Aktívan nyolcvan felett is

118 Magyar Asztalos és Faipar 2005/2Budapesten – a Budai hegységbentalálható Szépvölgyben – nagyon stílusosan természetes erdei környezetben él és dolgozikma is teljes odaadással Hoffmann József aranykoszorús érdeméremmel (1971) kitüntetett asztalosmester. Az idegennek nem könnyű megtalálni a Szépvölgyidűlő végén berendezett műhelyt, hiszen ide „csak úgy” nem esnek be a megrendelők. Az erdei út legvégén hiába van jól látható helyen a cégtábla, erre csak a kirándulók járnak és csak jó időben.Hajó- és repülőépítés fábólHoffmann József kétéves volt, amikor szülei Kecskemétről felköltöztek Budapestre.Nem sokkal később építették a ma is álló szerény családi házat a Szépvölgyi dűlőben, ami akkor még távolabbinak tűnt a nagyvárostól, mint ma. Hét km-t kellett gyalogolni innen a gyerekeknek, mire az iskolába értek. A nyolc elemi elvégzése után hajóépítő tanulónak ment Óbudára, ahol az ország első számú szakemberénél, Dóka Mátyásnál tanulta a szakmát. Cédrusfábólépítették nagy igényességgel a két és négy pár evezős versenyhajókat. Felszabadulásaután még fél évig dolgozott mesterénél,majd a Hármashatár-hegyre hívták,ahol a vitorlázó sportrepülőtéren kapottmunkát. Ez egy új kihívás volt, hiszen a nagyon kecses vitorlázórepülők gyártása nagy alaposságot igényelt, amelyek akkor még fenyőfából, rétegelt lemezből és ponyvából készültek. A háború azonban alaposan áthúzta mindenki számítását, és a cég Sopron melletti hadiüzemében kellett folytatni a munkát. Itt már a 400 fős üzem vezetését bízták a fiatalszakemberre,ahol szintén sportrepülők készültek. Ezeken gyakorolták a leendő hadipilóták a repülést, mielőtt motoros gépbe szálltak. A háború alatt 1944 decemberében nyílt paranccsal jött vissza Budapestre, és ott élte át a borzalmak végét.Megbecsült szakma voltAz asztalosmester-vizsgát 1948-ban tette le, de akkor már repülőgép-készítő iparengedéllyeljavított sportrepülőket – talán egyedüliként az országban, korábbi gyakorlataalapján –, azonban az államosítás közbeszólt. Aztán asztalos-iparengedélyt váltott és Óbudán kezdett egy kis műhelybendolgozni, de olyan kevés anyagot lehetettakkor hivatalosan beszerezni – négy tábla réteges lemez és három szál deszka negyedévre –, hogy nem volt miből megélni.Ekkor kényszerült az állami szektorba, és a Vegyesipari Javító Vállalatnál helyezkedettel asztalosként. Hamarosan kiemeltéküzemvezetőnek, majd rövid idő után építésvezetőnek. Fiatal nős emberként a családnak élt, nem ivott, nem dohányzott, amiből aztán keletkeztek is bonyodalmak. Nem tudott és nem is akart a főnökök ivócimborája lenni, akik viszont intézkedéseikkelátnyúltak a feje felett, ezért aztán mennie kellett. A III. kerületi KÖZÉRT lett azonnal a következő munkahelye. 1954-et írtak, amikor a kezdetleges önkiszolgáló rendszerre átálló élelmiszerboltok gondoláitkellett viharos sebességgel elkészíteni. ’56 is itt érte, amikor Óbuda élelmiszer-ellátásánakszervezésével bízták meg. Utána TMK-vezető lett a cégnél, majd számlázási nézeteltérések miatt kellett tovább állnia. A Kézműipari Vállalat következett, ahol azonnal értékelték Hoffmann József szakmai jártasságát. Nagy divatbemutatók berendezéseit, kifutóit, díszleteit készítette,az akkori divatszakma nagy megelégedésére.Nemcsak briliáns szakmai ismeretei, hanem kiállításszervezési ötletei is nagy sikert arattak. Nagy örömére ekkor anyagilag is nagyon elismerték. 1979-ig végezte ezt a munkát, majd a MÜSZI-hez került TMK-vezetőnek. Még ma is pontosanemlékszik arra, hogy ennél a cégnél fogták meg először úgy igazából a pénzt. Még 20 dkg szöget is szabályosan és engedéllyellehetett csak beszerezni. Kellemes emlékek fűzik ehhez a munkahelyéhez is, ahol 1983-ig, nyugdíjazásáig dolgozott.Magánszektorban a nyugdíjazásutánHoffmann József természetesen érezte, hogy rengeteg energiája van még, és a szépvölgyi otthonában már a folytatáson gondolkodott. Másodállásban iparengedéllyelkét éve dolgozgatott már otthon is, de valójában ezután vett lendületet az asztalosmunka.A műhely kicsi volt, a gépek pedig kis teljesítményűek, ami behatárolta a lehetőségeket. 