Tanulmányúton a Johann Pabst cégnél

Hosszú út után értünk az ausztriai Zeltwegbe, ahol az út mellett több helyen is kilométer hosszan terülnek el a cég logójával ellátott gyáregységek, a hozzájuk tartozó, általunk soha nem látott mennyiségű alapanyagkészlettel. Látogatásunk során ezek közül a ragasztott tartókat előállító gyáregységet, a fűrészüzemet és a lambéria-, illetve hajópadlógyártó részleget mutatta be számunkra a cég részéről kísérőnk, Héger Balázs, a Johann Pabst GmbH magyarországi képviselője.

Első állomásunk a végtelenítő üzemrész volt, ahol végigkísérhettük, hogy történik a tartókhoz használt fűrészáruk hibakiejtése és végtelenítése. Amerre csak néztünk, különböző transzportőregységeken futottak a lécek és a deszkák a tér minden irányába. Sok-sok kritériumnak kellett, hogy megfeleljenek az egyes alapanyagok. A rétegek kialakításánál fokozottan ügyelnek arra, hogy minden egyes alkotó darab a megfelelő minőségű legyen, és megfelelő helyre kerüljön. A teljes munkafolyamat gépesítve van, ezért is szükséges, hogy minden egyes darab folyamatosan mozgatható legyen. Természetesen a folyamatokat a gépkezelők és a fotocellák tartják felügyelet alatt. Ennek az üzemegységnek a részeként megtekintettük a ragasztás és a préselés műveletét is, ami szintén teljesen gépesített formában történik. A már kész tömböket a felületi tisztítást követően egy végső minőségi ellenőrzésnek vetik alá, amelynek során szemrevételezéssel keresik a különböző felületi hibákat, majd ezeket különböző hibák kijavítására specializált kézi kisgépek segítségével eltávolítják, és a megfelelő folt behelyezésével javítják, ezt követően szintbe munkálják a felületet. A már teljesen kifogástalan termékek a raktárba kerülnek, ahol csomagolják, rakatolják és tárolják őket. Az egyébként is hatalmas tartókat még monumentálisabb állványokon tárolják.

Az ottlétünk alkalmával éppen két, egyenként húszméteres hosszúságú rakományt pakoltak kamionokra, amelyek a látogatásunk végeztével indultak hosszú útjukra, külön biztonsági autók kíséretével. Még ennek a csarnoknak a részeként megnéztük azt a CNC-részleget, ahol az egyes épületszerkezetek alkatrészeinek a szükséges kötéseit alakították ki. Ebből a csarnokból átmentünk a másik, a hajlított tartókat készítő részlegbe. Mivel a két csarnok viszonylag távol van egymástól, ezért az udvaron keresztülsétálva gyönyörködhettünk a körülöttünk lévő csodás havas panorámában. Az utunk közben a forgácsfeldolgozó részleg mellett vezetett el, ahol a fafeldolgozás melléktermékeként keletkező forgácsból – osztályozva azt és különválasztva egymástól a forgácsot és a fűrészport – a lovak számára minőségi almot készítenek, a további melléktermékből pedig kiváló minőségű tüzelőanyagot állítanak elő.

Átérve a másik csarnokba, tanúi lehettünk annak, miként készülnek a hajlított, ragasztott tartók, melyekből mellesleg a csarnokok tetőszerkezete is készült. Hatalmas állítható vasbakok segítségével történik a kívánt ívre történő hajlítás. A már beragasztózott és összeszorított tömböket acélszalagokkal átpántolják, amelyek a felületi megmunkálásig rajtuk is maradnak, hogy a fokozatos hajlítás hatékonyabb legyen. A már megszilárdult és kikeményedett ragasztás után az anyagokat kivéve a présből, pihentetés után a felületi megmunkálásra viszik, amelyet egy "BIG MASTER" nevű hatalmas, többméteres szélességű késtengellyel rendelkező vastagsági gyalugépen végeznek. Ezt követően, ha szükséges a további szerkezeti megmunkálás, akkor azt egy 50 méteres befogadó képességű CNC-géppel végzik. Érdekes, hogy a felületi és a szerkezeti megmunkálást egyetlen ember végezte, természetesen az anyagmozgatásban a legmodernebb födémre szerelt daruk álltak a rendelkezésére. Itt, ebben a gyáregységben befejezve a látogatást, kis melegedés és pihenés után ismét autóba ültünk, hogy megismerjük az egykori telephelyet, ahonnan a cég elindult, és amit mára már messzemenően túlszárnyalt. Ám ez a telephely is követte a technika fejlődése diktálta ütemet és hasonlóan korszerű, mint a korábban megtekintett fiatal testvére. Ebbe a gyáregységbe érkeznek be a feldolgozásra váró rönkök. Ez a részleg tükrözi még a kezdetek kori arculatát, természetesen megfelelően modernizálva. Több mint száz méter hosszan és közel tíz méter magasan álltak a hatalmas átmérőjű és feldolgozásra váró fenyőrönkök. Óriási gémű markológép pakolta át a beérkező kamionokról a rönköket a kéregtelenítő és osztályozó gép tárolójába.

