Esztétikus tartósság

A kültéri fafelületek gyártásánál, felújításánál az időjárás okozta hatásokat alapvető figyelmességgel kell szem előtt tartani. Gyártókként nem csak az a feladatunk, hogy a fa minél tovább maradjon használható; figyelnünk kell az esztétikus megjelenésre is. Vajon e két szempontot hogyan tudjuk összeegyeztetni a környezettudatossággal, a mai korunkat leginkább foglalkoztató kérdéssel? A cikkből ezt is megtudhatják.

A fa kültéri felhasználása során a két legnagyobb „ellenség” a nedvesség és a napsugárzás. (Valójában ők sem ellenségek, csupán hozzásegítik a faanyagot a környezetbe visszaépülni – a természetes körforgás érdekében.) Ezért egyrészt olyan fafajt kell alkalmazni, ami kültéren jobban ellenáll, másrészt olyan felületkezelő anyagokat kell választani, amelyek a lehető legjobban megvédik a fát ezektől a hatásoktól (minél később történjen meg ez a visszaépülés), továbbá jól alkalmazkodnak a használatkori igénybevételhez. Van azonban még egy fontos szempont!

MILYEN SZERT HASZNÁLJUNK?

Fontos megjegyezni, hogy a kereskedelemben kapható felületkezelő, felületbevonó szerek túlnyomó többsége szintetikus (azaz mesterséges összetevőkből előállított) lazúr, festék, sőt, olaj. Ezek a bevonó anyagok olyan zárt bevonatot képeznek a fa felületén, ami csak látszólag véd: külsőleg „védőréteget” ad ugyan, de megakadályozza a faanyag természetes párafelvevő és nedvességleadó képességét. Ez pedig azt eredményezi, hogy a fában rekedt nedvesség könnyen táptalaja lesz a korhadást előidéző gombáknak. Emellett ezek a szintetikus termékek sajnos környezeti ártalmat okoznak élővilágunkban, nem beszélve egészségkárosító hatásaikról. Ami pedig a gombaölő szereket illeti: nem a gombákat kell elpusztítani, hanem a gombák táptalajának számító párás, nedves környezetet kell megszüntetni (ezért fontos a bevonatok páraáteresztő képessége).

Manapság egy faipari szakember azzal is kifejezheti komolyságát, hogy a fára olyan bevonatot tesz, ami jó a fának, nem árt az emberi egészségnek és jó a természetnek is. A környezettudatos szerek használata nem úri huncutság: sokkal inkább felelősségteljes, elkötelezett szemléletmódot jelent. (A természetes felületkezelő anyagokról bővebben a Magyar Asztalos 2017. októberi és novemberi nyomtatott vagy online számában olvashat.)

Nagyobb igénybevételnek kitett felületeken ellenállóbb az olajozott felület

NÖVÉNYI OLAJOK

Olajozáshoz csak levegőre száradó olajok alkalmazhatók. (Az ilyen olaj oxigén hatására térhálósodik – rugalmas filmréteget képezve.) Erre a következő anyagok alkalmasak: a lenolaj, a dióolaj és a tungolaj, kisebb mértékben a mákolaj és a ricinusolaj, mert ez utóbbi kettő nagyon nehezen szárad. (A szakkereskedésekben kapható szintetikus olajok megszáradnak ugyan a levegő hatására, de összetevőik nem növényi eredetűek, ezért a környezetre és az egészségre gyakorolt hatásuk teljességgel megállapíthatatlan.)

A lenolajat a lenmagból nyerik, sajtolással. Ez a legismertebb növényi olaj a festékgyártásban. Jó terülőképességgel rendelkezik, rugalmas bevonatot ad. Filmje sárgulásra hajlamos és a napfény hatására gyorsan bomlik, ezért kültérben csak keverve javasolt a használata.

A dióolaj halvány, híg olaj, gyorsan szárad, filmje kevésbé sárgul.

A tungolaj (faolaj) a trópusi tungfa diónyi méretű magjából előállított olaj. Kiemelkedően jó vízlepergető bevonatot képez és nem sárgul be, mint például a lenolaj. A tungolajat gyakran egyéb száradó olajokhoz is keverik a gyorsabb száradás és a szívósabb felületi védelem érdekében.

