Szakmai út Németországban

Sajnos a megvalósuláshoz közeledve – jó magyar módra – egyre inkább megcsappant ez a lelkesedés, nem kis pluszmunkát és pluszköltséget róva a szervezőkre. Érthetetlen az előzetesen jelentkező tagok utolsó heti meghátrálása, hisz az úttal kapcsolatos költségek igen csekélyek voltak. Az pedig nehezen hihető, hogy hirtelen ennyi kollégának támadt előre nem látott munkája a jövő hétre. Ezen persze már kár keseregni, csak annyit még, hogy ilyen hozzáállással saját magunkat fosztjuk meg nagyon hasznos és fontos tapasztalatoktól és egy jó kezdeményezést már csírájában fojtunk el. Pedig hát volt – illetve lett volna – mit nézni és tanulni.
Bár a meglátogatott üzemek a faipar két teljesen eltérő területén tevékenykednek, munkájukban mégis sokkal több a hasonlóság, mint az eltérés. Az alapcélok egyértelműen azonosak voltak: hosszú távon tisztességes, kiszámítható profitot termelni. A hangsúly a hosszú távon van. Nincs szó hirtelen meggazdagodásról, a vásárlók átveréséről vagy a beszállítók préseléséről. A fenti célt egyszerű eszközökkel érik el: minőség, pontosság, megbízhatóság, korrekt (egyáltalán nem olcsó) ár.

A sikeres és tartalmas szakmai út hírén felbuzdult kollégáink kívánságára újabb, hasonló tartalmú és színvonalú látogatást szervezünk 2010. június 20-25 között.
Érdeklődni a 06-70/413- 4190-es telefonszámon Thán Juditnál lehet.

Részletes program itt található!

Nézzük hát sorban, hogy mit is láttunk! Egész éjszakás buszozást követően délelőtt érkeztünk meg a Lechner GmbH Rothenburg ob der Tauber-ben lévő központjába. Az első (amúgy semmibe sem kerülő, de kedves) figyelmesség: a céges és a német zászló mellé felhúzták a magyar zászlót is. A bemutatóteremben már meg sem lepődtünk a „terülj-terülj asztalkám”-on. A hab a tortán: a kíséretünkre szegődött termelésvezető hibátlan magyarsággal, készséggel fogadott és kalauzolt bennünket.
Maga a gyártás az öt alapanyag szerint négy gyártósorra tagozódik, ugyanis az akrillapok és a műkő lapok feldolgozása egy soron zajlik.

  • Laminátos munkalapok: a dekoritokat helyben ragasztják a forgácslapra. Látogatásunkkor kb. 120-féle dekorit képezte a választékot. A méretre vágást, a formai és szerkezeti megmunkálást számítógép által vezérelt masinák végezték. Hagyományos asztalostevékenységre csak a nehezen hozzáférhető helyek élzárásánál, a lapvastagításoknál és a kisebb alkatrészek gyártásánál volt szükség.
  • Tömörfa: a cég beszállítóktól vásárolja a táblásított tömörfa lapokat. A választék 11 európai és egzóta fafajból, valamint tömbösített bambuszból áll. A megmunkálást itt is elsősorban CNC-megmunkálóközpontok végezték. A munkalapok előkészítését az extrém igénybevételeknek is ellenálló felületkezelés zárta.
  • Műkő és akrillapok: amíg az akrilból készülő konyhapultok esetén úgy kb. 70 különböző színből és mintázatból lehet választani, addig a valódihoz megszólalásig hasonlító márványt, gránitot vagy mészkövet utánzó műkőkollekció már szinte szegényesnek mondható a maga 23 elemével. A gyártáshoz 10 és 3 mm vastag lapokat használnak. A méretre vágás, szerkezeti megmunkálás és formai kialakítás itt sem túl bonyolult (beteszem a lapot a CNC-be, kicsit várok, majd kiveszem a készet). Nagyon érdekes volt viszont a lapok vastagítása, melyet egy ügyes technológiai fogással oldottak meg. A borítólapként használt akrillapba egy háromszög alakú bemarást végeztek, majd a borítólemezt ez mentén hajtották rá a forgácslapra és a vastagítást szolgáló szerelőlécre. Az alkatrészeket színazonos ragasztóanyaggal rögzítették egymáshoz, illetve a forgácslapból készült hordozóhoz és a szerelőléchez. Ezt követően az éleket csiszológéppel fózolták és polírozták. Ezzel a technikával tetszőleges vastagságúnak tűnő munkalapot készíthettek.
  • Üveg: az üveg munkalapok gyártásához használt 6 és 10 mm vastag floatüveget NC-vezérlésű üvegszabászgépen vágták, majd CNC-gépekkel formázták. Mivel az üveget edzés után már nem lehet megmunkálni, ezért a lapokat szerkezetileg és formailag készre kell gyártani. Ezt követően a leendő munkalap aljára egy fototechnikai eljárással készített, nyomtatott dekorpapírt ragasztottak. A mintázat teljesen tetszőleges, lehet kőzetminta, grafika, sőt az anyós fotóját is felár nélkül vállalták volna. Az előkészítés folyamatát az edzés zárta le 650 oC-os hevítéssel és hirtelen, hideg levegővel végzett hűtéssel.
  • Szerelés, összeépítés: mind a négy gyártósor terméke a szerelőműhelyben futott össze, ahol nem kis örömünkre gyakori magyar szóval találkoztunk, ugyanis már néhány éve egy közel 70 fős magyar csoport is dolgozik a gyárban.
     

