Szakmunkásképzés Németországban

A bemutatásra kerülő képzési rendszer egyesíti magában az üzemi és szakiskolai képzést. A német fiatalok többsége az úgynevezett általános iskola elvégzése után államilag elismert szakmát választ és szaktudását a duális rendszerben sajátítja el. E rendszerben a képzés túlnyomórészt nem az iskolában, hanem a termelő- vagy szolgáltatóüzemekben folyik. A szakmát tanuló fiatal a munkaadó növendéke. Az iskolalátogatás idejére a vállalat szabadságot köteles biztosítani.

Üzemi képzés

A duális szakmai képzés keretében a fiatalok a hét 3-4 napján az üzemben, 1-2 napon a részidős szakiskolában tanulnak.
Ennek előnye:

  • az üzemben a gyakorlati, szakmai ismereteket az alkalmazott technika legmodernebb szintjének megfelelő körülmények között és ugyanilyen gépeken és berendezéseken tanulhatják a tanulók. (A csak oktatásra szolgáló képzőműhelyek – elsődlegesen anyagi okok miatt – a berendezések és a gépek gyors elavulásának vannak kitéve). Így az üzemekben képzett fiatalok a végzést követően minősített munka vállalására is képessé válnak.
  • az üzemi szakképzők napi munkájuk során a legmodernebb követelményekkel találják magukat szemben, mely ismereteket első kézből tudják továbbadni a rájuk bízott tanulóknak.
  • az üzemekben messzemenően produktív munka keretében történik a képzés. Ez csökkenti a költségeket és növeli a tanulók motivációját.
  • azok az üzemek, melyek önerőből nem tudnak a képzési rend követelményeinek megfelelni, üzemek feletti képzőhelyeken vagy más üzemekben juttathatják kiegészítő képzéshez tanulóikat, így ők is teljes értékű szakmai képzést biztosíthatnak tanulóiknak.


Szakiskolai képzés

A duális rendszerben az üzemi képzés és a szakiskolai képzés párhuzamosan folyik. A szakiskola az üzemi képzést főképp elméleti szakoktatással egészíti ki. Ezen felül elmélyíti a tanulók általános műveltségét is. Ezek aránya 60–40% a szakoktatás javára. (Az iskolalátogatásra tartományi iskolatörvény kötelezi a tanulókat).
Törvény írja elő, hogy a képzőüzem és a kiképzendő között írásbeli szerződés (tanulószerződés) köttessen. Ennek tartalmaznia kell:

  • a szakképzés módját, tárgyi és időbeni tagozódását,
  • a képzés kezdetét és tartamát,
  • a képzőüzemen kívül történő képzés ismérveit,
  • a rendszeres napi munkaidő tartamát,
  • a próbaidő tartamát,
  • a tanulónak járó juttatásokat és azok összegét,
  • az évi szabadság mértékét,
  • a tanulószerződés felmondásának feltételeit.


A szakképzés tartama általában 3–3,5 év. A képzési idő lerövidítése (pl. érettségizettek esetén) vagy meghosszabbítása is lehetséges, de előtérben mindenkor a szakma gyakorlati követelményei állnak.
Kötelező érvényű törvényerejű rendeletek szabályozzák az üzemi képzést. Ez a keretterv pontosan feltünteti, hogy az üzemi képzés keretein belül milyen sorrendben és mennyi idő alatt kell a választott szakma gyakorlásához szükséges készségeket és ismereteket elsajátítani. A helyi vállalati terv ezen előírt minimális követelményeket túllépheti. A szakmai képzés első esztendeje széles körű, egy egész szakterületre (pl. faipar) kiterjedő alapképzést ad. A második évben kezdődő és egyre fokozódó szakosítás vezet a szakmunkás minősítéshez, mely lehetővé teszi a szakértelmet igénylő munka vállalását és alapjául szolgál a későbbi szakmai továbbképzésnek.
Az üzemi képzés számos előnyt biztosít. A tanuló megtanul:

  • gondolkodni feladata megoldásán annak érdekében, hogy önállóan végezhesse munkáját,
  • gazdaságosan dolgozni,
  • felismeri saját felelősségét az üzemben folyó munka egészében,
  • megtanul csoportosan dolgozni,
  • a munkatársakhoz és a feljebbvalókhoz alkalmazkodni,
  • megismeri szakmai lehetőségeit.


