Csodálatos színek a természettől
Faipar.hu
2005/1 Magyar Asztalos és Faipar 25A természetes színezékek a festés évszázadokon keresztül használt és bevált anyagai. A festés, színezés első emlékei Ausztráliában talált barlangfestmények, melyek több mint 40 ezer évvel élték túl alkotóikat. A korabeli ősemberek faszénnelrajzolták és a földön talált különleges kövekkel, okkerrel és vörös okkerrel színezték műveiket.Mielőtt 1856-ban felfedezték, hogyan lehet kőszénkátrányból mesterséges festéketelőállítani, a színekhez a legrafináltabbmódon jutottak az emberek.Az első színes festék az okker, vagyis a vas-oxid volt. Amióta festészet létezik, minden földrészen használják, és a művészettörténetszinte minden nagy alakjának festőpalettáján megtalálható. De színes festékeket nem csak a művészek használtak:színezőanyagokat évezredek óta használ az ember ruhái, kelméi megfestésére,díszes használati tárgyai, otthona csinosítására, és nem utolsósorban rangja, társadalmi hovatartozása tudatosítására.Koronként és társadalmanként némelyikszínezőanyag olyan drága volt, hogy csak a legtehetősebbek tudták megfizetni.Hírespéldáulalegvörösebbfestékanyag, amit a természet valaha is létrehozott, az inkák és aztékok kincse, királyok és bíborosok ruhájának festéke, a szín a filmvászonistennőinekajkánésafestők vásznán – a kármin vagy rubinvörös.Divatjának és ragyogó színű vérének milliárdnyi bíbortetű esett áldozatul. A 16. században volt év, amikor 160 tonna kárminvörösfesték érkezett Spanyolországba.A kármin megbolygatta a divatvilágot, a nők majd megőrültek érte, a tökéletes kozmetikumot látták benne. Ma is használjuk:a kozmetikumokban nők milliói szerte a világban e vérrel kenik ajkukat, és ezt használják arcuk pirosítására, de aCsodálatos színek a természettőlCherry Coke is tartalmazza színezőanyagkéntE120 néven.Az ásványi színezékek (kövek, földek) és állati eredetű (tetvek vére, tengeri csigákváladéka stb.) mellett nagyon sok híres,növényből nyert festőanyag is létezik: A fából égetett rajzszén; a tölgyfagubacsokbólnyert fekete és barna a tintákhoz; kék festéséhez a kékfa, a festőcsülleng, majd az indigó; a sárga sáfrány vagy a narancsvörös a festőbuzér.Ezeket a festőnövényeket nagy kádakbanerjesztették, és timsóval, vagy akár emberi vizelettel rögzítették a megfestendőkelmékhez. A színek előállítása olyan komoly tudomány volt, hogy némelyik tradicionálisszínt ma már sem az őslakosok, sem mai kémikusok nem tudják előállítani.A legjobb és legértékesebb festékeket a festők használták. Kezdetben a festők mesterembernek számítottak, akik maguk keverték festékeiket. A tartós és szép színekre,jó festékreceptekre legalább olyan büszkék voltak, mint a magára a műre, hisz tapasztalták hiába alkotnak bármilyen nagyszerűt, ha a megálmodott színek néhány hónap, év, évtized után megrepedeznek,kifakulnak, vagy megfeketednek. Leonardo pl. az őrületbe tudta kergetni megbízóit azzal, hogy az előleg felvétele után még hónapokig csak lombikjai közt kísérletezett a festékei kifejlesztésén. A 17. századtól a festékeket már festékesek készítették, a festők művészekké váltak, megszabadultak a növények rothadásával járó bűztől, a kövek őrlésétől, a hosszas és fáradságos munkától. A szakmai tudás elvesztésének az lett az ára, hogy sokszor silány minőségű festékekkel dolgoztak, így sok remekmű vesztette el eredeti szépségét.Olyan ragyogó színeket, mint amit a természet ad, kőszénkátrányból máig nem tudtak előállítani. A bíbortetű véréből készített vörös ragyogását, az afganisztáni hegyekből származó lapis-lazuli kőből őrölt ultramarin kékségét szintetikus pigmentekkel éppúgy nem lehet elérni, ahogy porlevesből sem lehet jó levest főzni,műanyag fóliával sem lehet a fa szépségétvisszaadni, vagy bőrbarát műszálas zoknit sem lehet készíteni. A természet varázsanem a tökéletességben rejlik, hanem a harmóniában. Míg a szintetikus festékekbencsak egyetlen szín van, a természetes színek összetettek: a vörös buzérban pl. sárga és kék is van – ettől a szín lágyabbá válik, szebb és értékesebb lesz.Az AURO színezékei természetes színezőanyagaikról kapták nevüket: az okker, az umbra, az ultramarinkék, az angol- és perzsavörös különféle kőzetekbőlporított pigmentek. A falfestékekhez, fallazúrokhoz használt növényi színezékekneve – rezedasárga, festőbuzér vörös, indigókék, levélzöld, berzsenyfa-fekete – is az eredetükre utal, nem fantázianév. A színezékek egymással keverve is harmonikus,kellemes színtónusokat adnak.Az AURO festékeiben található színezékekrőlés más összetevőkről bővebben a www.auro.hu/összetevők internetcím alatt olvashat.auro-info: 30/39 69 439Színes praktikák I.Különösen, ha sötét színt szeretnénkelérni, hordozóként az impregnálóalapozó olaj (Nr. 121) helyett ajánlott keményolajat (Nr. 126) használni.A magasabb gyantatartalmú olaj jobban köti a pigmenteket a fához.Színes praktikák II.A szín erősségét azzal is szabályozhatjuk,hogy hosszabb ideig hagyjuk az olajat a felületen – így sötétebb, mélyebb színt kapunk. Míg a színezetlen olajoknál a felületen maradt, be nem szívódott olaj már 10–15 perc után elkezd bebőröződni (ragacsos, fényes foltok), a színes olajokatakár 30–40 percig is a felületen hagyhatjuk, visszatörlés nélkül.FELÜLETKEZEL��S
