A gödöllői mesebeli vén vackor lett az Év Fája
68 2013. 12. I MAGYAR ASZTALOS ÉS FAIPAR
PÁLYÁZAT
A verseny döntőseit november 29-én
ünnepelték meg a fákat nevező szervezetek,
családok és települések. Az Ökotárs
Alapítvány több díjat is átadott, és a verseny
összes döntőse kapott valamilyen
meglepetést. Az alapítvány az Év Fája
versennyel a közvetlen környezetünkben
élő fákra és általában a természet fontosságára,
mindennapi életünkben betöltött
szerepére szeretné felhívni a figyelmet.
Idén 41 fa vett részt a versenyben,
melyből 12 lett döntős, a fákra összesen
18 661 szavazat érkezett. Az Év Fája fődíját
4059 szavazattal a „Mesebeli vén vackorfa,
avagy a gödöllői magányos óriás törtéÉv
Fája Verseny 2013
A gödöllői mesebeli vén vackor
lett az Év Fája
Negyedik alkalommal rendezte meg az Ökotárs Alapítvány az Év Fája versenyt, melyen olyan
fák vetélkednek minden évben, melyek különös erővel bírnak: képesek egy-egy közösség,
család vagy egy egész település figyelmét megnyerni. A versenybe minden tavasszal lehet
nevezni, és bárki jelölheti a számára kedves fát, egy történet kíséretében. A nevezésekből tizenkettőt
juttat a döntőbe a szakmai zsűri, az Év Fáját pedig ezek közül a közönség választja ki.
nete” címmel nevezett fa nyerte, mely a
gödöllői Szent István Egyetem Botanikus
Kertjében áll. Hős Fa kitüntetést kapott a
„Gyümölcsoltó Boldogasszony 303 éves
Árpával érő körtefája Solymáron”. Az
Országos Erdészeti Egyesület különdíját
a „Teleki 300 éves berkenyefa” kapta.
Az Év Fája egy speciális kezelésre feljogosító
utalványt és egy állapotfelmérő
vizsgálatot kapott, a Hős Fa jutalma egy
állapotfelmérő szakmai vizsgálat és
kezelési javaslat. Az Országos Erdészeti
Egyesület különdíjasa 30 ezer forint
értékű támogatást nyert el.
A hazai vetélkedő első helyezettje
szokás szerint részt vesz a 2014-ben
megrendezendő Európai Év Fája verse-
Az idei hazai verseny döntősei,
helyezési sorrendben:
I Mesebeli vén vackor (vadkörte) –
Gödöllő – 4059 szavazat
I A basafa (kocsányos tölgy) –
Nagykőrös – 2829 szavazat
I Fehér nyárfa Nyíregyházáról –
2154 szavazat
I Gyümölcsoltó Boldogasszony 303
éves Árpával érő körtefája
Solymáron – 1910 szavazat
I Zalaegerszegi szelídgesztenye –
1514 szavazat
I Frakk fája (ostorfa) – Vecsés –
1229 szavazat
I Keleti Platánfa a Szamos mellett –
Tunyogmatolcs – 1004 szavazat
I Ősöreg tabáni eperfa – Budapest –
967 szavazat
I Tapsonyi öreg szilfa – 954 szavazat
I A mi hársunk (kislevelű hárs) –
Gyönk – 847 szavazat
I Az abaújvári két hársfa –
679 szavazat
I A 300 éves berkenyefa Telekiben –
515 szavazat
nyen is, melyen kétszer egymás után is
magyar fa nyerte a fődíjat.
Egy mesebeli vén vackorfa,
avagy a gödöllői magányos
óriás története
Gödöllőn, belépve a Szent István Egyetem
Botanikus Kertjébe, egy terebélyes fa már
messziről magára vonja tekintetünket.
