mutatva be a kortársak

által készített egyedi alkotásokból, utalva

egyben készítőik munkásságára is.

Szemelvények a fáról, fafeldolgozásról

Intarzia

Történeti intarziák

Magyarországon először itáliai mesterek

készítettek faberakással – intarziával –

díszített bútorokat Mátyás király udvarában.

A változatos díszítési lehetőségeket

kínáló, de nagy hozzáértést igénylő eljárás

néhány évtized alatt vált általánossá a

királyi udvartól távol eső vidékek, így a

Szepesség asztalosmestereinek körében. A

korábbi idők hagyományait továbbfejlesztő

szepességi bútorművesség reneszánsz

stílusban készült alkotásai közül az egyik

legkorábbi emlék a szárnyas oltárairól

híres bártfai (ma Bardejov – Szlovákia) Szt.

Egyed-templomból származó kétüléses

stallum. Egyik háttámlájának berakása

városképet ábrázol; ami abban az időben

gyakori volt, mint ahogy egyes épületek

megjelenítése is (1. a ábra).

A reneszánsztól kezdve a nemesi kastélyok

reprezentatív bútorain, a templomi

berendezéseken találunk különböző

furnérból berakásokat. A kor reprezentatív

templomi padjait, stallumait a

faragások mellett intarziával díszítették.

Az egykori Magyarországról megmaradt,

a Nemzeti Múzeumba került legismertebb

stallum eredeti helye a nyírbátori Szt.

György-templom. A stallum háttámláján

lévő berakások közül is kiemelkednek

azok, amelyek félig nyitott rácsos ajtajú

szekrénybelsőt ábrázolnak. A szekrények

polcain használati és dísztárgyak;

könyvek, díszes edények, talpas kereszt,

gránátalma található. A csatokkal összefogott

könyvek ókori szerzőinek még a

neve is olvasható (1. b ábra).

A városképi és szekrényes történeti

példák után térjünk rá a 20. századi

kortárs alkotásokra.

Faliképek

Öt virágból álló képsorozatot láthattunk

a 2003. évi Bútorvilágon kiállított más

intarziaképek között Törőcsik Jolán Kecskeméten

élő intarziaművésztől, aki nemcsak

készíti ezeket az alkotásokat az 1970-es

évektől, hanem tanítja is. Számos, különböző

méretű alkotása között intarziafalai

Budapesten, Kecskeméten és Szegeden

egyaránt megtalálhatók. Munkáiban a

faanyagok természetes mintázatát, erezetét

felhasználva építi fel különleges, eredeti

hatású kompozícióit (2. a ábra).

„Az intarzia nem adhat olyan lehetőséget

az emberi vonások pontos formálásában,

mint egy festmény, de Törőcsik Jolán furnérból

életre keltett figurái a különböző

1. a ábra: a bártfai kétüléses stallum háttámlájának

egyik berakásos táblája (16. század)

1. b ábra: a nyírbátori stallum háttámlájának

egyik berakásos táblája (1511)

Az intarziakészítésnek számos amatőr és kézműiparos, sőt művész követője akadt és akad

napjainkban is. A reneszánszból kiindulva hozzátartozik a műbútorasztalossághoz, ma már

a restaurátori munkákhoz is. Az intarziát nem kell bemutatni az asztalostársadalomnak;

általában a sík felületek művészete. Az intarziaparkettát faanyagból készítik, a bútorokon,

dobozokon, faliképeken furnérból, aprólékos munkával, a különböző faanyagok természetes

rajzolatát, színét hasznosítják; válogatják, vágják össze különböző mértani, építészeti és/vagy

élőlényeket szimbolizáló formákká, alakokká.

szakmatörténet

Magyar Asztalos és Faipar I 2013. 07. 77

fák eltérő rajzolatait és színvilágát felhasználva

mégis művészi tökéllyel fejezik

ki a lélek szárnyalását, rezdüléseit, az

örömöt, a bánatot és az aggódást. Gazdag

lehetőséget jelentenek a művésznőnek a

hazai és egzóta furnérok az erdők, fák,

virágok megjelenítésében. Itt néha a

különböző virágszirmok finom, «élethű»

kimunkálása ragad el bennünket, máskor

óvó ölelő faágak közt mászhatunk fel egy

óriáserdő életfájára” – írja Molnár Sándor,

„Az intarziás” című, Törőcsik Jolán 2007-

ben kiadott könyvének előszóféléjében

(2. b ábra).

Portrék

Az emberi vonások tükrözését, a portrékészítést

választotta a Lentiben élő

Keszthelyi Jenő, aki „Száz év száz vadász”

című 2001-ben kiadott albumában a 100

jeles magyar vadászról készített intarziáinak

fotóit gyűjtötte össze egy leendő

magyar vadászati múzeum céljára. Szerencsés,

hogy ez a múzeum pár éve meg

is nyílt Keszthelyen, a Festetics-kastély

mögött.

Keszthelyi (egyik) első munkája

Lámfalussy Sándor, a 20. század elején

Lentiben faipart teremtő erdőmérnökről,

a későbbi soproni egyetemi tanárról

készített portréja, amely a nevét viselő

szakközépiskola falát díszíti Lentiben.

