Mesterportré: Az asztalosszakma egyre inkább a gépekről szól...
Magyar Asztalos és Faipar I 2013. 10. 79
Mára persze sok minden megváltozott a
településen, és asztalosból is egy kezén
megszámolhatja az ember, hányat talál
– mondja Kele Zoltán (43), az asztalosszakma
egyik helyi gyakorlója. Bútorok,
egyedi vagy kisszériás üzletberendezések,
irodabelsők, egyedi irodabútorok, beltéri
ajtók adják a munka zömét a vállalkozásában,
a Kelefatex Bt.-ben, de lépcsőgyártás,
ajtó-ablak és műemlék jellegű épületek
nyílászáróinak másolata és cseréje is
szerepel a palettán. Korábban a bankok
bankfiókjai adták a megrendelések nagy
részét, mára inkább a szolgáltató cégek
ügyfélforgalmi irodáit, tanácstermeit kell
kialakítani vagy felújítani, de mindenképpen
egyedi és ízléses formában…
Módszeresen felkészülve
Kele Zoltán Nagykátán született, majd
az általános iskola után a családdal
egyetértésben nagyon hamar eldöntötte,
hogy asztalosszakmát tanul. Igaz, hogy
az autók is érdekelték – lévén, édesapja
szakmája autószerelő –, de édesanyja
akarata szerint mégis a Kaesz Gyula
faipari szakmunkásképző felé vette az
irányt, majd annak elvégzése után a Kozma
Lajos szakközépiskolában folytatta
tanulmányait, ahol később 1991-ben
faipari technikusi oklevelet is szerzett.
Szakmai értelemben a szintén asztalos
nagybátyjával találta meg igazán a hangot,
de beszélgetéseiknek inkább csak
elméleti hozadéka volt. 1990-től egyébként
már dolgozott, először egy asztalos
kisiparosnál, majd egy belsőépítészettel
foglalkozó építőipari cégnél, Tápiószecsőn.
Utóbbinál brigádvezetőként kezdett, majd
hamarosan műhelyvezetővé lépett elő, és
két év múlva az építésvezetői megbízatást
is elvállalta. Ekkoriban már az összes
Az asztalosszakma egyre
inkább a gépekről szól…
Nagykáta alig 13000 lelkes kisváros Pest megye keleti szegletében. Viszonylag kis számú
lakossága ellenére fontos közigazgatási központ – gyakran a Tápió-vidék fővárosa címmel illetik
–, hiszen a környező települések lakóit is ellátja adminisztratív, kulturális, egészségügyi és
szolgáltatói szempontból is. Régen Nagykáta mezővárosi rangot viselt, volt száraz- és vízimalma,
valamint a legkülönfélébb iparosok – lakatosok, vasművesek, asztalosok, kéményseprők,
szabók, nyergesek, kötélgyártók, takácsok, csizmadiák, mészárosok, molnárok, kocsmárosok,
pékek stb. – jelenléte tette lehetővé az élénk forgalmat.
szakma – festők, burkolók, villanyszerelők
stb. – felügyelete a keze alá tartozott,
amiből a későbbiekben szintén nagyon
sokat profitált. Természetesen, már itt
megérintették a belsőépítészeti faipari
munkák, óriási alkotói szabadságot és
fantáziát látott bennük. Kele Zoltán nem
is tagadja, hogy a későbbi saját vállalkozásának
szakmai alapjait rakta le ebben
az időszakban, hiszen olyan munkákat
végeztek, amelyek mindegyike példa
értékűnek számított.
