Szemelvények a fáról, a fafeldolgozásról VIII. rész

78 2013. 11. I MAGYAR ASZTALOS ÉS FAIPAR

Az Országos Műszaki és Közlekedési

Múzeum is rendelkezik faipari gépekkel.

A magángyűjteménynek számító

múzeumok, állandó kiállítások közül

kiemelendő az 1970-es években a bükki

Szalajka-völgy mentén létrehozott Erdei

Szabadtéri Múzeum, valamint a Lentiben

a 2005. évben épített „Göcsej kincsei

az erdő, a fa” című erdészeti, faipari és

vasúttörténeti állandó kiállítás. Arra is

találunk példát, hogy egy-egy üzem, gyár

már nem használatos gépét, berendezését

üzemi területén kiállította. Külön területet

képeznek a kéziszerszámok,

amelynek

gyűjtésével – szerencsére – sokan foglalkoznak.

Kiemelendő itt a hazai kézműves

mesterségeket ápoló Magyar Famíves

Céh tagjainak igen gazdag gyűjteménye,

amelyből már kiállításokat is rendeztek.

Szalajka menti vízi fűrész

A festői Szalajka-völgyből kiágazó Horotna

völgy elején 1970–74-ben kialakított hely-

Gép, berendezés, mint ipari műemlék

Szemelvények a fáról,

a fafeldolgozásról VIII. RÉSZ

történeti gyűjteményben a Bükk hegység

növény- és állatvilágát, az erdei munkákat;

mész- és szénégetést, hamuzsírfőzést,

kérgezést, fafaragást, vasolvasztást és

megmunkálást mutatják be. Itt, a szabadtéri

múzeumban vízzel hajtott keretfűrész és

fa domborművön a faragópados szabadtéri

munkahely látható.

A Szalajka-patak gyorsfolyású vizére

épült rá a rekonstruált vízi fűrész, ahol

a hegyvidékre jellemző felülcsapott vízi

kerék által meghajtott egylapos függőleges

keretfűrész vágta fel a környéken

kitermelt rönköket. Kár, hogy az egész

erdei múzeum lassan tönkremegy, bár

nemrég olvasni lehetett felújításáról.

Sajnálatos, hogy az utóbbi száraz években

a Szalajka-patak vízhozama jelentősen

lecsökkent (az is előfordult, hogy kiszáradt),

emiatt a vízi fűrész működés közben

nem látható. Remélhetőleg, amire e cikk

megjelenik, lesz víz is a Szalajkában, és

megtörténik már a szabadtéri múzeum

megújulása is.

Barcsi berendezéscsoport

Az 1878-ban alapított fűrészüzem

mellé parkettagyárat telepítettek. A

később Drávaparkettként ismert barcsi

fűrészüzemnek és parkettagyárnak a

második világháború utáni rekonstrukciójára

1960–61-ben került sor. A

fűrészüzem kapacitását 1. c ábra: faragópad ezzel az évi

1. a ábra: vízi fűrész táblája 1. b ábra: a Szalajka menti vízi fűrész

A köz- és magángyűjteményekben számos faipari gép, berendezés található. Ezek szakmánk

ipari műemlékeit képezik. Ide sorolhatók az egyetemen, a szakiskoláknál oktatási célból ös�-

szegyűjtött gépek is; pl. Budapesten a Kozma Lajos Faipari Szakközépiskola újpesti, valamint

a Kaesz Gyula Faipari Szak- és Szakközépiskola zuglói gyűjteményében több olyan gépmatuzsálem

is megtekinthető, amely évtizedekig volt használatban az iparban.

IPARTÖRTÉNET

MAGYAR ASZTALOS ÉS FAIPAR I 2013. 11. 79

35–40 ezer m3-ről 50 ezer m3-re növelték.

Az akkor beszerzett Clark targoncát

később a korábbi kazánházi kéménnyel

és Hercules keretfűrészgéppel együtt

a bejárati kapu és az irodaház közötti

területen betonalapra helyezve állították

ki. A berendezéscsoport az egykori

(azóta megszüntetett) üzem területén

feltehetően még megvan. Az 1937-ben

telepített Hercules 24”-os, akkoriban

gyorsjáratúnak minősített keretfűrészgépen

1938 és 1960 között 370 ezer m3

rönköt fűrészeltek fel, mint ahogy ezt a

gép alatti tábla felirata is jelzi.

Mohácsi síkszita

Az ország egyetlen farostlemezgyárát

(ma KRONOSPAN-MOFA Kft.), az 1950-

es években építették fel Mohácson. Ezt

2. a ábra: berendezéscsoport Barcson; targonca, keretfűrészgép, kémény

2. b ábra: keretfűrészgép emléktáblája

Barcson

3. a ábra: síkszita Mohácson

2. c ábra: targonca emléktáblája Barcson

megelőzőleg a kísérletek Szegeden, a

Cserepes soron folytak, ahol 1951-ben

készült el az első hazai farostlemez. A

korábban alkalmazott nedves eljárású

farostlemezgyártásban a síkszitára

öntik fel a víz-farost szuszpenziót, ahol

az víztelenedik, a rostok leülepednek,

így alakul ki a farostlemez szerkezete.

A mohácsi nagy vízigényű nedves gyártási

technológiát három éve váltotta fel

a száraz eljárás; manapság is így készül

Mohácson a vékony MDF-lemez.

A farostlemezgyárhoz a technológiai

berendezéseket 1957-ben a Német

Demokratikus Köztársaságtól kellett

kötelezően beszerezni. Sajnálatos, hogy

ezek egy része prototípus volt, és nem

váltotta be a hozzájuk fűzött reményeket.

