Fában otthon vagyunk!

Elsőre kicsit erős kijelentés, de a faszerkezet-építést bizonyos szemszögből nem is lehet teljesen különválasztani az asztalosságtól. Pár szempont figyelembevételével egy asztalos is megfelelő faépítményeket képes létrehozni a közös alapokon nyugvó faanyagismerettel.

Az ácsszakmáról mindenkinek az az első gondolata, hogy ők azok az emberek, akik egész nap fent vannak a tetőn, berregtetik a láncfűrészt és kb. két hét alatt kompletten tető alá hoznak egy családi házat. Jómagam is gyakorló ácsmester vagyok, sőt, a tervezésen, kivitelezésen kívül oktatással is foglalkozom, viszont nekem nincs láncfűrészem, mert nem használom. Ugyanis a látszó faszerkezet-építés (kerti pergolák, teraszok, zenepavilonok stb.) pontossága ezt nem is teszi lehetővé. Magyarán asztalos precizitással kell dolgozni! Tehát a két szakma valójában összeér. Ezzel nem biztos, hogy minden asztalos egyetért, de ez nem is fontos. A valódi különbség csupán a léptékekben van: egy asztalos tanuló is nagyon jól megtanul tömör fával precízen dolgozni, csak más méretekben. Egy pici kis hozzáadott ácstudással egy asztalos nagyon szép faszerkezeteket tud készíteni, ami ugyanolyan része egy szép rendezett kertnek, mint egy szép bútor a nappalinak.

A kulcs itt is a szakrajz, persze egy ácsszerkezet szakrajza (zsinórpadja) nem azonos egy bútor jellegrajzával. A fő szabály az, hogy amit le tudunk rajzolni, azt nagyon nagy eséllyel el is tudjuk készíteni. Vegyük a bátorságot és az elképzelt szerkezetet (vagy a Pinterestről vett ötletet) rajzoljuk le: a profil nézeteket ugyanúgy, mint a csomópontokat, mondjuk M=1:10-es méretarányban! Minden szükséges méretet beméretezünk, illetve lemérünk. Nagyon fontos, hogy a méretarány miatt a pontatlanság is a tízszeresére nő: 1 mm tévedés a rajzban már 1 cm lesz a valóságban. Léteznek rajzprogramok is, amiket az asztalosok használnak gyártmánytervek rajzolásához. Ezek segítségével 2D-ben szintén le tudjuk rajzolni a profilnézeteket, sőt, itt még kicsinyítenünk sem kell. A rajzok után jöhet az alapanyag. A minőségi fa nyílászárók is hibakiejtett, műszárított, rétegragasztott frízből készülnek, egy udvari faszerkezet esetén sincs ez másként. Az ácsszakmában az igazán szép és minőségi látszó faszerkezetek rétegragasztott (BSH) és/vagy hossztoldott (KVH),, szárított és minősített (GL. 24h) lucfenyőből készülnek. Például egy hosszabb szerkezet talpszelemenje, ha fűrészáruból készül, akkor elvetemedik, továbbá a szépen illesztett fakötés csomópontok elválnak egymástól és hézagok, rések keletkeznek.

Ferde támasz

Kocsibeálló tervrajza

KITŰZÉS ÉS AZ ALAPOK

Az oszlopok helyének a kitűzése kulcsfontosságú! Ha ugyanis az oszlopok nem párhuzamosak és derékszögesek, akkor szinte az összes illesztésnél rések lesznek. Én személy szerint a pontalapokat is magam készítem. Egy 80 cm mély gödörbe 15 cm kavicsot öntök (a szivárgó talajvíz ne közvetlenül az oszlop alatt legyen). Egy 30x30 cmes betonlapot helyezek a kavicsokra: ez lesz a teherelosztó. Erre egy betonnal kiöntött zsalukövet teszek (amibe az oszloptartó előre bele van ragasztva). Majd a zsaluköveket pozícionálom, szintezem. Egyébként az oszlopok eltérő magasságával is el lehet érni a kívánt talpszelemen magasságot. A lényeg, hogy annak mindenhol egy magasságban kell lennie. (A talpszelemen a tetőszerkezetet köti össze az oszlopokkal.)

