Nemesvitán találta meg a számítását…

56 2014. 09. I MAGYAR ASZTALOS ÉS FAIPAR

A FALU, AMELYTŐL NEM

LEHET ELSZAKADNI

Nemesvita 350 lelkes település, ahonnan

az emberek eljárnak dolgozni Tapolcára,

Keszthelyre, Hévízre elsősorban a

vendéglátásba, helyben kevés munkaalkalom

kínálkozik. Volt itt lüktetőbb

élet évtizedekkel ezelőtt, még a keleti

blokk idegenforgalmi forgatagában,

azóta ha lassan is, de szivárognak vissza

német, osztrák nyaralóvendégek. Mások

itt vásárolnak ingatlant, mert közel a

Balaton, de itt a természet csendje és a

vidéki turizmus ural mindent. Ebben

a kis faluban nőtt fel Kalmár József,

akinek gyerekkorában senki nem

mondta, hogy legyen asztalos, igaz, azt

sem nagyon, hogy egyáltalán mi legyen.

Megfogalmazódott benne, hogy festő

lenne szívesen, de ott betelt a létszám,

viszont az asztalosoknál még volt hely

Veszprémben, a Táncsics Mihály Szakmunkásképző

Intézetben. A Balaton

Bútorgyár adta a gyakorlati képzést, sőt

a harmadik évben már a termelésbe is

bekapcsolódhattak a fiatalok. Kalmár

József nagyon élelmesen tanulmányi

szerződést is kötött a kicsivel több

pénz érdekében, ezért aztán, amikor

felszabadult, további egy évre még

állományban maradt. A fizetség jó volt,

de az albérlet, meg a fiatalos városi élet

elvitte a havi bért, ami nem volt sokáig

fenntartható. Hazaköltözött és Tapolcára

szegődött a Vegyesipari Szövetkezethez,

ahol szintén volt asztalos részleg. Nem

sokáig dolgozhatott zavartalanul, mert

a határőrség behívójára nem lehetett

Nemesvitán találta meg

a számítását…

Nemesvita a Tapolcai-medence nyugati határán, a Keszthelyi-hegység keleti lejtőjén és

mondhatni, hogy a lábánál helyezkedik el. Kalmár József (53), amikor az asztalosműhelyét

építette, sok tudatosságot vitt a hely kiválasztásába, amely éppen olyan magasan van,

hogy gyönyörű panoráma nyílik a Balatonra, konkrétan a szigligeti öbölre. A falu szülötte,

és nem akart innen elmenni, mert szereti a falut, a fekvését, a szőlőjét, a borát, és mindezt

akár munka közben is, naponta szemmel tarthatja. Kis kerülővel tért vissza tanult szakmájához,

de szülőfalujában megteremtette a tartalmas szakmai munka alapjait, és ma már

nem mozdulna innen semmi pénzért sem…

nemet mondani. Az Őrségben található

Bajánsenyén töltött szolgálata azonban

nem múlt el szövődmény nélkül, hiszen

ott ismerkedett meg későbbi feleségével.

Előbb azonban visszament tapolcai munkahelyére,

de valahogyan kevesellte az

asztalosságért kapott pénzt, úgy érezte,

erre nem lehet nősülni…

JOBB FIZETSÉG UTÁN

NÉZETT

Akkoriban Nyirádon a bauxitbányánál

fizettek talán a legjobban a környéken,

ami vonzotta a fiatalokat. Kalmár József

sem habozott sokáig, odaszerződött

gépkocsivezetőnek, sőt, ha nős lett

volna, akár lakást is igényelhetett volna

Tapolcán. Ekkor még korainak érezte a

fontos döntést, inkább továbbállt, és az

erdészetnél lett szintén gépkocsivezető.

Mellette elvégzett egy rakodógépes

tanfolyamot, amiből az következett,

hogy rakodógépen folytatta a munkát.

