98 Magyar Asztalos és Faipar 2006/8MESTERPORTRÉSőregi Zoltán asztalosmester, a Sőregi Mester Kft. ügyvezetője környezete egybehangzó állítása szerint közösségi ember. Ez abból is látszik, hogy amikor végigautózik a városi rangra pályázó 6000 lelkes Kartal nagyközségben – mert mindig siet valamilyen ügyben –, szinte mindenki üdvözli, karjelzéssel, hangos dudaszóval. A 47 éves mester a szakmaiberkekben is népszerű, összefogja, koordinálja a helyi asztalosokat. 1991 óta elkötelezetten az Országos Asztalos- és Faipari Szövetség tagja, kezdetektől őrzi az Asztalos újság első sárga példányait és kollégái kiszolgálása érdekében – öt esztendeje már – egy zár-vasalat helyiszakbolt tulajdonosa is. Ne kelljen mindenért a nagyvárosba rohangászni a helyi mestereknek, akik azért vannak itt szép számmal – tájékoztat Sőregi Zoltán. Fejből mondja a nagyobb vállalkozásokat, akikkel összedolgoznak, de a kisebbeket is ismeri, hiszen jó néhányuk alapítója nála volt tanuló.Irányítottan, de jól választottSőregi Zoltán édesapja tetőfedő mester volt, aki nagyon szerette volna, ha a fiaolyanszakmátválaszt,amelyiketnem a szabad ég alatt kell gyakorolni. A gyereknek pedig nagyon tetszett volna az ácsmunka, de addig beszélt a lelkére, addig vitte magával egyik asztalos barátja társaságába és műhelyébe, amíg csakLányai viszik majd továbba vállalkozástrávette az asztalosságra. Isaszegen tanulta a szakmát, majd egy építőipari vállalatnál kezdett dolgozni. Utána Kartalon a volt államigazdaságban folytatta, ahol asztalos, bognár, de néha még kádár munka is várt rá, általában igen csekély javadalmazás ellenében. Arra azonban jó volt ez az időszak,hogy gyakorlatot szerzett, és megtanultaz emberekkel együtt dolgozni. Közben egy régi – ma is meglévő, de már muzeális értéket képviselő – kombinált gyalugépen kezdett otthon „maszekolni” az alig 100 m˛ alapterületű pincében. Szépen hozott a konyhára ez a munka és egyre igényesebb termékek készültek a keze alatt, míg egy idő után következtek a nyílászárók. Hamar kiderült azonban, hogy nem volt érdemes iparosként nyílászárótgyártania, mert szinte az alapanyag került annyiba, mint az akkor már létező SOFA és más nagyüzemi kész termékek. Nem lehetett versenyképes áron megjelennia piacon, de nem volt gond, mert Sőregi Zoltán az asztalosszakmájával előszörteherautó-sofőrként dolgozott, majd a katonaság után egy daruskocsit „bíztak a gondjaira”. Nem jött egyik sem rosszul, hiszen abban az időben építkezett, de mellette asztalos munkákat is vállalt.A rendszerváltáskor, 1989-ben döntöttúgy, hogy eljött az idő az asztalos vállalkozás beindítására. Másodmagával indította a vállalkozást, és mindjárt egy ismert és befolyásos fővárosi médiaszakembermegbízásából kapott egy kedvére való igényes munkát. Gyönyörű környezetbenlévő, csodálatosanmegépített családi ház belsőépítészeti munkáiban bontakoztathattaki szakmai tudását. Kiváló tölgyanyagokbólkészített lépcsőt, faragott/esztergált korláttal, egyedi tervezésű bejáratiés beltéri ajtókkal, ablakokkal és nem utolsósorban tömörfa bútorokkal, a megrendelő teljes megelégedésére.Meg kell becsülni az ilyen megrendelőket – mondja a mester másfél évtized távlatából –, hiszen az „oldalvizükön”lehet további szép munkákat és jól fizetőmegrendelőketszerezni,aholvalóbankiteljesedhet az ember szakmaisága, mesterségének minden apró finomsága.A növekvő feladatok