Higonokami: A japán munkakés

Nyolc éve „futottam” bele egy általam addig nem ismert szerszámba, a japán fűrészbe. Hamarosan kiderült, hogy nem csak egyetlen japánfűrész létezik, hanem három. Hogy ne legyen egyszerű az élet, ezen belül is vannak még variációk. Aztán ahogy az lenni szokott, az ember olvasgat, hall ezt-azt, s kialakul bennünk egyfajta izgalmas, misztikus világ a japán szerszámokkal, fegyverekkel, kultúrával, történelemmel kapcsolatban.

Nos, a késekkel is ez a helyzet. „Egy férfinél mindig van bicska”. Ezt még nagyapám mondta, amikor 1 forintért adott egyet. Ez nem mostanában történt. A bicskát őrzöm egy dobozban, nem használom. Egyszerű bicska ez, semmi cicoma, csak a funkcionalitás.

Pár éve belebotlottam egy hasonló kialakítású tradícionális japán késbe, melyet Higonokaminak hívnak. Elsőre furcsa a kialakítása, de egyből nagyapám bicskája ugrott be róla.

De mi az a munkakés? Az alábbi kis történelemóra közben kiderül.

Miki és Seki„Közép-Japánban”, Honshu szigetén található két régi kard- és fegyverkovács, illetve késkészítő város. Valamikor a XIX-XX. század fordulójának környékén történt, hogy a Miki városban élő TaszaburoSigematszu iparcikk-kereskedő elutazott Kyushu szigetére. Japán legdélebbi nagy szigetén tett útjáról egy zsebkéssel tért vissza, melyben fantáziát látott, s melyet tanulmányozás, fejlesztés és későbbi esetleges gyártás céljából először TedzsiMurakami mester gondjaira bízott.

Némi csiszolgatás és átalakítás – például a penge (akár egykezes) nyitását segítő, becsukódását pedig nehezítő nyúlvány hozzáadása – után a kés Higonokami néven folytatta pályafutását. A szó töve Kyushu régi nevéből, Higóból ered.

A Higonokami alapelve az egyszerűség: U-alakban hajlított sárgaréz- vagy acélmarkolat, magas széntartalmú acélpenge, kiváló élezhetőség és vágási képesség, kis tömeg, lapos forma, alacsony ár (erre mondjuk ma, hogy „besztbáj”). 1910-ben a Higonokami bejegyzett márkanévvé is vált, melyet azóta is kizárólag a Miki kovácscéh tagjai használhatnak. Készül persze Sekiben és máshol is, csak nem Higonokami, hanem valami más néven.

A Higonokami pengéje hagyományosan szendvicsacélból (Cold Steel-rajongóknak San Mai) készül, azaz a két külső, alacsonyabb széntartalmú, lágyabb réteg egy keményebb belső „acélmagot” vesz közre (ez sokak számára ismerős technika lehet).

A belső réteg mára a Hitachi által gyártott Shirogami vagy Aogami, más néven whitepapersteel és bluepapersteel, tehát magyarul kb. „fehérpapíros” és „kékpapíros” acél. Ez a híres és kissé titokzatos elnevezés egész egyszerűen a hagyományosan használt és a megkülönböztetést szolgáló csomagolóanyagra vonatkozik.

A Shirogamin és az Aogamin belül is léteznek fokozatok, de a lényegi különbség a „fehér” és a „kék” acél között természetesen az összetételük: az első egyszerűbb szénacél (C 1-1,4%), míg a második magasabban ötvözött, azaz a jobb kopásállóságért felelős karbidképzők: króm és wolfram is vannak benne. Sőt, az AogamiBlueSuper változatban molibdén és vanádium is található.

Különböző méreteket is készítenek, a legnagyobbak jó tízcentis pengével rendelkeznek, míg a legkisebbek csupán 3-4 centisek, ezekre néha pici csengőt is kötnek. A csengőre azért van szükség, mivel ezekkel a késekkel faragták az iskolában a diákok a ceruzákat az órákon. Ha a diák elővette a kést, akkor a csengő jelezte a tanárnak, hogy valaki egy szúró, vágó eszközzel fog ügyködni. Tehát figyelmeztető funkciót adtak a késhez.

A penge formája leginkább letörő (clippoint), vagy egyfajta átmenet a letörő és a birkaláb hegy között, de találunk Higonokamittanto és egyéb, főleg fafaragáshoz használt hegy- és pengekiképzéssel is.

A markolat hagyományosan sárgaréz (az ennek megfelelő színnel) vagy feketített, esetleg ezüstszínű  acél. Csukott állapotban a penge teljesen eltűnik a markolatban, ezért is fontos a nyitónyúlvány, de a kisebb modelleken a pengéhez történő könnyebb hozzáférést jellegzetes, három félkörívből álló, virágformájú kivágás is segíti.  A Douk-Doukhoz hasonlóan a markolaton díszítéseket is találunk, ezek ugyanúgy lehetnek kandzsi feliratok, mint mondjuk szamuráj, tigris, növényi motívum vagy egyéb ábra. Gyakran az egyik oldalon a felirat, a másikon az ábra található. Egészen ritkán fanyél is előfordul, manapság pedig már műanyag is – ez azonban bizonyosan nem eredeti, Miki-beliHigonokami, hanem valamilyen máshonnan származó, olcsó utánzat.

A japánok között a Higonokami számos generációban kelt kedves emlékeket, hiszen néhány évtizeddel ezelőttig még gyakorlatilag minden japán kisiskolás felszerelésének is része volt: ezzel faragták a ceruzáikat, készítettek kisebb játékokat fából, bambuszból. A kézművesek – fafaragók, ácsok, asztalosok, bőrdíszművesek – szerszámai között is helyet kapott, nem beszélve a kertészekről és természetesen a hagyományos japán virágrendezés, az Ikebana művelőiről. Karrierje két válságos korszakot élt át: a második világháború okozta nyersanyaghiány és a hatvanas évek eleji japán késellenes közhangulat és mozgalom jelentősen visszavetette gyártását, de mindkettőt túlélte…

Forrás:
kesportal.hu

Tetszett a cikk?