Tetszett neki ez a szakma, amit már egy

kavicsbányában folytatott, különösen

azért, mert jól fizetett. Lassan az asztalosszakmája

kezdett volna feledésbe

merülni, de közben megszületett a döntés

1986-ban és megnősült. Ekkor felgyorsultak

az események, mert Nemesvitán

azonnal építkezésbe kezdtek, ahol már

megszaporodott az asztalosmunka, és a

gépes munkák mellett is mindig akadt

egy kis barkácsolni/javítani való. A

helyben letelepedő külföldiek, a vis�-

szataláló magyarok is megtalálták mint

asztalost, és kisebb-nagyobb munkákkal

jelentkeztek. A családi ház pincéje kiváló

műhely lett amikor elkészült, de addig is

MESTERPORTRÉ

MAGYAR ASZTALOS ÉS FAIPAR I 2014. 09. 57

MESTERPORTRÉ

volt az udvaron egy kis épület, ami helyet

adott az asztalosmunkáknak. Mindezek

az erdészeti rakodógépes főállása mellett

történtek, de a rendszerváltáskor

mégsem a privát asztalosság után

nyúlt, hanem a „könnyű” privatizációs

feltételekkel kivásárolható gépekre – öt

rakodó és öt szállítójármű – a kollégáival

egy kavicskitermelő és szállító profilú

bt.-t alapítottak. A vadkapitalizmus

kezdeti időszaka nem kedvezett ennek

a vállalkozásnak, nagyon éhesek és

fegyelmezetlenek voltak az emberek,

aminek következtében tiszavirág-életűvé

vált a cég, és hamarosan felszámolás alá

került. Kalmár József, aki tisztességes

vezető szeretett volna lenni, pedig

munkanélkülivé vált 1992-ben. Persze

ez az állapot asztalosszakmával nem

jelentett kenyérnélküliséget, hiszen

a Nemesvitán tulajdonos németek

mindig kínáltak munkát hol helyben,

hol németországi otthonukban. A vége

persze az lett, hogy a munkanélküli

státust fel kellett cserélni az asztalos

egyéni vállalkozói igazolványra 1995-

ben, ami egyben azt is jelentette, hogy

Kalmár József kitérőkkel és izgalmakkal

teli – ugyanakkor csalódásoktól

sem mentes – élete visszatalált a régi

kerékvágásba…

FELKÉSZÜLVE A

MAGÁNVÁLLALKOZÁSRA

A szakma és a gyakorlat mellé sikerült

erre az időre az elkészült családi ház

udvarán egy 50 m2-es műhelyt is kialakítani

egy kombinált gyalugéppel, kisipari

szalagfűrésszel, kéziszerszámokkal,

amivel már szép dolgokat lehetett

készíteni. Aztán felbukkant egy régi

iskolatárs, aki hasonlóan hányatott

életpálya után elfogadta Kalmár József

alkalmazotti ajánlatát. A munka meg

csak sokasodott, és 1998-ban már újabb

alkalmazottat kellett felvenni, akinek a

gépeit is megvásárolta. A munka változatlanul

a helyi és környékbeli nyaralók,

családi házak tetőépítési és felújítási

munkái, beleértve természetesen a

kisebb-nagyobb bútorokat is. Ehhez

a profilhoz – különösen a tetőépítő és

ácsmunkához – nem kellett sok szerszám,

de a bővülő vállalkozásban az

igényesebb munkákat is elvállalták.

A hely azonban egyre szűkebb lett,

és ez a kényszer szülte meg a döntést,

ami telekvásárlásba és zöldmezős

műhelyépítésbe torkollott 2002-ben.

A telek fekvése önmagáért beszél, és a

bevezetőben leírt csodálatos környezetben

található. Más talán a nyaralóját

építené ilyen telekre, de itt a telkek

mindegyike szinte hasonló paraméterekkel

rendelkezik. A falu szülötteként

és megbecsült polgáraként alanyi jogon

gondolta úgy, hogy ha ilyen pompás

környezetben él, akkor ugyanott akár

dolgozhat is. A műhely önerőből épült

fel 2004-re, viszont 2008-tól egyre

több pályázati lehetőség kínálkozott,

hogy a gépi technikai hátteret is meg

tudják újítani. Pályáztak is, és nyertek

számos lehetőséget arra, hogy az olasz

SCM gépekkel berendezkedjenek.

