Hátrányból lett világbajnok

Idén Oroszország volt a házigazdája a 45. alkalommal megszervezett WorldSkills versenynek, melyen ismét fényes eredményeket értek el faiparos versenyzőink. Mint arról már beszámoltunk, a bútorasztalos Simon Krisztián aranyérmet szerzett, míg az épületasztalosok között szereplő Fekete Martin kiválósági érmet kapott a Kazanban megrendezésre került WorldSkills versenyen. Továbbá Simon Krisztián kapta a Nemzet legjobbja címet. A fiúk még úton voltak hazafelé, amikor Fekete Zoltánt, a bútorasztalos szakma szakértőjét, Krisztián felkészítő tanárát utolértük telefonon.

- Zoltán, szerda délután négy óra van, nem sokkal ezelőtt landolt a Kazanból indult géped Budapesten, de ami még ennél is fontosabb: nagyszerű eredmények híreivel érkeztél. Melyek ezek az eredmények?
- Világbajnokok lettünk! A bútorasztalos szakmában a világ minden tájáról érkező harminc jól felkészült versenyző közül Simon Krisztián kapta meg az aranyérmet – 84 ponttal. A szoros mezőnyt tíz versenyző alkotta, s bár az utolsó pillanatig nem lehetett látni, hogy ki fog nyerni, azt tudtuk, hogy Krisztiánnak nagyon jók a belső értékelési pontszámai, például több pontot kapott a pontos munkavégzésre, mint a svájci versenyző.

- Azt azért áruljuk el azoknak, akik nem tudják, hogy az említett svájci versenyző egy lány (Samanta Tatjana), aki megosztott ezüstérmet kapott a kínai versenyzővel (Jinqing Wu).
- Így van. Pár tizednyi pontkülönbség volt a Samanta és a Wu eredménye között, ezért kapták a megosztott ezüstérmet, és ebben az esetben már nem hirdettek díjat a harmadik helyezett számára.

- Nézzük a versenymunkát: a három gyakorlófeladattal készültetek a versenyre, melyik lett ebből a befutó?
- Az ír szakértő által beterjesztett munkát, egy kecses lábú, magas asztalkát kellett készíteni, aminek egy fiókrésze, illetve két ajtaja van. Mint ismeretes, a verseny előtt egy nappal változtatást hajtanak végre a gyakorlófeladatokon, amellyel a versenyzők a rajthoz álláskor szembesülnek. Ebben az esetben egy nagyon radikális, több szempontból is megbonyolított módosítást hajtott végre a német független szakértő. A célja egyértelmű volt: derüljenek ki azok a szakmai képességek, készségek, amelyek a versenyzők közül tényleg egy világbajnokhoz méltóak. Több alkatrész került a bútorba, illetve olyan csapkötéseket kellett alkalmazni, amiken keresztül a zsűri pontosan le tudta mérni a felkészültséget. Ráadásul a rendelkezésre álló 22 óra munkaidőt lecsökkentették 21 óra 15 percre. Megjegyzem, műhelykörülmények között úgy tudunk egy ilyen feladatot 84 pontosra elkészíteni, hogy 27 órát dolgozunk rajta.

- Mi volt a legnehezebb pillanat a négy napig tartó versenyen?
- Krisztián az első nap első órájában elrontott egy alkatrészt, amit már javítani sem lehetett, tehát új alkatrészt kellett kérni, ami az időveszteség mellett pontlevonással is járt. Így indultunk. Én is, a szponzorok is szinte feladtuk a reményt, hogy ebből aranyérem lesz. Ráadásul Krisztiánról tudni kell azt, hogy a tavalyi EuroSkills-es aranyérem után nagyon nagy elvárásokat támasztott maga felé: azzal a nyomással, teherrel érkezett meg a világversenyre, hogy neki bizonyítania kell!

- Minek köszönhető, hogy ennyi nehezítő körülmény dacára Krisztián munkája lett az első helyezett?
- Világos oka van ennek: mi Magyarországon nem versenyzőket képezünk ki egy adott versenyhelyzetre (ahogy ezt sok országban teszik), hanem szakembereket válogatunk és készítünk fel. Ezzel a szemlélettel, tehát profi szakember felé támasztott elvárásokkal készülünk fel a megmérettetésre. Az ilyen hozzáállás teszi lehetővé azt, hogy egy hirtelen jött nehézségre is szakmailag kifogástalan választ tudjon adni a versenyző. Az osztrák és a német fiú például így maradtak le az élmezőnyből a harmadik nap végére. Visszatérve a kérdésedre: az első napi „csorba” után úgy lettünk úrrá, hogy én taktikát váltottam a gyártás menetében, Krisztián pedig tudatosította magában, hogy megbotlott ugyan, de nem esett el. Ehhez következetesen tartottunk magunkat, aminek eredményeképpen a második, majd a harmadik nap végére olyan szinten ledolgoztuk a hátrányt, hogy az utolsó napon óriási fölényt, a százas skálán 3 pontos előnyt sikerült elérni a svájci versenyzőhöz képest. Úgy érzem, megérdemelten lett aranyérmes Simon Krisztián.

- Milyen érzésekkel érkeztél haza?
- Bár pillanatnyilag fáradt vagyok, nagyon boldognak érzem magam! Azt kell mondjam, hogy most újra motivációt kaptam az élettől: érdemes erőfeszítéseket hozni a szakmai oktatásban, és még mindig van bennem annyi, hogy egy újabb generációt felkészítsek a következő versenyekre. Kimondhatatlanul boldog vagyok, mert amit most letettünk az asztalra, azt még nagyon sokáig megemlegetik az emberek és a szakma is.

A két versenyzővel, Fekete Martinnal és Simon Krisztiánnal, valamint felkészítő tanáraikkal, Babanecz Csabával és Fekete Zoltánnal készülő nagy interjút a Magyar Asztalos szaklap szeptemberi számában olvashatják, illetve előfizetői kóddal a faipar.hu oldalán is elérhetik.

Tetszett a cikk?