Középkori faoltárok és készítőik II.
120 Magyar Asztalos és Faipar 2008/9templomi fam unkákBevezetésA szárnyas oltárok művészete Magyarországonéppúgy, mint Európa-szerte1460 és 1550 között virágzott. Az egykorikirályi Magyarország területén megtalálhatókvoltak ezek az oltárok, de a törökhódítás és részben a protestáns ízlés terjedése,ill. a barokkosítás következtében azország középponti területein hírmondó isalig maradt belőlük. A legszebb oltárok azország hegy-völgyes táján, a Felvidék falvaibanés városaiban, valamint Erdélybenmaradtak fenn. Ezek között is a legjelentősebbalkotások a felvidéki, többek közötta szepességi gazdag bánya- és kereskedővárosokbanszülettek.A szárnyas oltár nem más, mint egyoltárasztalra helyezett felépítmény, középenoltárszekrénnyel, amely mellett egyvagy két pár szárny található; ezek közülaz egyik pár rögzített, a másik nyitható ésa szekrényre rácsukható. Hétköznapokonaz oltárokat zárva tartották, annál nagyobbvolt tehát a hatás, amikor az ünnepekenmegnyíltak a bámuló szemek előttaz aranyozott, színesen festett szárnyak,s feltárultak az oltárszekrények festett,aranyozott szobrai, faragásai. A korai,15. század közepi magyarországi oltárokesetében még gyakori az oltár középsőrészének festett megoldása, de elterjedt aszekrényes, szoboralakos megoldás is. Afelvidéki oltárokon majdnem mindenholékes, cirádás oromzatot láthatunk, mígErdélyben a gótikus-csúcsíves, égbe törőfacsipkézet helyett, ill. mellett gyakorta,inkább már a reneszánszra jellemzőfélköríves festett táblaképet találunk azoromzatokban.Az oltárok tervezése, a vázlatok, tervrajzokelkészítése, a szerkezet megépítése,a táblaképek megfestése, a szobrok,oromzatok és egyéb díszek faragása, aszobrok kifestése munkaigényes, nagy feladatvolt – céhes keretek között dolgozómesterek: asztalosok, fafaragók, festők ésaranyozók regimentjének nyújtott biztosmegélhetést (Török, 2002).A történelmi Magyarország templomairól,oltárairól az első világháború előttkészültek részletes felmérések, majd azKözépkori faoltárok és készítőikEgyes késő gótikus szárnyas oltárok faanyaga, szerkezete1990-es évektől jelentek meg és váltakhozzáférhetővé a Szlovákiában megjelentszínes albumok, amelyekben a felvidékiszárnyas oltárok teljes pompájukbanláthatók. Magyar nyelven, a MagyarNemzeti Galériához tartozóan, a budavárikirályi palota egykori tróntermében kiállítottgazdag szárnyasoltár-gyűjteményrőljelent meg leírás és színes album (Török,2005), majd a lőcsei Szt. Jakab-templomszárnyas oltárairól olvashattunk legutóbb(Jankovics, 2007).A szárnyas oltárokról számos, nemnélkülözhető művészet-, ill. vallástörténetiírás jelent meg magyarországi vonatkozásbanis. Jelen feldolgozás szakmai;fa- (kézműves) ipari megközelítésbeníródott és a következő kérdésekre kerestea választ: milyen faanyagokat használtak,építettek be az oltárokba, annakegységeibe, milyen szerkezeti megoldásokat,fakötéseket alkalmaztak, és mivelbiztosították e nemegyszer több emeletmagasságú, hatalmas faépítményekstabilitását. A válaszok megadásához aFelvidéken látottak, a Nemzeti Galériábankiállított szárnyas oltárok, valaminta restaurátorok és művészettörténészekleírásai nyújtottak támpontot. De kezdjüktalán azzal, hogyan is épülnek fel a szárnyasoltárok.A szárnyas oltárok felépítéseAlulról felfelé építkezve, az oltár asztalárahelyezték a predellát (az oltárpolc,a szárnyas oltár alsó, lábazati része),ami elöl nyitott fekvő kávaszerkezetkéntfogható fel. Itt rendszerint a Szentírásbólvagy a szentek életéből vett képek vagydomborművek találhatók.A predella felett