Szükség is volt technikai megújulásra,

hiszen ezt pl. a nyílászárók hatalmas

ritmusú fejlődése megkövetelte. A 120

m2 alapterületet az új technika hamar

megtöltötte, sőt az is nyilvánvalóvá

vált, hogy bizony a fejlődéshez ez

megint csak kevés lesz. Még akkor is,

ha teraszok veszik körül az épületet. A

felületkezelés így is a régi műhelyben

maradt – mondja Kalmár József – mert,

csak ott volt megfelelő hely, és ezt az

igényes munkát legszívesebben egy

ideig saját maga végezte, de ma már a

kisebbik fia vette át a stafétát...

PÁLYÁZATOKKAL ELŐRE

Ha reális a célok megjelölése, ha alapos

és precíz a pályázatírás, akkor van esély

arra, hogy nyerjen az ember – foglalja

össze eddigi tapasztalatait Kalmár

József. És valóban ezt igazolják vissza

a tények is, hiszen egyéni vállalkozóként

és később már kft.-ként is ért

el sikereket. Először a Darányi Ignác

Terv keretében 2,3 M Ft eszköz- és

gépbeszerzési támogatást, majd az Új

Magyarország Vidékfejlesztési Program

keretében két alkalommal – 4,96 és 4,04

M Ft – asztalosüzem-fejlesztés céljára

fordítható támogatást sikerült nyerni.

Ezen összegek okos és praktikus felhasználása

sokat lendített a vállalkozáson,

és új lendületet adott olyan termékek

elkészítéséhez, amelyekre korábban

nem volt lehetőség. További segítség a

vállalkozás számára a tanulókkal való

foglalkozás, hiszen így is lehet pályázni.

Ez a lehetőség elősegíti a tanulók egészségesebb

szakmai fejlődését, ugyanakkor

anyagi segítséget nyújt a vállalkozásnak

a tanulóval való foglalkozáshoz. Igaz,

hogy nincs nagy érdeklődés a fiatalok

58 2014. 09. I MAGYAR ASZTALOS ÉS FAIPAR

MESTERPORTRÉ

részéről a szakma iránt, akik jönnek,

általában ismeretségen keresztül találnak

ide.

LETISZTULT PROFIL

Kalmár József egyéni vállalkozása és

a K.J. Építőmester Kft. jól megférnek

egymás mellett, hiszen előnyt jelent a

pályázatoknál és a munkavállalásnál

is. A hagyományos asztalos tevékenység

változatlanul megmaradt a

vállalkozásban, ami jól jön a nagyobb

megbízásoknál. Új lehetőség Kalmár

József számára, hogy alvállalkozókkal

is dolgozik. Az eltelt évek alatt

megszerzett sok szakmai ismeretség

mára lehetővé teszi, hogy megbízható

alvállalkozóknak adjon ki olyan szakmunkákat,

amelyhez mások vagy jobb

gépesítettséggel, vagy nagyobb szakmai

rutinnal rendelkeznek. Ez egy nagyobb

logisztikai rálátást, és más típusú

szervező munkát igényel, de nagyon

jól működik. A saját vállalkozásba is

került korábban egy kevésbé korszerű

ablakgyártó szerszám, amellyel 68

mm-es ablakok is már készülhettek.

A pályázati pénzekből aztán sikerült

az ablakgyártást is korszerűsíteni, a

legkorszerűbb szerszámot beszerezni,

amellyel már 68/78/88 mm-es többrétegű

hőszigetelt ablakok legyártása is

lehetővé vált, csak úgy, mint a beltéri

ajtóké szintén célszerszámmal.

