Oktatja és gyakorolja is a kárpitosmesterséget

136 Magyar Asztalos és Faipar 2006/9Semmiképpen nem állítható, hogy manapsága kárpitosszakma a divatszakmák sorába tartozna, és a tanulók egymást lökdösve akarnák elsajátítani, egy gyorsanfelfelé ívelő életpálya és egzisztencia reményében. Sok minden megváltozott az anyaghasználatban, a gyártástechnológiákban,de szerencsére maradt egy szakterület – a felújítás –, amely a régi szaktudást és a régi anyagok használatát helyezi előtérbe. Ez a záloga annak, hogy a klasszikus értelemben vett és sokak által így ismert kárpitosszakma fennmarad – indítjaa beszélgetést Sebestyén József, a szakma Győrben élő kiválósága, oktatója és aktív művelője.Apáról fiúraSebestyén József a győri belvárosban gyerekeskedett. Édesapja kárpitosmester volt, akinek segíteni kellett – ha tetszett a munka, ha nem –, pedig a Batthyány téri focigrund számára is kellemesebb időtöltéstjelentett volna. Később műhelyüket a vasút másik oldalára, a buszpályaudvar mellé költöztették, ahová gyerekként még kellemetlenebb volt átjárni. Hozadéka azonban mégiscsak volt, mert az idő múlásával– az alapok megismerésével – egyreinkább megkedvelte a kárpitosszakmát, olyannyira, hogy a 401-es szakmunkásképzőbenelvégezte a kárpitosképző iskolát. Ezt követően a papa mellett dolgozott, aki 51 évesen – sajnálatosan korán –, betegség következtében ment el. Sebestyén Józsefnek így nagyon fiatalonkellett átvenni a műhely vezetését, melyet követően 1967-ben mestervizsgát tett. Közben megismerkedett leendő feleségével,aki a textiltechnikumban tanult, majd a helyi főiskolán oktatói szakon végzett. A tanuláson felbuzdulva, a mester sem hagyta annyiban: elvégezte az akkor még a belvárosban működő faipari technikumot,mert úgy gondolta, hogy a két szakmaszervesen illeszkedik egymáshoz. És még nem volt vége. Levelező tagozaton a Soproni Faipari Egyetem következett, ahol a faipari üzemmérnöki szakot abszolválta.Oktatja és gyakorolja isa kárpitosmesterségetAz iskolák után számos jó álláslehetőség kínálkozottSzüneteltetve az ipart, faipari szerkesztőkéntdolgozott az akkor még 20 000 embernek munkát adó győri vagongyárban, majd az igencsak nagy teljesítményéről ismertté lett győri „házgyár” asztalosüzemének művezetője,később üzemvezetője, végül a nem kis felelősséggel járó faipari gyáregység vezetője volt. A rendszerváltás körüli időben a nagyüzem faipari részlege is kft.-vé alakult, majd szép lassan leépült. Sebestyén József ekkor már óraadóként tanított kárpitosszakmai ismereteket és szakrajzot a szakmunkásképzőben, de úgy döntött, hogy legalább másodállásbanvisszakanyarodik a szakmához, és a magánszektorban folytatja a munkát.A Gábor László Műhelyiskolában viszont megtartotta a műszaki tanáriállását. Főiskolai végzettséggel, kárpitosszakmával és kárpitos-mestervizsgávalaligha rendelkeztek sokan az országban, így az intézménynek megbecsülttanára lett. Az elmélet és a gyakorlat magas szintű szakmai ismerete mellett az oktatást is élvezte, miközben az üres napszakokban a város peremkerületében véglegesen berendezte és beindította saját kárpitosműhelyét. Egy évre azonban „megszökött” saját vállalkozásából és a Pannonhalmi Főapátság asztalosüzemét vezette, amikor