középen az oltárszekrénytmint álló kávát, vagy keretet találjuk,amelyhez kétoldalt a szárnyak csatlakoznak.Az oltár középső részében általábanannak a képét, szobrát helyezték el, akinekaz oltárt szentelték. Az első időkbena szekrény és a szárnyak keretbe foglaltfatáblaként jelennek meg, a későbbiekbena valóságos szekrényben faragott,festett szobrokat találunk, a szárnyaknál adomborművek és a festés egyaránt előfordul.A nyitható és/vagy rögzített szárnyakképei vagy domborművei a középső főtémához kapcsolódnak. Szerkezetileg a1. ábra: szárnyas oltárok a Magyar Nemzeti GalériábanII.2008/9 Magyar Asztalos és Faipar 121templomi fam unkákszekrény és a szárnyak képezhetnek állókáva- vagy keretszerkezetet.Az oltár középső része felett találhatóaz oromzat, amely áttört díszítéseivela magasba nyúlik, legtöbbször háromszög,trapéz vagy más befoglaló alakú(Felvidék). Erdélyben emellett a félköríves,csúcsára állított félhold formájúképekkel és oltárpillérekkel találkozunk.A díszesebb oromzatokban szobrok istalálhatók.StabilitásElső megközelítésben az oltárok stabilitásának,dőlésmentességének biztosításalátszott a legegyszerűbb feladatnak.A legkézenfekvőbbnek az tűnt, hogy azoltárokat annak idején olyan jól építettékmeg, hogy nem igényeltek különmegtámasztást. Más esetekben az oltármögötti kitámasztó vasrudakat, ill. a fagerendákata talajnak, ill. a szentély falánaktámasztották. Tudjuk, hogy a háborúskodásokidején a városokat nemegyszerágyúzták, sőt, földrengés is előfordult. Amai látogató azonban általában nem jutbe a templom elülső, elkerített részébe,a szentélybe, így nem kerülhet az oltárháta mögé sem. A művészettörténészek,restaurátoroknyilvánvalóan ott isjártak, de a stabilitáskérdésével nem igazánfoglalkozhattak.A Magyar NemzetiGalériában kiállítottszárnyas oltároknálhegesztett acélkereteskitámasztástalkalmaztak, ami mármai megoldás.FaanyagokAz oltárokbabeépített faanyagokrólleegyszerűsítveannyit hallottunk,olvastunk, hogy afaragott szobrok,részek, a faragáskönnyedsége miatt ahárs fájából készültek,míg a szerkezetiegységek fenyőből.Tudjuk, hogy a krakkóiMária-templomimpozáns szárnyasoltár-szekrényei tölgybőlés vörösfenyőbőlkészültek, a faragványokhársfából (Skubiszewski, 1985).Hasonlóképpen a lőcsei Szt. Jakab-templomhatalmas főoltárának faragásainál is ahársfát használták (Jankovics, 2007).A faanyag meghatározására, a fafaj beazonosításáraakkor kerülhet sor, amikoraz oltárt szétszedik, megtisztítják. A régifaanyag szabad szemmel történő (makroszkopikus)meghatározása sok esetbennem elegendő, a faanyag építőelemeit,sejtszerkezetét tükröző mikroszkopikusvizsgálat ad legtöbb esetben egyértelműfafaj-meghatározást. Az európai kitekintésután hagyatkozhatunk itt a hazairestaurátori munkákra, az e tárgybankészített szakdolgozatokra, amelyek sorána középkori szobrok faanyagait azonosították.Egy németországi felmérésben 238középkori szobor anyagának mikroszkopikusvizsgálata alapján megállapították,hogy ezeket 74 alkalommal fűzfábólfaragták, a nyárfát 52 szobor esetébenalkalmazták, a hárs fája sorrendbencsak a harmadik helyre került: 50 szoborfaragására használták fel. Az egyazonoltárról származó, eredetileg összetartozószobrok esetében a fafaj legtöbbszörmegegyezik. Ha egy szobor több fajtábólállt, a legtöbb esetben hársfa és nyárfakombinációja fordult elő (Tenge-Rietberg,1984 in Boros, 1996).Könnyen belátható, hogy a különbözőkorokban jellemző volt a faszobrászokra,hogy elsősorban a földrajzi környezetükbenelőforduló fafajtákból faragtak.Kedvelt anyag volt az északi műhelyekbena tölgyfa, az