A faipar története a második világháború után V.

110 Magyar Asztalos és Faipar 2003/6Bútorgyártás (1. rész)A bútoriparba tartozik mindenfajtabútor gyártása, bármilyen anyagból,bármilyen technológiával készül,függetlenül attól, hogy külső felületétmilyen eljárással tartósítják. Ide tartozikmindenfajta rendeltetésű bútor, lakás-,irodai, iskolabútor, különböző intézmé-nyek, kereskedelmi vendéglátás speciálisberendezéseinek, valamint ezek alkatré-szeinek gyártása (Laskay, 1999).A bútorszakma története a vizsgáltidőszakban néhány jól körülhatároltidőszakkal jellemezhető, amelyektermészetesen szoros kapcsolatbanálltak az ország gazdasági fejlettségével.Ezek és főbb jellemzőik (Dalocsa, 2001):– Az 1945–1950 közötti időszakra esika háborús károk helyreállítása, azállamosítás, a (fa) feldolgozóiparszakmai csoportosítása: fűrészlemez,bútoriparra, láda-, gyufakefegyártásra, a középirányító szerveklétrehozására, majd az áttérés atervgazdálkodására.– Az 1951–1968 közötti időszakra esika termelés folyamatos bővülése, aszakemberlétszám növelése, atechnika és technológia extenzív ésintenzív megújítására törekvés.További jellemzője volt a központiirányító szervek megerősödése, anagyvállalatok kialakítása, amikor is anövekedés további forrása a koncentráció és a szakosítás, valamint atermelési kapcsolatok bővülése, azún. kooperáció.– Az 1969–1980 közötti időszakmagában foglalja a szakágazatrekonstrukcióját, a gyártmányfejlesztés gyorsítását, majd a termékszerkezetmegújítását, a bútorgyártás ugrásszerűmegnövekedését, továbbá a kereskedelmitevékenység kiszélesítését.– 1981–1989 között alakul ki a kereslet-kínálat egyensúlya a bútorpiacokon.Ezt az időszakot jellemzi még azexportorientáció markáns erősödése abútorgyártásban.– 1989-től, a politikai és gazdaságirendszerváltás kezdetétől számítottidőszak magában foglalja a magánosztásokat és az egyéni (kényszer) vállalkozásokat, az illeszkedést a piaci viszonyokhoz,az import liberalizációját,majd megerősödését a hazai bútorpiacon.Jellemző volt még a nagyüzemibútorgyártás szétforgácsolódása, smegkezdődött a felkészülés az EurópaiUnióhoz való csatlakozásra.A háború befejezése utáni évekA II. világháborúban a bútorgyárakmind üzemépületükben, mind pediganyagban és gépi berendezéseikbenegyaránt jelentős veszteséget szenvedtekel. A jelentősebbek közül a Szék- ésFaárugyár, a Heisler Bútorgyár, a győriCardo 80–90%-banmegsemmisült, míg aNeuschlosz-Lichtig kőbá-nyai üzeme teljesen kiégett.Komoly veszteségek érték adebreceni Hajlított Bútorgyárat, a Lingel gyáranyagkészletét (a szovjetcsapatok „jóvoltából”) ésalig mérhetők azok a károk,amelyek a kis- és középüzemekberendezéseibenbekövetkeztek. Jellemző aveszteségekre, hogy aháborút követő újjáépítés,valamint a lakások helyreállításában valórészvételével együtt a bútoripari termelésealig érte el az 1938. évinek a 35–40%-át.Csak a főváros ostroma során 125ezer szobaegység pusztult el, ilyen nagymennyiség pótlása nem képzelhető elmásképpen, mint szériatermékekkel.1945–46-ban a faipart kis- és korszerűtlenüzemek sokasága jellemezte. Aszakmai összefogás első segítője a Famunkások Szakszervezete volt. Az 1948–49-esállamosításoknál az állóeszköz-állománynakkb. 