Hello Wood 2014

ŰRhajó/SPACEship
Cseh András (HU), Jelena Pejkovic (SRB) Csapat: Yanthe Boom, Gözde Celebi, Quim Escoda, Evelin Murczin, Patakfalvi Csenge, Marián Stanislav, Vértesi Ferenc

Balance is rocket science, azaz egyensúly nem jön létre vagy nagyon nehezen jön létre – mondja a Cseh–Pejkovic építész páros. Adott a fa mint természetes anyag, ami az összes göcsével és szépségével együtt, elvileg alkalmatlan lenne egy high-tech űrhajó megépítéséhez. Lehetséges- e mégis, hogy a Hello Woodon megvalósítható az ellentétek párhuzamos bemutatása? A kinetikus építészeti alkotás egyensúlyozó alapra épült, amelyet 2–10 ember egyensúlyoz ki: ők az űrhajósok! Az már rajtuk múlik, hogy keresik-e az egyensúlyt vagy billegtetik az ŰRhajót.

Harmonika/Accordion
Elias Lindhoff, Sebastian Mardi (SE, DK) Csapat: Taís Alvino da Silva, Bálint Viola, Luis Echeverria, Kovács Borbála, Dan Liu, Leon Steffani, Thurnay Júlia Anna, Julie van Zinnicq

A Harmonika a nevét könnyű külső borításáról kapta, amelyet az épület súlyos belső struktúrájára rögzítettek kötözéses módszerrel, szegek felhasználása nélkül. A faépület folytonos fizikai interakcióban van a környezetével: a fény átszűrődik függönyszerű burkolatán, a szél játszik a harmonikaszerű könnyű szerkezettel, az esővíz alakítja hajlított elemeinek ívét. Az építmény tetejére fel lehet mászni, ha valaki messzebbre szeretne látni, belsejébe padok készültek, hogy befelé figyelhessen az ember.

BARNY
Frank Havermans (NL) Csapat: Kőműves Márton, Silviu Medesan, Medveczky Dóra, Oszetzky Dorina, Ayelen Peressini, Alex Rieveley, Sas Maxim

A holland művész szerint a kortárs építészet alapjait a vidéki építészetben kell keresni. Havermans a csórompusztai házigazdák könyvtárában kutatva, környékbeli épületek keresztmetszetét vizsgálva választott ki két jellegzetes elemet: a kéményt és a házak vázszerkezetét. Ezekre reflektált absztrakt installáció formájában. A Magtár szokatlan látványt nyújt: három vázból álló, fal nélküli struktúrát képez a mezőn, és felismerhetőek benne a gyönyörű vidéki építészeti jellegzetességek. Az alkotó kortárs értelmezésben keresi a választ arra, hogy hogyan lehet örökségünket játékosan, mai nyelven bemutatni.

Erőterek/Forcefields
Biayna Bogosian / Something Somewhere (USA) Csapat: Bárdossy Krisztina, Boromissza Katalin, Jaeseo Jung, Piotr Kluszczynski, Kudar Máté, Tamás László, Villányi Fábián, Bartosz Zabiega

A Los Angeles-i építész és csapata egy lejtős fekvésű teret választott Csórompusztán, mert arra keresték a választ, hogy hogyan használható ugyanaz az egyszerű lapokból álló, geometrikus rendszer különféle domborzatú és méretű helyeken. A lapokba függőlegesen állított, szabadon mozgó rudak alkalmazkodnak a tér és a talaj tulajdonságaihoz, ahhoz hasonlóan, ahogy a növények idomulnak a különböző térbeli és domborzati irányokhoz. Biayna a Los Angeles-i gördeszkapályákon folytatott munkáiból merített, amikor úgy tervezte meg a hajtogatott építészeti szerkezetet, hogy azt 15 fö egyszerre tudja használni.

Mochi
Pep Tornabell. Enrique Soriano / CODA (ES), Anna Rizou Csapat: Aiste Ambrazeviciute, Georgios Anagnostopoulos, Karner Dóra, Krompáczki Péter, Perényi Flóra, Jose Villamizar, Carina Zabini

A Mochi egy japán sütemény, amely mochigome-ból, egy rövid szemű japán ragadós rizsből készül. A tökéletes Mochi a viszkozitás és rugalmasság egyensúlya. Nem törékeny, hanem nyúlékony és szilárd. A Mochi installáció azt tárja fel, hogy az anyag hogyan vesz fel formát topológiája, kapcsolódási pontjai és belső rostjai alapján. Az anyagot úgy használták fel, hogy aktív feszültség keletkezzen a struktúrában. A pavilon megjeleníti a kötött és puha struktúrákat, és reményeik szerint a laza társasági gyülekezés helyszínévé fog válni.

