Számoljunk hosszú távon

Egy vállalkozás sikeres működéséhez elengedhetetlen a rentabilitás biztosítása. Ez azt jelenti, hogy bármivel is foglalkozik egy vállalkozás, mindenekelőtt ki kell számolni a tervezett termék bekerülési költségeit, tudni kell a várható nyereség tartalmát, és a piacra kerülés után a megtérülés feltételeit.

Minden az árajánlat elkészítésével kezdődik. Pontosan számításba kell venni a gyártáshoz szükséges alapanyagok mennyiségét (bonyolultabb termékek előállításakor lényeges a táblaméret, a kihozatal, a beszállítási határidő ismerete), árát, a szükséges vasalatok mennyiségét és azok árát.

Ehhez adódik a termék előállítására fordított munkaórák száma. Nehéz feladat előre meghatározni azt az időmennyiséget, amit egy adott munka elvégzésére szánunk. Más szakmák normatáblázatok alapján könnyebb helyzetben vannak, az egyedibútor-gyártás ezen a téren talán 100%-ban csak tapasztalati számokkal dolgozhat.

Mindenki ismeri vállalkozásának éves munkaóraszámát. Ezeket az órákat kell hatékony termelési tevékenységgel kitölteni, és az előállított termék árával megfizettetni. Ha kevés a kalkulált óraszám, kedvezőbb lesz ugyan az ár, de a gyártás során időzavar keletkezik, ami kapkodáshoz, túlórák igénybevételéhez vezet. Vagyis feléljük a nyereségünket. Ha túl sok az óraszám, drága lesz a bútor ára, és nagy az esély rá, hogy nem lesz megrendelés.

Az óraszám még a rezsiórabérrel is szorzódik. A rezsiórabér tartalmazza mindazokat a vállalkozás működéséhez szükséges költségeket, amelyeket egész évben kifizetünk, és ararányosan minden termékre le kell osztani. Kiszámítása a könyvelési adatok segítségével lehetséges.

Keressük elő a fűtésszámlákat, a karbantartási költségeinket, gépeink és szerszámaink amortizációs költségét, élezés, javítás, munkaruha számláit, bérleti díjat, hiteltörlesztések, autók javítását, téli gumi, ponyva, kötelező szerviz, üzemanyag ára, útdíj, parkolási díj, biztosítási díjakat. Minden olyan kifizetést ide kell sorolni, ami nem közvetlenül épül be egy termékbe az előállítása során, de szükséges a működéshez.

JÁRULÉKOS JÁRULÉKOK
A könyvelő boldogan megmutatja, hányféle adót fizet be egy év alatt, amit egy munkáját lelkiismeretesen végző vállalkozó nem is sejt. Itt jegyzem meg, hogy a könyvelőnkkel amúgy sem haszontalan dolog jóban lenni. Nagyon sok szélsebesen változó jogszabályról lehet tájékozódni, de a pontosan, határidőre leadott számlák alapján hatékonyan tudja támogatni a vállalkozás az életét befolyásoló vezetői döntéseket és felhívhatja a figyelmet döntéseink rejtett buktatóira.

A rezsikiadások egyik része tehát megvan. A másik része az improduktív munkabéreket és járulékait (az ügyvezető, az anyagbeszerző, a raktáros, a gépkocsivezető, az éjjeliőr és a kutyája is, ha mi vesszük neki a Pedigree-t), a közvetlen munkabérek járulékait, a dolgozók egyéb juttatásait foglalja össze. Ha ezeknek a költségeknek megvan az összege, és túl vagyunk a kapott sokkhatáson, osszuk el ezt a számot az évben ledolgozott munkaórák (szabadságokkal csökkentett) számával.

A kapott hányados lesz az a szám, amit óránként ki kell fizettetni valakivel, ha azt akarjuk, hogy a tevékenységünk eredményessége nulla legyen. Az anyagár, a ráfordított óraszám és a rezsióradíj szorzatának összege még mindig csak a munka megtérüléséhez elég. A kívánt nyereség eléréséhez valamennyivel (nullánál nagyobb számmal) még ezt az egészet meg kell szorozni. Nyereséget muszáj termelni, hiszen az ad értelmet a munkának, fedezetet a fejlesztésre, a gépek, szerszámok pótlására, új kocsira, balatoni nyaralásra. A megképződő nyereség ad alapot az eredménytartalékhoz, váratlan pénzügyi problémák vagy osztalékkifizetés fedezésére.

STABIL PÉNZÜGYI HÁTTÉR
Ha vállalkozásunkat a fentiek alapján készített kalkulációk szerint működtetjük, biztosan stabil pénzügyi hátterünk lesz, nem kerülünk pénzzavarba, nem leszünk fedezethiányosak, tudjuk fizetni a számláinkat, adónkat, pontosan tudjuk utalni a munkabéreket. Ha még utókalkulációt is készítünk, teljesen biztosak lehetünk a dolgunkban.