ott az egy éven át tartó, belső asztalosipari felújítások folytak. A pápalátogatás évében, 1995-ben gyönyörűbelsőépítészeti felújításokban vett részt, ami igazi szakmai csemegének számított. Utána ismét a tanári állásé lett a főszerep, és a kárpitosság „csak” másodállásmaradt a mai napig.Közéleti ember, a szakma kiválóságaA munka és a tanítás közös terhe éppen az ezredfordulón tetőzött, aminekegy keringési élettani zavar és lassú felépülés lett az eredménye. Ez valamelyestvisszavetette a kárpitosmunka fizikairészét, csökkentette a bevállalt munka mennyiségét, és nagyobb önmérsékletre intette a mestert. Persze a műhely azóta is működik, a minőségi kárpitosmunka kis segítséggel, talán kisebb teljesítménynyel,de tovább folyik. Sebestyén József akkor lenne igazán beteg, ha az orvos a kárpitosmunkától tiltaná el, hiszen minden egyes vállalása külön szakmai kihívás is egyben. Az Ipar- és Kézműves Kamara tagjaként, a kárpitos mestervizsga bizottságelnökeként az ismert szakemberek közé tartozik megyeszerte, de országos ismertségre is szert tett. Emellett – mint nyugdíjas tanár – kárpitoselméletet oktat a szakképző iskolában. Napjai tehát teljesenbetáblázva telnek, heti kilenc órában hol oktatással, hol effektív munkával. Abszolútrálátása van a mai kárpitosoktatásra és a gyerekek, az utánpótlás helyzetét és hozzáállását is van alkalma megítélni. Tény, hogy a gyakorlati oktatás terén vannaknagyobb gondok, aminek oka abban keresendő, hogy a tanműhelyi – tanmenet szerinti – gyakorlatok mellett a mestereknélfolyó oktatás során nem kapnak elég színvonalas feladatot a gyerekek. Az éppen soron lévő egysíkú – egyszerűbb, árbevétel-centrikus – munkát bízzák rájuk, ami közel sem öleli fel a teljes szakMESTERPORTRÉ2006/9 Magyar Asztalos és Faipar 137maiságot. Vannak olyan hagyományos kárpitosfogások, amiket nincs módjuk begyakorolni.A szakmában is hagyománytisztelőSebestyén József a hagyományos kárpitosmestermunka híve, amit a vállalkozásábanis megvalósít. Nem állítja, hogy új, modern,habszivacs alapú bútorok áthúzását soha nem vállalja el, de nem ez a jellemző munka a műhelyében. Sokkal inkább az antikbútorok igényes felújításával szeret foglalkozni,amelyekben bútorrugók találhatók, afrikkal, szőrrel bélelve a bútorhuzat alatt. Ezek az időtálló, kiváló minőségű bútorok a kárpitosfelújítás után teljes pompájukban ismét megújulnak, és még ugyanannyi ideig szolgálnak. Ezt a munkát nem, vagy ritkán bízzák tanulókra a komolyabb mesterek, ezért nem is tudják elsajátítani tökéletesen a gyakorlatban. A fiatalnaksokkalinkábba bonell-rugós habszivacsos, ragasztással történő kárpitozás jut, ami nem a szakma „sűrűje”. Ha ezt is meg akarja tanulni, akkor lehet, hogy a saját vállalkozásában kerülhet erre sor, ami megint nem történik egyik napról a másikra. A szintvizsga előtt ez hamarkiderül, de idő és alkalom nem nagyon van az elsajátítására.A kárpitosszakma beruházásigénye egyébként nem nagy, különösen, ha egy asztaloséhoz viszonyítjuk. Előnye viszont, hogy a kárpitos mindig a saját műhelyében dolgozik, szemben pl. egy kis beruházásigényű festővel.A felújítások türelmet, ismeretetés időt igényelnekMa a kárpitosszakma eléggé szétvált, ami nagyon jól látszik a