Az olajok jelentősége kültéri felhasználás során elsősorban a nagy igénybevételnek kitett fafelületeknél kerül előtérbe. A járófelületek, teraszburkolatok, kerti bútorok fafelületein a lazúrok viszonylag puha rétegei nem bírnák a nagy mechanikai igénybevételt, míg a rostok közé beivódó és a levegőre megszáradó olajok filmrétege sokkal kevésbé van kitéve a mechanikai sérülésnek. Az olajozott réteg vízlepergető (nem vízálló) tulajdonsággal rendelkezik, szabályozza a faanyag párafelvevő képességét, védi a fát a környező levegő hirtelen páratartalom-ingadozásaitól, ezáltal a fa időjárás-állósága is sokkal jobb lesz.

Az olajok emellett ugyanúgy színezhetők, mint a lazúrok (szűkebb keretek között). A gyártók a termékválasztékukban pigmentekkel kevert, úgynevezett színezett olajokat kínálnak erre a célra. A natúr olajok nem, a színezett olajok korlátozott mértékben adnak UV-védelmet.

A gyártók a növényi olajokhoz adott esetben gyorsan illanó oldószereket kevernek a könnyebb felhordás és a jobb beszívódás érdekében. Ilyen oldószerek lehetnek: hagyományos alkoholok, természetes terpentin (a terpentinolaj vagy balzsamterpentin vízgőzös desztillációja), illetve citrusok (pl. narancs) olaja.

A felhasználás során elsőként a fa felületét tisztítsuk meg a szennyeződésektől, zsíroktól, beszürküléstől! Hordjuk fel az első olajréteget merítéssel vagy ecseteléssel (egyenletesen és vékonyan), különös tekintettel a bütükre, majd legkésőbb 15 perc elteltével töröljük vissza a felületen maradt felesleget. (A fába be nem szívódó olaj a felületen bebőröződve ragacsos, használhatatlan felületet eredményez.) Az első réteg olaj teljes kiszáradása után (kb. 24 óra) a második réteg felhordásánál is így járjunk el. Ez a réteg a matt felületnek már egy selymes fényt is képes adni.

Az olajos bevonat a legkevésbé időjárásálló, a legtöbb ápolást, felújítást ez az anyag igényli. Az első (szerencsés esetben kétrétegű) kezelést javasolt minden évben egy újabb réteggel megismételni. Az olajozást soha ne végezzük tűző napon, mert a felszíni olajréteg idő előtt beszárad, ami már nem teszi lehetővé a fokozatos kikeménykedést.

A lazúr sokoldalú, egyszerűen felújítható védelmet ad

VÉKONYLAZÚROK

Ezek a rugalmas bevonattal, széles színválasztékkel rendelkező szerek a legelterjedtebb kültéri felületkezelő anyagok. Jelen cikkünkben lazúr alatt természetes összetevőkből (olajok, növényi és ásványi pigmentek) álló felületkezelő anyagokat értünk. Oldószerük zömében víz. Felhordásuk egyszerű, a bevonat viszonylag hosszú (3–6 év) felújítási intervallummal rendelkezik, és a rétegek felújítása is meglehetősen egyszerű. A nap UV-sugarai elleni megfelelő védelmet csak a színezett (pigmentált) lazúrok nyújtanak. Ezenkívül a lazúrok nem alkalmasak a nagy igénybevételnek kitett felületeken, mert nem elég kopásálló a bevonatuk.

A vékonylazúrok a fa pórusaiba mélyen beszívódva védik és ápolják a fát, és több réteg felhordása esetén is látható marad a fa erezete, mert nem képeznek vastag réteget a felületen (mint ahogyan a vastaglazúrok). A vastag réteg ugyanis egyáltalán nem előny a kezelendő felületen: a fa folyamatos méretváltozása miatt a vastag bevonat könnyen megrepedhet, így a felületi védelem és a bevonat élettartama is csökken. Ha magas járulékos anyagtartalmú (gyanta, csersav stb.) faanyaggal dolgozunk (pl. tölgyfa, vörösfenyő), akkor a rétegek felhordása előtt speciális alapozást kell végeznünk, mert a járulékos anyagok és a víz (oldószer) hajlamosak foltosodást kiváltani ezeknél a fafajoknál.

