Reneszánszát éli a „balatoni dióhéj”
2009/4 Magyar Asztalos és Faipar 97
csónakép íté s
A csónak a múlt század ’20-as, ’30-as
éveiben vált népszerűvé, amikor a Balatont
felfedezte az arisztokrácia, és a máig
is álló villákat, kúriákat megépítették a
tóparton. Ebben az időben a déli partot is
nádas övezte, ezért a nyílt vízre kialakított
dióhéjforma különösen jó szolgálatot tett,
hiszen a nyári délutánok egyik kedvelt időtöltése
a hölgyek csónakáztatása volt.
A dióhéjcsónakok elsősorban Balatonfüreden,
a hajógyártás fellegvárában
készültek, de a Balaton körüli kisebb
műhelyekben is gyakran építették őket.
Azonban az ’50-es évektől a rendszerváltásig
terjedő időszakban egyre inkább
elterjedtek a legkülönfélébb – csónaknak
nem is mindig nevezhető –, jellegtelen
Reneszánszát éli a „balatoni dióhéj”
víziszörnyek a „magyar tengeren”. A
dióhéjcsónakok száma ezzel egyidejűleg
ugyan egyre csökkent, de a kölcsönzéssel
foglalkozók, a hagyományőrzők és az
igényesebb emberek egy pillanatra sem
feledték ezt a tradicionális típust, és ez
a forma éppúgy a Balaton része maradt,
mint a csodálatos táj, a vitorlások, a horgászok
és a halászok.
Az „igazi” balatoni csónak, a „balatoni
dióhéj” egyedi formavilágú vízi közlekedési
eszköz, amelyet a lusta és magas
hullámok csak kevésbé himbálnak. Kiváltképpen
a horgászok látják ennek hasznát,
persze csak akkor, ha a megfelelő irányba
állítva, szakszerűen lehorgonyozzák. A
dióhéj elnevezés onnan ered, hogy a
csónak egyrészt rövidebb és szélesebb,
mint egy ladik, másrészt oldala dióhéjszerűen
egymásba kapcsolódó, meghajlított
falécekkel palánkolt. A hajótest vízzel
érintkező felületének közepén a dióhéjakra
jellemző vastag gerinc (kíl) fut végig.
A csónak belsejébe az idők során fenékdeszka
került, amely megakadályozta a
bordázott palánkok, illetve a ladikfenék
kitaposását. Így a csónakokat jóval vékonyabb
palánkokból, lemezekből kezdték
el készíteni, ezáltal a csónak súlya is jelentősen
csökkent.
A fából épült csónak legnagyobb
előnye robusztussága, sokkal nagyobb
stabilitása és a sérülésekkel szembeni
nagyobb ellenálló képessége. Az elejtett
vagy nekiütött tárgyak által keltett zaj jól
elnyelődik a fatestben, és kevésbé terjed
tovább a vízben.
Napjainkban a dióhéjcsónak reneszánszát
éli: egyre többen keresik annak
ellenére, hogy több gondozást igényel,
mint egy üvegszálas vagy műgyanta
csónak. Ugyanakkor ma már a „több
gondozás” alatt sem azokat a hosszadalmas
tömítési és felületkezelési munkákat
értjük, mint hajdanán, hiszen az erre a
célra kifejlesztett anyagok is jelentősen
megváltoztak, korszerűbbek lettek és
ezzel egyidejűleg a csónakkal való foglalatoskodás
időtartama is nagymértékben
csökkent.
Hagyományőrzési szándékkal,
vállalkozva
Wesztergom-Szabó Gergely és
Wesztergom Valér nem kisebb feladatra
vállalkozott – ahogyan azt a FEHOVA
kiállítás látogatói tanúsíthatják is –, mint
egy 100 évesnél idősebb elkorhadt „balatoni
dióhéj” csónakot teljes hitelességgel
rekonstruáljanak. Hagyományos hajóépítő
A klasszikussá vált „balatoni
dióhéjról” először az 1800-as
évek végén Herman Ottó tesz
említést a Balaton élővilágáról
szóló írásaiban. Ezekből a művekből
megtudhatjuk, hogy a
Balaton máig legelterjedtebb
evezős vízi járműve több évszázadnyi
változtatás és finomítás
során nyerte el mai formáját.
98 Magyar Asztalos és Faipar 2009/4
csónakép íté s
technológiával, de korszerű anyagokkal
az építők egy legendát keltettek életre és
esztétikus, környezetbarát dióhéjcsónakjukkal
nagyban hozzájárulnak a Balaton
múltjának megidézéséhez, és velük méltóképpen
emelhetik a balatoni csónakkikötők
és az ország számos csónakázótavának
hangulatát.
A méretazonos, háromszemélyes
„balatoni dióhéj” csónak (3,2 m) immár
ismét elérhetővé vált, teljes pompájában
kínálja magát. Következő lépésként – sokak
igényeihez igazodva, figyelembe véve
a páros horgászat meglehetősen nagy
helyigényét – rövidesen a négyszemélyes,
dongásabb, hosszabb változat (3,8–4 m)
is követi.
Igényes és speciális faipari
munka
A palánkozott csónaktest szemre rendkívül
tetszetős, ugyanakkor a hagyományos
építési technika alkalmazása komoly
szakmai felkészültséget igényel. Minden
egyes palánkdeszka egyedi szabásminta
alapján készül, 0,8–1 cm vastagságban.