Ördögszekér/Tumbleweed
Hatvany Csaba (HU) Csapat: Betegh Gábor, Erdélyi Zsóka, Lencsés Albert, Lenkai Borbála, Tóth Vilmos

Hatvány Csaba évtizedek óta Csórompusztán él, és különösen szoros kapcsolat fűzi a helyszínt körülvevő természethez. Munkájában a szabályos, matematikai alapon rendeződő geometriai formák foglalkoztatják. Ez a két inspiráció találkozik az Ördögszekér című alkotásban is. A természetben a geometrikus formák a növények szaporodását szolgálják. Jó példa erre a pitypang, amelynek magjai dinamikus mozgással minden irányba törekszenek. Az Ördögszekér is képes kilométereket megtenni geometrikus alakja és struktúrája miatt: könnyű mint a papír, de anyaga kemény, szúrós és mindig egyensúlyban van. Az Ördögszekér-installáció kötözéses technikával készült, így folytonos mozgást végez.

Tűzgolyó/Fireball
Jan Mach & Jan Vondrák / MJÖLK Architects (CZ) Aron Baki, Charlotte Balmer, Zuzana Krejcirova, Ollé Gellért, Petrányi Luca, Pócsik Lujza, Christopher Sejer Fischlein, Iris Tol

A Mjölk építészei fastruktúrát borítottak be fehér anyaggal, amely kísérleti alkotóműhelyük helyszínéül szolgált egy héten keresztül. Csapatukkal légballonokat terveztek és azzal kísérleteztek, hogy mely prototípus képes forró levegő hatására a levegőbe emelkedni. Végül egy nagy gyémánt alakzatú légballont engedtek fel, amely a Mjölk kísérleti sátor közepéből indult el az ég felé.

SHOWER-POWER
Suzana Milinovic, Rufus van den Ban / Tu Delft (NL) Csapat: Bilyana Asenova, Egyed Csongor, Orestis Nikolaidis Férenczy, Kiss Ábel, Kőműves Zsófia, Natalia Liput, Jonathan Schweizer, Toldi Veronika

Az ötletet a múlt évi Hello Wood inspirálta, ahol az építész pár a tűző napon dolgozott és arra vágyott, hogy valamilyen módon lehűtse magát. Elhatározták, hogy idén megtalálják az egyensúlyt a munka és a lazítás közt. Szerettek volna ellenpontot bemutatni az építészet kiszámíthatóságára és kötöttségére, úgy, hogy az közben az építő csapat ellazulását is szolgálja. Fürdőinstallációjuk segít kipihenni a munka fáradalmait és válik annak javára. A fürdő különlegessége, hogy – mivel a fa nem vízálló – a víz kontrollálhatatlanul mindenhol folyik. Ezért az építést fentről lefelé kezdték. A különböző helyeken csöpögő, lecsorgó vízpatakokat faobjektumokkal fogják fel, amelyek ugyancsak segítenek a fürdőzők lehűtésében.

Tengeri/Corn-walk
Juhász Ákos, Eke Dániel (HU) Csapat: Bóta Kata, Bokor Milán, Lucas Facer, Gencsi Katalin, Kató Dalma, Eeva Kylén, Guilherme Leiek, Petrovicz Anna, Tóth Róbert

A Tengerit a táj inspirálta. Egy nyíl egyenes vonal az enyhén lejtő mező és a végtelen sűrű kukoricatábla felett emelkedik a lenyugvó Nap felé. A 40 méter hosszú kifutó végig egyensúlyozva emelkedik el a földtől és a tengeri tengerében találjuk magunkat, ahol semmi nem áll a tekintet útjába. Az építészek célja nemcsak a kész installáció élménye volt, hanem az építés koreográfiája is. Egyforma 4x4-es lécekből dolgoztak mérőszalag nélkül. A 440 lábú szerkezet olyan módon kapcsolódik össze, hogy összehajtva nem foglal több helyet a nyersanyag térfogatánál. A csapat részére katartikus élmény volt a folyamat, amelyben titkot hoztak létre, egy olyan sétányt, amely belevész és feloldódik a hömpölygő kukoricatengerben és nem lehet tudni, hogy hol a vége.