Közel 20 méteres termetével, több mint
320 centiméteres kerületével, messzire
ágazó koronájával akár idős tölgynek is
nézhetnénk, de közelebbről szemlélve már
felfedi valódi énjét, hisz az ország egyik
legöregebb és legnagyobb vadkörtefája
MAGYAR ASZTALOS ÉS FAIPAR I 2013. 12. 69
PÁLYÁZAT
magasodik fölénk. A magányos óriás túlélte
a dicső szabadságharcot, átvészelte a
huszadik század vérzivataros éveit, és még
mindig virágpompával köszönti a tavaszt,
majd nyár derekán ezernyi gyümölcstől
roskadoznak megfáradt ágai. A pompás
fának a látszat ellenére nem volt könnyű
élete, hisz a történelem viharai mellett
gyakran szomjazott a homoktalaj miatt,
de a nehézségek csak még erősebbé és
szívósabbá tették.
A helyi legenda szerint Grassalkovich
Antal gróf ültette, aki egy szerencsés kimenetelű
vadászat után a sebzett vadkan
elől egy vadkörtefán talált menedékre.
Hálája jeléül elrendelte, hogy gödöllői
birtokán 1000 vadkörtét ültessenek a jeles
fa tiszteletére. A huszadik század hajnalán
még 7 idős példány alatt pihentették a
pásztorok nyájaikat, de napjainkban már
csak egy túlélője maradt a sokadalomnak…
A sikeres isaszegi csata után nem meglepő,
hogy a természethez, a növényekhez
gyermekkora óta vonzódó Kossuth Lajos
nem a nyüzsgő gödöllői főhadiszálláson,
a kastélyban, hanem az akkor már terebélyes
vadkörtefa alatt fogalmazta meg
a Függetlenségi Nyilatkozatot.
A kiegyezés után az uradalmat koronázási
ajándékként megkapó királyi
családból a bájos és a magyarság számára
oly kedves Erzsébet királyné, Sisi
igyekezett felfedezni kedvenc nyaralóhelyének
minden zegét-zugát. Egyik első
kilovaglása során éppen az erdő szélén
nyargalt, amikor megpillantotta a vadkörtefát.
A gyeplőt sebesen megrántva
megállította száguldó paripáját. A fa
éppen akkor érlelte bőkezűen termését,
és a lelkes Sisi megfeledkezve az udvari
etikettről, örömében kiáltozva lelkesen
megölelte a fát, majd jóízűen falatozott
a vén fa földre hullott, érett gyümölcseiből.
Innentől kezdve gyakran látogatta
a matuzsálemet, nyáron szívesen hűsölt
lombjai alatt, tavasszal virágpompájában
gyönyörködött, míg ősszel a hatalmas
lombozat színkavalkádja ejtette ámulatba
a királynét, aki nyugalmat és békességet
talált a fa tövében. Állítólag itt ismerkedett
meg Andrássy gróffal is, aki fülig
szerelmes lett belé, ezért a gödöllőiek
azóta is a szerelmesek fájaként tartják
számon a jó öreg vackort.
A világháborúk alatt és köztük, a gazdasági
világválság idején sok szegény ember,
és félénk, de éhes vad számára jelentett
örömöt, vitaminforrást és reménysugarat
a fa bőkezű termésáldása. Nem véletlen,
hogy az 1959-ben kijelölt, négyszögletű
egyetemi botanikus kertnek éppen a közepén
nyújtja ég felé vaskos ágait az idős
vadkörtefa, dacolva viharokkal, jégesővel
és a nyári tikkasztó kánikulával.
A kert megalapítása óta az erdei vadak
már nem élvezhetik savanykás, tápláló
gyümölcsét, de a madarak és a rovarok
szinte megrészegülve élvezik a természet
minden évben megújuló bőségét, a
gyümölcsáldást, míg tavasszal és ősszel
fáradt vándormadarak pihennek meg, és
gyűjtenek erőt a vén vadkörtefa ágain.
Mesebeli hősünk, a mimózalelkű
sárkány, Süsü sem kívánhatna nagyobb
és bőségesebb termésű példányt, mint
a kedvenc gyümölcsét termő gödöllői
vackorfát...
A basafa
Minden alföldi gyerek, ha ezt a szót hallja,
basafa, egy régi, meseszerű történetre
gondol. Büszkeségünk a Pálfáji erdő
megismételhetetlen természeti öröksége,
amit a Duna-Ipoly Nemzeti Park
jóvoltából ápolunk. Ez az erdős puszta a
látogatóknak felüdülés, és a múltat megőrző
meséje visszacsalogató. Itt valódi
pusztai őserdőben járunk, őshonos fák
között, matuzsálemkorú tölgyesekben.