90%-a került állami tulajdonba. AzIpari Minisztérium keretein belül több:Fűrész-lemez, Bútor-, FafeldolgozóipariKözpont alakult az üzemek munkájánakirányítására, munkájuk szervezésére.Ezeket a minisztériumban a XV. FaipariFőosztály fogta át. A faipari központokból1951-ben egyesülések, majd 1953-banA faipar történetea második világháború után V.1. táblázatA bútoripari szakágazat részaránya a fafeldolgozás %-ábanÉv Termelési Foglalkoztatottak Állóeszközértékérték száma szerint szerintszerint1950 26,5 29,1 na.1960 30,9 41,0 33,21970 41,6 46,9 31,51980 57,4 64,0 52,01990 57,9 62,7 53,9Forrás: KSH Statisztikai Évkönyvek, 1950–1990CAÉ FGARIIPPAORR TÖRTÉNETEGarzonszekrény felépítése (Garzon Bútorgyár)2003/6 Magyar Asztalos és Faipar 111iparigazgatóságok alakultak ki. Az iparirányításában bekövetkezett szervezetiváltozások, majd az elsődleges faipar és avegyesipar egy részének átcsatolása azerdészethez megbontotta a faiparon belülkibontakozó együttműködési kapcsolatokat.Ezt a kontaktushiányt, a faiparon belülfellelhető szellemi tőke összegyűjtését, akapcsolatok továbbfejlesztését segítette az1950-ben létrehívott Faipari TudományosEgyesület. Első vezetői, társadalmi tisztségként, a volt Famunkások Szakszervezete ésaz ipar vezető szakemberei lettek.A korábban bútorkészítéssel foglalkozó kisüzemek és kisiparosok, asztalosmesterekjelentős hányada a lakások ésaz életvitel helyreállításához szükséges,mindenekelőtt épületasztalos-munkákkalfoglalkoztak. Egyidejűleg jelentősmennyiségű irodabútor és csomagoló-eszköz: láda is készült. 1946-tól Budapesten,az Illatos úton működött azÁllami Láda- és Faipari Vállalat, aholezeket a termékeket nagy volumenben,két műszakban állították elő. Irodabútoraikataz 1948. évi Ipari Vásáron Vásáridíjjal tüntették ki.1946 decemberében az asztalosmesterekszáma 12 902 fő volt, a segédeké5 588 fő, míg a tanoncok száma 2 812(Statisztikai, 1950). Az 1950. évi szakágazatibesorolás szerint a minisztériumiiparban a faipari üzemek száma 104, ahelyi iparhoz 4, míg a szövetkezetekhez40 üzemet soroltak. Az összes foglalkoztatottakszáma 17 320 fő, akik 661,5millió forint értékű terméket állítottak elő.Ekkorra az állami vállalatok a kisiparosokatmindinkább felszívták, másik részükaz akkor alakuló szövetkezetekbetömörült, így a kisiparban foglalkoztatottakszáma az év végére az 1946. évinek a46,3%-ára csökkent.1948-ban 5 337 működő állami üzem,műhely közel 6 800 alkalmazottal volt azországban, ahol a beépített gépi teljesítmény 6 500 kW-ot tett ki. A faipariüzemek, s különösen a bútorgyáraképületállaga, felszereltsége általábanelmaradott volt. Az 1950-es években azegész bútoriparban 2 hidraulikus présműködött: az egyik a győri Cardo Bútorgyárban: egy Fritz prés, a másik az ÚjpestiAsztalosárugyárban, egy Csehszlovákiá-ból tévedésből beszerzett 16 etázsos,enyvezett lemez gyártására készített prés.Egy-egy házilagosan elkészített olyanberendezés, mint a kézi fényezéstrészben felváltó politúrozó gép, anitrolakk szóróberendezés a korpuszbú-tor- és székgyártásban már szenzáció-számba ment.Az első, 1948. évi ipari államosítás –ekkor kerültek állami tulajdonba a százfőnél többet foglalkoztató gyárak – aligtíz üzemet érintett, melyek közül négyhajlított bútorokat állított