Labirintus/Labirynth
Salvador Gilabert Sanz, Ester Bayo / Miralles – Tagliabue EMBT (ES) Csapat: Bödök Marietta, Eleanor Figueiredo, Komlóssy Dóra, Agustín-Fernando Marin-Hermosilla, Pintér Kata, Christopher Thorp, Niek Van Laere, Lucia Sanchez, Zgólay Regina

A Labirintus azzal a szemlélettel épült, hogy ne borítsa fel a természetes és épített környezet egyensúlyát. Az ember alkotta konstrukció és a természet közötti útvesztő az alkotás egyik legfontosabb vetületét ragadja meg. A másik inspiráció a görög mitológiában megjelenő labirintus, amelybe betévedve az ember önmagát keresi, a labirintus elhagyása a saját magunkban lévő egyensúlyt jelképezi.

Fahang/Woodwox
Vadász Orsolya / Sporaarchitects; Szabó Bulcsú, Szakál Andrea / Blokk Építész Műhely: Barcza Gergő (HU) Csapat: Albert Burgers, Michael Cerrone, Sofía Ekberg, Quim Escoda, Magdalena Majnusz, Lukasz Pienczykowski, Marián Stanislav, Szabó Áron, Vértesi Ferenc, Viktória Zybina

A totemoszlop-szerű installáció óriás húrjai segítségével ősi hanghullámokat bocsát ki. Több, mint egy óriási hangszer, valóságos lény, ami kiterjeszti az érzékelés határait az egész tájra, vibráló fahullámaival kutatva a környezet és az emberek közötti egyensúlyt. Az alkotók konzultáltak akusztikai és hangszerkészítő szakemberekkel, de a lény elkészítésében ők sem tudtak tanáccsal szolgálni, nem voltak meglévő fizikai szabályok egy ilyen méretű húros kreáció megszólaltatására. Maradt a kísérletezés. Ekkor jöttek rá, hogy ez az óriás egyéniséggel bír és ez adja meg saját hangját. A lény belsejébe be lehet bújni, hogy végre kipróbálhassuk, milyen a hangszeren belülről hallgatni a zenét.

Játszótér/Playground
Szabados Karolina, Szederkényi Lukács, Szacsvay Gergő, Ghyczy Dénes Emil, Boronkay Péter / AU Műhely (HU) Csapat: Ian Chaplin, Czakó Dorottya, Mónika Gosciniak, Simon Platter, Rádler Luca, Salgó Eszter, Benedikt Steiner, Szekeres Ágnes

A Játszótér alkotóit a játék és a munka egyensúlya inspirálta. Megfigyelték, hogy az elmúlt évek Hello Wood táboraiban dolgozók a munkát játékok elkészítésével törik meg. A csoport ezért idén több mint 20 játékot készített el a tábor ideje alatt, amelyeket egzakt, szabályos építészeti térbe rendeztek.

FABRICK
Lukasz Pastuszka, Jakub Majewski / Moomoo (PL) Csapat: Valentin Desmarais, Yvonne Fandke, Ivan Fraile Gisbert, Johanna Gelesz, Máthé Péter Kristóf, Charlotte Ros, Emily Temperton

Az organikus hulladék nem hulladék, mondják a Moomoo építészei, akik úgy határoztak, hogy idei munkájukhoz nem rendelnek faanyagot, hanem a többi csoport maradékait használják fel. Ezáltal keletkezik egyensúly, mert alkotásukban az összes többi csoport munkája jelen van. Az installáció egyik oldala csiszolt, smirglizett, sima felületű, a másik ugyanezen anyagok nyers, durva vetületét mutatja.

Tüskevár/Spike Fort
Bence Pap (AT), Oliver Sales (UK) Csapat: Nora Behova, Fábián Zsófia Eszter, Marta Jagielska, Karóczkai Ákos, Eva Strocholcová, Filip Sudolsky, Weichinger Sára

A brit és osztrák–magyar építész páros idén is nagy hangsúlyt helyezett arra, hogy bevonják a csapatukba bekerült hallgatókat a tervezés folyamatába. A tábor előtt arra kérték őket, hogy koncepció szintjén fogalmazzák meg ötleteiket egy toronyszerkezetről. A torony belső gerince, amely a magas szerkezet egyensúlyát biztosítja, mászható, és ülő- és tartózkodásra alkalmas helyek tagolják. A torony külseje az ún. építészeti skin kaleidoszkópos, nonfiguratív elemekkel van borítva, amelyek billenő mozgást végeznek.


Tetszett a cikk?