Így aztán alvállalkozói gyártásba

mindig az a munkafolyamat kerül, amelyiknél

szorít az idő, vagy célgépigényes,

és amit lehet, saját üzemben oldanak

meg. A l ényeg a z a dott s zerződés h atáridőre

való teljesítése alvállalkozóval

vagy nélküle. A szakmai kapcsolatokra

azonban nagy szükség van, és ezek akkor

működnek jól, ha van összedolgozás,

közös alkotói tevékenység és közös siker,

vagyis nyereség a munkákon. A Balatonpart

és a közvetlen környék sok munkát

ad, vannak külföldről visszatelepült

magyarok, akik szintén hoznak felújítási

munkákat, de a nyaralótulajdonosok

lakásaikat is szívesen alakíttatják akár

külföldön vagy Budapesten.

VAN JÖVŐKÉP

Ahogyan az várható volt, a műhely mára

kinőtte magát, és Kalmár József egyre

kevesebbszer találja magát már a gépek

mögött. Árajánlatokat készít, felmér,

kapcsolatokat épít, alvállalkozókkal

tárgyal, és természetesen sokszor

úton van. Ez természetes, hiszen egy

dinamikus vállalkozásnak lüktetnie

kell, és szinte nap mint nap meg kell

újulnia. A rövid távú tervekben szerepel

egy műhelyberuházás, ami a jelenlegi

mellé a szomszédos telekre épülne fel,

szintén pályázati segítséggel. Fejben

már megvannak a tervek, amelyek

komfortosabbá tennék a vállalkozás

mindennapjait. Ezt sem lehet elsietni,

hiszen ki kell várni az optimális pályázati

lehetőséget, és be kell érni az

elképzeléseknek is. Igaz, hogy megy az

idő és a szakma berkein belül folyik a

verseny, de kapkodni, aránytalan lépéseket

tenni mégsem lehet – foglalja

össze meglehetősen érett és felelősen

hangzó gondolatait Kalmár József. Két

fia közül az idősebbik a vendéglátással

kötelezte el magát, a kisebbik viszont

az asztalosszakmát választotta. A műhelyben

dolgozik, és nagyon aktívan

gondolkodik a vállalkozás jövőjéről.

Az asztalosság mellett egy ilyen

helyen mint Nemesvita, nem lehet nem

foglalkozni idegenforgalmi tevékenységgel

– n yaraltatással – , é s p ersze

szőlővel. Van is a családnak takaros

és ma már jól felszerelt kis pincével

rendelkező saját tulajdonú szőlője,

amely bizony komoly elfoglaltságot és

hozzáértést igényel. A szőlősgazdán sok

múlik, hiszen az ott eltöltött idő, az oda

szervezett munka dönti el, hogy lesz-e

tisztességes termés. Már pedig annak

lenni kell, mert egyébként túl költséges

hobbi lenne a szőlőtermesztés/borkészítés.

Ebben Kalmár József felesége is

partner, mert az ő támogatása nélkül

aligha történhetne eredményesen a

családban. A három férfiról való gondoskodás

önmagában komoly munka

immár évtizedek óta, miközben pék- és

szakácsszakmáival is birkózik, továbbá

vendéglátói munkájának is szeret

megfelelni. Összhang van a családban,

ami mindegyikük munkáján, és a vállalkozás

sikereiben is meglátszik. Az

alaptevékenység természetesen az

asztalosság, de Kalmár József egyre

nagyobb teret szentel a szőlőnek, a

borkészítés művészetének. A termőhely,

a csodálatos természeti környezet is

megköveteli az ősi mesterséggel való

törődést, ami belülről jön – mondja. Így

telnek meg a napok tartalommal, és

ahogyan lenni szokott az iparosokkal,

a saját dolguk meg lemarad. Ahogy a

gyakorlatban lenni szokott, a fodrásznak

a haja rendezetlen, a cipésznek a

lábbelije szakadt, az asztalosnak meg

ott állnak a saját házához legyártott

korszerű hőszigetelt nyílászárók, csak

éppen nincs idő és lendület beépíteni.

De erre is sor kerül majd, csak elhatározás

kérdése…

Nagy Zoltán


Tetszett a cikk?