1990-ben kezdett hozzá a 100 m2 alapterületű műhely kialakításának, ami egy gazdasági épületből átépítéssel jöhetett létre. Ide már korszerű gépek kerültek, sőt kicsinek is bizonyult a hely, mert nem fért be minden. Szalagcsiszoló, egyengetőgép, vastagsági gyalu, marógép, lapszabászgép stb. kerültek a műhelybe, és már a teljesítményük is tiszteletet parancsolt.Később persze a nagyobb áramfelvételűgépek megkövetelték az elektromos rendszer cseréjét és más költséges módosításokatis, ami nagy pénzeket emésztett fel. A profilnemváltozott,ajtó-ésablakgyártásraépült a munka, majd a laminált bútorral egészült ki az apróbbak mellett. Ma is nagyon sok faanyag áll az udvaron, mert egy asztalos akkor nyugodt igazán, ha tud az anyaggal gondolkodni. Persze lehet ma már mindent kapni, de mégiscsak fontos a tudat, hogy itt van az anyag és azonnal hozzá lehet fogni a munkához.Kontárokkal van tele a városA szakmát értő asztalos a fővárosban és környékén kevés, a kontár viszont annál több. A kovácsból lett, iparengedély nélkül dolgozó és magát a lapokban asztalosként hirdető „asztalos” is potenciális ellenfél az egyébként is ideges és szűkülő piacon– mondja a mester. Ezért, az utóbbiAktívan nyolcvan felett isMESTERPORTRÉ2005/2 Magyar Asztalos és Faipar 119időben a hirdetőújságokra, az internetre és a munkaszerzéssel foglalkozó közvetítő cégek ajánlataira kénytelen hagyatkozni.Utóbbiakkal kapcsolatban azonban megjegyzi, hogy ha munkát hoznak, alaposan megnyirbálják jutalékukkal – meg a regisztrációs díjjal – a benne rejlő csekély nyereséget. Mégis ez jelenti a folyamatosságota mindennapi munkában és annak szervezésében. Tíz leendő megrendelőtől mindössze két munkát lehet elhozni, a többit a kontárok viszik el, mert alámennek az áraknak. A kuncsaftok egy része sajnos az olcsó munkát keresi, és nem törődik a minőséggel. Igazán nagy munkákat nehéz elvállalni, mert az előre fizetendőnyilvántartásba vételi díj is nagyon borsos. Így aztán maradnak a kis munkák a három asztalossal dolgozó vállalkozásnak.A munka szervezése letta feladataJózsi bácsi – mert neki aztán igazán kijár ez a megszólítás – naponta járja a várost, látogatja a megrendelőket, leveszi a méreteket, embereivel a helyszíneken beállítja az ajtókat, ablakokat. Maga vezeti az Opel Astrát, amely hű társa a nagy távolságok leküzdésében. Alaposan megváltozott az asztalosszakma, más lett a megítélése, és megromlott a fizetésimorál. Ez nem tett jót az iparosoknak, hiszen rengeteg a kintlévőség – egy része behajthatatlannak látszik – és nincs annyi mobil pénz, amivel a műhely folyamatos működését garantálni lehet – mondja. Polgáripereket kell indítani a jogos követelésekbehajtása érdekében. Persze az áfát és az adót a kimenő számlák után már be kellett fizetni.Ezmárnemaszakmarésze,rengeteg többlet költséget és fejtörést okoz – amihez már egy kicsit idősnek érzi magát –, meg ehhez a morálisan megromlotthelyzethez nem is lehet hozzászokni annak, aki másban nőtt fel.A másik dolog, hogy nagyon nehéz alkalmazottnakmegbízható embert találni. Már a telefonban azt kérdezik, mennyi a fizetség,aztánitaloznak,éscsakanyolcórát akarják kidolgozni. A mester meg azt kérdezi tőlük, hogy megvan-e mind a tíz ujjuk, nincs-e falábuk? Hogyan lehet így munkát keresni, hogy személyesen oda sem mennek? A régi időkben, ha volt jelentkező, azt se merte megkérdeznimennyi a bér, csak legyen munkája! A munkaadó pedig azzal kezdte, hogy köszörülje meg a szerszámot, és ha nem jól állt hozzá, már mehetett is!Minden