Gyakorlati bemutató és előadás a politúrozásról

A Soproni Egyetem FTT Intézetének meghívására gyakorlati politúrozás bemutatóval egybekötött előadást tartott Vizer József műbútorasztalos-mester és restaurátor, a Magyar Érdemrend Tisztikereszt polgári tagozatának kitüntetettje. Az előadás keretében vetített filmes előadásában bemutatta egy, az indonéz nagykövet megrendelésére készített zongora restaurálásának folyamatát, politúrozását.

Gyakorlati bemutató

A felújításon fiával közösen dolgoztak, a műbútorasztalos-mester igyekezett a családban továbbörökíteni szakmai ismereteit, de szeretné, ha a régi nagy mesterek tudását minél több fiatal megismerné, átvenné. Mivel a politúrozás több, egymásra hordott sellakréteg bedörzsöléséből áll, az egyes rétegek között megfelelő szünetekkel, így a végső réteg kialakítása több napig, akár néhány hétig is eltart.

Annak érdekében, hogy a gyakorlati bemutató megtartható legyen, Vizer mester furnérozott táblákon előzetesen egy háromréteges alapozó bevonatot már előkészített. Ezeken a táblákon mutatta be a politúrozó labda helyes fogását, a fedőpolitúrozáshoz használt olaj fajtáját és mennyiségét, amelyet a politúrozó labdára kell cseppenteni, majd hosszú, a tábláról kifutó mozdulatokkal beledörzsölni a felületbe.

Vizer József

Az érdeklődő hallgatóknak megmutatta azt is, hogy hogyan lehet elrontani, „beégetni” a felületet, és megtanította, hogy nem szabad letenni a labdát a felületre, mert annak rögtön ott marad a nyoma. Minden érdeklődőnek lehetősége nyílt a politúrozás kipróbálására, továbbá Vizer úr megajándékozta a hallgatókat saját készítésű politúrral, illetve a politúrozó labdával, hogy tovább gyakorolhassanak.

Az előadást és a gyakorlati bemutatót nagy érdeklődés kísérte. Vizer úr elmondta, hogy a politúrozás megtanulása rövid, de begyakorlása hosszú időt vesz igénybe.

Az előadás végén felajánlást tett a jelenlévők, de minden, politúrozás iránt érdeklődő számára, hogy kész megszervezni egy olyan egyhetes nyári tábort, ahol az érdeklődők mélyebben elsajátíthatják a fafelületek sellakos politúrozásának minden részletét. A tábor még szervezés alatt áll. Vizer mestert pedig, aki maga is címzetes faipari hallgatója az egyetemnek, várják vissza a hallgatók jövőre is politúrozás-előadás és -gyakorlat megtartására.

Papagájfa – Butea monosperma

A SELLAK
már több mint 3000 éve ismert, az egyetlen állati eredetű gyanta, az Indiában, Thaiföldön és Ázsiában őshonos lakktetű váladéka. 26-féle lakktetű előfordulását dokumentálták, de nagy mennyiségű gyanta megtermelése miatt főként hármat tenyésztenek: a Kerria lacca, Kerria chinensis és a Kerria sharda lakktetű fajokat. A tetű megbontja a kérget, kiszívja a háncsból a cukrokat és egyéb nedveket, amelyeket a fa szállít. A felsértett kérget azután gyantás/viaszos váladékával fedi be, ezt begyűjtve készítik a sellakot.

A lakktetvek több mint 400 fafajt kedvelnek, de kereskedelmi mennyiségű gyanta termelésére főként három fafaj alkalmas: a papagájfa (Butea monosperma), a ceylon tölgy (Schleichera oleosa) és az indiai jujuba (Ziziphua Mauritiana). A gyanta rászáradása után az ágakat letörik, levágják, majd kézzel vagy géppel lepattogtatják a száraz mézgát. A kéreggel szennyezett gyantadarabokat esetenként tovább őrlik, többször megszitálják, a szennyeződések leválasztására. Vízzel is átmossák, ekkor válik ki az egyik fő termék, az úgynevezett lakkpác, egy vöröses/barnás színezék, melyet selyem és gyapjú festésére adnak el.

