Kellenek a példaképek

Mózer Gergely
18 éves elsőéves technikustanuló (4+2 éves képzésben)
EuroSkills 2014: aranyérem épületasztalos szakmában, ezüstérem asztalos csapatban. 

– Úgy tudom, a szakközépiskolai képzésben ca. ¼-e a gyakorlati idő a szakmunkásképzőhöz képest. Hogyan sikerült úgymond "behozni" ezt a lemaradást? Tehetség vagy gyakorlás? 
– Mindenképpen kell hozzá affinitás, de inkább az akarás, ha valaki választ egy szakmát, az ne csak "átvészelje" az iskolás éveket, hanem tudatosan el is akarja sajátítani és folyamatosan fejlődni, előre haladni. Rengeteg önszorgalomból végzett gyakorlás és tanulás van e mögött. 
– Volt valami indíttatás, hogy ezt a szakmát válaszd? 
– Az olyan családokban, ahol az édesapának családi vállalkozása van, a fiúgyermek vagy lázad és teljesen más irányban akarja az életét felépíteni, vagy példaként tekinti és már fiatalkorban megszereti a szakmát. Nálam ez utóbbi a helyzet.
– Mennyi idő volt a versenyre való felkészülés, és hogyan fért ez az idődbe a tanulás mellett?
– Hozzávetőleg egy év volt az, amikor már tudatosan a versenyre készültem, de a célirányos versenyfelkészülés a tavaszi válogató verseny után kezdődött, amikor már kialakult a Franciaországban hazánkat képviselő háromfős magyar csapat. Talán a legnehezebben összeegyeztethető az volt, hogy az érettségi is egybeesett a felkészülési időszakkal, de szerencsére nem voltak problémák, sikerültek a vizsgák. 
– A EuroSkills szigorúan egy verseny, vagy egy pici kirándulás "feelingje" is van a dolognak, hiszen itt mégis egy külföldi országban tett utazásról van szó? 
– A EuroSkills egy többnapos rendezvény, melyből a verseny maga 3 nap, összesen 18 óra, ez folyamatos feszültséggel, koncentrálással telik, az estéket is beleértve. A versenyt követő napon volt azért lehetőség egy kis pihenésre, sőt szervezett városnézésen vettünk részt, és meglátogattunk egy helyi mesterképző iskolát is. 
– Hogyan tovább, milyen terveid vannak, ha befejezed az iskolát? 
– Felvettek a Compagmons francia mesteriskolába, de közben a Nyugat-Magyarországi Egyetem Faipari mérnöki szakán is gondolkodom. Tehát mindenképpen szeretnék még tanulni, de nem titkolt szándékom, hogy egyszer az édesapám cégét továbbvigyem, és egy többgenerációs tradíciós vállalkozást építsek. 
– Egy francia mesterlevél felér egy egyetemi diplomával? 
– Közvetlenül nem állítható szembe a két végzettség értéke. Úgy gondolom, hazai vonatkozásban faipari mérnökként jók a lehetőségek az elhelyezkedésre, ha valaki külföldön akar dolgozni, annak viszont biztos alapot teremt egy Compagmons mesterlevél, ami nemzetközi szinten is elismerést jelent. 

Kálnai Levente 
22 éves másodéves faipari mérnök hallgató
EuroSkills 2014: bronzérem faipari gépkezelő szakmában, ezüstérem asztalos csapatban. 

