A soproni tűztorony felújítása

1. fénykép

Mai formáját ekkor nyerte el.

1896-ban a régi városházát lebontották és az új városháza építésekor a torony alsó részén jelentős méretű repedések keletkeztek. Rontotta a helyzetet, hogy a téglaboltozatú szennyvízcsatornát a tűztorony alapozásán vezették át. Ekkor a kocsiátjárót részben befalazták, gyalogosra szűkítették. A városfalakat mint támasztékokat eltávolították. Jelentősebb helyreállítást 1969-ben kezdtek. Ennek során a faszerkezeteket és a bádogozást is javították. Összességében folyamatos karbantartás volt tapasztalható. A 2010-es évek elején történt teljes felújításnál feladatom a faszerkezetek faanyagvédelmi vizsgálata és szakvéleményezése volt. Faszerkezetek a torony alábbi részein találhatók: 

  • 28,05–30,05 m loggia szinti tetőszerkezet  
  • 37,56–45,02 m toronysisak hengeres faszerkezet
  • 45,02–47,99 m toronysisak felső terasz
  • 47,99–55,70 m toronysisak felső kúpos faszerkezet. 

 

2. fénykép

A vizsgálatokat is ebben a sorrendben végeztük, az alábbi feltételezések mellett: – a rézlemez borításon (2. fénykép) lehetnek olyan mikro- vagy makrohiányosságok, amelyeket okozhatott jégverés, a fedés alatti felületi mozgás, szélnek való kitettség, a harangozás dinamikus terhe, valamint a faszerkezetek alakváltozásai. – Mivel a faszerkezeteken – elsősorban a rézlemez alatti deszkaborításon – végeztünk vizsgálatot, olyan napon, amikor egész nap esett az eső és erős szél fújt, de sehol sem tapasztaltuk, hogy a csapadékvíz bejutott volna a faszerkezetekbe. Mivel a faanyag fajhője 10–20% nettó nedvességtartalom esetén 4–5-ször nagyobb mint a rézlemezé, a nappali és éjszakai hőmérséklet-változás következtében a lehűlő rézlemezen a levegő páratartalma kicsapódik. Erre utal az is, hogy a deszkaborításon a nedvesedési foltok főképpen horizontálisan terjedtek és nem gravitációból adódó lefolyásokkal. – Feltételeztük, hogy mivel a rézlemezzel borított zárt térben a levegő hőmérséklete esetenként elérheti a 60–70 °C-ot is, a farontó gombák és rovarok életfeltételei korlátozottak. A farontó gombák közül a Merulius lacrymans 45 0C-on a Coniophora cerebella és a Poria vaporaria 60 0C-on két óra alatt elpusztulnak. A farontó rovarok esetében a Hylotrupes bajulus és az Anobium punctatum is 60 0C hőmérsékleten 30–50 perc alatt elpusztul. Fentieknek tudható be, hogy a faszerkezetek – korukhoz képest – viszonylag jó állapotban vannak.

3. fénykép

Loggia szinti tetőszerkezet (3. fénykép)

Az ívelt tartók és a deszkaborítás vörösfenyőből készült, és fűrészeléssel lettek kialakítva. Az ívelt tartók három rétegből állnak, méretük 15/16 cm. A tartók felső vége a toronytesthez támaszkodik, az alsó végük a loggia feletti falpárkányra fektetett 50 mm vastag pallókra fekszik fel. A tartók két oldalról "L" alakú laposvassal vannak hozzáfogva a vízszintes pallókhoz. A pallókat kovácsoltvas ékes lekötőkkel rögzítették a falpárkányhoz (4. fénykép). 

4. fénykép

Ezen a szakaszon cserélendő vagy megerősítendő szerkezeti elemet nem találtunk. Toronysisak, hengeres faszerkezet A tetőszerkezet kialakítása úgy történt, hogy a főfalra fektetett 2 darab sárgerendára fekszenek fel a kötőgerendák. A kötőgerendákon találhatók a körbe futó talpgerendák (5. fénykép).

5. fénykép

Ezeken a talpgerendákon áll a 8 darab kb. 12 m magas ötszögletű – 14, 21, 21, 15, 15 cm élhosszúságú – oszlop, amelyek között András-keresztek találhatók. Ezek az oszlopok a toronysisak felső teraszának is alkotórészei. A talpgerenda keresztmetszete 16/18 cm, a felső síkja 2–3 cm-t befelé lejt, így közel merőleges a dúcok által kijelölt síkra, és jobb felfekvést biztosít a dúcok keresztmerevítőinek. A deszkaborítást tartó íves tartók 7 cm vastag pallóból rétegelve vannak kialakítva – alul a felfekvéseknél 4 darabból feljebb 3, majd 2 darabból. A pallók alul 2 db átmenő anyáscsavarral, feljebb szegezéssel vannak összefogva (6. fénykép).

6. fénykép

Ezen a szakaszon a legjelentősebb meghibásodás a faszerkezetű toronyrészt alkotó oszlopok és a sárgerendák esetében volt tapasztalható. Itt több mint 100 évvel ezelőtt is szükséges volt javítást végezni. Az egyik oszlopot 40/70 mm keresztmetszetű kovácsoltvas rúddal erősítették meg (7. fénykép).

