Kell-e üzemorvosi igazolás?

MIT MOND A MUNKAVÉDELMI TÖRVÉNY ÁLTALÁNOSSÁGBAN?
A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Mvt.) 60. § (1) bekezdésében foglalt előírás alapján a munkavállaló csak biztonságos munkavégzésre alkalmas állapotban, a munkavédelemre vonatkozó szabályok, utasítások megtartásával, a munkavédelmi oktatásnak megfelelően végezhet munkát. Az Mvt. 49. § (1) bekezdése szerint a munkavállaló csak olyan munkára és akkor alkalmazható, ha a) annak ellátásához megfelelő élettani adottságokkal rendelkezik, b) foglalkoztatása az egészségét, testi épségét, illetve a fiatalkorú egészséges fejlődését károsan nem befolyásolja, c) foglalkoztatása nem jelent veszélyt a munkavállaló reprodukciós képességére, magzatára, d) mások egészségét, testi épségét nem veszélyezteti és a munkára – külön jogszabályokban meghatározottak szerint – alkalmasnak bizonyult. A munkára való alkalmasságról külön jogszabályban meghatározott orvosi vizsgálat alapján kell dönteni.

EGYSZERŰSÍTETT FOGLALKOZTATÁS
Az egyszerűsített foglalkoztatás körébe tartozó idénymunka vagy alkalmi munka keretében elhelyezkedni kívánó személyekre és a munkáltatóikra az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló 2010. évi LXXV. törvény külön előírást is tartalmaz. E törvény 6. §-ában foglaltak értelmében a munkavégzés megkezdése előtt a munkáltatónak meg kell győződnie arról, hogy a munkavállaló a munka elvégzésére alkalmas állapotban van. A „meggyőződés” módjáról e törvényben nem esik szó, ezért nehéz kérdés a munkáltató számára, hogy mi alapján döntheti el azt, hogy veszélyezteti-e az elvégzendő munka a dolgozó egészségét, testi épségét, vagy esetleg van-e olyan betegsége, ami miatt bizonyos munkafeladatok elvégzésére alkalmatlan. Mivel a munkáltatónak jellemzően nincs olyan szakképzettsége, amely alapján megalapozott véleményt tudna alkotni az elhelyezkedni kívánó személy egészségi állapotáról, a „meggyőződés” megfelelő módon csak orvosi vizsgálattal történhet. Az idénymunka és az alkalmi munka jellegéből adódóan az orvosi vizsgálat (foglalkoztathatósági vizsgálat) célja annak véleményezése, megállapítása, hogy a munkavállaló mely foglalkoztatási korlátozás mellett folytathat tevékenységet. A munkáltató tehát úgy tud megfelelő módon meggyőződni arról, hogy az egyszerűsített foglalkoztatás körébe tartozó idénymunka vagy alkalmi munka keretében elhelyezkedni kívánó személy az adott munka elvégzésére alkalmas, hogy figyelembe veszi a munkavállaló számára kiállított foglalkoztathatósági szakvéleményben foglaltakat.

A SZAKVÉLEMÉNY ÉS BESZERZÉSE
A munkaköri, szakmai, illetve személyi higiénés alkalmasság orvosi vizsgálatáról és véleményezéséről szóló 33/1998. (VI. 24.) NM rendelet (a továbbiakban: NM rendelet) 16/A. § (4) rendelkezései szerint a foglalkoztathatósági szakvélemény a kiállításától számított egy évig érvényes. Az egyszerűsített foglalkoztatás körébe tartozó idénymunka vagy alkalmi munka esetén a munkavállaló foglalkoztathatósági vizsgálatára a) a munkáltató vagy b) az egyszerűsített foglalkoztatás körébe tartozó idénymunka vagy alkalmi munka keretében elhelyezkedni kívánó természetes személy kezdeményezésére kerül sor [NM rendelet 16/A. § (1)]. A Kormányrendelet 2. számú melléklet 15. c) pontja szerint a foglalkoztathatóság szakvéleményezése 3300 forint/fő/ eset. Egynapos munkánál a munkáltató a vizsgálat költségét nem szívesen fizeti ki, mert ez jelentős többletterhet jelentene, ezért inkább nem is foglalkoztatja az illetőt. Ilyen esetben az lehet a megoldás, hogy a munkáltató helyett a munkavállaló – saját költségén – végezteti el a foglalkoztathatósági vizsgálatot. Ezután már a szakvéleményt bemutatva jelenik meg a munkáltatónál, aki így meggyőződhet az illető alkalmasságáról. Az egy évig érvényes szakvéleményt az alkalmi munkavállaló minden egyes munkahelyen bemutathatja.

MIKOR KÖTELEZŐ ÉS MIKOR NEM?
Az NM rendelet az egyszerűsített foglalkoztatás körébe tartozó idénymunka vagy alkalmi munka keretében elhelyezkedni kívánó személyre vonatkozóan kimondja, hogy kivételekkel ugyan, de nem kötelező feltétele a foglalkoztatásnak a foglalkoztathatósági szakvélemény. „16/A. § (1) A foglalkoztathatósági szakvélemény – a betöltendő munkakörre vonatkozó érvényes előzetes munkaköri alkalmassági véleménnyel egyébként nem rendelkező fiatalkorú és idősödő munkavállaló, illetve terhes, nemrégen szült, anyatejet adó nők és szoptató anyák foglalkoztatása kivételével – nem kötelező feltétele a foglalkoztatásnak. E szabályok nem érintik a járványügyi érdekből kiemelt munkakörben történő, a jogszabályban meghatározott egészségkárosító kockázatok közötti foglalkoztatásra irányadó alkalmassági vizsgálat, valamint az állat- és növényegészségügyre vonatkozó jogszabályban előírt vizsgálatok elvégzésének kötelezettségét.”