elő. 1949áprilisában került sor két jelentős üzem,a Szék- és Faárugyár, a valamint aNeuschlosz-Lichtig egyesülésére. Azösszevonási célja a jegyzőkönyvbenmegfogalmazottak szerint: „Akét vállalat által gyártott sokféletípus helyett 3–4 típusnak nagytömegben való gyártásáraáttérés” (Vadas, 1993). A többfokozatban végrehajtott államosí-tás azonban nemcsak a tulajdonviszonyokatváltoztatta meg,hanem mind szervezetileg, mindpedig irányításilag új helyzetethozott: az azonos, vagy közelazonos terméket előállító kis- ésközépüzemeket összevonták, vagy egynagyobb egységhez csatolták. Az ígykialakult 36 vállalat sok telephellyelrendelkezett, irányításuk pedig az IpariMinisztériumhoz került.1948-ban a fafeldolgozó-ipar termelésiértéke 353 millió Ft volt, s ezzel iparitermelésből 1,9%-ot képviselt, míg afoglalkoztatottak létszáma 11 774 fő volt.Ebből a műszaki alkalmazottak aránya2,8%. Az 1945 és 1950 közötti időszakraáltalánosan jellemző volt még a megfelelőminőségű alapanyagok, a segédanyagok,továbbá a szerelvények és díszítőelemekhiánya, a meglévő gépek korszerűtlensége.Az 1950-es évektől 1968-igAz 1950-es évek elején a bútortermelés nagyobbik hányada még a kisiparitevékenységéből származott, s a szövetkezetibútoripar részesedése is csak18–20%-ot tett ki. A kézi munka részará-nya 72–75% közötti volt, és a bútorgyártásban foglalkoztatottak létszáma elérte a24 ezer főt. Az '50-es évek első felébenteremtődtek meg a nagyüzemi bútorgyártás technikai és szervezeti feltételei, majdmásodik felében jelentek meg annakirányítását és szervezését most márvégrehajtani tudó mérnökök.Az 1950-es évek közepére megközelí-tőleg kialakultak az állami, tanácsi ésszövetkezeti bútoripar közötti arányok, aminimális mértékű magánkisipar. Ezzelalapjaiban teremtődtek meg azok aszakmai ágazatok, amelyek a tervgazdálkodás bevezetése után a statisztikában isaz egyes szakágazatokat képviselték, stevékenységeik elkülönítetten is nyomonkövethetővé váltak az anyagellátásszervezésében, a normatívák kialakításá-ban, és ami elvezetett a korszerűtlen(pince) műhelyek felszámolásához, majda vállalatok összevonásához.Az államosítás megteremtette a feltételéta termelőegységek koncentrációjának, azúj ipari szervezetek létrehozásának és atermelésirányítási eljárások bevezetésének.A termékszerkezet átalakítására, a profiltisztítás hatékonyabb irányítására egyesülé-seket szerveztek. Az 1950. évről készültfelmérés szerint a Fűrész-lemezipariEgyesüléshez 17, a Bútoriparihoz 28, aMűszaki- és Fatömegcikkipari Egyesüléshez41, a Kefeiparihoz 13, míg a GyufaipariEgyesüléshez 3 gyár tartozott. Ezektermelési értéke elérte a 633 millió forintot,az alkalmazottak száma a 16 500 főt. Azegyes szakágazatok aránya az ötvenesévekben az 1. táblázat adataiból érzékelhető. Ettől az időszaktól számíthatjuk abútoripari szakágazat alapjainak lerakásátés fejlesztésének indítását.Az egész faiparban az összes foglalkoztatottakszáma 16 636 fő, ez aziparon belül 2,6%-os arányt képviselt ésezek között mindössze 10 mérnökdolgozott. Ekkor a faipari szakágazatokban3 652 db 13 317 kW összteljesítmé-nyű elektromotor állt rendelkezésre.Dr. Tóth Sándor(Folyt. köv.)A FAIPAR CTÉÖGRRTIÉPNOERTTEDanubius fotel (SzKIV)

Tetszett a cikk?