Számos élő vadász mellett olyan, a

faiparban jelentős személyiségekről

is készültek portrék, mint Gaul Károly

(1854–1932), a hazai faipari szakoktatás

megteremtője, Rieperger László

(1919–1986), a szakosított nagyüzemi

bútorgyártás kidolgozója és bevezetője

(3. a és 3. b ábra).

„Az ember természethasznosító tevékenysége

a fát elsőként használta nyersanyagként

– abból bölcsőt és koporsót

készítve egész életünket végigkíséri – mint

ahogy az „Erdő fohásza” című imánkban

valljuk. Ezeken kívül furnér is készül

belőle, és annak – hála Istennek – van

hulladéka. És itt jön a művész… ezekből

szintetizál újat: a hulladéklemez feltámad!

Ismét fa és erdő lesz belőle, vagy vad,

vagy ember...” – írja Bod Lajos a 2001.

évben kiadott, említett intarziaportré

albumban.

Keszthelyi Jenő vallja, hogy a fának kell

engedelmeskednie a képalkotó akaratának,

nem pedig az intarziakészítőnek a

fában fellelhető alaki, formai és strukturális

adottságokhoz és viszonyokhoz.

Intarziafalak

Teljes falfelületet betöltő, nagyméretű

intarziafalakkal is találkozhatunk egyes

középületekben; művelődési házban,

iskolában, uszodában, kutatóintézetben.

Ezekből sorolunk fel néhányat (nyilván

jóval több is van): Budapesten a Kaesz

Gyula Szakközépiskola és Szakiskola

kultúr- és éttermében, Hajdúszoboszlón

az Árpád uszoda előterében, Szegeden a

Gabonakutató Intézet tanácstermében,

valamint Keszthelyen, a Helikon Szállóban.

Ezekből az Árpád uszoda kazettái és a

Gabonakutató faliképe növényi motívumokat

ábrázolnak. A hajduszoboszlói

uszodában lévő 7,2 m2-es intarziafal 29

db 60x60 cm-es és 1 db 120x120 cm-es

elemből (kazettából) épül fel. Altcziebler

Márton készítette 1984-ben, amikor is a

2. a ábra: Virágok sorozat (Törőcsik Jolán) 2. b ábra: Álmodozások/Szeretők (Törőcsik Jolán)

3. a ábra: Rieperger László portréja (Keszthelyi

Jenő)

3. b ábra: Gaul Károly portréja (Keszthelyi

Jenő)

szakmatörténet

78 2013. 07. I Magyar Asztalos és Faipar

szakmatörténet

gyógyfürdő folyósóján helyezték el. Mindegyik

kazetta más motívumot ábrázol.

Ezekből mutatunk be egyet (4. ábra).

Tudjuk, hogy a budapesti Kasz Gyula

szakiskola 5,5x3 méteres intarziafala (5.

ábra) Klimó Károly festőművész alkotása

4. ábra: kazetta a hajdúszoboszlói Árpád

uszoda előterének intarziafalából

5. ábra: intarziafal. Kaesz Gyula Szakközépiskola – Budapest (Klimó Károly)

Szinte Gábor (1928–2012) fali intarziái Méret (cmxcm) Cím

1964 Kecskemét, Park étterem

170x250 Terített asztal

300x700 Erdőben

1966

Budapest, Nemzeti Színház,

színésztársalgó

204x800 Öltöző, kelléktár

1969

Zalaegerszeg, Tanács

házasságkötő terme

300x800 Göcseji lakodalom

1970 Keszthely, Helikon Szálló 250x1160 Triton, Balatoni szél

1973

Budapest, Belgrád-rkp.,

Hazafias Népfront

151x403 Budapest látképe

1976 Hévíz, Termál Szálló 300x800 Héliosz és forrás

1982

Budapest, Átrium-Hyatt Szálló,

majd Közlekedési Múzeum

230x380 Ciolkovszky rakétái

1983

Budapest, Mafilm utószinkronstúdió

260x600

Tolnay Klári, Ruttkay Éva,

Törőcsik Mari

1986 Budapest, XVII. ker. Művelődési Ház 280x450 Kölcsey: Rákos Nymphájához

1987

Kaposvár, Mezőgazdasági Egyetem,

előcsarnok

260x300 Arabs mén

260x300 Szürke bika

6. ábra: Életfa. Intarziafal a Soproni Egyetem Faipari Mérnöki Karán (Törőcsik Jolán)

(kivitelezték az iskola tanárai és tanulói

1979-ben), a szegedi, a kutatott növényeket

ábrázoló kb. 5 m2-es Törőcsik Jolán intarziaművészé

1987-ből, míg a római kocsit,

a balatoni vitorlást és gőzhajót ábrázoló

hatalmas fali intarziakép Keszthelyen

Szinte Gábor festőművészé. Szinte Gábor

számos, különböző nagyságú intarziafalat

tervezett Budapestre, Hévízre, Kaposvárra,

Zalaegerszegre, míg Törőcsik Jolán azokat

nemcsak megtervezte, hanem többségében

maga is készítette, ill. készítését irányította

Kecskemétre, Sopronba, Szegedre,

Tiszakürtre (6. és 7. ábra).

Nem elképzelhetetlen, hogy az országban

található számos, többségében a 20.

század második felében készült intarziafal

felújítására sor kerülhet, ismeretük hasznos

lehet az intarziakészítéssel foglalkozó asztalosság

számára is. Emiatt Szinte Gábor és

Törőcsik Jolán összegyűjtött intarziafalait

táblázatban is közreadjuk.