szükségessé tették egy nagyobb alapterületű és sokkal jobban felszerelt műhely megépítését, amely először elérte a 300 m˛-t, majd a szomszédos telek és ház megvásárlásával és bővítésekkel mára az 1000 m˛-t. A műhelyrészlegek között aztán megindult az egyes szakterületek szétválasztása. Napjainkban már külön működik az épületasztalos és külön a bútorgyártó részleg, a kül- és beltéri felületkezelő. Nagy körültekintés és alaposság övezi a zajszint, a környezetvédelmi szempontok betartását, a munka- és tűzvédelmet. A porelszívás és a felületkezelés – ami vizes bázisú anyagokkal történik – a dolgozók és a körüllakók egészségvédelme érdekébenkorábban is központi kérdés volt.2006/8 Magyar Asztalos és Faipar 99A szakmai összefogásösztönzéseSőregi Zoltán az egymás közötti beszélgetésekben is mindig nevén nevezi és kollégaként tiszteli a helyi asztalosokat. Azt mondja, hogy ez a tisztelet nem csak szóban létezik, gyakran előfordul, hogy összedolgoznak. Amikor valaki nagyobb munkához jut, akkor kisegítik egymást. Ezt azért tudják megtenni, mert megbíznakegymás munkájában, valamint hasonló szakmai rutinnal és szinte azonos magas színvonalú CNC-csúcstechnikával rendelkeznek. Nem is volt gond egy alkalommalsem a minőséggel, ezért működhetaz ilyen közös munka.Ma húsz ember dolgozik a Sőregi Mester Kft.-ben, akik közül öten itt tanulták ki a szakmát. Érdekes, hogy a tanulók közül nem mindig a legügyesebbekrelehet munkaerőként számítani. Sőregi Zoltán szerint, aki ügyes, még nem biztos, hogy szeret is dolgozni. A szorgalom és a szaktudás együttesen fontos a mai világban, amikor egy-egy nagy munkánál sürget a határidő, a minőségreis nagyon oda kell figyelni.Azelvégzendő feladatok pedig univerzális embereket igényelnek, ami különösen a bútorkészítésnél, a felméréseknél jelentkezik.Nem válik el a bútorüzem-vezető munkája sem a többiekétől, de neki a felmérések miatt többletfeladata van. Ahogyan a cégvezető is beáll dolgozni, ha éppen nincs más sürgős intéznivalója –, mondja Sőregi Zoltán –, hiszen a tevőleges,kétkezi asztalosmunka ma is nagyonjólesik neki. Igaz a számítógép-vezérlésűgépek alaposan megkönnyítik a munkát, de a szakma alapjaiban ugyanazmaradt. A nyers és a megmunkált fát megfogni, az illatát érezni ma is felséges érzés. Az érzelmeken túllépve persze a lényeg az, hogy a munkaszervezés folyamata legyen egységes és megbízható.Aki egy munkát elkezdett, az vigye végig és feleljen is érte. Csak így lehet pontosan és megbízhatóan dolgozni, és minden igénynek megfelelni. Egy, az irodában függő ironikus hangvételű – de minden bizonnyal igaz tartalommal bíró – oklevél tartalma szerint a Sőregi Mester Kft. a magyar bútor nagykövete. A helybeli kollégáitól kapott ajándék jóleső gesztus egy szakmai, baráti közösség részéről, hiszen visszajelzés a mesternek arra vonatkozóan, hogy munkájaterén mások szerint is jó úton jár.Ma már elengedhetetlena csúcstechnikaA munka színvonalának növelése csak a géppark fejlesztésével volt lehetséges.A Windor 20 típusú ablakgyártó központot, amelyet röviddel utána a Rekord 121 követett, a környéken elsőkéntvette meg a társaság, közvetlenül külföldről. Ezek a gépek forradalmasítottáka nyílászárógyártást és hosszú távon stabilizálták a versenyképességet. Ma már három ilyen gép dolgozik, amelyek összes bekerülési értéke megközelíti a 70 millió Ft-ot. Igaz, a teljesítményük olyan