A lazúrok felhordását legegyszerűbben lazúrecsettel tudjuk elvégezni (ez főként műanyag sörtéket tartalmaz, ugyanis a természetes eredetű sörték a víz oldószer hatására megduzzadnak és csíkoznak). A felhordás történhet még szórással is. Kültéri védelmet kettő, de leginkább három réteg nyújt. A rétegek között teljes száradási időt kell biztosítani.

A svédvörös festékben lévő réz kiválóan tartósít

(NATÚR)FESTÉKEK

Festék alatt azon növényi olajokat értünk, amelyekhez a gyártók növényi gyantákat, ásványi pigmenteket, – vízzel emulgeált terméknél – vizet kevernek. Ezen összetevők okán képeznek ezek a természetes festékek lélegző, páraáteresztő felületet. Tartósságuk jócskán felülmúlja az olajos és a lazúros felületeket. (További előnyük, hogy a fafelületeken kívül minden egyéb nedvszívó anyagra, valamint fémek kezelésére is alkalmasak.) A pigmentálás révén akár többtucatnyi színválaszték is rendelkezésre áll, mellyel egyedi igényeket vagy korhű felületeket is létre lehet hozni.

Felhordásuk alapos anyag-előkészítést igényel, mivel a teljes fedőbevonatot képező festékréteg alatt „kirajzolódnak” a nem megfelelően eltömített mélyedések és kitöredezett csomók. Alapozás mindig szükséges, amihez az adott gyár saját alapozófestékét használjuk! Magas gyanta-, vagy csersavtartalmú fák esetén itt is speciális alapozásra van szükség – megelőző kezelésként. Köztes kezelésként ismét használjunk alapozófestéket, szükség esetén lakktapaszt a felületi hibák javítására.

Befejező kezelésként legalább egy, de inkább kettő réteg fedőfestéket hordjunk fel. A felhordás történhet lazúrecsettel, rövid bolyhú mohairhengerrel, lakkhengerrel, illetve szórással.

FALUNI (SVÉD) VÖRÖS FESTÉK

A festékek egy különös változatáról van szó. Eredetileg a svédországi város, Falun rézbányáiból származott az a (réz) pigment, amelyet a festékbe keverve a svédek évszázadok óta festették és festik ma is faházaikat. Mára több, felületkezelő anyagokat gyártó cég is bevette termékkínálatába a fogalommá vált svédvörös festéket (Falu Rödfärg). A réz összetevő többek között kiválóan tartósít, így a lekezelt fafelületet hosszú időre konzerválja a rontó hatásoktól.

A bevonat kezeletlen, fűrészelt felületeken a legtartósabb. A gyalult felületeket célszerű kezelés előtt néhány év természetes öregedésnek kitenni, hogy jól megtapadhasson rajta a festék. Ennek hiányában a felületet érdesíteni kell.

Az első kezelés két rétegben történik: először 20% vízzel hígítva, majd egy nap múlva hígítatlanul kell felhordani. (A felhordott festék valójában sosem szárad meg, így biztosítja a fa lélegzőképességét.) Nyílt pórusú, lélegző bevonatot eredményez, ami szenny- és portaszító, a kémiai eredetű lakkokkal szemben nem hólyagzik fel, nem repedezik, nem pereg le, csupán kifakul, ezért a felújítása is egyszerű. A felújító kezelés átkefélés és portalanítás után egy rétegben történik. Tartóssága az időjárásnak erősebben kitett oldalon 5, a védett oldalakon 10 év.

Forrás:
Déry Attila: Öt könyv az építészetről – 5. (Terc Kiadó, 2010) www.auro.hu

Képek:
www.thespruce.com
www.pinterest.com
www.paintingdenver.net
www.adirondackfurniture.com
www.hsark.se

Kapcsolódó dokumentum:

Tetszett a cikk?