itáliai iskolák anyaga pedigleginkább a nyárfa. Spanyolországot anyárfa és az erdeifenyő jellemzi, a Loiredéli vidékeinek francia műhelyeibenlegtöbbször a diófát használták. A Kárpátmedenceközépkori erdei többé-kevésbéugyanazokból a fafajokból álltak, mint amaiak. Hiányzott azonban néhány fafaj,amelyeket azóta telepítettek be; ilyen azakác, a fekete dió, és természetesen anemesített nyárok.A Magyar Képzőművészeti Főiskolán(ma Egyetem) vizsgálták a középkoriMagyarországon szoborfaragásrafelhasznált fafajtákat; a Magyar NemzetiGalériában, a Szépművészeti Múzeumbanés a Keresztény Múzeumban található 8szobor faanyagaként hét esetben hárs,egy esetben körte szerepelt a nyilvántartásban.A mikroszkopikus vizsgálat soránbebizonyosodott, hogy valójában háromvolt a hárs, további három esetben feketenyár, egy alkalommal cirbolyafenyő, míg2. ábra: a szárnyas oltár felépítése, részei a kisszebeni plébániatemplomAngyali üdvözlet oltára példáján: I–XV – szobrok,1–6 – festett képek (Török, 2005 nyomán)3. ábra: a kisszebeni plébániatemplom(Felvidék) Angyali üdvözlet oltára, 1520-asévek (Magyar Nemzeti Galéria)122 Magyar Asztalos és Faipar 2008/9templomi fam unkáka körte helyett vadalma volt a szobrokfaanyaga (Boros, 1996).Egy másik, hasonló vizsgálat, a MagyarNemzeti Galéria anyagából vett 20minta vizsgálata során tizenkilenc bizonyultvalóban hársnak, míg egy esetbenfekete nyárnak. Az egyes fametszetekmikroszkópos vizsgálata során a nagylevelű hárs (Tilia platyphyllos Scop.) és akis levelű hárs (Tilia cordata Mill.) fáját iselkülönítették. Elképzelhető, hogy a fafaragásrafelhasznált fafajtákat a történelmiMagyarországon céhszabályok határoztákmeg, de valószínű, hogy a fafaragók itt isa környezetükben előforduló fafajtákbólfaragtak (Tuzson, 2002).Megmunkálási módokAz oltárok készítésénél a faanyagokmegmunkálási módja, az alkalmazottszerszámok használata kihat a szerkezetösszeépítésére, annak pontosságára.Ebben a munkában ácsok, asztalosok,faszobrászok, oltárszekrény-készítők,festők, aranyozók vettek részt. A faanyagok,az egyes elemek megmunkálásánála durva faragás, üregelés, fűrészelés,gyalulás, tömbösítés, ragasztás és fúrásegyaránt előfordult.A faanyagok: deszkák, pallók vastagítóés szélesbítő toldásainál az illeszkedő felületeketmeggyalulták. A szobrok, reliefekhátoldalát üregelték. A leggyakrabbanalkalmazott forgácsolószerszámok afaszobrok készítésénél Bogdándy (2000)munkája alapján:Bárdok, fejszék: ácsbárd (faragóbárd),balta, faragófejsze, szekerce.Fűrészek: harcsafűrész, keretes fűrész,rókafarkfűrész.Gyaluk: nagyológyalu, eresztőgyalu,simítógyalu.Fúrók: kanálfúró, csigafúró.Vésők: nagyolóvésők, üregelővésők,szobrászvésők.Használtak ezeken kívül faragókéseket,ráspolyt, reszelőt, sőt színelőpengét is.A faanyagok szárításánál általábana természetes szárítást alkalmazták, aragasztásoknál állati eredetű; glutin- éskazeinenyvet használtak.Faszerkezetek, fakötésekAmíg a szárnyas oltár viszonylagegyszerű felépítése szemrevételezéssel jólkövethető, addig a faelemek, alkatrészekszerkezeti kötései csak a restaurálás sorána szétszedéskor tárhatók fel, mivel a fakötések,a festés, aranyozás, és annak felületielőkészítése miatt is takartak, a bonyolultabbfakötések általában láthatatlanok,mivel ezeket vászonnal burkolták. A szerkezeteknekfaiparos-asztalos szakmailagsokszor nehezen beazonosítható leírásátelsősorban Bogdándy (2000) munkájaalapján ismertetjük.A középkorban az oltárok szerkezetiegységeinek szétszedhetősége a készítőkpraktikus gondolkodására vall, szemben abarokk robusztus és bonyolult