A fa előkészítésének lépéseihez tartozik
a gyalulás és csiszolás. Az ily módon
megmunkált palánkok éleit el kell venni –
fózolni –, hogy a palánkolás technikájának
megfelelően egymásra tudjanak feküdni a
gőzölés után, és kellő takarást, azaz lapolást
biztosítsanak.
A vízzel érintkező faelemeknek gyantával
telítettnek kell lenniük ahhoz, hogy
hosszú ideig ellenálljanak a nedvességnek
és más külső környezeti hatásoknak. Emiatt
a hajótest főleg különféle vörösfenyőkből
készül, azonban a tölgy és helyenként
gőzölt bükk is beépítésre kerül. Egyedi igények
alapján mahagónifából is készülhet
a test, ugyanakkor fontos megjegyezni,
hogy a mahagónicsónak elsősorban sós
vízre ajánlott, mert a sós víz antiszeptikus
(kórokozókat megölő, szaporodásukat
gátló) hatása megvédi a fát a korhadástól,
ezzel konzerválja azt, míg az édesvíz korhadási
folyamatokat indíthat el folyamatos
vízen való tárolás esetén.
A dióhéjcsónak vázszerkezetének fő
részei – az orrtőke, a gerinc és a fartőke
– tölgyfából, a merevítőbordák pedig
gőzölt bükkfából készülnek. További szakszerűséget
és finomságot jelent, hogy az
orrtőke a tölgyfa alsó szegmenséből – a
tőrönkből – van kivágva, annak érdekében,
hogy minél kevesebb hosszanti szál
legyen átvágva, így javítva az adott építőelem
fizikai behatásokkal szembeni ellenálló
képességét. Ebben a szinte rugóként
funkcionáló hajlított palánkok is szerepet
játszanak, mert átveszik és levezetik az
esetleges nagyobb erőhatásokat. Mindezek
az aprónak tűnő szakmai fogások
járulnak hozzá a dióhéjcsónak régi-új
sikeréhez, melynek alapja a vízen való biztonság
és a hosszú élettartam.
2009/4 Magyar Asztalos és Faipar 99
csónakép íté s
Minőségi kötőelemekkel,
kiváló felületkezeléssel
A speciális és korszerű tömítő- és
ragasztóanyagok felhasználása eredményezi
azt, hogy a korábban évente
elvégzendő hosszas karbantartás ma már
elkerülhető.
Ezek a modern anyagok engedik mozogni
a fát bedagadáskor és kiszáradáskor,
valamint nem zárják le a pórusokat.
Sőt még a régi csónakoknál megszokott
bedagasztási folyamat is teljes egészében
kiküszöbölhető, a csónak vízre rakás után
azonnal használható, vízmentes marad.
A dióhéjcsónak esetében kizárólag
jó minőségű, a faanyaghoz megfelelő,
ún. fabarát kötőelemeket használnak fel,
mint például a vörös- és sárgaréz, továbbá
a saválló acél.
Ezek közül is a hagyományos réz
csónakszegek és rézcsavarok használata
a leggyakoribb.
A tölgyfa elemek, csersavtartalmuknál
fogva egyáltalán nem csavarozhatóak
acél vagy saválló acél kötőelemmel
– csak rézzel –, mert a sav marja a fát,
és így korhadási felület keletkezik. Külsőleg
rugalmas UV-álló lakkok, belülről
UV-álló pigmenteket tartalmazó olaj
kerül felhasználásra, ezáltal a csónak
hosszú ideig esztétikus marad belülről is.
Az olaj táplálja és engedi lélegezni a fát,
megelőzve ezzel a rothadást, a gombák
és egyéb kártevők megtelepedését.
Az olajjal való kezelésnek köszönhetően
nincs többé felpattogzott festék a
csónak belsejében. Akinek volt régen
csónakja, biztosan emlékszik, hogy
milyen nehézkesen lehetett a bordák környékét
karbantartani.
A megrendelő elképzelései
szerint
A korábbiakból tisztán látszik, hogy
itt egy nagy munkaóra-igényű, kis sorozatban
gyártott minőségi csónakról van
szó. A gyártók biztosak termékük hosszú
élettartamában, sőt azoknak, akik a vásárlástól
kezdve minden évben cégükkel végeztetik
a karbantartást – élettartam-garanciát
vállalnak.
A „balatoni dióhéj” csónak alapára kicsivel
több, mint kétszerese egy hasonló
üvegszálas/műgyanta csónakénak.
Van mód egyéni elképzelések megvalósítására
is, hiszen minden csónak
egyedileg, sorszámozva, megrendelőre
szabva készül 2–3 hónapos szállítási
határidővel.
Annak érdekében, hogy teljes körűen
ki tudják elégíteni az építők az ügyfelek
kéréseit, speciális fából és egyedi színekben
is elkészítik a csónakokat. Igény
szerint egyéb különleges díszítésekkel
és veretekkel is ellátják a csónakot, hogy
az adott vízen a tulajdonos büszkesége
lehessen.
A háromszemélyes csónak szállítása
megoldható szabvány tetőcsomagtartón
is, mert szélessége nem haladja meg a 125
cm-t az alátámasztásoknál, és súlya „csak”
75 kg körül alakul.
A hagyományos formákat felelevenítő
„balatoni dióhéj” csónak, szimbolizálhatja
a minőséget, az igényes faipari hagyományőrzést
és minőségi kikapcsolódást,
élményt teremt úgy, hogy fizikai adottságainál
fogva maximális biztonságot nyújt
a nyílt vízen.
Nagy Zoltán
További információk
a gyártó honlapján (www.wwboat.eu)