Címerfélék

A korábbiakban szokás volt díszíteni a

közintézmények falát az ország intarziacímerével.

A Faipari Tudományos

Egyesület (FATE) emblémáját is több

ízben elkészítették. Az egyesület nyugdíjasainak

szervezete, az 1982 óta működő

Szenior Klub lelkes tagjai is megalkották

emblémájukat, benne a FATE gyaluskörzős-

könyves címerével (8. ábra).

Egy bibliai témájú falikép

Egy váci múzeumlátogatás során egyszerűségével,

egyben nagyszerűségével raMagyar

Asztalos és Faipar I 2013. 07. 79

szakmatörténet

Törőcsik Jolán intarziafalai Cím, megjegyzés Méret (m2)

1984 Sopron Erdészeti és Faipari Egyetem Faipari

Mérnöki Kar dékáni tárgyaló

Életfa 25

1985 Kecskemét Szakszervezetek Székháza Életfa fesztáv: 5 m

1986 Szeged Gabonakutató Intézet Kutatott növények 9

1987 Kecskemét Erdei Ferenc Művelődési Központ Életfa 30

1987 Budapest Idegenforgalmi Propaganda

Kiadó

Népi művészeti

stílusban

15

1997 Tiszakürt Iskola Körplasztika átmérő: 4 m

8. ábra: FATE Szenior Klub emblémája

7. ábra: tiszakürti iskola fala

gadott meg a Mária gyermekével intarzia,

amely jó példája lehet a modern, vallásos

témájú faliképeknek (9. ábra).

Összefoglalás

A különböző fafajú, színű, mintázatú

furnérok egymáshoz rakásával síkban

összeragasztott díszítésnek számos követője

akadt már a középkori Magyarországon. A

bútorasztalosságon belül a faanyagban rejlő

lehetőségeket feltáró, különleges látásmódot

igénylő intarziakészítés következetes

aprólékosságot, kísérletező kedvet, kézügyességet

igényel, amellett, hogy feltételezi

9. ábra. Mária és a kisded (Szernecz Zoltán)

Felhasznált források:

Kovalovszki Júlia: Gótikus és reneszánsz

bútorok. Helikon–Corvina, Budapest,

1980.

Mezei Károly: Szinte Gábor. Erdélyen át

Firenzéig. Kairosz, 2004.

Törőcsik Jolán: Az intarziás. X-Meditor,

2007.

Száz év, száz vadász. Arcok a magyar

vadászat XIX. századi történetéből (szerk.:

Békés Sándor). Millenniumi Vadászati

Bizottság, 2002.

a faanyagok ismeretét. A két középkori

példa és ismert művészek nagyméretű fali

intarziái után az intarziaképek készítésével

elismerten hivatásszerűen foglalkozók közül

két olyan kortárs művész: Törőcsik Jolán és

Keszthelyi Jenő munkáiból mutattunk be

ízelítőt, amelyek manapság a szakterület

csúcsteljesítményét képezik.

Tóth Sándor László

A szerző Tóth Sándor László intarziaportréja

(Keszthelyi Jenő, 2002)76 2013. 07. I Magyar Asztalos és Faipar

Az egyedi intarziák készítésénél alapvetően

két irányzat különböztethető meg.

Az egyik követői a faanyag természetes

mintázatából építik fel különleges, eredeti

hangulatú kompozícióikat. A másik irányzatot

követők szerint a faanyagnak kell

engedelmeskedni a képalkotó akaratának.

Külön kategóriát képezhetnek az iparilag

előállított ismétlődő, szabályos minták,

mozaikszerű alakzatok, amelyeknek

legegyszerűbb példája a világos és sötét

négyzeteket magában foglaló sakktábla.

Két, 16. századi intarzia után az egyedileg

készültekből közlünk válogatást, inkább

csak példákat mutatva be a kortársak

által készített egyedi alkotásokból, utalva

egyben készítőik munkásságára is.

Szemelvények a fáról, fafeldolgozásról

Intarzia

Történeti intarziák

Magyarországon először itáliai mesterek

készítettek faberakással – intarziával –

díszített bútorokat Mátyás király udvarában.

A változatos díszítési lehetőségeket

kínáló, de nagy hozzáértést igénylő eljárás

néhány évtized alatt vált általánossá a

királyi udvartól távol eső vidékek, így a

Szepesség asztalosmestereinek körében. A

korábbi idők hagyományait továbbfejlesztő

szepességi bútorművesség reneszánsz

stílusban készült alkotásai közül az egyik

legkorábbi emlék a szárnyas oltárairól

híres bártfai (ma Bardejov – Szlovákia) Szt.

Egyed-templomból származó kétüléses

stallum. Egyik háttámlájának berakása

városképet ábrázol; ami abban az időben

gyakori volt, mint ahogy egyes épületek

megjelenítése is (1. a ábra).

A reneszánsztól kezdve a nemesi kastélyok

reprezentatív bútorain, a templomi

berendezéseken találunk különböző

furnérból berakásokat. A kor reprezentatív

templomi padjait, stallumait a

faragások mellett intarziával díszítették.

Az egykori Magyarországról megmaradt,

a Nemzeti Múzeumba került legismertebb

stallum eredeti helye a nyírbátori Szt.