nagy, hogy szinte kihasználhatatlan,ugyanakkor nélkülük a színvonalas ablakgyártás már elképzelhetetlen. Ezt a látszólagos ellentmondást persze a megrendelések mennyisége, a határidők teljesítése és az elérhető eredményességfeloldja.Már van a településen ilyen gép más vállalkozásoknál is, ezért lehetséges a nagy munkákból valamennyit átadni, ha sürget a határidő. Amikor rövid határidőrekell 300 ablakot legyártani, akkor van szükség a kollégák segítségére. Már volt rá példa, hogy gyorsan 100 ablakot valamelyikük bevállalt ugyanabban a garantált minőségben. Ilyen üzletmenet és ilyen nagyságrendű megrendelések mellett már nincs a klasszikus értelemben vett konkurencia, sokkal inkább egymás önzetlen segítése és a jól felfogott gazdaságiérdekek dominálnak. Természetesen a viszontsegítség-nyújtás sem marad el, hiszen a potenciális megrendelői kör mindenkinél adott. Mindenesetre egymás ügyfélkörét tiszteletben tartják – talán éppen a jó munkakapcsolat miatt is –, így Kartalon az öt nagyobb és a kisebb asztalos vállalkozások békésen megférnek egymás mellett.Szép egyedi munkákra is van lehetőségSőregi Zoltán lakonikus rövidséggelúgy fogalmaz, hogy van munka és még hunyorít is hozzá. Még nem volt szükség arra, hogy hirdetésben kellett volna keresni, mert sok a jó referencia és megtalálják a megrendelők. Hogy ez így maradjon, nem szabad hibázni, vagyis a munkákkal mindig a tökéleteset kell megközelíteni.Aki egyszer komolyabbat hibázik, annak azonnal híre megy és a javításra már nincs nagyon lehetőség. Persze a nagy munkákért lobbizni kell, és benn kell lenni a szakmai vérkeringésben. Így sikerült kapcsolatba lépni egy fürdőépítő és uszodatechnikai vállalkozással, amely révén az országos nagy fürdőkben nyílik alkalom belsőépítészeti munkákra. Egy fürdő sajátos hangulatához illő nyílászárók,bútorok egyedi igény szerinti elkészítése mindenképpen szép szakmai feladat. Kiváltképp akkor, ha még a tervezésbeis beleszólhat az asztalosmester.Erre is nyílt már alkalom.A Sőregi Mester Kft. átlagosan 800 ablakot gyárt egy évben, amely persze konvertálható kültéri ajtóra vagy éppenMESTERPORTRÉ100 Magyar Asztalos és Faipar 2006/8beltérire is. Nehéz pontos számot mondani,de nagyságrendileg ilyen számokban lehet gondolkodni, ami éves szinten mégsemsok, hiszen a gépek napi 30 db-ra is képesek lennének.Sokféle anyaggal dolgoznakBorovifenyő a vezéranyag, amiből a nyílászárók készülnek, de az egyedi bútorgyártáshoz szinte minden fával dolgoznak. A bútorokhoz szabász-körfűrésszelfelvágják a szükséges minőségű bútorlapot 1 mm-rel nagyobbra és utána CNC-vel, gyémántkéssel körülvágják, hogy ne legyen pergés, szépek legyenek az élek. Minden egyedileg készül és nagyon aprólékos, igényes – már-már a kézimunkát utánzó – gépi kidolgozással. Mégsem szériamunka egyik sem, hiszen egyediek a megrendelések. Mégpedig annyira egyediek, hogy néhány külföldi megrendelő egészen különleges ízlésvilágáttükrözik.Hogy drágán dolgozik-e a társaság, azt nehéz megítélni. Aki elégedett a munkával,biztosan nem érzi drágának, aki meg kisebb asztalos vállalkozásnál érdeklődik, ott biztosan drágának nevezik a Sőregi Mester Kft.