– Te már másodszor vettél részt nemzetközi versenyen. Látszik is, hogy nagyobb a rutinod a közszereplésben. Az elmúlt hónapokban számos tv-adásban, újságcikkben, előadáson láthattunk. Milyen "celeb"-nek lenni?
– Izgalmas, érdekes, viszonylag új világ a számomra, de élvezem és tetszik. És persze rendkívül fárasztó, főleg, mert két hetem van a félévből és még számos beadandót el kell készítenem, utána pedig a vizsgaidőszak következik.
– Érzed azt a felelősséget, hogy úgymond példaképként állsz a pályaválasztók, illetve a diáktársak előtt, minden, amit mondasz a szakmával kapcsolatban, legyen az pozitív vagy negatív, az közvetlenül is befolyásolhat valakit abban, hogy ezt a szakmát válassza?
– Ez abszolút érződik, ha valaki úgymond a diákok soraiból lép elő, annak a véleménye kiemelten számít. Azt kellene elérni, hogy ne legyen megválaszolatlan kérdés, miért legyen valaki asztalos, és ebben a közvélemény általi megítélés is szerepet játszik. Ezért nem mindegy, milyen korosztálynak beszélek. Múlt héten például felnőttek előtt tartottam egy beszámolót a versenyről, néhány nap múlva pedig diákoknak tartok előadást, amelyet más aspektusból mutatok be, arra most írom a szövegemet.
– Úgy látom, megvan benned a tudásvágy és a versenyszellem.
– Igen, én minden előadásomon elmondom, hogy versenyezni milyen jó és fontos, hiszen olyan ismereteket szerez az ember, amelyeket más körülmények között nem. Emellett a tanulás híve vagyok, és úgy gondolom, hogy itt, az egyetemen számos lehetőséget kiaknázhatok a tananyagon felül, akár önszorgalomból is. Ilyen például a CNC-technológiák, talán nyári munka keretében a 3D-tervezés és modellezés alapjait is elsajátítom majd. Azt szoktam mondani, addig tanulok, amíg lehet.
– A EuroSkills versenyen, csapatban a faipari gépkezelő pozíciót töltötted be. Mi a szerepe a faipari gépkezelőnek? Mint egy csapatkapitány vagy inkább mint segítő, aki aládolgozik a többieknek?
– Csapatkapitánynak azért nem mondanám, de fontos, hogy a faipari gépkezelő összefogja a csapatot. Ezért is akartak a felkészítők olyan személyt, akinek már van versenyrutinja.
– Milyen tapasztalatokkal tértél haza az idei versenyről? 
– Igazából, ami nagyon tanulságos maradt számomra, az a többi szakma iránti tisztelet. Amikor megláttam, mi a feladata pl. egy festőnek vagy egy kőművesnek, nagyot nőtt a szememben az adott szakma.
– Honnan a fa iránti elhivatottság?
– Gyakorlatilag semmiféle családi indíttatásom nem volt, úgymond a nulláról kezdtem, de elég régen. Már gyerekkoromban is feltűnt ez az irányultság, az általános iskola 4. osztályában már fafaragó szakkörre jártam, de diákéveimben megfordultam például egy hárfaépítő mester műhelyében is. Mondhatnám azt is, hogy hobbim a szakma, rengeteget gyakorolok a szabadidőmben is.
– Diplomával a kezedben és esetleg egy mérnöki állással nem fog hiányozni, hogy te magad is a gyalupad mellé állj?
– Valóban, a mérnöki diplomának megfelelő pozícióba szeretnék elhelyezkedni, de mindig lesz egy kis műhely, ahol időt szakítok kedvenc időtöltésemnek. 

László Attila
20 éves frissen végzett szakiskolás
EuroSkills 2014: bronzérem bútorasztalos szakmában, ezüstérem asztalos csapatban. 