Fa elhelyezkedése: Gödöllő (Szent István
Egyetem Botanikus Kert), Páter Károly
utca 1., GPS (é.sz.-k.h.): 47,59,30,27 -
19,36,61,36
Faj: vadkörte, vackor (Pyrus pyraster)
Kora: 280 év
Magassága: 18 m
Törzskerület: 321 cm
Jelölő: Czóbel Szilárd
Vadkörte (Pyrus pyraster)
Kis, ritkán közepes termetű fa, leggyakrabban
5–10 méter közötti magassággal.
Törzse zárt állásban feltisztuló, szabad
állásban vastag ágakra bomló. Koronája
gyakran igen sűrű, az idősebb gallyak
sem törnek le róla. Tövises ágaival az
énekesmadarak számára jó védelmet
nyújt. Lombfakadáskor virágzik, 4 cm-es,
tejfehér virágaival több gyümölcsfajjal
együtt a tavaszi erdők dísze. Hazai erdeinkben
száraz viszonyok között, gyakran
erdőszéleken és út menti fasorokban
fordul elő, szálanként elszórva.
A világos barnásvörös fatest nagyon finom
szövetű, igen kemény és minden irányból
jól faragható, ezért is az egyik legkeresettebb
a pipakészítők, faszobrászok és
faesztergályosok között. Nyár végén érő
apró, savanykás termése a vackor, sok
kirándulónak nyújt felüdülést. Termését
az erdei nagyvad is szívesen fogyasztja, és
kiváló pálinka főzhető belőle. Nemesített
körtefajaink egyik szülője, de, hogy melyik
nemes körte melyik vad faj leszármazottja,
ma már szinte áttekinthetetlen. Nehezíti a
felismerést, hogy egyes elvaduló fajták ismét
a vadkörte jellegzetességeit mutatják.
Fa elhelyezkedése: Nagykőrös Bántős-
Bánom Parkerdő
Faj: kocsányos tölgy
Kora: 400–500 év
Magassága: 31 méter
Törzskerület: 6,1 méter
Jelölő: Duna-Ipoly Nemzeti Park, Nagykőrösi
Madár és Természetbarát Kör,
Arany-Híd Baráti Kör
70 2013. 12. I MAGYAR ASZTALOS ÉS FAIPAR
PÁLYÁZAT
Tájvédelmi oltalom alatt áll ez a fa, ahol
erdei iskola is működik. Nekünk három
nyáron át adott felüdülést, pihenést és
kirándulást. Nagy élmény volt, amit az
idén is szeretnénk megismételni. Ez
a mese, amit meg szeretnék említeni,
megihlette tanárainkat is, mert már két
felvonásos zenejáték is készült belőle. A
szájhagyomány több feldolgozást adott
közre. A mese a török korban játszódik,
ennek van valós alapja is, mert valóban
minden évben a török basa kétszáz szekér
tölgyfát vitetett a budai várba ebből az
erdőből. 1653 májusában játszódhatott
a történet.
Kőrösre küldte a budai basa személyes
megbízottját az előző évi adó behajtására.
Már hazafelé lovagolt a basa személyes
megbízottja, amikor lova megbotlott, és a
pesti úton maga alá temette utasát. Nagy
volt a riadalom. A kíséret tagjai felsegítették,
és gyorsan a közeli tanyára vitték.
Itt a gazda csodaszép lánya segédkezett
a gyógyításban. Juci, mert így hívták a
leányt, „elsősegélyben” részesítette a
szegény törököt. Ez az ügyes és szépséges
leány a basa megbízottjának nagyon megtetszett,
aki eldöntötte, hogy rövidesen
visszajön érte, és elviszi feleségnek. Juci
ezt hallva nagyon megijedt. Azon kezdte
törni a fejét, hogyan menekülhetne meg
a török háremétől. Cselhez folyamodott
hát a kőrösi család. Egy év múlva Juci
apja koldusnak öltözött, és kiült a szép
kőrisfa alá, türelmesen várta a törököt.