Ami az egész gyártásra jellemző volt, az a szervezettség, a folyamatos, nyugodt, de épp ezért hatékony és minőségi munka. A termelés minden fázisában minden alkatrészről tudni lehetett, hogy hova, kinek a leendő konyhájába kerül majd. Jól jellemzi az odafigyelést, hogy a téves gyártás vagy szállítás miatti reklamáció a teljes termelés 0,02%-a (éves kb. 20 000 db-ból 4 reklamáció).
Üzemlátogatásunk befejezéseként a bemutatóteremben asszonyaink is új életcélt találtak részünkre, mármint „ha meggebedsz is apjuk, de nekem ilyen konyha kell!”.
A délutánt a festői szépségű és a történelem viharaitól megkímélt Rothenburg ob der Tauber-ben töltöttük. Másnap tettünk látogatást a nyílászárókat gyártó Kneer Südfenster GmbH schnelldorfi üzemében. A Kneer Südfenster három gyárával, éves 300 000 db legyártott ablakkal és 3600 ajtóval Európa egyik legnagyobb gyártója. A 78 éve alakult cég termékeinek jelentős része fából készül, de a piaci igények szükségessé tették műanyag, illetve alumíniumablakok, -ajtók gyártását is.
Természetesen a legkorszerűbb vasalatokat és háromrétegű hőszigetelő üvegezést alkalmaznak. A faablakok 8 fafajból, 32 színben készülhetnek, de egyedileg a teljes RAL-skálából lehet rendelni.
A normál ablakok gyártása nagyüzemi technológiával zajlott. Többfejes gyalugépek, csapozó marógépek és CNC-megmunkálóközpontok biztosították a nagy pontosságot és a termelékenységet.
A különleges formájú ablakok gyártását is gyorsan állítható és programozható CNC-gépekkel segítették. Ezen a viszonylag nagyobb élőmunkát igénylő területen szakmunkástanulók is dolgoztak, méghozzá viszonylag nagy számban.
A gyártás egyik legizgalmasabb része a felületkezelés, azon belül a festékszórás volt. A keretek szín szerint csoportosítva, konvejjorra függesztve érkeztek. Első lépésben egy szkenner levette az ablak méretét, illetve egy vonalkódos címkéről a színt. Mivel a teljes faablakgyártás 90%-a 4 színből jön össze, ezért négy szóróalagutat szereltek egy keresztgerendára. A leolvasott színnek megfelelő alagút néhány másodperc alatt beállt, a folyamatosan haladó keretet pedig kétoldalról a szkennelt méret alapján szórták le a szórófejek. A mellészórt festéket természetesen összegyűjtötték, és szűrés után visszajuttatták a rendszerbe. A gyártási folyamatot az elejétől a végéig vonalkódos termékjelölés vezérelte, a kész ablakot viszont a jó öreg minőségellenőr minden nyitási funkció személyes kipróbálásával engedte a raktárba.
Nagyon hasznos szakmai utunkat még kellemesebbé tette az a rengeteg látnivaló, amit Bamberg vára és püspöki kastélya, Nürnberg belvárosa és karácsonyi vására vagy a középkorból épségben megmaradt ékszerdoboz-városkák (Nördlingen, Dinkelsbühl, Rothenburg ob der Tauber) nyújtottak.
És végül kollégáink nevében is szeretném megköszönni a szervezők, Thán Judit és Gayer József fáradságos munkáját.

Frank Imre
 


Tetszett a cikk?