munkát elvállalA jelenlegi tevékenységet az ún. kis munkák jelentik, ami egyedi ajtók, ablakok gyártását és bútorok tervezését, kivitelezését jelenti. Elvállal mindent, amivel felkeresik, hiszen nincs abban a helyzetben, hogy bárkit is elutasítson. Beszélgetés közben cseng a telefon és egy hölgy küszöbdeszkát szeretne készíttetni.Természetesen meghallgatásra talál az expressz kérés, de a mester felhívja a figyelmetaméretekpontosfelvételére.Aztán mindjárt hozzáteszi, hogy az ilyen kis, alkalmi megbízásokból bizony nehéz megélni manapság. Az önkormányza-tok azért megkeresik az iskolák, óvodák apróbb, nagyobb javítási munkáival, amit megint csak nem akar visszautasítani.Az ajtó-, ablak- és a lamináltbútor-gyártáscélgépei mind rendelkezésre állnak, és a munka helyigénye is biztosított. A furnérozott bútor gyártás azonban már nagyobb gondot jelent, hiszen a gépekkel telizsúfolt 100 m2 alapterületű műhelybenaz igényesebb munka már torlódik. Természetesen, ha valaki kutyaházat akar – amire gyakran van példa –, akkor azt is elkészítik igény szerint. Az igazán kellemetlena szakma számára, hogy az áruházláncokbanmindent lehet kapni készen és általában olcsóbban. Egyedül a jótállási idő az, amivel még versenyben vannak – mondja a mester, mert ide mindent vissza lehet hozni, be lehet jelenteni, ha elromlik. Ez elsősorban a thermoüveges bukó-nyíló rendszerű nyílászárókra vonatkozik,de minden másra is, a gyártástól számított öt éven belül.Egész nap talpon, a célérdekébenHoffmann József az Országos Asztalos-és Faipari Szövetség és a Magyar Bútor- és Faipari Szövetség tagja, szakmai körökben elismert, szeretett ember. 82 évesen is igyekszik képviselni a szakmát, felszólal a gyűléseken. Mostanában azonbanúgy érzi, hogy talán már nem figyelnekannyira a szavára. Egészsége rendben van, de a magányos életforma azért egyre inkább igénybe veszi. Unokája – aki a műhelyben dolgozik – a várományos a műhely átvételére, de Józsi bácsi úgy fogalmaz,hogy csak tanuljon még mellette, mert egy kicsit fiatalamaiversenyhez.Tervei között egyelőre nem szerepel, hogy befejezné a munkát, hiszen ha tevőlegesenmár nem is áll a gyalupad mellé, a megrendelőkkel történő kapcsolattartás és az elszámolás az ő feladata. Ragaszkodikahhoz, hogy aki felveszi a munkát, az számoljon is el. A „kisemberekkel” nincs is baj, sokkal inkább a nagy megrendelők és a furfangos emberek jelentik a veszélyt. Régi tanítómesterét idézi, aki úgy fogalmazott:„Józsikám! Az írástudóktól mindig óvakodjál!” Ez a mai viszonyok között nagyonis igaz – mondja a mester. Ma nem nagyon akarnak az emberek dolgozni, de sok pénzt akarnak keresni. Ez a két dolog kizárja egymást! A szakma régi becsülete már a múlté – ezt tudomásul kell venni, de azt nem, hogy meg kell semmisülnie.Éltető erőt ad a hobbikertészkedésAmikor beköszönt a tavasz, jöhet a hobbikertészkedés. A háznál lévő gyümölcsfák,a veteményes megérdemli a törődést,és a természet újraéledése ragályos a mesterre nézve is. Ami helyben megterem,azért nem szabad pénzt adni – vallja. Régen – még a szülei idejében – nagy volt a gazdaság, állatokat is tartottak, mára azonban csak a kert egy része maradt, ami sok munkát, de jó kikapcsolódást is jelent egyben. Fiatalabb korában évekig bejárt a Kertészeti Egyetemre, ahol tanfolyamokon sajátította el a kertészeti ismereteket, a fák metszését és a föld szakszerű művelését. A megszerzett tudás birtokában már jó ideje magának termel, szereti a friss, egészséges zöldséget, gyümölcsöt. Nemsokára ismét itt a veteményezés ideje, és jók a kilátások a téli csapadék miatt. Ilyenkor Hoffmann József egy percig sem unatkozik, egész nap elfoglalja magát, mert munkabírása ma is példa értékű. Munka közben pedig a közeli és a távolabbi jövő tervezgetése jár a fejében…Nagy ZoltánMESTERPORTRÉ

Tetszett a cikk?