Amint észrevette a közelgő csapatot,
óriási jajveszékelésbe kezdett. Allah
nevében kérte a segítséget, amit a török
nem tudott megtagadni, hiszen Allah a
törökök istene. Könyörgött a legénynek,
másszon fel a szemben lévő tölgyfára,
mert egy lator legény feldobta a mankóját
annak a fának a tetejére. A török igen
megsajnálta a szegény koldust, akiben
közben felismerte Juci édesapját. A török
fölmászott a tölgyfa tetejére, és már
visszafelé indult a mankóval, amikor
váratlanul eltörött egy faág az igen testes
efendi alatt. Nagyot huppant a földre,
azonnal nyakát is szegte. A pórul járt
lovast eltemették ennek a tölgyfának az
árnyékában. Ez alatt a fa alatt nyugszik,
és örök emlékül Basafa lett e tölgyfának a
neve, amit öregek mesélnek az unokáknak.
Fehér nyárfa Nyíregyházáról
Ha valaki Nyíregyháza-Sóstófürdőre, a
kisvasút melletti területre érkezik, szinte
úgy érzi, hogy visszalépett az időben:
nád-, zsindely- és szalmatetős épületek
sorakoznak egymás mellett úgy, ahogy
az egy 1900-as évekbeli észak-tiszántúli
faluban szokásban volt. A főutca portái
szigorú rendben követik egymást, s a
kiteresedő faluközpontba érve elénk
tárul az iskola, a szatócsbolt, meg a
kocsma, és természetesen a templom a
harangtoronnyal, amely 16 méteres magasságával
szinte eltörpül a faluközpont
ékessége, a hatalmas fehér nyárfa (Populus
alba) mellett. A síkvidéket uraló nyárfa
a Sóstói-erdő szélén növekszik, a Felső-
Tisza vidék népi építészeti emlékeit őrző
Sóstói Múzeumfalu kincse és megannyi
városlakó, ide látogató kedvence.
Története mindössze 1990-ig vezethető
vissza, mikor a szél fútta magból csemete
fejlődött. Élete 23 esztendeje alatt megközelítőleg
25 méteres magasságot ért el
a koronája, törzsének kerülete pedig 348
centiméter. A lombhullató, gyorsan növő
fajta őshonos a Kárpát-medencében (már
a honfoglalók is találkozhattak vele). Kérge
fehér, levele három- vagy ötkaréjú, friss
Kocsányos tölgy (Quercus robur)
Az óriási méreteket elérő és hatalmas
összefüggő erdőségeket alkotó tölgyek
a magyar és az európai erdők „királyai”.
Erdeink 21%-át tölgyerdők alkotják. A
kocsányos tölgyek a sík és az alacsony
dombvidék fái, hosszú életük miatt
fontos elemei a magyar tájnak. Sajátosan
gazdag állatvilágukkal tűnnek ki a
hazai erdőtársulások közül, koronájukban
lombfakadástól a nyár végéig pezsgő
élet folyik. Makktermésük nemcsak a
Jicin-i erdő betyárjának, Rumcájsznak a
pisztolyába való lövedék, hanem az erdei
állatok fontos tápláléka. Jó makktermést
csak 6–8 évente hoznak, így természetes
csemetéinek nevelése sok odafigyelést
igényel az erdészek részéről.
A tölgyek fája tartós, kemény és szilárd,
feldolgozása nagy szakértelmet igényel.
A 30–40 m magasra növő, 0,5–1,0 m
átmérőt elérő tölgyek 100–120 éves korban
vágásérettek. A fűrész- és lemezipar
egyik legfontosabb alapanyaga, pótolhatatlan
a hordógyártásban, igazi bor csak
tölgyfahordókban érhet. Egyes példányai
matuzsálemi kort érhetnek meg, országszerte
több helyről ismerünk 4–500 éves
fákat, amik a legendák szerint Mátyás
király vagy Rákóczi Ferenc fejedelem
számára adtak egykor árnyékot.
Fa elhelyezkedése: Nyíregyháza-
Sóstófürdő, Tölgyes utca 1. (a Sóstói
Múzeumfalu faluközpontja)
Faj: fehér nyár (Populus alba)
Kora: 23 év
Magassága: 25 méter
Törzskerület: 348 centiméter
Jelölő: Sóstói Múzeumfalu
MAGYAR ASZTALOS ÉS FAIPAR I 2013. 12. 71
PÁLYÁZAT
hajtású levélzetének teljes felülete fehér.