György-templom. A stallum háttámláján

lévő berakások közül is kiemelkednek

azok, amelyek félig nyitott rácsos ajtajú

szekrénybelsőt ábrázolnak. A szekrények

polcain használati és dísztárgyak;

könyvek, díszes edények, talpas kereszt,

gránátalma található. A csatokkal összefogott

könyvek ókori szerzőinek még a

neve is olvasható (1. b ábra).

A városképi és szekrényes történeti

példák után térjünk rá a 20. századi

kortárs alkotásokra.

Faliképek

Öt virágból álló képsorozatot láthattunk

a 2003. évi Bútorvilágon kiállított más

intarziaképek között Törőcsik Jolán Kecskeméten

élő intarziaművésztől, aki nemcsak

készíti ezeket az alkotásokat az 1970-es

évektől, hanem tanítja is. Számos, különböző

méretű alkotása között intarziafalai

Budapesten, Kecskeméten és Szegeden

egyaránt megtalálhatók. Munkáiban a

faanyagok természetes mintázatát, erezetét

felhasználva építi fel különleges, eredeti

hatású kompozícióit (2. a ábra).

„Az intarzia nem adhat olyan lehetőséget

az emberi vonások pontos formálásában,

mint egy festmény, de Törőcsik Jolán furnérból

életre keltett figurái a különböző

1. a ábra: a bártfai kétüléses stallum háttámlájának

egyik berakásos táblája (16. század)

1. b ábra: a nyírbátori stallum háttámlájának

egyik berakásos táblája (1511)

Az intarziakészítésnek számos amatőr és kézműiparos, sőt művész követője akadt és akad

napjainkban is. A reneszánszból kiindulva hozzátartozik a műbútorasztalossághoz, ma már

a restaurátori munkákhoz is. Az intarziát nem kell bemutatni az asztalostársadalomnak;

általában a sík felületek művészete. Az intarziaparkettát faanyagból készítik, a bútorokon,

dobozokon, faliképeken furnérból, aprólékos munkával, a különböző faanyagok természetes

rajzolatát, színét hasznosítják; válogatják, vágják össze különböző mértani, építészeti és/vagy

élőlényeket szimbolizáló formákká, alakokká.

szakmatörténet

Magyar Asztalos és Faipar I 2013. 07. 77

fák eltérő rajzolatait és színvilágát felhasználva

mégis művészi tökéllyel fejezik

ki a lélek szárnyalását, rezdüléseit, az

örömöt, a bánatot és az aggódást. Gazdag

lehetőséget jelentenek a művésznőnek a

hazai és egzóta furnérok az erdők, fák,

virágok megjelenítésében. Itt néha a

különböző virágszirmok finom, «élethű»

kimunkálása ragad el bennünket, máskor

óvó ölelő faágak közt mászhatunk fel egy

óriáserdő életfájára” – írja Molnár Sándor,

„Az intarziás” című, Törőcsik Jolán 2007-

ben kiadott könyvének előszóféléjében

(2. b ábra).

Portrék

Az emberi vonások tükrözését, a portrékészítést

választotta a Lentiben élő

Keszthelyi Jenő, aki „Száz év száz vadász”

című 2001-ben kiadott albumában a 100

jeles magyar vadászról készített intarziáinak

fotóit gyűjtötte össze egy leendő

magyar vadászati múzeum céljára. Szerencsés,

hogy ez a múzeum pár éve meg

is nyílt Keszthelyen, a Festetics-kastély

mögött.

Keszthelyi (egyik) első munkája

Lámfalussy Sándor, a 20. század elején

Lentiben faipart teremtő erdőmérnökről,

a későbbi soproni egyetemi tanárról

készített portréja, amely a nevét viselő

szakközépiskola falát díszíti Lentiben.

Számos élő vadász mellett olyan, a

faiparban jelentős személyiségekről

is készültek portrék, mint Gaul Károly

(1854–1932), a hazai faipari szakoktatás

megteremtője, Rieperger László

(1919–1986), a szakosított nagyüzemi

bútorgyártás kidolgozója és bevezetője

(3. a és 3. b ábra).

„Az ember természethasznosító tevékenysége

a fát elsőként használta nyersanyagként

– abból bölcsőt és koporsót

készítve egész életünket végigkíséri – mint

ahogy az „Erdő fohásza” című imánkban

valljuk. Ezeken kívül furnér is készül

belőle, és annak – hála Istennek – van

hulladéka. És itt jön a művész… ezekből

szintetizál újat: a hulladéklemez feltámad!

Ismét fa és erdő lesz belőle, vagy vad,

vagy ember...” – írja Bod Lajos a 2001.

évben kiadott, említett intarziaportré

albumban.

Keszthelyi Jenő vallja, hogy a fának kell

engedelmeskednie a képalkotó akaratának,

nem pedig az intarziakészítőnek a

fában fellelhető alaki, formai és strukturális

adottságokhoz és viszonyokhoz.

Intarziafalak

Teljes falfelületet betöltő, nagyméretű

intarziafalakkal is találkozhatunk egyes

középületekben; művelődési házban,

iskolában, uszodában, kutatóintézetben.

Ezekből sorolunk fel néhányat (nyilván

jóval több is van): Budapesten a Kaesz

Gyula Szakközépiskola és Szakiskola

kultúr- és éttermében, Hajdúszoboszlón

az Árpád uszoda előterében, Szegeden a

Gabonakutató Intézet tanácstermében,

valamint Keszthelyen, a Helikon Szállóban.