-t. A valóság akkor derül ki, ha valaki dolgoztat, és a munka alapján ítél – mondja Sőregi mester. A munka minőségeés az ár soha nem válik el egymástól aránytalanul. A választott terméktől is sok függ, mert van, aki fából akar ablakot és van, aki műanyagból. A társaság a kettő „ötvözetét” kezdte el gyártani – talán elsőként– éppen az igényekhez igazodva. A rendkívül praktikus belül fa, kívül színezettműanyag változat mégsem váltja be a hozzá fűzött reményeket, pedig abszolút módon ötvözi a két termék előnyeit.Nem véd a jog a nemfizetőkellenA szakmát és a megrendelői kört jól ismerő asztalosmester már tudja vagy inkább érzi, hogy melyik idegen munkát nem szabad elvállalni, mert nagy valószínűséggelnem fizetikiamegrendelő.Tulajdonképpen nagyon jó emberismerő is egyben, ennek ellenére az elegánsan és nagyvonalúan kezelt megrendelőknél, mégis van kintlévősége, ki nem fizetettmunkája. Szerencsére ezek kisebb tételek, de tudja, mikor mire számíthat. Sajnos a mai világban a fizetésimorálnemalegjobb és a legnagyobb elővigyázatosság mellett is „becsúszhat az ember”. Ezt a gyakorlatot a jelenlegi magyar jogrendszernem képes megfékezni, ezért nem árt az éberség. A munka oldaláról nézve pedig elmondható, hogy aki dolgozik, értéket állít elő, arról viszont minden bőrt lehúznak. A zavarosban halászók – mint éppen az említett megrendelők egy ravasz hányada – pedig vidáman él a jog „védelme alatt”. Persze adottak a praktikák, amelyekkel ki lehet kerülni a nemfizetőket.Vegyes megítélés alatt a jövőSőregi Zoltán nyitott szemmel jár a világban,a kiállításokon, vásárokban. Talán különleges, már-már művész vénája van a famunkák tervezéséhez is. Alkalmanként a megrendelők is rábízzák a tervezést, amit nem utasít vissza. Kétségtelenül az esztétikai érzéke segíti a munkáját és él is vele. A szakma jövőjéről azt mondja, hogy telítődik a következő időszakban, de egyes területeken mégis hiány van (pl. jó belsőépítész asztalosokból). Nem jó, ha valaki önmagát dicséri, mert úgy ítéli meg, hogy szép munkát végzett. Ki kell várni, míg mások dicsérik, és annak megy híre. Nekik van munkájuk és lesz is egy ideig…De vajon a gazdasági szabályozók lehetővé teszik-e a közeljövő terveit egy húszfős vállalkozásban. Az adók emelése,és az ún. reformok hatása egy ilyen vállalkozásra nézve kiszámíthatatlan. A túlzott megszorítás a kényszerű létszámcsökkenésteredményezheti, amely az elbocsátott munkaerő kárára történik. Vállalkozásában munkanélküli lehet akár a jelenlegi létszám fele, akikről és családjukrólaz államnak kell majd gondoskodni.A család többi tagja is kötődik a vállalkozáshoz. Felesége, Teréz asszony a pénzügyek ismerője. Két lányuk közül Anett pénzügyi diplomája után most cégvezetést tanul a Corvinus Egyetemen,Rita pedig Sopronban lesz végzős a faipari egyetemen. Nem kizárt tehát – és a jelek is erre utalnak –, hogy akár mindketten a vállalkozásban dolgoznak majd. Sőregi Zoltán már a pihenést is tervezi, azt mondja, hogy fele életét a megfeszített munka jellemezte, ezért ez jár. Télen a síelés örömeit élvezik, és nyáronis szakítanak időt – ha felváltva is – a pihenésre. Azon sajnálkozik igazán, hogy a szakma jövőbeni megítélése tekintetébenegyáltalán nem látni hosszú távon előre, talán csak néhány évre. Pedig nem titkolt terve, hogy esetleg jóval korábban visszavonul az aktív asztalosságtól, mint azt a nyugdíjkorhatár ma szabályozza és talán a cégmenedzselés „művészetével” tenné hasznossá magát a családi vállalkozásban.Addig persze még sok fűrészpor és forgács képződik a Sőregi Mester Kft. műhelyeiben.Nagy ZoltánMESTERPORTR
É
Tetszett a cikk?