Idővel a levelek sötétzöldre változnak,
fonákuk viszont ezüstösen fehér marad. A
nyíregyháziak kedvenc nyárfája igénytelen,
szívós, gondozást nem igényel. Az évek során
egyszer sem támadta meg kártevő. 23 év
egy fa életében nem túl hosszú idő, csupán
egy szempillantás. Ha azonban egy percre
megszólalhatna ez a csodálatos nyárfa, vajon
miről fecsegne? A nyírségi homok csiklandozásáról
vagy a múzeumfalu építésének
állomásairól (hiszen szemtanúja volt több
nyírségi porta múzeumba telepítésének is,
sőt már átellenes szomszédja – a harangtorony
– ácsolása előtt gyökeret eresztett),
esetleg az élete során eddig hozzá érkező
1,5 millió ember zsibongásáról? Pontosan
nem tudhatjuk. Elképzelhető, hogy bölcsen
hallgatna… Megyénk lakói egy emberként
kívánják, hogy a nyírségi homokban még
évtizedekig jól érezze majd magát!
Gyümölcsoltó Boldogaszszony
303 éves Árpával érő
körtefája Solymáron
Kiskertben rejtőző, virágzó történelem –
Történetünk főszereplője egy csodálatos
életerővel rendelkező, hatalmas körtefa.
Nyugodt szívvel nevezhetjük ősfának, bár
korát elmondások alapján, hozzávetőleges
pontossággal állapítja meg a fa tulajdonosa,
Jablonkay Sándor. Elbeszélése gyermekkori
történettel kezdődik, melyben
édesapja mutatja neki a már több mint
200 évesre becsült, akkor éppen szépen
virágzó, árpával érő körtefát.
Tehát jelenlegi kora 250–300 év közé
tehető. A Solymár főterén álló fa oltásának
idejét tulajdonosa az 1700-as évek
elejére helyezi. Jobb években 3–3,5 mázsa
is megtermett a körtefán. Az injektálás
(endoterápia) hatására a termésmen�-
nyisége is kiegyenlítődött. Idős éveiben
lelkiismeretes tulajdonosai injektálásos
növényvédelemmel és tápanyaggal
segítik életét, védik a kártevőktől és
a kórokozóktól. Ennél azonban jóval
több védelemre lenne szüksége. Számos
korhadt ága és részben üreges törzse is
kezelést igényelne és érdemelne. E szép
kort megért ősfa karbantartását tulajdonosai
erőn felül megpróbálják évről évre,
a további teendők is anyagi akadályokba,
nem pedig az akarat hiányába ütköznek.
Hajlott korára is évről évre virágba
borul, és fiatalabb társait megszégyenítő
mennyiségben, rendületlenül hozza terméseit,
melynek eredménye mindig egy
nagy adag, jó minőségű pálinka. Mi benne
a különleges? A család életében játszott
szerepe, és mint jelkép mindenképpen.
Fehér nyár (Populus alba)
A fehér nyár rendkívül mutatós fa: vastag
ágú, világos kérgű törzse fölé hatalmas,
sötétzöld korona borul. A lombozat
színhatása különös, a szél által forgatott,
krétafehér fonákú levelek vidámmá és
festőivé teszik ezt a fát. Dél-eurázsiai
flóraelem, a síkvidék fája, elsősorban a
folyóvölgyeket és a nagy folyókat kísérő
homokdűnéken nő. Gyors növésű fafaj,
állományban 35 m magasra is megnő. A
májusban kelt fehérnyár-csemete kedvező
termőhelyen őszig elérheti a 80 cm-es
magasságot. A fiatal fehérnyár-sarjerdő
a vad számára jó búvóhelyet, télen pedig
kielégítő táplálékot nyújt. Egyedsűrűsége
a Duna–Tisza közén a legnagyobb, kiemelkedő
szerepe volt a homok megkötésében
és a beerdősülés folyamatában. Puha,
könnyű fája kiváló hő- és hangszigetelő.