Németországban az üzemek nem kötelesek tanulókat képezni, s a fiatalok sem kötelezhetők szakiskola-látogatásra. Mégis csaknem minden iskolakötelezettség alól felszabadult fiatal szakképzésre jelentkezik (még továbbtanulási szándékát megelőzően is) és minden képzésre alkalmas üzem részt vesz az utánpótlás képzésében. Az üzemek tehát önként és saját költségükre képeznek tanulókat, mert meg vannak győződve arról, hogy ily módon tudják legsikeresebben biztosítani szakmunkásszükségletüket. Persze a szakképzés nemcsak költségeket jelent, hanem előnyt is biztosít, hiszen a tanuló nemcsak tanul, hanem dolgozik is, adott esetben szerényebb jövedelem mellett.
A képzés befejeztével a tanuló nem köteles a képzőüzemben munkába állni, s az üzem sem köteles őt alkalmazni. A szakképzéssel járó invesztíció tehát kockázatot jelent az üzem számára. Az újonnan kiképzett szakmunkás esetleg más üzemben helyezkedik el, de ugyanakkor mód nyílik arra is, hogy az üzem más képzőhelyek saját szükségleten felül képzett szakembereit felvegye. Az utánpótlás biztosítása tehát nem az egyes üzemek, hanem valamennyi gazdasági és foglalkoztatási ág átfogó érdeke.

Frank László


Duális képzés Magyarországon

Várhatóan idén szeptembertől már lehetőség nyílik a német mintán alapuló duális képzés bevezetésére a magyar szakképzésben. A duális képzés lényege, hogy három év lesz a szakképzés ideje, és már az első évben az eddiginél nagyobb hangsúlyt kap a gyakorlati oktatás. Megváltozik a tankötelezettség korhatára is, a jelenlegi 18-ról 17 évre csökken.
Az iskolákban – várhatóan a 2011/2012- es tanévtől kezdődően – a 9. évfolyamon megkezdhető lesz a hároméves duális szakképzés. A szakképző intézmények és a gazdálkodó szervezetek közötti szorosabb együttműködés révén az új képzési forma még szélesebb alapokra helyezi majd a szakmai képzést.
A duális képzés bevezetésének előkészítése és az erre irányuló fejlesztések jelenleg is zajlanak. A fejlesztés első körébe 48 szakképesítés került, köztük az asztalosipari szakmacsoportból a bútorasztalos és a kárpitos, az építőipari szakmacsoportból az ács és a burkoló szakképesítés is helyet kapott – viszont az épületasztalos szakma majd csak a későbbiekben kerül sorra.
A fejlesztés során a központi programok, a szakmai és vizsgakövetelmények, a szintvizsga-feladatok és a záróvizsga- feladatok kerülnek kidolgozásra a duális képzés szemléletéhez igazodva. A munkát fejlesztőcsoportok végzik, kamarai koordinátorok vezetésével. A fejlesztőcsoportokban szakmai tanárok, szakoktatók, a vállalkozói szféra, illetve a kamara képviselői együtt dolgozzák ki a fejlesztendő feladatokat egy adott szakképesítésre vonatkozóan.
A fejlesztés főbb irányelvei közé tartozik a gyakorlati óraszámok növelése, a gazdálkodóknál folyó gyakorlati képzés szerepének jelentős növelése, a szakképzés gyakorlatorientáltságának fokozása és a gyakorlati képzéshez kapcsolódó tananyagtartalmak erősítése.
Különösen fontos a szakmai tartalmak frissítése és modernizálása, új technikák, eljárások beépítése a követelményrendszerbe. A képzés célja, hogy versenyképes tudás birtokában a munkavállaló sikeresen és hatékonyan tudjon érvényesülni a munkaerőpiacon. A vizsgáztatás során fontos a szakma elsajátításához tartozó kulcskompetenciák értékelésének és mérésének előtérbe helyezése, illetve a szakmai záróvizsga idejének csökkentése.
Megvalósítandó feladat a gazdálkodó szervezetek érdekeltségének és képzési hajlandóságának növelése a tanulók gyakorlati képzésében. A vállalkozásoknak is érdeke a leendő munkavállaló magas színvonalú képzése, mely hosszú távon előny a vállalkozás versenyképességének, a foglalkoztatás színvonalának és minőségének javítása szempontjából.

Babanecz Csaba
okl. faipari mérnök, gyakorlati oktatás vezető
Kaesz Gyula Faipari Szakközépiskola és Szakiskola


Tetszett a cikk?