7. fénykép

Feltételezhetően a ʼ60-as években végeztek – pallóval – sokkal szakszerűtlenebb megerősítést. A tartók keresztmetszet-csökkenését, illetve szilárdságcsökkenését, a Hylotrupes bajulus károsítása és vöröskorhadás okozta. Bonyolultabb feladat volt a talpgerendák cseréje. Az újonnan beépítésre kerülő szerkezeti elemek tölgyfából, kizárólag gesztrészből készültek. A szerkezeti kötések az építési kornak megfelelően lettek kialakítva. Mivel a talpgerendákat egy darabból kialakítva nem lehetett behelyezni, ezért toldással készültek. A toldás középen a kötőgerenda fölött történt, egyenes rálapolással, egyenes ütközéssel. A kapcsolat a kötőgerenda két oldalán átmenő menetes szárakkal került rögzítésre. Károsodott oszlop esetében két oldalról – a nyolcszög oldalsíkjában – a keresztmerevítőktől az első vízszintes oszlopmerevítő gerendáig helyeztek el megerősítő oszlopokat. Ezeket két oldalról 10/60 mm vashevederes kapcsolattal rögzítették a keresztmerevítőkhöz és a vízszintes oszlopmerevítőhöz. A megerősítő oszlopok a sérült oszlop előtt és mögött 3 helyen – a hossz mentén elosztva – 10/150 mm keresztmetszetű laposvassal lettek összehevederezve. A beépített faanyag minden esetben tölgygeszt része volt, a vashevederek S 235 szerkezeti acélból készültek, korróziógátló felületkezeléssel. A megmaradó és az újonnan beépített faanyagokat is gombaés rovarkárosodást megelőző faanyagvédő szerrel és lángmentesítő szerrel kezelték le. Minden elemcseréhez külön módszerleírás, technológiai utasítás készült.

8. fénykép

Toronysisak felso szakasz

A 8 darab ötszögletű tartóoszlop ezen a szinten rézlemezzel van borítva. A feltárásnál előzetesen – mintegy 80–100 cm2-es felületeken – megbonmegbontottuk az oszlopokat borító rézlemezt és fúróval mintákat vettünk (8. fénykép). Volt olyan oszlop, ahol mintegy 15 mm mélységig a forgácsolási ellenállás egészséges vörösfenyő faanyagot mutatott, majd a fúrószár hirtelen "megszaladt" és vörös port hordott ki. (Ez Lenzítes abietina károsítására utal.). Más helyeken a lemez megbontása után a korhadt faanyag vörös porként, illetve köbös darabokban hullott ki. Ez indokolta a rézlemez borítások eltávolítását. Legnagyobb mértékben az északi oszlopok károsodtak. A harangszinten és az alatta lévő rácsostartó fagyűrűben is tapasztalható volt nagymértékű vöröskorhadás, ezért jelentős számú szerkezeti elemet és a deszkaborítást is cserélni kellett (9. fénykép). A kép jobb oldalán látható díszítő tagozatot egy darab gömbfából alakították ki. A deszkaborítást úgy készítették, hogy az egyes deszkaelemek hossz- és keresztirányban is rálapolással illeszkednek egymáshoz. A domború felületeken a külső oldalt domborúra, a belső oldalát homorúra gyalulták. Ennek következtében a rézlemez mindenhol – él nélküli – sima felületre fekszik fel.

9. fénykép

Toronysisak, felso kúpos faszerkezet

A toronyban 8 darab ferde támasz található, amelyek a királyfával csapos-csapfészkes kötéssel vannak összeépítve és falvassal vannak rögzítve. A felső ívek, a királyfától az íves tartókig található támasztógerendák tölgyfából készültek, a többi szerkezeti elemet fenyőfából alakították ki. A tölgyfából készült támasztógerendák a ferde támaszokhoz rálapoló kötéssel illeszkednek. Az íves tartók és a ferde támaszok a kötőgerendákra támaszkodnak. A királyfa nyolcszögletű, átmérője 26 cm. A toronysisak felső faszerkezetében a tölgyfa elemeken a szijácsbogár (Lyctus lineáris) kártétele volt tapasztalható. A károsítás korábbi eredetű, volt aktív károsító nyomát nem találtuk. Mivel gombakárosító kártételével sem találkoztunk, ezen a szakaszon elemek cseréjére nem került sor. A faszerkezetek szükséges cseréje és laposvasakkal való megerősítése után a faszerkezetet lekötötték. A királyfa csúcsától a 8 db oszlopon levezetett sodronykötéllel a 37,30 m-es szinten kialakított vasbeton tárcsába horgonyozták le. A sodronykötél szakítószilárdsága 1370 N/mm2. Így a torony faszerkezete az MSzEN 1991 szerint maximális szélsebesség 160 km/h =44,4 m/s mellett 2,41 kN/m2 torlónyomás és földrengés esetén is biztonságos. Az alsó hengeres és nyolcszögletű épített részt is megerősítették. Így a Tűztorony továbbra is – remélhetőleg évszázadokra – Sopron város dísze és jelképe maradhat. 

Müller Imre


Tetszett a cikk?