Vasbeton helyett fa?

A rétegelt-ragasztott gerendák átvehetik az acél helyét. Ezt a megoldást először 175 évvel ezelőtt brit templomok és iskolák építéséhez használták. Az 1990-es években Ausztriában született meg a cross-laminated timber (CLT) paneltechnológiával készült keresztlaminált gerenda, amelyet szilárdsága és hosszú élettartama miatt „új betonnak” neveztek. Mind a rétegelt-ragasztott falapok, mind a CLT egyre nagyobb figyelmet kap, hiszen csökkentik a munkahelyek, közösségi terek és lakóhelyek építésének klímahatását.

Az éghajlat szempontjából a fa, mint építőanyag két fő előnnyel jár. Először is, a fák növekedésük során elnyelik és megkötik a szén-dioxidot, amely az építőelemként felhasznált faanyagban is ott marad. A száraz fa 50%-ban szénből áll, amely addig marad megkötve, amíg a fát használják. A ciklus folytatódik, amikor a fenntarthatóan kitermelt gerendák leváltására növesztett fák további szén-dioxidot kötnek meg.

Másodszor, ezeknek az anyagoknak az előállítási folyamata kevesebb üvegházhatású gázt termel, mint más alternatívák. A betonhoz és egyéb építőanyagokhoz felhasznált cement a globális kibocsátás 5-6%-áért felel, ami kétszer annyi, mint a légi közlekedésé. Az acélgyártás folyamata hasonlóan magas szén-dioxid kibocsátással jár: az acélgerendák előállítása 6–12-szer több fosszilis üzemanyagot igényel, mint a laminált forgácslapoké.

Emellett, amikor a faépület életciklusa véget ér, a faanyag új életre kelhet más épületekben, komposztálható vagy fűtőanyagként használható. A Yale Egyetem egy 2014-es tanulmánya szerint a fával való építkezés jelentősen, akár 14–31%-kal is csökkentheti az éves globális szén-dioxid-kibocsátást. Mindezt annak ellenére, hogy a fa, mint élő organizmus a kitermelést követően már nem köt meg több szén-dioxidot. Paradox helyzet, az tény.

És a tűz?

Az emberek általában azt képzelik, hogy fából nem lehet magas házakat építeni, és hogy a fa gyúlékonysága gondot jelent. Ám ahogy a reneszánszát élő fafeldolgozással kapcsolatos ismeretek nőnek, ez a nézet egyre inkább megkérdőjelezhető. Míg az acél meghajlik a tűzben és a beton szétrobban (kis túlzással), a fán elszenesedett réteg képződik, amely megóvja belső szerkezeti integritását. Az új, nagy teljesítményű termékek tűzállóbbak, illetve jóval költséghatékonyabbak és erősebbek, mint a korábbiak. Arról nem is szólva, hogy a kigyulladt faalapú tartók oltását követően nem kell másodlagos károkkal számolni. Ez pont a belső integritásnak köszönhető, mivel a faanyag az elszenesedett réteg alatt kevesebb szilárdságot befolyásoló hatáson megy át.

A rétegelt-ragasztott falapok és a CLT kisebb lemezeket fognak közre, acélszilárdságú, összetett terméket hozva létre, amely nagyobb terhet képes hordozni, és sokkal magasabb épületekben is felhasználható. További előnyük, hogy az elemek előre legyárthatók, majd úgy szerelhetők, mintha egy hatalmas bútort raknánk össze. Így az építkezés gyorsabb, a költségek alacsonyabbak, jelentősen csökken az építési területekre jellemző szemét, zaj és forgalom is. Az épületbe „bevitt” nedvességről már nem is szólva.

Három mérlegelendő fő tényező befolyásolja a faépítkezés előnyeit az alternatívákkal szemben. Először is, ha a fakitermelés helye az építési területhez közel fekszik, akkor korlátozottak maradnak a szállítási költségek, illetve kibocsátások. Másodszor, ha fenntartható erdőgazdálkodási módszerekkel termeljük ki a fát, óvjuk a  környezeti integritást, és biztosítjuk, hogy a lehető legtöbb szén-dioxidot tartsuk megkötve. Harmadszor, életciklusuk végén a fa építőanyagokat újra be kell építeni, vagy újra kell hasznosítani, esetleg komposztálással feldolgozni, így megelőzhető, hogy a fában megkötött szén-dioxid kiszabaduljon.

De akkor miért nem terjed el?

A faszerkezetek elterjedésének a legnagyobb akadálya az általános szemlélet. Számos építési szabályzat a fahasználatot csak négy, esetleg öt emeletig engedélyezi. A szabályozásnak fel kell zárkóznia a mérnöki újításokhoz, és fontos, hogy ösztönözze az innovációt, ne pedig akadályozza. A föld nem csupán ételt-italt ad nekünk, hanem kitűnő építőanyaggal is megajándékoz bennünket, ami ráadásul megújuló is.

Michael Chartersépítész azt vallja, hogy mivel Chicago volt a felhőkarcolók bölcsője, joggal lehetne a „fakarcolók” szülővárosa is. A képen a Chicagoi Egyetem számára tervezett többfunkciós épületegyüttes látványterve látható. Könyvtár, médiatár, üzletek, parkolók, park, de még sportközpont és közösségi kert is integrálásra került. 

Forrás:
hvg.hu
evolo.us
afasiaarchzine.com

Tetszett a cikk?