Ha a könyvelésben, az eredmény rovatban legalább az adóhivatal által elvárt minimális összeget produkáljuk, hosszú távon több előnye is élvezhető. Először is egy rizikófaktorral kevesebb lesz az adóhivatalban. Különböző pályázati feltételek egyik kritériumának meg fogunk felelni, közbeszerzéseken vehetünk részt, és könnyebben lehet működési vagy fejlesztési hitelekhez jutni. A határidőn belüli számla, adó és járulék kifizetésével pedig a megbízható adós besorolás is kiérdemelhető, ezáltal még hátrább kerülünk az adóhivatal által ellenőrizendő cégek listáján.

KÖZGAZDASÁGI PRAKTIKÁK
Ha egy kedvezőnek tűnő pályázat megjelenésekor gépvásárlást fontolgatunk, mindenképpen végig kell számolni (számoltatni a könyvelővel) a gép leírásának éves terheit (amortizáció), és fel kell mérni, hogy képes-e a vállalkozás ezt évente kitermelni, és még ezután is eredményes maradni.

Tehát mindent kiszámoltunk, és kiderül, hogy a bútor ára a versenytársak fölött van? A multi cégek ehhez képest az anyagár alatt árulják a kész bútorokat? A pályázatokon sorra lemaradunk az árversenyben? Ezeknek a problémáknak a megoldása már sajnos nem közgazdasági kategóriákba besorolható módszerek. Sőt, nem is módszerek, hanem praktikák.

A dömpingárak jelenléte a bútorpiacon akkora presztízsveszteséget okoz az asztalosszakmának, amit nagyon nehéz kezelni. Más szakmák megsértésének szándéka nélkül említem meg, hogy a tényként közölt normadíjakat és rezsióradíjakat (6–10 000 Ft) minden további nélkül elfogadó emberek az asztalos által elkért (elkért?) kiszállási díjat, vagy a felmérésre és esetleg a hiábavaló árajánlat (látványrajz, mindenféle további igények, változtatások beszámoltatása) díját nem, vagy csak vonakodva hajlandóak kifizetni. Biztosan sokan találkoztak már azzal, hogy az elvégzett nagyobb értékű) munka díjához még „hozzáalkudnak” néhány kisebb munkát is, hogy az még biztosan belefér (kalkulált ráfordított óraszám?).

DÖMPINGÁRAK – EGYEDI IGÉNYEK
Számoljuk össze, hogy egy piacképes asztalos vállalkozásnak hány kiegészítő szakmával kell(ene) bírnia. Egy modern konyhabútor példáján bemutatva: villanyszerelő (világítások, konnektorok, elektromosan működő vasalatok), üveges, lakatos (fémkeretes üvegajtók, fémdíszítések, egyedi vasalatok, üvegdekorációk), csőszerelő (mosogatóbekötés, egyéb, vizet igénylő készülékek elhelyezése), a festékszórás és a klímaszerelés már tényleg extra kategória. Továbbá nem árt, ha tisztában van még a burkoló, a szobafestő és a kőműves mesterség alapvető fogásaival is, hogy a bútor hibátlanul beleilleszkedjen a rendszerbe.

Ha ezekkel a tudományokkal rendelkezik az asztalos vállalkozó, mindenki nagyon hálás, hogy nem kell a kisebb munkákhoz még egy szakembert keresni. Csak abban nem vagyok biztos, hogy elszámoláskor az ezekhez a szakmákhoz kötődő normatáblázat alapján beárazott díjakat hozzá is lehet számlázni (?) a bútor árához.

A piacgazdaság vásárlói oldalát természetesen meg lehet érteni, mindenki a legkevesebbet akarja kifizetni és azért a lehető legjobb minőséget várja el. A gond akkor kezdődik, amikor a dömpingárakból kiindulva akarja a vásárló az egyedi igényeit megoldani. Ha színben vagy méretben nem találja meg a megfelelő tucat bútort, akkor a vállalkozók között keresi a megoldást hasonló (vagy még olcsóbb) áron. Még nagyobb gond az, hogy sok esetben találnak is rá megoldást. Ez a vállalkozói magatartás még rombol a multik által okozott maradék szakmai presztízsen.

A szakmai egyesületek és fórumok munkájának célja lehetne az asztalosszakma (beleértve a „laminált asztalosokat” is) megtépázott tekintélyének helyreállítása, a nagyobb szakmai összefogás megteremtése, a szaktudás elismertetése, és a mikro- és kisvállalkozói szegmens tevékenységét kicsit közelebb tolni a fehérhez.

Tetszett a cikk?