– Fiatalon végzett asztalosként mit csinálsz éppen?
– Jelenleg sajnos még nem találtam munkát, bár nem is volt sok időm a keresésre, lefoglalt a versenyre való felkészülés.
– Milyen esélyekkel indul egy pályakezdő manapság?
– Saját tapasztalatom szerint országrészek szerint változó, sajnos a mi környékünkön kevés az olyan üzem, ahol létszámbővítést terveznének.
– Szívesen elköltöznél egy olyan régióba, ahol több a lehetőség?
– Nyilván az ember ragaszkodik a szülőfalujához, de persze egy kedvező lehetőséget nem hagynék ki. Főleg azon a szakterületen, ami a kedvencem, az egyedi tömörfa bútorok gyártása.
– Tőled sem teljesen idegen a versenyzés, hiszen a Szakma Sztáron már korábban jól szerepeltél. Hogyan élted meg a mostani versenyt?
– Nagy volt az izgalom. Fárasztó volt, hogy három napig folyamatosan koncentrálni kellett. A gyorsaságra és a pontosságra is oda kellett figyelni, nem beszélve arról, hogy a legapróbb munkavédelmi szabálytalanság pontlevonással jár. A pontozás rendkívül szigorú, hiszen itt egy nagyon erős mezőnyről van szó.
– Apropó, mezőny. Mi hiányzott ahhoz, hogy az aranyérmes franciákat magatok mögé utasítsátok?
– Akik a EuroSkills történetét ismerik, azt mondták, a franciák mögött végezni felér egy aranyéremmel. Nagyon nagy tradíciókkal rendelkeznek a versenyzés és a mesterség terén egyaránt. A Compagmons iskolákban már egészen korán kezdik a képzést, és 20 évesen már akár a mesteri fokozatot is elérhetik. Például az ellenfél csapatának minden tagja mester volt. Ettől függetlenül úgy érzem, lett volna esélyünk, talán az első nap kicsit lassúak voltunk, így a hajrában kapkodni kellett. 
– Régebben probléma volt a magyar csapat technikai felszerelése. Ez mára megoldódott?
– Amióta a Tooltechnic System Kft. Festool gépekkel támogat minket, semmivel sem vagyunk hátrányban a többi csapathoz képest. Persze a kéziszerszámok mind sajátok, mert azzal tud a legügyesebben dolgozni az ember.
– Mekkorák a különbségek az országok és a technikák között?
– Elég jelentősek. Például voltak olyan fakötések, amit mi teljes egészében géppel csináltunk, míg a franciák kézi fűrésszel és vésővel alakították ki, hozzá kell tenni, hibátlan minőségben.
– Hogyan kell elképzelni a csapatot verseny közben? Adódnak nézeteltérések, esetleg viták a feladat megoldásával kapcsolatban?
– Mivel idén volt az első év, hogy nem változtattak az előre kiadott feladaton, így volt időnk felkészülni. A felkészülés során külön figyelmet fordítottunk a csapatunk összehangolására, így nem volt problémánk, szinte egymás gondolatát is értettük. 

Babanecz Csaba
az asztalos csapat mentora, EuroSkills főszakértő-helyettes
WorldSkills-szakértő, faipari mérnök, szakmai tanár 