Ezekből az Árpád uszoda kazettái és a

Gabonakutató faliképe növényi motívumokat

ábrázolnak. A hajduszoboszlói

uszodában lévő 7,2 m2-es intarziafal 29

db 60x60 cm-es és 1 db 120x120 cm-es

elemből (kazettából) épül fel. Altcziebler

Márton készítette 1984-ben, amikor is a

2. a ábra: Virágok sorozat (Törőcsik Jolán) 2. b ábra: Álmodozások/Szeretők (Törőcsik Jolán)

3. a ábra: Rieperger László portréja (Keszthelyi

Jenő)

3. b ábra: Gaul Károly portréja (Keszthelyi

Jenő)

szakmatörténet

78 2013. 07. I Magyar Asztalos és Faipar

szakmatörténet

gyógyfürdő folyósóján helyezték el. Mindegyik

kazetta más motívumot ábrázol.

Ezekből mutatunk be egyet (4. ábra).

Tudjuk, hogy a budapesti Kasz Gyula

szakiskola 5,5x3 méteres intarziafala (5.

ábra) Klimó Károly festőművész alkotása

4. ábra: kazetta a hajdúszoboszlói Árpád

uszoda előterének intarziafalából

5. ábra: intarziafal. Kaesz Gyula Szakközépiskola – Budapest (Klimó Károly)

Szinte Gábor (1928–2012) fali intarziái Méret (cmxcm) Cím

1964 Kecskemét, Park étterem

170x250 Terített asztal

300x700 Erdőben

1966

Budapest, Nemzeti Színház,

színésztársalgó

204x800 Öltöző, kelléktár

1969

Zalaegerszeg, Tanács

házasságkötő terme

300x800 Göcseji lakodalom

1970 Keszthely, Helikon Szálló 250x1160 Triton, Balatoni szél

1973

Budapest, Belgrád-rkp.,

Hazafias Népfront

151x403 Budapest látképe

1976 Hévíz, Termál Szálló 300x800 Héliosz és forrás

1982

Budapest, Átrium-Hyatt Szálló,

majd Közlekedési Múzeum

230x380 Ciolkovszky rakétái

1983

Budapest, Mafilm utószinkronstúdió

260x600

Tolnay Klári, Ruttkay Éva,

Törőcsik Mari

1986 Budapest, XVII. ker. Művelődési Ház 280x450 Kölcsey: Rákos Nymphájához

1987

Kaposvár, Mezőgazdasági Egyetem,

előcsarnok

260x300 Arabs mén

260x300 Szürke bika

6. ábra: Életfa. Intarziafal a Soproni Egyetem Faipari Mérnöki Karán (Törőcsik Jolán)

(kivitelezték az iskola tanárai és tanulói

1979-ben), a szegedi, a kutatott növényeket

ábrázoló kb. 5 m2-es Törőcsik Jolán intarziaművészé

1987-ből, míg a római kocsit,

a balatoni vitorlást és gőzhajót ábrázoló

hatalmas fali intarziakép Keszthelyen

Szinte Gábor festőművészé. Szinte Gábor

számos, különböző nagyságú intarziafalat

tervezett Budapestre, Hévízre, Kaposvárra,

Zalaegerszegre, míg Törőcsik Jolán azokat

nemcsak megtervezte, hanem többségében

maga is készítette, ill. készítését irányította

Kecskemétre, Sopronba, Szegedre,

Tiszakürtre (6. és 7. ábra).

Nem elképzelhetetlen, hogy az országban

található számos, többségében a 20.

század második felében készült intarziafal

felújítására sor kerülhet, ismeretük hasznos

lehet az intarziakészítéssel foglalkozó asztalosság

számára is. Emiatt Szinte Gábor és

Törőcsik Jolán összegyűjtött intarziafalait

táblázatban is közreadjuk.

Címerfélék

A korábbiakban szokás volt díszíteni a

közintézmények falát az ország intarziacímerével.

A Faipari Tudományos

Egyesület (FATE) emblémáját is több

ízben elkészítették. Az egyesület nyugdíjasainak

szervezete, az 1982 óta működő

Szenior Klub lelkes tagjai is megalkották

emblémájukat, benne a FATE gyaluskörzős-

könyves címerével (8. ábra).

Egy bibliai témájú falikép

Egy váci múzeumlátogatás során egyszerűségével,

egyben nagyszerűségével raMagyar

Asztalos és Faipar I 2013. 07. 79

szakmatörténet

Törőcsik Jolán intarziafalai Cím, megjegyzés Méret (m2)

1984 Sopron Erdészeti és Faipari Egyetem Faipari

Mérnöki Kar dékáni tárgyaló

Életfa 25

1985 Kecskemét Szakszervezetek Székháza Életfa fesztáv: 5 m

1986 Szeged Gabonakutató Intézet Kutatott növények 9

1987 Kecskemét Erdei Ferenc Művelődési Központ Életfa 30

1987 Budapest Idegenforgalmi Propaganda

Kiadó

Népi művészeti

stílusban

15

1997 Tiszakürt Iskola Körplasztika átmérő: 4 m

8. ábra: FATE Szenior Klub emblémája

7. ábra: tiszakürti iskola fala

gadott meg a Mária gyermekével intarzia,

amely jó példája lehet a modern, vallásos

témájú faliképeknek (9. ábra).