Átalakult a cég
1995-ig simán mentek Kele Zoltán dolgai,
fiatalos lendülettel, temérdek munkával
gyakorlatilag két-három felelős munkakört
látott el. Ekkor azonban átalakulási
folyamat vette kezdetét, ami alaposan
megzavarta a korábbi gyakorlatot. A
munka mellett persze már odahaza és
a cégben is folyt a kisebb magánmegrendelések
elkészítése, ami akkor a
cég profiljába nem illeszkedett, de nem
sértette a közmorált, és a termelésben
egyáltalán nem okozott kiesést. Sőt
a cégvezetők tudtával mentek privát
munkák, és konkrét bedolgozás a cégmegrendelések
teljesítésébe. Gyakorlatilag
Kele Zoltán a főállása mellett már önálló
iparosként is dolgozott, amikor átalakult
a cég tulajdonosi köre. Ő javasolta az
asztalosüzem fejlesztését, azonban az új
tulajdonos ezt nem akarta, csak a szinten
tartásban gondolkodott. Ez adta meg a
végső lökést az önállósodás felé, mert ezt
követően Kele Zoltán a magánszféra felé
fordult. Műhelyépítésbe fogott, további
alkalmazottakat toborzott és szeretett
szakterülete, a belsőépítészet felé fordulva
elindult, a saját útját járva. 2000-ben vált
meg véglegesen az anyacégétől, addigra
épült fel a teljes értékű saját műhelye, ahol
mesterportré
80 2013. 10. I Magyar Asztalos és Faipar
mesterportré
felgépesítve, komfortos körülmények
között folytathatta a munkát. Éppen
azokban az években, 2001–2003 között
önállósodott véglegesen, amikor az asztalosipar
a legjobb éveket könyvelhette el. A
legjobb nyereségszinteket lehetett elérni,
és a megrendelésállomány is igen gazdag
volt… Nem maradt el a cég növekedése
sem, hiszen a létszám 15 főre bővült, és
igazán tartalmas alkotó munka folyt.
Sajnos a cég ez idő alatt kinőtte a műhely
akkori méreteit, de terület tulajdoni viszonyai
akkor nem engedték a bővítést.
Egy darabig még tartott ugyan a fejlődési
folyamat – 20 embernél is több volt már
alkalmazásban –, de aztán érezhetően
megbosszulta magát, mert a verseny
közben folytatódott…
A legváltozóbb szakma
A Kelefatex Bt. lendülete ekkor egy
kicsit alábbhagyott, hiszen az időszerű
fejlesztések – műhelybővítés, gépcserék
– elmaradtak. Jóllehet, ekkor már közel
volt a válság is, ami akkoriban másokat
is érzékenyen érintett. Mintegy 50%-os
létszámcsökkentést kellett végrehajtani
– fájó szívvel –, hiszen elmaradoztak a
megrendelések, az emberek visszafogottabban
gazdálkodtak a pénzükkel. Az
asztalosszakmában a gépi és technológiai
fejlesztéseknek töretlenül kell folyni
ahhoz, hogy eredményes évek kövessék
egymást – mondja Kele Zoltán. Ám
nemcsak mondja, de ennek szellemében
igyekszik pályázni és műhelyt, gépet,
technológiát fejleszteni, mert ezt követeli
meg a szakmaiság, a magas szakmai
szinten tartás. Aki huzamosabb időt
kihagy, képtelen utolérni magát, annyi
változás van a technikában, az anyagokban,
a megmunkálásban, és persze
szemléletben. 2006-ban vásárolták az
első CNC gépeiket, amelyek új felfogást is
hoztak, mellette jobb minőséget, nagyobb
termelékenységet. Ma már ezek cseréje
vált esedékessé, hiszen a technikai fejlődés
ezt követeli meg. Természetesen
jobban is ki lehetne ezeket a CNC-gépeket
használni, de ma már nem ez indokolja a
vásárlást. Sokkal inkább a kevesebb fizikai
munka, a jobb munkaidő-kihasználás, a
gyorsaság, az egyre javuló – tized mmes
– pontosság, a nagy teljesítmény és
természetesen a még jobb munkaminőség.
Nem utolsósorban pedig a lemaradástól
való félelem, hiszen a számítástechnikai
háttér rohamos fejlődése generálja a faipari
technika folyamatos megújulását.
Ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni,
és éppen most esedékes egy technikai
felfrissülés a műhelyben – mondja Kele
Zoltán –, amihez már keresi a legjobb
üzleti megoldásokat.
Előny a múltból
Kele Zoltán a korábbi építőipari munkahelyén
nagyon jól érezte magát, hiszen
Színpadháttér festett MDF-ből – Budapesti Szépművészeti Múzeum
Íves lépcső és korlát cseresznyefából Recepcióspult üvegből és bútorlapból
Magyar Asztalos és Faipar I 2013. 10. 81
mesterportré
beletanult egy olyan összetett mesterségbe,
amit ma belsőépítészetnek hívnak. A
kiszolgáló szakmák megfigyelése mellett
a faipari vonatkozások mindegyikét – ajtó,
ablak, lépcső, bútor stb. gyártás – volt
alkalma gyakorolni, és szinte kizárólag
a vállalati szektor felé szolgáltattak. A
munka az ott dolgozó alkalmazottak
szeme előtt folyt, akikből megrendelők
lettek. Mivel azonban a cég akkor nem
foglalkozott lakossági megkeresésekkel,
így Kele Zoltán ezeket – verbuválódó asztalos
csapatával – szívesen kiszolgálta,
esténként vagy éppen hétvégén végzett
munkával. Mindezt teljesen legálisan,
hiszen a cég érdekeit ez a tevékenység
nem sértette. Így kezdődött a kuncsaftkör
kialakulása, ami koncentrikus körök mintájára
egyre csak bővült. Mire a Kelefatex
Bt. megalakult, egyáltalán nem kellett
munka és megrendelők után kuncsorogni,
mert az elégedettségből fakadóan szinte
folyamatosan adódott. Az asztalos és a
munkája elválaszthatatlan, ami azt jelenti,
hogy egyik megrendelő a termékhez kötődik,
a másik a személyhez. Ez utóbbi a
magáncég megalakulása után igen erősen
érződött, hiszen korábbi vállalati partnerek
is Kele Zoltánt keresték bizalommal,
hiszen akkorra már a szakmában letette
a névjegyét…
Árérzékeny a magyar piac
A faipari termékek piacán is nyomon
követhető egyfajta hullámzás, aminek
részben természetes mozgást mutat a
mindenkori gazdasági anomáliákkal,
részben pedig lobbi érdekek mentén mesterségesen
megy végbe. Mindez nagyon
jól tükröződik az árak alakulásában,
hiszen ki ne emlékezne
az építőipari hullám és a
projektcégek tevékenysége
következtében kialakult
árletörési időszakra, amikor
egymás alá ígértek a faipari
cégek, mígnem sokaknak
nem jutott munka, és a bezárás
mellett kellett dönteni.
Ebben az időszakban nehéz
volt létezni, ugyanakkor
szakmai tartást kellett
mutatni a jövő érdekében.
A Kelefatex Bt. szerencsésen
jutott túl az ilyen időszakokon, és
megpróbált mindig konstans értékeket
teremteni. A piacon, közepesre taksálható
árért, jó minőséget akart és tudott
biztosítani hosszú időn keresztül, és
ez a mai napig így van. Persze, a szinte
kizárólag a magánmegrendelők felé
végzett munkák óriási türelmet, körültekintést
és számos kifinomult praktikát
feltételeznek, amelyet csak hosszú évek
empirikus előtanulmánya tesz lehetővé.
Szívesen dolgoznak magánembereknek,
mert kifinomult faipari és üzleti technikák
segítik ezt a vonalat, szemben a
pályázható ún. nagy vállalati munkákkal
szemben, ahol szinte kizárólag az ár
dominál. Elveszik a szakma finomsága,
és gyakran csak a rohanás, a beszállítási
kötelem, és a fizetéssel kapcsolatos izgalmak
miatt maradnak emlékezetesek
ezek a munkák. Az igazán nagy faipari
vállalkozások megritkulásával viszont
a beszállítói munka – a nagy munkák
megosztása – elkerülhetetlenné válik,
ezért ezt a „műfajt” is a palettán kell ma
a vállalkozásoknak tartani, a biztonság
vagy a több lábon állás érdekében – mondja
Kele Zoltán.