bútorboltok kínálatában. Leegyszerűsödött megoldásokjellemzik az olcsó bútorokat, amelyek tartóssága értelemszerűen rövid életű. Ugyanakkor vannak számítógépen tervezett kárpitozások – jellemző ez pl. a bőrgarnitúrákra –, amelyek nagyon magas színvonalon, és speciális gépeken készülnek,munkát adva a jól képzett kárpitosoknaka felhúzásnál. A széria- és az egyedi igényességű új termékek kárpitosmunkáinakelkészítése mellett jelen van az antik- és stílbútorok igényes, szakműhelybentörténő felújítási munkája. Ez utóbbi igényli a legtöbb szakmai ismeretet, a legtöbb gyakorlatot és hagyományos felhasználtanyagot. A padlásokon összeszedettrégi bútorok és a bennük fellelhető anyagok jelentik az igazi értéket. Szinte minden részük felhasználható, beleértve a segédanyagokat is. És persze kevés az olyan mester, aki ezeket az egyedi kivitelezésű antik kisbútorokat elvállalja. Egy ilyen nagyvárosban, mint Győr – ahol talán negyven kárpitos is dolgozik –, alig van három-négy, aki az ilyen munkával foglalatoskodik. Sebestyén József keze alól kerültek ki olyan tanulók, akik az osztrákhatár közelében kezdtek dolgozni, és az osztrák megbízóknak újítanak fel antik bútorokat. Őket nem félti, mert megtanultáka szakmát, biztosan boldogulnak, és a megbízók is elégedettek a munkákkal.Anyagokból szerencsére ma sincs hiányAz antik felújításokhoz használt rugók ma is megszerezhetők, de a régi bútorokbólis felhasználható nagy részük. Az afrik és a szőr akár 100 év múlva is felhasználható,de természetesen kártológépen fel kell javítani, lazítani beépítés előtt. Az afrik – egy törpepálma levelének rostokra felszabdalt, szárított része, amelyet kötélbe fonnak, hogy göndörséget szerezzen – Észak-Afrikából, esetleg Spanyolországbólszármazik. Jellemzője, hogy nem törik össze az idő múlásával, mint pl. a szalma, ezért sokáig felhasználható. Természetesen újonnan is vásárolható, mintegy 800–1000 Ft/kg-os áron. Ugyancsak nagy a kínálat vásznakból, hevederekből, zsinegekből, amelyek szintén nélkülözhetetlen segédanyagok.A szőr is kapható, azonban gyakran a szőrmatracok elbontásából lehet jó minőséghez olcsóbban hozzáférni. Ezek nagy része kevert állati szőr, amelyeket kártológépenpersze át kell dolgozni felhasználáselőtt. Bútorszövetek tekintetében is nagy a választék, és van mód megtalálni a bútor stílusához legjobban illő, vagy az eredetihez leginkább hasonló minőséget, színt vagy mintázatot. Talán egyedül a tartósságuknem veszi fel a versenyt pl. a régi epinglé vagy buklé bútorszövetekkel. Az árak viszont 5000 Ft-tól indulnak és akár11 000 Ft is lehet a szövet métere, ami perszemár gépi gobelinhímzéssel készül.Két mesterség találkozásánálAz asztalosmunka és a kárpitosmunkaott találkozik, amikor behoznak egy barokk vagy biedermeier stílusú, 150 éves garnitúrát áthúzásra és kiderül, hogy pl. valamelyik szék asztalosmunkát is igényel, mert sérült. Ekkor kell a kivételes asztalostehetség ahhoz, hogy egy pótlást szakszerűen elvégezzen. Meg kell találni azt a selejt bútort, amelyik azonos korból származik és azonos fafajból készült. Csak így van értelme a pótlásnak, amely ennek megfelelően teljesen jól sikerülhet. Volt erre példa Pannonhalmán, ahol régi bútorokat újítottak