Összefoglalás

A különböző fafajú, színű, mintázatú

furnérok egymáshoz rakásával síkban

összeragasztott díszítésnek számos követője

akadt már a középkori Magyarországon. A

bútorasztalosságon belül a faanyagban rejlő

lehetőségeket feltáró, különleges látásmódot

igénylő intarziakészítés következetes

aprólékosságot, kísérletező kedvet, kézügyességet

igényel, amellett, hogy feltételezi

9. ábra. Mária és a kisded (Szernecz Zoltán)

Felhasznált források:

Kovalovszki Júlia: Gótikus és reneszánsz

bútorok. Helikon–Corvina, Budapest,

1980.

Mezei Károly: Szinte Gábor. Erdélyen át

Firenzéig. Kairosz, 2004.

Törőcsik Jolán: Az intarziás. X-Meditor,

2007.

Száz év, száz vadász. Arcok a magyar

vadászat XIX. századi történetéből (szerk.:

Békés Sándor). Millenniumi Vadászati

Bizottság, 2002.

a faanyagok ismeretét. A két középkori

példa és ismert művészek nagyméretű fali

intarziái után az intarziaképek készítésével

elismerten hivatásszerűen foglalkozók közül

két olyan kortárs művész: Törőcsik Jolán és

Keszthelyi Jenő munkáiból mutattunk be

ízelítőt, amelyek manapság a szakterület

csúcsteljesítményét képezik.

Tóth Sándor László

A szerző Tóth Sándor László intarziaportréja

(Keszthelyi Jenő, 2002)76 2013. 07. I Magyar Asztalos és Faipar

Az egyedi intarziák készítésénél alapvetően

két irányzat különböztethető meg.

Az egyik követői a faanyag természetes

mintázatából építik fel különleges, eredeti

hangulatú kompozícióikat. A másik irányzatot

követők szerint a faanyagnak kell

engedelmeskedni a képalkotó akaratának.

Külön kategóriát képezhetnek az iparilag

előállított ismétlődő, szabályos minták,

mozaikszerű alakzatok, amelyeknek

legegyszerűbb példája a világos és sötét

négyzeteket magában foglaló sakktábla.

Két, 16. századi intarzia után az egyedileg

készültekből közlünk válogatást, inkább

csak példákat mutatva be a kortársak

által készített egyedi alkotásokból, utalva

egyben készítőik munkásságára is.

Szemelvények a fáról, fafeldolgozásról

Intarzia

Történeti intarziák

Magyarországon először itáliai mesterek

készítettek faberakással – intarziával –

díszített bútorokat Mátyás király udvarában.

A változatos díszítési lehetőségeket

kínáló, de nagy hozzáértést igénylő eljárás

néhány évtized alatt vált általánossá a

királyi udvartól távol eső vidékek, így a

Szepesség asztalosmestereinek körében. A

korábbi idők hagyományait továbbfejlesztő

szepességi bútorművesség reneszánsz

stílusban készült alkotásai közül az egyik

legkorábbi emlék a szárnyas oltárairól

híres bártfai (ma Bardejov – Szlovákia) Szt.

Egyed-templomból származó kétüléses

stallum. Egyik háttámlájának berakása

városképet ábrázol; ami abban az időben

gyakori volt, mint ahogy egyes épületek

megjelenítése is (1. a ábra).

A reneszánsztól kezdve a nemesi kastélyok

reprezentatív bútorain, a templomi

berendezéseken találunk különböző

furnérból berakásokat. A kor reprezentatív

templomi padjait, stallumait a

faragások mellett intarziával díszítették.

Az egykori Magyarországról megmaradt,

a Nemzeti Múzeumba került legismertebb

stallum eredeti helye a nyírbátori Szt.

György-templom. A stallum háttámláján

lévő berakások közül is kiemelkednek

azok, amelyek félig nyitott rácsos ajtajú

szekrénybelsőt ábrázolnak. A szekrények

polcain használati és dísztárgyak;

könyvek, díszes edények, talpas kereszt,

gránátalma található. A csatokkal összefogott

könyvek ókori szerzőinek még a

neve is olvasható (1. b ábra).

A városképi és szekrényes történeti

példák után térjünk rá a 20. századi

kortárs alkotásokra.

Faliképek

Öt virágból álló képsorozatot láthattunk

a 2003. évi Bútorvilágon kiállított más

intarziaképek között Törőcsik Jolán Kecskeméten

élő intarziaművésztől, aki nemcsak

készíti ezeket az alkotásokat az 1970-es

évektől, hanem tanítja is. Számos, különböző

méretű alkotása között intarziafalai

Budapesten, Kecskeméten és Szegeden

egyaránt megtalálhatók. Munkáiban a

faanyagok természetes mintázatát, erezetét

felhasználva építi fel különleges, eredeti

hatású kompozícióit (2. a ábra).