A jogszabályban meghatározott egészségkárosító kockázatok közötti foglalkoztatásra irányadó alkalmassági vizsgálatok kötelezettsége áll fenn az alábbi jogszabályokban előírt esetekben (csak a faipart érintőket említjük): 25/2000. (IX. 30.) EüM-SzCsM együttes rendelet a munkahelyek kémiai biztonságáról: „12. § (1) A veszélyes anyag expozíciójának kitett munkavállaló orvosi alkalmasságának ellenőrzésére a külön jogszabály előírásait kell alkalmazni.” 26/2000. (IX. 30.) EüM rendelet a foglalkozási eredetű rákkeltő anyagok elleni védekezésről és az általuk okozott egészségkárosodások megelőzéséről: „16. § (1) A rákkeltő expozícióban történő foglalkoztatás előtt a munkavállaló köteles orvosi alkalmassági vizsgálaton, ……részt venni.” 22/2005. (VI. 24.) EüM rendelet a rezgésexpozíciónak kitett munkavállalókra vonatkozó minimális egészségügyi és biztonsági követelményekről: „7. § (1) A munkavállalók külön jogszabály szerinti munkaköri alkalmassági orvosi vizsgálatának célja a rezgésexpozícióban dolgozó esetében, hogy lehetővé váljon a munkával összefüggő bármely rendellenesség kialakulásának megelőzése, illetve korai diagnosztizálása.” 66/2006. (XII. 22.) EüM rendelet a munkavállalókat érő zajexpozícióra vonatkozó minimális egészségi és biztonsági követelményekről: „13. § (1) A halláskárosodás kockázatával járó munkahelyen dolgozó munkavállaló egészségi állapotát a foglalkozás-egészségügyi szolgálat a külön jogszabályban meghatározottak szerint rendszeresen ellenőrzi. A hallásvizsgálat célja a zajból eredő halláskárosodás korai felismerése és a hallóképesség megőrzése.” „5. § (1) A munkáltató köteles – a külön jogszabályban előírtak figyelembevételével - a foglalkozás-egészségügyi orvosnál (a továbbiakban: orvos) kezdeményezni a munkavállaló szem- és látásvizsgálatának elvégzését a képernyős munkakörben történő foglalkoztatás megkezdése előtt.”

Megjegyzés: A foglalkoztathatósági vizsgálat keretében elvégezhető, vagy szemész szakorvoshoz utalva elvégeztethető a szem és látás vizsgálat. Egészségkárosító kockázatról − munkaegészségügyi szempontból − általában akkor beszélhetünk, ha határértékkel szabályozott kóroki tényező(k) esetén az expozíció mértéke meghaladja a határértéket vagy határérték hiányában a kockázatbecslés/-értékelés a kockázat mértékét csökkentendőnek jelzi Az egészségkárosító kockázatot jelentő munkakörülmények alapos feltárása és ezek jegyzőkönyvben rögzítése kiemelten fontos a munkavédelmi ellenőrzés, illetve eljárás során. Az állat- és növényegészségügyre vonatkozó jogszabályban előírt vizsgálatok elvégzésének kötelezettsége áll fenn a következő esetekben: 4. Lakott területen végzett fakitermelési munkákra vonatkozó biztonsági előírások 4.2. Álló fák gallyazását és ledarabolását közvetlenül a fáról vagy létráról csak 18 évnél idősebb és 50 évnél fiatalabb olyan férfiak végezhetnek, akik az előzetes és időszakos alkalmassági orvosi vizsgálaton a magasban végezhető munkára alkalmasnak bizonyultak.” A Melléklet 3. függelékében, a motorfűrész- kezelőket érő (kéz/kar-) vibrációval összefüggésben szerepel: „Ha a munkaalkalmassági vizsgálatot végző orvos a táblázatban meghatározottnál rövidebb expozíciós időt engedélyez, a műveletben tölthető időt ennek arányában kell meghatározni.” 31/1995. (VII. 25.) IKM rendelet a Vas- és Fémipari Szerelési Biztonsági Szabályzat kiadásáról melléklete: „4.1. Szerelési tevékenységgel csak az a munkavállaló bízható meg, aki a munkaköri orvosi vizsgálatok alapján egészségileg alkalmas, rendelkezik a szükséges szakmai képesítéssel az egészséges és biztonságos munkavégzéshez szükséges készséggel és jártassággal.” És nem kis kockázattal jár az emelőgépek kezelése sem, így a 47/1999. (VIII. 4.) az Emelőgép Biztonsági Szabályzat kiadásáról szóló GM rendeletben hivatkozott munkakörök esetén is kötelező az orvosi vizsgálat elvégzése.

Forrás: Nemzeti Munkaügyi Hivatal

Tetszett a cikk?