oltárszerkezetével,amikor az oltárt már nem szedtékszét, és nem mozgatták.Jellemző a középkori asztalosságra azolyan keretszerkezet, amelynek szélességitoldással készült tábláit a keret összeállításakorrakták be az árkolt keretbe, emellettaz is, hogy a keret profilját nem külön profillécekkelképezték ki, hanem magából akeretelemekből alakították ki.Csak emlékeztetőül néhány szó azasztalosságban használt faszerkezetekről.Ilyenek a toldás-kötés, a keret-káva,az illesztés-lapolás-csapolás. Toldás,ha az egymással kapcsolódó darabokszáliránya megegyezik: ezek vastagító,szélesítő, hosszabbító toldások lehetnek.Kötés, ha az egymással kapcsolódódarabok száliránya keresztezi egymást.Keretnél (keretszerkezetnél) az alkotódarabok (keretelemek) lapjai egybeesneka keret síkjával: itt lehet sarok-, T- éskeresztkötés.Káva (kávaszerkezet), ha az egymáshozkapcsolódó alkatelemek lapjai szögalatt csatlakoznak (Ágfalvi, 2001). Másmeghatározás szerint a kávát alkotó darabok(elemek) éleinek síkja és a káva síkjaegybeesik.Illesztés esetén a kapcsolódó darabok(elemek) nem takarják egymást, lapolásesetén egyszeres a takarás, míg csapolásnález kettő, vagy többszörös (Szemerey,2002). A többszörös csapolást a kávakötéseknélfogazásnak nevezzük. A faiparbanjáratos szakember számára nem jelentgondot az alj (németesen falc) és az árok(nut) megkülönböztetése.A Magyar Nemzeti Galériában kiállítottközépkori szárnyas oltárokon látható, ill. arestaurátorok által feltárt szerkezeti megoldások:a toldások, kötések, illesztések eléggéváltozatos képet mutatnak; nyilvánvalóanattól függően, hogy milyen volt a készítőasztalos szakmai felkészültsége, szerszámozottsága,vagy éppen az iskola, netán acéhszabály, amelynek keretében dolgozott.Nézzük most meg részletesebben azoltárokat szerkezeti egységeik szerint.Ezek felülről lefelé az oromzat, az oltárszekrényés szárnyak, végül a predella.Vizsgáljuk meg, melyek voltak most már aleggyakoribb illesztések, fakötések.A predella mélyebb, szekrényszerűmegoldásánál az oldalán túlnyúlótető- és fenéklapba gyakran egyenesfogazással rögzítették az oldalakat, vagyfecskefarkú beeresztést alkalmaztak aT-kötésnél, de előfordult nyitott fecskefarkúfogazás is. A laposabb predellánála fecskefarkú fogazás vagy beeresztéshelyett megelégedtek az oldalak egyenesbeeresztésével, majd köldökcsaposrögzítésével. A predella két oldalán lévőkonzolok ívelt részét faszegekkel rögzítettredőnyszerű falamellákkal burkoltákés vásznazták, vagy fűrészelt-gyalultfurnérral ragasztották le.Az oltártáblákat egyenes illesztéses szélesítőtoldással alakították ki, egymás mellérakva és éleiknél ragasztva a jobbos és balosdeszkákat, emellett keresztirányban azelőfúrt lyukakba facsapokat is beragasztottak,végül a táblákat hevederlécekkelfogatták össze, de nem volt ritka a találóan(csokor)nyakkendőnek is nevezett, fél táblavastagságú,kettős fecskefarkú belapolássem. A táblákat a befoglaló keret árkábavagy aljába helyezték. Ez utóbbi esetébena táblákat külön, az üvegbeszegező léchezhasonló módon rögzítették.Az oltárszekrény szerkezete alig jelenikmeg a leírásokban. A festett középrészkeretbe rakott fatábla, míg a faragottszobrokkal díszített szekrény valóságoskávaszerkezetet alkot, annak kötéseivel. Aszobrok rögzítéséhez többféle megoldást is4. ábra: a csíkmenasági (Erdély) SzűzMária-templom egykori főoltára, 1523?