fel. Természetesen az értékes bútoroknál a kárpitosmunka is szertartásos, azaz bútorrugókkal, textilhevederrellekötözve, afrikkal vagy szőrrel aládolgozva, a tömőanyagként pedig ipari vattát használva készül. Csak ezek az anyagok használhatók, semmi más korszerű anyag – ez a szabály a hitelesség és tartósság érdekében. Sebestyén József úgy fogalmaz, hogy ha van is időnként segítsége, a végső simításokat minden elkészült kárpitosmunkán maga végzi el, így pl. a zsinórfelvarrásokat is. Látni, tudni akarja egy munka végső állapotát, és csak a tökéletes hagyhatja el a műhelyét.A szakma érdekében jó lenne visszafiatalodniA munka jön magától, a referenciák alapján és inkább az asztalostól érkeznek,mert a felújítást követi a kárpitozás.MESTERPORTRÉ138 Magyar Asztalos és Faipar 2006/9Persze fordítva is megy a dolog, amikora kárpitosműhelyben indul egy felújításkétlépcsős rendszere. A munka legna-gyobb része felújítás, elvétve fordul elő,hogy valaki régi bútorok – elsősorbanneobarokk – másolatát készítteti azasztalossal és annak a kárpitosmunkáitkell megcsinálni. A Sebestyén-műhely jóhírnévnek örvend, melynek magyarázataa kiváló minőség, a pontosság és a meg-fizethető ár. A munka adott, mégpedigjó előre lekötve, ami azt jelenti, hogy anem túl nagy műhely teljes kapacitásonműködik.Sebestyén József 63 évesen már nemelsősorban az üzletért dolgozik, hanema szakma szeretete, esztétikai élvezete, afelújítás öröme jelenti az igazi hajtórugót.A padláson talált régi, poros, eldobottszékből kihozza a maximumot, helyreál-lítva az eredeti állapotot és teljes pompá-jában adja vissza a tulajdonosának. Ez azigazi kihívás, ami bizonyára még sokáigmunkára készteti őt. Hasonlóan gondol-kodik a tanításról is, hiszen szeretné mégminél több kíváncsi, tágra nyílt szeműfiatalnak átadni a szakmaitudást úgy az elméletben,mint a gyakorlatban.NyugodtcsaládiháttérrelA munkamellett perszeegyre nagyobbszüksége van azegészségvédőkikapcsolódás-ra, amely szintekizárólag a Tényőn található,szőlővel övezett hétvégi háznál ésa borospincében képzelhető el számá-ra. Ez is munka persze, de más és édesteher. A fiai már révbe értek, az egyikükbalettművész, a Markó Iván vezettegyőri balettiskola első növendékei közülkerült ki a nyolcvanas években, és Bécsután most a zürichi operaházhoz köti aszerződése. A másik fia Petőházán él, dekikapcsolódásra,most éppen Ausztriában dolgo-zik. Tőle reméli a papa, hogy afaipari végzettségét felhasználvamegörökli a műhelyt. Ha magávalvinné Petőházára, az osztrá-kok közelsége talán biztosítanafolytonos munkát. Ez persze mégcsak elképzelés. A család tekinte-tében tehát nyugodt a mester éstanár, hiszen mindenki végzi már adolgát, segítségre nem szorulnak.Az egészségére szeretne jobbanvigyázni – mondja –, többet kelle-ne talán pihenni, kevesebbet vál-lalni. A kárpitosszakma jövőjéértnem aggódik igazán. Azt mondjamindig szükség lesz rá, akár az újmunkák, akár a felújítások során,gondoljunk pl. az autóülésekre, -belsőkre.És az antik bútorok soha nem tűnnek elaz ember környezetéből, ami a felújításoksorát jelenti a későbbiekben is. Hiába,nagyon a szívéhez nőttek ezek a régibútordarabok, azért is emlegeti ezeketállandóan…Nagy ZoltánMESTERPORTRÉ

Tetszett a cikk?