Legnagyobb sajnálatunkra magába a fűrészüzembe nem mehettünk be, pedig biztosan nagyon látványos lett volna. Viszont még hátra volt a hajópadló- és lambériagyártó részleg, ami már egy teljesen modern rész volt a történelmi gyár területén. Az itteni munkafolyamatok is teljesen gépesített módon történnek, természetesen emberi irányítás mellett, és a legszigorúbb minőség-ellenőrzési követelményeknek megfelelően. Mint általában máshol, itt is többfajta minőségű, méretű és kategóriájú fenyő hajópadlót és lambériát állítanak elő, arra törekedve, hogy az alapanyagnak mindig a szebbik fele legyen majd a színe. Nagyon sokfajta minőségi kategóriát vezettek be, éppen azért, hogy minden igényt ki tudjanak elégíteni. A többfejes gyalugépek által előállított terméket a továbbmunkálás során készre csiszolják, természetesen csak a látszó felületüket. A minőségi ellenőrzés géppel és emberi erővel történik, ami annyit jelent, hogy egy lézer leköveti az alatta átfutó anyagot, majd a program alapján az észlelt fajtájú és nagyságú fahibát egy automata gép kijavítja. Ezután még egy emberi szemrevételezéssel történő osztályozás is következik, és az esetlegesen felfedezett hibákat már emberi erővel javítják ki. Mindezt azért teszik, hogy minden egyes minőségi csoportba és ennek megfelelően az egyes csomagokba csakis azonos minőségű áruk kerüljenek. A délelőttünket betöltő gyárlátogatásunk végére érve, visszaautóztunk a városka központjába, és egy nagyon barátságos kis vendéglőben kedvünkre megebédelhettünk.

Remek ellátásban részesültünk, amelyre – a szállásunkkal hasonlóan – a Pabst cég vendégei voltunk. Az ebéd alatt sikerült átmelegednünk és nagyon jól laknunk, illetve átbeszéltük a látottakat. A cég minden gyártórészlegének bejárása talán két munkanapot is igénybe vett volna, amire most nem volt időnk és lehetőségünk, viszont ami rendelkezésünkre állt, azt – köszönet kísérőnknek, Héger Balázsnak –, nagyon hasznosan és tartalmasan sikerült kitöltenünk. A vendéglátóinknak szánt ajándékok átadását követően még egyszer megköszöntük a szíves és királyi vendéglátást, fogadtatást. Annak a reményében búcsúztunk, hogy a jövőben talán ismét lehetőségünk lesz újabb látogatásra, egy másik tanulmányút keretében. Úgy gondolom, hogy minden köszönetet és tiszteletet megérdemelnek a cég vezetői, akik lehetővé tették a kis csapatunk tanulmányútját, és gondoskodásukkal megteremtették a nyugodt kinttartózkodásunk minden feltételét! Természetesen külön köszönet illeti meg a cég képviseletében Héger Balázs urat, aki nélkül nem gazdagodhattunk volna ennyi pozitív szakmai és szép élménnyel! A beszámolóm végén szeretném megköszönni a Magyar Asztalos Országos Tanulmányi Verseny minden szervezőjének, akik a munkájuk révén és a közvetítői segítségükkel lehetőséget adtak, hogy a versenyen dobogós helyezést elérő csapatok egy ilyen remek alkalommal élhessenek, és a szakmai tapasztalatuk e tanulmányi út által is gazdagodhasson. Köszönöm a versenyzők és kísérőik nevében is!

Vladár Zoltán
szakoktató

Tetszett a cikk?