Fa elhelyezkedése: 2083 Solymár,
Templom tér 24.
Faj: körte, árpával érő
Kora: 303 év
Magassága: 6–8 m
Törzskerület: 285 cm
Jelölő: Jablonkay Sándor (tulajdonos)
agrármérnök
Árpával érő körte
Már Szikszai Fabriczius Balázs a Nomenclatura-ban felsorolja (,,Arpaual érő kortueli”), Lippay
pedig így ír róla a ,,Posoni kert” írásában: ,,Árpával érő, sárga kerekded, valamennyire kásás,
nem tart sokáig.” Származása ismeretlen, de igen régi fajtának számít. Már a római írók
is ezen a néven említették. Igénytelen, mindenütt jól megterem. Június vége–július eleje
között érik (az árpával egy időben), közeli rokona a búzás vagy búzával érő körtének. Gyümölcse
kicsi, megnyúlt, szabályos körte alakú, színe citromsárga, napos oldalán aranysárga.
Kocsánya igen hosszú, terméshéja vékony, sárgászöld, a napos oldalon kissé vörhenyes.
Húsa fehéres, félig olvadó, gyengén illatos, állománya igen ikrás, kellemes édeskés ízű. Húsában
a kősejtek kicsik, alig észrevehetőek. Szotyósodásra hajlamos, ezért nem tartható el
sokáig, friss fogyasztásra alkalmas. Porzói: Vilmos körte, Giffard vajkörte. Fája edzett, erős,
buja növekedésű. Laza, terebélyes koronájú, nagytermetű fát nevel. Termőképessége jó,
elsősorban házikertbe, szoliternek ajánlható fajta.
72 2013. 12. I MAGYAR ASZTALOS ÉS FAIPAR
PÁLYÁZAT
Jablonkay Sándor így fogalmaz: a nagy,
zöldellő fa, az 5. elem, az élet tisztelete
érzését kelti bennem, amit ez a fa testesít
meg.
A 300 éves berkenyefa
Telekiben
A Somogy megyei Teleki határában, a szőlőhegy
közepén van egy fa, amelyik már több
évszázada árnyat ad a pihenni vágyónak,
találkozóhelyet a társaságra vágyónak,
magányt az elmélkedőnek, és hűs teret a
gyerekek önfeledt játékának. Körülbelül
300 éve ültették azt a házi berkenyefát,
ami sok ember emlékezetébe bevésődött
már. Eredetileg egy régi teleki család,
Cseh József és felmenői tulajdonában volt
az a terület, ahová annak idején ültették
a fát. Hogy pontosan ki, az már az idők
homályába vész. A mai idős emberek még
a családra visszaemlékezve emlegetnek
egy dédpapát, aki feljegyzéseiben úgy
1850 körül megemlíti, mint „egy jó erőben
lévő felnőtt fát”.
A szőlővel, gyümölcsfákkal, pincékkel
körülvett területre mindig sokan jártak
dolgozni. Egy idős helyi asszony így emlékezik
vissza gyerekkorára: „A közösségben
mindig volt olyan ember, aki segített
szőlőt kapálni, szüretelni. Ebédre finom
gulyáslevest és kuglófot kaptunk, amit a
berkenyefa árnyékában költöttünk el. Az
étel, a jó bor, a szép kilátás a Balatonra
és a dombokra segített új erőre kapni a
délutáni munkához. Szüret környékén
már potyogott az érett berkenye. Ebből
nem sok, de jó erős pálinka készült.
A zöldessárga, piros pettyes körtécskékből
pedig befőtt, lekvár lett, amit gyógyszer
helyett használtunk.”
Ősszel a játszani induló gyerekeket a
mai napig figyelmeztetik, hogy a fa alól
csak a barna gyümölcsöket szedjék fel,
azok a legfinomabbak. A pirosas sárgák
íze fanyar, azok nem jók.
Nemzedékről nemzedékre öröklődött
az a tudás, hogy hogyan kell a berkenyefa
körül úgy kaszálni a füvet, hogy az értékes
gyümölcs ne a fű közé és az alá hulljon,
hanem felette maradjon, ne rohadjon el.