„Az intarzia nem adhat olyan lehetőséget

az emberi vonások pontos formálásában,

mint egy festmény, de Törőcsik Jolán furnérból

életre keltett figurái a különböző

1. a ábra: a bártfai kétüléses stallum háttámlájának

egyik berakásos táblája (16. század)

1. b ábra: a nyírbátori stallum háttámlájának

egyik berakásos táblája (1511)

Az intarziakészítésnek számos amatőr és kézműiparos, sőt művész követője akadt és akad

napjainkban is. A reneszánszból kiindulva hozzátartozik a műbútorasztalossághoz, ma már

a restaurátori munkákhoz is. Az intarziát nem kell bemutatni az asztalostársadalomnak;

általában a sík felületek művészete. Az intarziaparkettát faanyagból készítik, a bútorokon,

dobozokon, faliképeken furnérból, aprólékos munkával, a különböző faanyagok természetes

rajzolatát, színét hasznosítják; válogatják, vágják össze különböző mértani, építészeti és/vagy

élőlényeket szimbolizáló formákká, alakokká.

szakmatörténet

Magyar Asztalos és Faipar I 2013. 07. 77

fák eltérő rajzolatait és színvilágát felhasználva

mégis művészi tökéllyel fejezik

ki a lélek szárnyalását, rezdüléseit, az

örömöt, a bánatot és az aggódást. Gazdag

lehetőséget jelentenek a művésznőnek a

hazai és egzóta furnérok az erdők, fák,

virágok megjelenítésében. Itt néha a

különböző virágszirmok finom, «élethű»

kimunkálása ragad el bennünket, máskor

óvó ölelő faágak közt mászhatunk fel egy

óriáserdő életfájára” – írja Molnár Sándor,

„Az intarziás” című, Törőcsik Jolán 2007-

ben kiadott könyvének előszóféléjében

(2. b ábra).

Portrék

Az emberi vonások tükrözését, a portrékészítést

választotta a Lentiben élő

Keszthelyi Jenő, aki „Száz év száz vadász”

című 2001-ben kiadott albumában a 100

jeles magyar vadászról készített intarziáinak

fotóit gyűjtötte össze egy leendő

magyar vadászati múzeum céljára. Szerencsés,

hogy ez a múzeum pár éve meg

is nyílt Keszthelyen, a Festetics-kastély

mögött.

Keszthelyi (egyik) első munkája

Lámfalussy Sándor, a 20. század elején

Lentiben faipart teremtő erdőmérnökről,

a későbbi soproni egyetemi tanárról

készített portréja, amely a nevét viselő

szakközépiskola falát díszíti Lentiben.

Számos élő vadász mellett olyan, a

faiparban jelentős személyiségekről

is készültek portrék, mint Gaul Károly

(1854–1932), a hazai faipari szakoktatás

megteremtője, Rieperger László

(1919–1986), a szakosított nagyüzemi

bútorgyártás kidolgozója és bevezetője

(3. a és 3. b ábra).

„Az ember természethasznosító tevékenysége

a fát elsőként használta nyersanyagként

– abból bölcsőt és koporsót

készítve egész életünket végigkíséri – mint

ahogy az „Erdő fohásza” című imánkban

valljuk. Ezeken kívül furnér is készül

belőle, és annak – hála Istennek – van

hulladéka. És itt jön a művész… ezekből

szintetizál újat: a hulladéklemez feltámad!

Ismét fa és erdő lesz belőle, vagy vad,

vagy ember...” – írja Bod Lajos a 2001.

évben kiadott, említett intarziaportré

albumban.

Keszthelyi Jenő vallja, hogy a fának kell

engedelmeskednie a képalkotó akaratának,

nem pedig az intarziakészítőnek a

fában fellelhető alaki, formai és strukturális

adottságokhoz és viszonyokhoz.

Intarziafalak

Teljes falfelületet betöltő, nagyméretű

intarziafalakkal is találkozhatunk egyes

középületekben; művelődési házban,

iskolában, uszodában, kutatóintézetben.

Ezekből sorolunk fel néhányat (nyilván

jóval több is van): Budapesten a Kaesz

Gyula Szakközépiskola és Szakiskola

kultúr- és éttermében, Hajdúszoboszlón

az Árpád uszoda előterében, Szegeden a

Gabonakutató Intézet tanácstermében,

valamint Keszthelyen, a Helikon Szállóban.

Ezekből az Árpád uszoda kazettái és a

Gabonakutató faliképe növényi motívumokat

ábrázolnak. A hajduszoboszlói

uszodában lévő 7,2 m2-es intarziafal 29

db 60x60 cm-es és 1 db 120x120 cm-es

elemből (kazettából) épül fel. Altcziebler

Márton készítette 1984-ben, amikor is a

2. a ábra: Virágok sorozat (Törőcsik Jolán) 2. b ábra: Álmodozások/Szeretők (Törőcsik Jolán)

3. a ábra: Rieperger László portréja (Keszthelyi

Jenő)

3. b ábra: Gaul Károly portréja (Keszthelyi

Jenő)

szakmatörténet

78 2013. 07. I Magyar Asztalos és Faipar

szakmatörténet

gyógyfürdő folyósóján helyezték el. Mindegyik

kazetta más motívumot ábrázol.

Ezekből mutatunk be egyet (4. ábra).

Tudjuk, hogy a budapesti Kasz Gyula

szakiskola 5,5x3 méteres intarziafala (5.

