Olajok

A környezettudatos szemléletmód világszerte óhajtott elvárás a mai ipari gyártástechnológiáktól. Ez beruházásokkal, fejlesztésekkel, költségekkel jár. Ez a rossz hír. A jó viszont az, hogy a kivitelezési folyamatokat sokszor nagyon egyszerű elvárásokkal (a megfelelő természetes összetételű termék használata mellett) is meg tudjuk oldani. Ehhez egy kiváló példa a fából készült felületek (pl. fa bútorfrontok és korpuszok, munkalapok, fa és parafa burkolatok) felületkezelése. Cikksorozatunk ennek a témának jár utána az alábbi tematika alapján.

Alapanyagok: olajok, viaszok, gyanták, oldószerek, adalékanyagok.

Olajokon belül további kategóriák: száradó olajok, kevésbé száradó olajok, nem száradó olajok.

Először a levegőre száradó olajokat állítjuk reflektorfénybe.

Lenolaj

A festékgyártásban leggyakrabban használt és legismertebb növényi olaj. A len magjából nyerik sajtolással. Értékes kötőanyag alkotó, a felhasználásával készült festéknek rugalmasságot és jó terülő képességet biztosít. A lenolajhoz kobaltot keverve gyorsan száradó; - ólmot (illetve helyette mangánt vagy cinket) keverve ún. lenolajkencét kapunk, amelynek száradási ideje 1/5-1/8 része a tiszta lenolajénak.

Gyorsabban szárad a sűrített lenolaj (lenolaj standolaj), melyet a lenolaj forralásával nyernek, úgy, hogy a lenolajat zárt edényben 280-300°C-on több órán át főzik.

Faolaj

A tung olaj a trópusi Tung fa (Aleurites fordii ) kisméretű almára emlékeztető termésének mérgező magjából előállított olaj. A dióra emlékeztető, ezért gyakran Tungfa diónak is nevezett magokat hevítik, majd a kemény héj megbontása után a több mint 50% faolajat tartalmazó mag beléből sajtolják a tung fa olajat.

A borostyán színű olaj elsődleges felhasználási területe a fa felületkezelő anyagok gyártásában van: egyéb száradó olajokkal keverve gyorsítja a száradást, szívós kiemelkedően vízálló bevonatot képez, és a bevonat öregedése során nem okoz színváltozást, sárgulást, mint például a lenolaj.

A tisztán tung olajjal készített bevonatok hagyományos munkafolyamata, hogy első lépésben 1:2 olaj:oldószer aránnyal indítva képezzük az első réteget, puha sörtéjű ecsettel hordva fel, majd a következő 3-4 rétegben fokozatosan csökkentjük az oldószer arányát, míg az utolsó rétegben tiszta tung olajat hordunk a fafelületre. Ezzel az eljárással feltöltjük a faanyag rostjait és az esetleges nyitott pórusokat, miközben egy jellegzetes „nedves” fára emlékeztető jelleget kap a fafelület, matt bevonattal. Mivel porózus felületekhez jól tapad, gyakran a tung olaj az a titkos összetevő, amellyel kül és beltérben kezelve a kőből készült burkolatokat, jellegzetes „nedves kő” optikai hatást lehet elérni.

Forrás: Csiha Csilla egyetemi docens “Környezetbarát felületkezelő anyagok a faiparban” című előadása

Tetszett a cikk?