A pontalap körül lévő lyukat körbe kell önteni betonnal, így egybeköt a zsalukő a teherelosztóval és egy kb. 150 kg-os tőkesúlyt ad egy oszlopnak. Ez biztosítja a szerkezet megfelelő stabilitását és a földbe való horgonyzást. Vannak más megoldások is: ilyen lehet pl. a talajcsavar, vagy az oszloptartó vasalatok kétkomponensű betonragasztóval történő rögzítése – ez utóbbi abban az esetben, ha előre lebetonozott alapra készül a szerkezet. Azok az oszloptartók a legjobbak, amelyek két részből állnak. Az egyiket előre rácsavarozzuk az oszlop aljára, a másik kerül a betonba, majd a kettőt csak össze kell illeszteni (a magasság néhány cm-t állítható). A hagyományos oszloptartó kelyhek azért nem jók, mert közrefogják az oszlopot és az oda befolyó csapadékvíz okozta korhadás láthatatlanul fog végbemenni.

Kocsibeálló

FAKÖTÉSEK

Az egyes szerkezeti elemek találkozásánál kerüljük a sima gérben történő vágásokat! A lapolásoknak és a fakötéseknek, mint az asztalosszakmában is, az a legfőbb céljuk, hogy a találkozási felületek megnövelése által növeljük a szerkezet stabilitását és az állékonyságot. Persze az igazi mesteremberek készíthetnek komplex és egyedi fakötéseket is. Ma azonban költséghatékonyan kell dolgozni. A hazánkban is terjedőben lévő ácsipari CNC-gépek a közepesen bonyolult fakötéseket könnyedén elkészítik, így a mai modern faépítészetben egyre gyakrabban térnek vissza a hagyományos fakötések. Fontos, hogy az egyes szerkezeti elemek legfeljebb két másikkal találkozzanak, mert különben az összevágások bonyolulttá válnak. Nem kell megijedni a nagyobb kocsibeállóktól, pajtáktól sem, csak végig kell gondolni az erőjáték irányait; a fent említett BSH/ KVH gerendákból nagyobb keresztmetszetek is rendelkezésre állnak.

Kerti kiülő

RÖGZÍTŐELEMEK

A szerkezetépítéshez lehetőleg csak 8 mm-es TKS szerkezetépítő facsavarokat használjunk! Fúrjunk elő egy 6 mm-es furatot, de csak azt fúrjuk ki, amit rögzítünk, pl. a szarufa kármiját. Amihez rögzítjük a szarufát, pl. a talpszelemen, semmiképpen sem kell kifúrni, mert akkor már nem fog a csavar. Az előfúrásra azért van szükség, mert az ütve csavarozógép oldalirányú kis ütései apró repedéseket, ezáltal pedig belső feszültséget okozhatnak a fában, amik később statikai csökkenést is okozhatnak. (A kármi a szarufába vágott háromszög, amin keresztül a fa fel tud ülni a szelemenre.)

Különleges hatásokat is alkalmazhatunk! Egy mintásra mart oszloppal, vagy egy több színre festett szerkezettel nagyon extravagáns megjelenést biztosíthatunk a szerkezetnek. Jómagam a saját esküvőnkre a feleségem által elképzelt egyedi mandalatetőt készítettem el, ami bőven túlmutat az ácsszakmán, de véleményem szerint nem az a fontos, hogy kinek milyen faipari végzettsége van, hanem az, hogy azt milyen színvonalon képviseli.

Esküvői rózsa lugas

TKS szerkezetépítő csavar

TETŐ ÉS ESŐVÍZ

A csapadékvíz elvezetése igen fontos: ha csak lehet, alkalmazzunk ereszcsatornát, vagy minél jobban lógassuk ki az ereszt, hogy a felverődő esővíz lehetőleg ne az oszlop alját áztassa! A tetőszerkezet min. 15° dőlésszögű legyen, hogy az esővíz biztosan lefolyjon a szerkezetről, főként, ha cserép kerül rá. Ennél alacsonyabb dőlésszög esetén mellőzzük a cserépfedést! Ha azonban polikarbonát vagy zsindely kerül a tetőre, akkor még alacsonyabb hajlásszög is lehet. Ha csak lehet, használjunk megfelelő alátét tetőfóliát!

Nincs is annál jobb, mint szárazon élvezni a szabad levegő által nyújtott szabadság érzését kerti sütögetés közben, egy esős nyári délutánon.

Kapcsolódó dokumentum:

Tetszett a cikk?