ábra) Klimó Károly festőművész alkotása

4. ábra: kazetta a hajdúszoboszlói Árpád

uszoda előterének intarziafalából

5. ábra: intarziafal. Kaesz Gyula Szakközépiskola – Budapest (Klimó Károly)

Szinte Gábor (1928–2012) fali intarziái Méret (cmxcm) Cím

1964 Kecskemét, Park étterem

170x250 Terített asztal

300x700 Erdőben

1966

Budapest, Nemzeti Színház,

színésztársalgó

204x800 Öltöző, kelléktár

1969

Zalaegerszeg, Tanács

házasságkötő terme

300x800 Göcseji lakodalom

1970 Keszthely, Helikon Szálló 250x1160 Triton, Balatoni szél

1973

Budapest, Belgrád-rkp.,

Hazafias Népfront

151x403 Budapest látképe

1976 Hévíz, Termál Szálló 300x800 Héliosz és forrás

1982

Budapest, Átrium-Hyatt Szálló,

majd Közlekedési Múzeum

230x380 Ciolkovszky rakétái

1983

Budapest, Mafilm utószinkronstúdió

260x600

Tolnay Klári, Ruttkay Éva,

Törőcsik Mari

1986 Budapest, XVII. ker. Művelődési Ház 280x450 Kölcsey: Rákos Nymphájához

1987

Kaposvár, Mezőgazdasági Egyetem,

előcsarnok

260x300 Arabs mén

260x300 Szürke bika

6. ábra: Életfa. Intarziafal a Soproni Egyetem Faipari Mérnöki Karán (Törőcsik Jolán)

(kivitelezték az iskola tanárai és tanulói

1979-ben), a szegedi, a kutatott növényeket

ábrázoló kb. 5 m2-es Törőcsik Jolán intarziaművészé

1987-ből, míg a római kocsit,

a balatoni vitorlást és gőzhajót ábrázoló

hatalmas fali intarziakép Keszthelyen

Szinte Gábor festőművészé. Szinte Gábor

számos, különböző nagyságú intarziafalat

tervezett Budapestre, Hévízre, Kaposvárra,

Zalaegerszegre, míg Törőcsik Jolán azokat

nemcsak megtervezte, hanem többségében

maga is készítette, ill. készítését irányította

Kecskemétre, Sopronba, Szegedre,

Tiszakürtre (6. és 7. ábra).

Nem elképzelhetetlen, hogy az országban

található számos, többségében a 20.

század második felében készült intarziafal

felújítására sor kerülhet, ismeretük hasznos

lehet az intarziakészítéssel foglalkozó asztalosság

számára is. Emiatt Szinte Gábor és

Törőcsik Jolán összegyűjtött intarziafalait

táblázatban is közreadjuk.

Címerfélék

A korábbiakban szokás volt díszíteni a

közintézmények falát az ország intarziacímerével.

A Faipari Tudományos

Egyesület (FATE) emblémáját is több

ízben elkészítették. Az egyesület nyugdíjasainak

szervezete, az 1982 óta működő

Szenior Klub lelkes tagjai is megalkották

emblémájukat, benne a FATE gyaluskörzős-

könyves címerével (8. ábra).

Egy bibliai témájú falikép

Egy váci múzeumlátogatás során egyszerűségével,

egyben nagyszerűségével raMagyar

Asztalos és Faipar I 2013. 07. 79

szakmatörténet

Törőcsik Jolán intarziafalai Cím, megjegyzés Méret (m2)

1984 Sopron Erdészeti és Faipari Egyetem Faipari

Mérnöki Kar dékáni tárgyaló

Életfa 25

1985 Kecskemét Szakszervezetek Székháza Életfa fesztáv: 5 m

1986 Szeged Gabonakutató Intézet Kutatott növények 9

1987 Kecskemét Erdei Ferenc Művelődési Központ Életfa 30

1987 Budapest Idegenforgalmi Propaganda

Kiadó

Népi művészeti

stílusban

15

1997 Tiszakürt Iskola Körplasztika átmérő: 4 m

8. ábra: FATE Szenior Klub emblémája

7. ábra: tiszakürti iskola fala

gadott meg a Mária gyermekével intarzia,

amely jó példája lehet a modern, vallásos

témájú faliképeknek (9. ábra).

Összefoglalás

A különböző fafajú, színű, mintázatú

furnérok egymáshoz rakásával síkban

összeragasztott díszítésnek számos követője

akadt már a középkori Magyarországon. A

bútorasztalosságon belül a faanyagban rejlő

lehetőségeket feltáró, különleges látásmódot

igénylő intarziakészítés következetes

aprólékosságot, kísérletező kedvet, kézügyességet

igényel, amellett, hogy feltételezi

9. ábra. Mária és a kisded (Szernecz Zoltán)

Felhasznált források:

Kovalovszki Júlia: Gótikus és reneszánsz

bútorok. Helikon–Corvina, Budapest,

1980.

Mezei Károly: Szinte Gábor. Erdélyen át

Firenzéig. Kairosz, 2004.

Törőcsik Jolán: Az intarziás. X-Meditor,

2007.

Száz év, száz vadász. Arcok a magyar

vadászat XIX. századi történetéből (szerk.:

Békés Sándor). Millenniumi Vadászati

Bizottság, 2002.

a faanyagok ismeretét. A két középkori

példa és ismert művészek nagyméretű fali

intarziái után az intarziaképek készítésével

elismerten hivatásszerűen foglalkozók közül

két olyan kortárs művész: Törőcsik Jolán és

Keszthelyi Jenő munkáiból mutattunk be

ízelítőt, amelyek manapság a szakterület

csúcsteljesítményét képezik.

Tóth Sándor László

A szerző Tóth Sándor László intarziaportréja

(Keszthelyi Jenő, 2002)


Tetszett a cikk?