A háború előtt a fa nem virágzott ki,
mintha érezte volna az elkövetkező szörnyű
éveket, ami a világra várt. Az akkori
tulajdonos Cseh család a gondjaiba vette.
Kitisztították a fa környékét, az ágakat
megmetszették. A következő tavaszra,
mindenki örömére újból virágba borult.
Néhány ma élő idős ember még emlékszik
arra a történetre, amit nekik is
a nagyszüleik meséltek. Mert bizony volt
idő, amikor a történelem is megérintette
a teleki berkenyefát. Valamikor 1849-ben
Noszlopy Gáspár – a szabad csapatok
parancsnoka – csapatával Komárom felé
vonult, hogy segítségére legyen Klapka
Györgynek a komáromi vár védelmében.
A császári csapatok elől a környék falvain
keresztül vonultak. Teleki határába érve
rátaláltak az árnyat adó öreg berkenyefára,
ami alatt megpihentek, erőt gyűjtöttek,
majd innen folytatták útjukat.
www.okotars.hu
Házi berkenye (Sorbus domestica)
A középhegységek melegebb, délies
kitettségű oldalain tölgyesekben, bokorerdőkben,
erdőszéleken és a régi gyümölcsösökben,
szőlőkben általában szálanként
előforduló fafaj termését évezredek óta
fogyasztja az ember. A közepes termetű
(20–25 m) fa alakja meglehetősen változó:
szabad állásban törzse zömök, vastag,
terpeszkedő ágakra bomlik, zárt erdőben
ugyanakkor egyenes, jól feltisztuló törzset
és nyúlánk koronát fejleszt. Egyedei igen
magas, 4–500 éves kort is képesek megélni.
Terméséből lekvár, pálinka készíthető.
Lekvárja önmagában alma ízű. Sokat kell
azonban várni a gyümölcsre, hiszen 20–25
éves korában hozza az első virágait, termésére
pedig csak 30 éves korától lehet számítani.
Termése mellett az utóbbi időben
mindinkább értékelik esztétikai értékét,
elsősorban szép, narancssárgás-pirosas
őszi lombszíneződését. Must készítésére
is használják, mert javítható vele például az
almabor aromája, tárolhatósága és tisztasága.
A többi vadgyümölcshöz hasonlóan a
házi berkenye fája is igen értékes. Kemény,
finomszövetű, faragásra, hangszer és
puskatus készítéséhez egyaránt szívesen
használják. Az Országos Erdészeti Egyesület
a házi berkenyét választotta Az Év
Fájának 2013-ban.
Fa elhelyezkedése: Teleki (Somogy
megye) zártkert 1061 hrsz.
Faj: házi berkenye (Sorbus Domestica)
Kora: 250–300 év
Magassága: 12 méter
Törzskerület: 315 cm
Jelölő: Ordoszi Napsugár Alapítvány
Az Ökotárs Alapítvány a zöldmozgalom
erősítésén, támogatásán keresztül kíván
hozzájárulni egy környezettudatos, a
nyilvánosság részvételén alapuló demokratikus
intézményrendszer és társadalom
kialakulásához. A környezetvédő
mozgalom fejlődését adományokkal,
tréningekkel, ösztöndíjas programokkal és
szükség szerint szakértői, illetve technikai
segítségnyújtással támogatja.
Az Év Fája vetélkedő célja, hogy a fák
természetben betöltött szerepén keresztül
hívja fel az emberek figyelmét a környezettudatosságra.
A vetélkedő a nemzetközi
Európai Év Fája versenyhez kapcsolódik,
melyet az Ökotárs cseh testvérszervezete,
a Nadace Partnerstvi szervez. A verseny
magyarországi partnerei az Országos
Erdészeti Egyesület, a Fővárosi Növény- és
Állatkert, a The Body Shop Magyarország,
médiatámogatója a Civil Rádió, a Vidéki
Élet Magazin és az ecolounge. Az Év Fája
és a Hős Fa vizsgálatát a Fakopp Soproni
Favizsgálati Szakértői Csoport végzi.
Ökotárs Alapítvány – 1056 Budapest,
Szerb utca 17–19, tel.: 411-3500, e-mail:
info@okotars.hu, www.okotars.hu