– Azt hiszem nem túlzás, ha azt mondjuk, neked köszönhető, hogy az asztalosszakmában hazánk is bekerült a nemzetközi versenyzésbe és manapság már a nagy tradíciókkal rendelkező országoknak is méltó ellenfele a magyar csapat. Gondolom, ez azért sokkal összetettebb feladat volt, mintsem felkészítő gyakorlatokat tartani a diákoknak.
– Köszönöm, jó érzés, ha az ember munkáját elismerik, természetesen nagyon sok munkám és szerepem van abban, hogy néhány év alatt ilyen szép sikereket értünk el. Viszont szeretném kiemelni, hogy ez egy jól felépített csapatmunka eredménye is, ahol a szakértők, versenyzők, szponzorok és a felkészítők kiválóan dolgoznak együtt. Az különösen örömteli, hogy a sok munka meghozta az eredményt, és a kitűzött célok mentén szépen haladunk, és folyamatosan fejlődünk. A szakértői munka valóban összetett feladat, a felkészítéstől, a feladattervezésen át a zsűrimunkájáig, és nem mindig látszódik, de a szakértői tevékenység nagyon komoly háttérmunka, és az elért sikerekben igen jelentős szerepe van. A szakértői tapasztalat évről évre nagyon sokat segít a felkészülésben, és több alkalommal is sikerült komoly előnyöket kilobbizni a versenyzőink javára. A nemzetközi zsűriben is keményen kell dolgozni azért, hogy elismerjék az ember munkáját. Számomra a legnagyobb elismerés az, hogy folyamatosan részt veszek a verseny-előkészületekben, és nagy felelősséggel járó feladatokat bíznak rám. A legnagyobb elismerés pedig az, hogy a WorldSkills versenyen 2011-ben és 2013- ban is az általam javasolt feladatot választották ki versenyfeladatnak.
– Az elmúlt években elért sikerek nyomán érezhető-e valami változás a magyar oktatás nemzetközi megítélésében?
– A versenyen elért eredmények komoly tiszteletet váltottak ki, és ma már potenciális ellenfelek vagyunk a EuroSkills és a WorldSkills versenyeken. Néhány éve még csak fi gyeltük, hogy a többiek hogyan csinálják, most meg tőlünk kérdezik meg a külföldi szakértő kollégák, hogyan értünk el ilyen komoly sikereket, ilyen rövid idő alatt. A versenyek tekintetében valóban ott vagyunk a nemzetközi élvonalban, de az elért eredmények nem a hazai szakképzés magas színvonalát tükrözik, azért még nagyon sokat kell fejlődni, hogy a szakképzésünk is ott legyen a nemzetközi élvonalban.
– Az eredmények kiemelkedőek, és látszik egyfajta protokoll a verseny után, a miniszteri köszöntőtől a médiamegjelenéseken át a beszámoló előadásokig. Ennek az lenne az igazi hozadéka, ha több fi atal választaná az asztalosszakmát. Vannak ötletek, hogyan lehetne még jobban ennek szolgálatába állítani a sikeres szerepléseket?
– Természetesen az a cél, hogy minél több fiatal szakmát tanuljon, és erre a legnagyobb ösztönző erő, hogy vannak fiatal példaképek, akik a szakma iránti elhivatottsággal, szorgalommal, és rengeteg munkával elérték ezeket a sikereket. Folyamatosan járunk rendezvényekre, szakmai bemutatókra, pályaválasztási rendezvényekre, ahol a versenyzők személyesen mesélik el tapasztalataikat, eddigi pályafutásukat, és biztatják a fiatal pályaválasztókat, hogy tanuljanak szakmát. Szerintem ez a legjobb lehetőség a pályaválasztók és a szülők megszólítására.
– Látjuk, hogy néhány nemzet (pl. német, francia) folyamatosan a verseny élvonalában szerepel. Min múlik ez, van különbség a képzésben, vagy inkább a hozzáállás és a mentalitás más?
– A képzésekben is van különbség, hiszen minden országnak megvan a saját képzési rendszere, léteznek különböző oktatási modellek, módszerek. A példaként említett országokban több évtizedes hagyománya van a WorldSkills versenyeknek, de rendkívül fontos a mentalitás és a szemlélet, ez az egésznek az alapja. A versenyeknek fő célja, hogy az adott országokban fejlődést generáljon, a megszerzett tapasztalatok beépüljenek a hazai képzésbe. Mi is ezen az úton haladunk, de még az elején vagyunk, szerencsére az alapokat letettük az elmúlt években, így van mire építeni a jövőt.
– Jövőre Brazíliában rendezik a WorldSkills világbajnokságot. Eldőlt már, hogy ki képviseli hazánkat, ha igen, akkor elindult már a felkészülés? Egyáltalán, hogyan kell elkezdeni a felkészülést egy világversenyre?
– A brazíliai WorldSkills versenyen az idei EuroSkills versenyen kiválóan szerepelt versenyzőink indulnak. Épületasztalos szakmában az Európa-bajnok Mózer Gergely, bútorasztalos szakmában pedig a bronzérmes László Attila képviseli hazánkat és az asztalosszakmát. Tapasztalt versenyzőkről van szó, hiszen ők már túl vannak egy idei felkészülésen és egy EuroSkills versenyen, így nem az alapoknál kell kezdeni a felkészülést. A EuroSkills versenyen megszerzett tapasztalat nagy előnyt jelent, de rengeteget kell még gyakorolni a WorldSkills versenyre, mert szeretnénk további szép eredményeket elérni, és ezért nagyon keményen fogunk dolgozni a következő hónapokban. A korábbi és a várható versenyfeladatokat fogják gyakorolni a versenyzők a felkészülés alatt, a szponzorok által biztosított szerszámokkal és gépekkel, versenykörülmények között. 

Versenyfeladat: Zongora formájú bútordarab 

Épületasztalos: az épületasztalos versenyzőnek a zongora lábazatát és a felső felnyitható keretet kellett elkészíteni tölgyfából, műhelyrajzzal együtt.
Bútorasztalos: a bútorasztalos versenyzőnek a zongorakorpuszt, egy lenyíló keretbetétes ajtót, és egy fi ókot kellett elkészíteni tölgy furnérozott MDF-lapból és tölgyfából. Az ajtóbetét furnérozását is a versenyzők készítették el.
Faipari gépkezelő: a faipari gépkezelő versenyzőnek több feladata is volt, ő készítette elő a bútorasztalos és az épületasztalos versenyzők részére az alapanyagok egy részét, segítette a két versenyző egyéni munkáját, illetve különböző alkatrészeket kellett elkészítenie a telepített gépeken és a CNC felsőmarógépen, programírással egybekötve. 

Mózes Lajos

Tetszett a cikk?