Javuló asztalos morál
Régen várt örvendetes dolog, az összefogás
körvonalazódik a Nagykáta környéki, és
általában az asztalosok körében talán
országszerte is, az utóbbi időben. Korábban
úgy volt, hogy ha valaki elvállalt egy
nagyobb munkát, és csak akkor vonta be
a társakat, amikor látta, hogy nagyon
nagy falatnak bizonyul és nem győz vele.
Sőt, annyira bevált a munka továbbítása,
hogy egyes nagy cégek felszámolták az
üzemeiket és csak a megnyert pályázatok
munkáit továbbították, amiből aztán lett
is elég kalamajka, amikor a fizetésre került
sor és eltűntek a pénzek… Divat is lett
az elnyert munka leosztása másoknak,
mert akkora nyereség volt benne, hogy
megérte elvégeztetni csak a bonyolításért.
Ma viszont azért állnak össze asztalos
vállalkozások – a lényegesen szerényebb
nyereségtartam ellenére –, hogy
a nagyobb, és jobban fizető munkákhoz
is hozzájussanak. Változnak az idők, és
változik a közgazdasági környezet, ami
talán egy kicsit közelebb hozta egymáshoz
a vállalkozásokat, és morális előrelépést is
jelent számukra. Úgy is lehetne fogalmazni,
hogy összefogás jön létre a folyamatos
munkáért, hiszen sokaknak éppen az
időszakos munkavégzés, a ciklikusság
jelenti napjainkban a legnagyobb gondot.
Az alkalmazottak folyamatos foglalkoztatása
– magas közterhek mellett – éppen
ezért az egyik neuralgikus pont, amit csak
folyamatos munkával, arányos, elosztott
terheléssel lehet biztosítani. A gazdasági
és pénzügyi válság nyomai nem múltak
még el, amely alaposan átrendezte az
erőviszonyokat a szakmában is, hiszen
számos nagy cég eltűnt, a kéz kezet mos
szemlélet jelentősen háttérbe szorult, és
talán az árverseny is új, egészségesebb
formában jelentkezett.
Szabadidő nélkül
Kele Zoltán nem olyan ember, aki a szabadidejét
hiábavalóságokra fecsérelné. Leül
a számítógépe elé, és faipari technológiák
között szörfözik, próbál alkalmazható és
jó megoldásokat felfedezni, és esetleg a
saját szakterületére adaptálni. Rejtett
gépész vénája alkalmanként bizony
előjön, hiszen – ahogy mondja – az asztalosszakma
is egyre inkább a gépekről
szól… Ruhaipari mérnök és nem mellékesen
jogász feleségével – aki a bt. jogi
képviseletét is ellátja – egy gyermeket
nevelnek. 16 éves nagylányuk hobbiját,
pontosabban sportját – a junior gokart
versenyzést – igyekeznek tudomásul
venni és kiszolgálni. Szinte ez jelenti a
kikapcsolódást, a pihenést, az adrenalinszint-
növelő izgalmat a család számára.
Egyébként pedig Kele Zoltán számára
az ingerszegény időszakokban marad a
rajzolás, a tervezés, a faiparos szakma
sűrűjének élvezete. Aztán következik a
heti hajtás, a maga nyüzsgésével, mozgásával,
szervezői munkájával, és mellette a
pályázatfigyeléssel és pályázással, hiszen
a sokat emlegetett fejlesztés ma már nem
megy támogatás nélkül…
Nagy Zoltán
Üvegvitrines könyvszekrény
bükkfából és furnérozott
lapból
