Asztalosból műkörmös

A 2008-as válság sok asztalos mesternek megingatta vállalkozását. Többen külföldön kerestek munkát, sokan pedig pályaelhagyókká váltak. Akad, aki kamionok vezetésével kezdett foglalkozni, volt, aki a vendéglátásban találta meg a számítását.

Az alkotás öröme iránti igény viszont megmaradt annál az asztalos kollégánál, aki áttért a műkörmök építésére. Babér Balázs Kanadát is megjárva olyan munkát keresett, ami folyamatos megrendelést biztosít számára. Egy ismerőse javaslatára kezdett bele a „körmözésbe”, azzal a felkiáltással, hogy „bármi történik, a nőknek úgy is kell a műköröm.”

Ha technológiai szempontból közelítjük meg a váltás, több hasonlóságot is felfedezhetünk Balázs eredeti foglalkozásával: ebben a szakmában is van formáló marás, köszörülés, ragasztás és lakkozás is. Igaz, mikro kivitelben.

Maradjunk azért annál, hogy itt is a kész „munkadarab” minősége és az iránta megnyilvánuló kereslet adja meg a mester elismertségét.

Azonban, ha abból a pontból nézzük a kérdést, hogy egy asztalos képzése hány millió forintjába kerül a költségvetésnek, s az a befektetett érték hogyan térül meg az egyén és a közösség számára, akkor legalábbis elgondolkodtató az eset. Másik szempontból az is érdekes kérdés, vajon hasonlóan egyszerűen tudna egy műkörmös átváltani az asztalos szakmára? De itt már az oktatásügy útvesztőjébe térnénk, ahol a pályaválasztás szakaszát volna érdemes boncolgatni, s feltenni a kérdést: „választás vagy kiválasztódás” határozza meg, ki, milyen pályára kerül?

Mivel az itt ismertetett eset nem gyakori, messzemenő következtetések a példából nem vonhatóak le, elégedjünk meg azzal, ha a sikeres pályamódosítás után a produktum elnyeri a hölgyek tetszését.

Az asztalos mesternek pedig szerencsés, mert bármikor vissza tud térni a gyalupadhoz, hiszen azt a szakmát is igazi mesterek adták a kezébe.

Forrás: borsodonline.hu

Tetszett a cikk?