A mai gyár udvarán kiállított síkszita még

feltehetően a Mohácsi Farostlemezgyár

jogelődjének számító szegedi Farostlemez

Kísérleti Üzemben működött. Erre utal

a gép melletti táblafelirat. A Mohácsi

Farostlemezgyár építésében, működtetésében

elévülhetetlen érdemeket szerzett

Fáy Mihály (1918–1999), akinek életéről,

munkásságáról a Faipari Tudományos

Egyesület adott ki 2013-ban emlékfüzetet.

Gépek, berendezések

Lentiben

A Lenti Fűrészüzemet a Kerkamenti

Faipari Rt. keretében az 1920-as években

építették, amelyhez 760 mm-es,

keskeny nyomtávú vasúti hálózatot

is kiépítettek, a rönköknek a fűrészüzembe

szállítása céljából. A zalai erdők

faanyagának hasznosításában elévülhetetlen

érdemeket szereztek Lámfalussy

Sándor (1890–1975) és Barlai Ervin

(1899–1967) erdőmérnökök. Életükről,

munkásságukról 2012-ben emlékfüzetet

adott ki a Faipari Tudományos Egyesület.

A Lenti Fűrészüzem faszerkezetű

fűrészcsarnokát Lámfalussy tervezte,

Barlai viszont az ún. kisvasutat építette,

3. b ábra: az első hazai farostlemez emléktáblája

Mohácson

IPARTÖRTÉNET

80 2013. 11. I MAGYAR ASZTALOS ÉS FAIPAR

IPARTÖRTÉNET

majd később a fűrészüzem rekonstrukcióját

irányította. A Zalaerdő Zrt. és a

Lenti Fűrészüzem vezetése folytatva

elődeik hagyományőrző tevékenységét,

felépítettek egy kisvasúti végállomást,

amelyben berendezték a térség vasút-,

erdészet- és fűrészüzem-történeti

állandó k iállítását. A „ Göcsej k incsei

az erdő, a fa” című, mintegy 360 m2-es

állandó kiállítást a 2005-ös évben nyitották

meg. I tt m űködőképes gőzgép,

kisvasúti mozdony és keretfűrészgép

jól karbantartott példánya is látható.

A gőzgép

A Röck István és az Első Brünni Gépgyár

által nagy műszaki igényességgel 1922-ben

gyártott 230 lóerős stabil gőzgép igazi ipari

műemlék. Működtetését – már akkor – a

fűrészüzemben keletkező fahulladékok

eltüzelésével oldották meg, két 100 m2

fűtőfelületű, 12 atmoszféra nyomású

kazánnal. A gőzgép végtelenített kötélhajtással

a fűrészcsarnok pincéjében lévő

transzmissziós tengelyt hajtotta meg, amely

működésbe hozta a keretfűrészeket és a

csarnok többi gépét. A rendkívül üzembiztos

gépnél kezelőinek csak a kötélhajtás

és az olajozás felügyeletét kellett ellátni

indításkor és leálláskor.

A kisvasúti mozdony

A keskeny nyomtávú szerelvény t,

amely a fűrészüzembe szállította a

faanyagot, gőzösök vontatták. Ezek

között a legnagyobb népszerűségnek

a „Muki” örvendett, amelyet eredeti

formájában, talapzatra állítva a vasúti

végállomás épülete mellett állítottak

ki. Említésre érdemes, hogy a Zalaerdő

Zrt. a kisvasutak bővítésével összekötötte

a korábban kiépült vonalakat, így

létrejött egy 38 km-es, a göcseji erdőket

átszelő Lenti – Szilvágy – Csömödér –

Kistolmács között menetrendszerűen

közlekedő, személyszállításra is alkalmas

keskeny nyomtávú vasúti vonal, amely a

szárnyvonalakkal együtt már 109 km-es

hálózatot alkot Zalában.

Keretfűrészgép

A Lenti Fűrészüzem 1955. évi rekonstrukcióját

idézi a lengyel FOD gyártmányú,

már a mai fűrészüzem területén

betontalpra állított TGPA típusú, 24”-os

keretfűrészgép. Ekkor állították üzembe

és 20 éven át, az üzem következő rekonstrukciójáig

működtették. Az eredetileg

fenyőrönkök feldolgozására készült

keretfűrész a fűrészipar alapgépének

számít, és még ma is jelentős műszaki

emléket őriz.

Összefoglalás

A hazánkban kiállított faipari, vagy ahhoz

kapcsolódó, ipari műemléknek számító

gépekből, berendezésekből adtunk

ízelítőt Barcsról, Mohácsról, Lentiből,

a Szalajka mentéről. Természetesen

jóval több gép, berendezés található

még az országban, bár számuk egyre

fogy. Ismerősök szerint néhány éve még

lehetett találkozni működőképes 20.

század eleji lipcsei Kirchner gyártmányú

szalagfűrészgéppel is. Érdemes lenne

ezeket a műemlékeket nyilvántartásba

venni, megőrizni még akkor is, ha jelen

viszonyok egyre kevésbé alkalmasak az

ipari – s ebben a faipari – tárgyi emlékek

megőrzésére.

dr. Tóth Sándor László

4. a ábra: gőzgép Lentiben

4. b ábra: kisvasúti mozdony Lentiben 4. c. ábra: keretfűrészgép

Lentiben

Felhasznált források:

Baráth László ( 2005): Göcsej kincse az

erdő, a fa. Kiállítási Útmutató. Zalaerdő,

Nagykanizsa.

Királyi Pál (2000): A velünk élő múlt.

Országos Erdészeti Egyesület, Budapest.

Tóth Sándor (2001): A fafeldolgozás 1945

után. Agroinform, Budapest.

Tóth Sándor László: Lámfalussy Sándor

(2011), Barlai Ervin (2011), Fáy Mihály

(2013). Faipari Tudományos Egyesület


Tetszett a cikk?