Interjú az OAFSZ új elnökével

Árkossy Tamás

– Nyilvánvalóan egyeztetések és latolgatások előzték meg azt a döntést, hogy egyáltalán jelöltesse magát, a közgyűlés egyértelműen az új elnök mögé állt, ennek ellenére majd csak évek múlva fog kiderülni, mennyire tudja sikeresen abszolválni a programjában meghirdetett vállalásokat, nem utolsósorban eldönteni, megérte-e a társadalmi szerepvállalás kockázata?
–Belecsöppenni egy szakmába, tanuló és művelő részesévé válni elkötelezettség. Úgy gondolom, hogy ez befelé, magunk felé is egy komoly felelősség, de ezzel párhuzamosan kifelé is elkötelezettség. Azok, akik 1990-ben létrehoztak egy szakmai szövetséget, befelé nagyon rendben voltak, a szakma fejlesztésére pedig rengeteg energiát szántak. Óriási lépés volt ez, szakmájukat, szakmánkat határainkig kiterjeszteni. Ezt látva és érezve léptem én is be a szövetségbe. Akkor is úgy gondoltam, és ma is így gondolom, hogy a szakmához tartozás kihagyhatatlan alapja a szakmai közösséghez tartozás. Van egy közös nyelv, amit értünk és beszélünk, és elvitathatatlanul közösek szerintem a céljaink is. Korábbi aktív elnökségi tagságomat én nagy megtiszteltetésnek éreztem, tágra nyílt szemekkel és fülekkel hallgattam az "öregeket".Emlékszem, mennyire izgultam, ha véleményemnek hangot kellett adnom, és nagyon igyekeztem feladataimat elvégezni. Sokan, sokat és nagyon lelkesen dolgoztunk. Tagságunk létszáma 1000 feletti volt, egy-egy rendezvényen bizony tömeget alkottunk. A gazdaság pörgött, a szakmai találkozások száma magas volt. Működött az intenzív információcsere. Gondoljuk csak végig a Ligno Novum, a Bútorvilág, a Magyar Bútor estek tömegeket megmozgató és összekovácsoló erejét. Majd jött néhány év és látom, minden megváltozott. Ezt a soraimat olvasóknak nem is kell részleteznem. Molnár Péter és elnöksége évekkel korábban felismerte a változtatás szükségességét. Többször és sokat beszélgettünk erről. Ezek az évek voltak a latolgatás időszaka. Képességeim, energiám és időm vajon elegendőek lesznek-e egy egész szakmai szervezet és egy egész szakma megújuló összefogására? Végül elszántam magam, családom és szakmabeli társaim mellém álltak. A terv, hogy kicsi, de biztos lépésekben haladjunk előre. 

– Megtörtént az új elnökség tudatos felépítése, a feladatok felosztása, a primer célok meghatározása. Fiatal elnökség egy erős senior támogatással, ha jól tudom?
– Felállt az új elnökség, képviselve a keleti és a nyugati vidéket, valamint a fővárost, a kicsi, közepes és nagyobb vállalkozásokat. Szakmai szövetségünk remek csapatot állított össze. Sőt csodálatos módon a korábbi elnökség leköszönő tagjai is aktív segítők maradtak. Ezt szeretném itt Nektek csupa nagy betűvel leíni: KÖSZÖNÖM. 

– A megváltozott gazdasági környezet, a szakmai "brancs élet" elsekélyesedése, a szolgáltatások átgondolása mind abba az irányba mutatnak, hogy alaposan felül kell vizsgálni a szövetség működését és vízióit. Az új környezetben mit gondol, mekkora mozgástere lesz a szövetségnek? Kormányzati szinten is prioritást élvez a szakoktatás és a szakmák becsületének a megvédése, de sajnos a hangzatos szólamok mellett úgy tűnik, mintha cikkcakkban haladnánk, ha haladunk egyáltalán. Mekkora erőt tud majd demonstrálni a szövetség és milyen elképzeléseik vannak a szakoktatási területen?
– A munka elkezdődött, a részleteket folyamatosan próbáljuk mind szélesebb körben kommunikálni tagságunk és az egész szakma felé. Folyik a jelenlegi állapotok feltérképezése. Szeretnék első aktív elnöki évemben mind több helyre eljutni szakmai körökbe, megismerni országszerte a szakma mind több működő és alvó sejtjét. Szeretném gondolataimat mind szélesebb körben közvetlenül elmondani. Miként kezd formálódni az asztalosszakma az általános iskolás fejben, és mit lehet itt tenni. Miként épül ez a középiskolákban és miként tudunk ide bekapcsolódni. Végül az egyetemi képzés szerepének lényege, az oda vezető utak sokfélesége, majd az ottani oktatás struktúrája, esetleg annak formálása és célzott hatékonyságnövelése.Mindezekkel párhuzamosan a lehető legnagyobb intenzitással kell növelnünk a találkozási pontok számát szakmán belül. Az információcserét ez élénkítené, ami nekünk nagyon jó lenne. A szakmán belüli szervezetekkel is közös munkára kell törekednünk, hiszen kifelé csak így tudunk mind szélesebb képet mutatni, és ezzel eredményeket elérni. A jó hírem az, hogy mindez elkezdődött, sőt úgy látom, a várakozásokat felülmúlóan halad is előre. A kérdésre, hogy sikerül-e eredményeket elérnünk, a válaszom egy bizakodó igen, amennyiben mind szélesebb támogatottságot sikerül magunk mellé gyűjtenünk. Azon vagyunk és abban bízunk, hogy tagságunk számban és aktivitásban folyamatosan erősödni fog, kifejezve ezzel elkötelezettségét, amivel szakmánkat erősíteni kívánja. A passzivitással és távolmaradással mindannyian tudjuk, hogy semmilyen sikert sem lehet elérni. A feladat nem kicsi, de szép, amiért úgy érzem, érdemes dolgozni. 

Tetszett a cikk?