A sellak a lakktetű váladékából ered

A hagyományos kézi eljárásban a mosott gyantaőrleményt hosszú, keskeny gyolcsba tekerik, majd két munkás parázs fölött egymással szembe forgatva préseli belőle a hőtől kiolvadó gyantát. Ilyenkor vagy sellaktallérokat készítenek a kicsöpögő gyantából (amibe gyakran rögtön belenyomják a gyártó címerét), vagy kilónyi tömböket nyújtanak vékony fóliává, amelyet száradás után összetörve kapják a kereskedelemből jól ismert vékony lapkadarabokból álló sellakpelyhet. A sellak alkoholban jól oldódik, a felhasználó szokta saját gyakorlatának megfelelően, főként etil-alkohollal hígítva előállítani a filmképző oldatot.

A sell kifejezés a „pelyhekre” utal, amelyek a fóliává húzott gyanta gyártásakor adódnak. A lach kifejezés mára már majd’ minden nyelvben a rétegképző gyanta megnevezése. A lakk kifejezés eredete a sellakhoz, pontosabban a lakktetvekhez kötődik: kérdéses volt, hogy hány tetű termel meg egy kilogramm száraz sellakot. Ez máig vitatott, de korábban a 100.000-et valószínűsítették, így a sellak szóban a lakk a százezerre utal, ugyanis az indiai számok között a százezer megnevezése: lakh.

Pecsétes sellaktallérok

A lakk színe függ a fafajtól, a legvilágosabb szín a ceylon tölgy fogyasztásakor áll elő. A lakktetű által előállított gyanta néhány százalék viaszt is tartalmaz. Arra az esetre, ha a kialakított politúrrétegre valamilyen okból még másik lakknak vagy ragasztónak tapadnia kell, viaszmentes sellakot is gyártanak. A sellak felhasználása az 1920-as, 30-as évekig általánosan elterjedt volt, de a sokkal kevésbé idő- és munkaigényes nitrocellulóz lakk megjelenése kiszorította.

A politúrozás lépései: a sellak-politúrozás első lépése a megfelelően száraz faanyag (furnér) felületének előkezelése olajjal. Többféle olaj is alkalmas lehet (Valent J., 2009), az asztalosmesterek gyakran paraffinolajat javasolnak. Az olajat feleslegben kell felhordani, majd egy tiszta ronggyal vissza kell törölni. Ezután következik a felületek beeresztése: polírozó labdával, erősen hígított gyenge politúrral. Hosszú, lendületes mozdulatokkal kell a labdából a felületre dolgozni a benne lévő politúrt.

A sellak alkalmazása

A beeresztés részeként nagyedényes fafajok esetében a pórusok kitöltésére sellakba kevert habkőpor felhasználásával krémszerű keveréket készítenek, és a labdával a felületbe dörzsölik, száradás után csiszolják, majd szükség szerint kétszer-háromszor megismétlik. Ezután következhet az alap-polírozás. Miután néhány labdát kipolíroztunk, egy éjszakán át száradni hagyjuk a felületet, majd megcsiszoljuk.

Az alappolírozást néhány napig folytatjuk kevésbé híg sellakkal. A fedőpolitúrozás következik, melynek néhány csepp olaj a segédanyaga, és a politúr is kevésbé hígított, a politúrozást és a további sellakfelhordást többször ismételve, éjszakára pihentetve, több napon át folytatjuk.

Végső politúrozás: a lakkréteg kialakult, de a felhasznált olaj miatt olajos fátyol fedi, amit el kell távolítanunk. Kezdetben ismét hígított politúrral dolgozunk, de néhány labda után csak tiszta hígítót teszünk a labdába és „leszívatjuk” az olajat. A felületet háromnapnyi pihenés után tekintjük készre száradtnak. Összességében egy nagyon szép és értékes, de vízzel, hővel, vegyszerekkel szemben gyenge ellenállást tanúsító bevonatot kapunk. Napjainkban elsősorban a restaurálásban van nagy jelentősége. 

Felhasznált irodalom:
Valent József (2009): Összetételükben különböző politúrok előállítása, felületi ellenállásának felmérése Szakdolgozat, Sopron

Képek:
www.exportersindia.com
www.yamaha.com
commons.wikimedia.org
wellermart.com
www.yamaha.com
Gyakorlati bemutató: 
a szerző felvételei

Kapcsolódó dokumentum:

Tetszett a cikk?