(Magyar Nemzeti Galéria)2008/9 Magyar Asztalos és Faipar 123templomi fam unkákalkalmaztak: az egyik esetében a szobrokatkovácsoltvas szegekkel a szekrény oldalánés alján át rögzítették. A másik megoldásnálhátulról mind a hátfalba, mind pedig aszobor hátsó felébe (valószínűleg) cigányfúróvallyukat fúrtak, majd a szobrokatfaragott, kihegyezett, ragasztott faszegekkelrögzítették.Az oltárszekrényben, nemegyszer anyitható szárnyakban található szobroktörzsét a lábakkal, ruházattal együtt legtöbbszöregy darabból faragták, hátoldalimélyítéssel. A fej külön is készült, amelyethengeres csappal illesztettek a szobornyaki nyílásába. Számos példa van arra,hogy hasonlóképpen illesztették az alkartés a kezet is a felkarhoz.A szárnyak összeépítése vízszintes és/vagy függőleges osztással ellátott keretszerkezetettükröz, ahol réses darabként afüggőleges és a vízszintes keretelem egyarántelőfordul. A sarokkötésnél a kettősollóscsapos vállas megoldás és az egymásbacsúsztatható rálapolásos megoldás egyarántmegtalálható, ahol profilozott belsőéleknél 45 fokos illesztést alkalmaztak, és asarokkötést faszeggel is rögzítették. Azokbanaz esetekben, amikor a fatáblákat aljbarakták, akkor a szárnyak első oldalán aprofilozott beszegező léceket is 45 fokbanillesztették, míg a keret hátoldalán a függőlegesprofillécet rácsúsztatták a vízszintesre(ezt a megoldást ma már kontraprofilosösszeépítésként ismerik az épületasztalosiparban).Az elölről látható illesztéseketvásznazták. A T- és a keresztkötések a szokásosvésett csapokkal készültek, esetlegferde vállazásos csapolással.A szárnyak rögzítésénél, mozgatásánálkétféle megoldást alkalmaztak: vagy alulés felül két perselyben elforduló csapokat,vagy az ajtóknál használatos (zsanérszerű)forgópántot. Ez utóbbinál a tengelytetejét rágörbítették, míg az alját ellapították.A szerelvényeket kovácsoltvasszögekkel rögzítették a szárnyakhoz.Az oltárszekrény feletti oromzat afőpárkányon nyugszik, egyes elemeitcsapolással rögzítik. A főpárkányt hátulrólfüggőleges rudakkal, oszlopokkal legtöbbszörkülön meg is támasztják. A szobrokbeeresztésére szolgáló többé-kevésbénégyzet alakú fészkek átlói a főpárkánytengelyvonalával 45 fokos szöget zárnakbe. A szobrok jobb rögzítéséhez talpdeszkákatalkalmaztak, amelyeket köldökcsapokkalvagy kovácsoltvas szegekkelrögzítettek a szekrényhez. Az oromzatiegységek (baldachinok) tartóoszlopait csavarozottL vasakkal is rögzítették. A faragottkúszólevél motívumokat is kovácsoltvasszegekkel rögzítették az oszlopokhozés a rudakra. A baldachin csúcsa oszlopnélkül a levegőbe lóg. A liptószentandrásiSzt. András-templom főoltárán az oromzatcsúcsát a hely szűke miatt előrehajlórakészítették, hogy ne legyen csonka, és acsúcs kövesse a mennyezet hajlatát.Dr. Tóth Sándor László(Folytatjuk!)Felhasznált források:• Ágfalvi Flóra (2001): Faipari szerkezettanszakrajz. Pécs: 1–60.• Boros Ildikó (1996): A középkori Magyarországterületén szoborfaragásrafelhasznált fafajták. Szakdolgozat. MagyarKépzőművészeti Főiskola RestaurátorképzőIntézet: 1, 32–33.• Bogdándy Titusz (2000): A faszoborkészítésműveletei és technikái a középkorban.Szakdolgozat. Magyar KépzőművészetiEgyetem Restaurátorképző Intézet:8–16, 21–23.• Borda Mátyás (2006): A középkorioltárok szerkezeti kötései a történetiMagyarország területén. Szakdolgozat.Magyar Képzőművészeti Egyetem RestaurátorképzőIntézet: 3–6, 21–22.• Görbe Katalin (Szerk., 2002): Restaurátor.Magyar Képzőművészeti EgyetemRestaurátorképző Intézete – DonátorAlapítvány, Budapest: 62–70.• Jankovics Marcell – Méry Gábor (2007):A lőcsei Szent Jakab-templom szárnyasoltárai. Méry Rátio: 8.• Magyar Nemzeti Galéria Szárnyasoltár kiállítása. Helyszíni konzultációkLakatos József restaurátorművésszel, agaléria főmunkatársával; 2008. január–február.• Menráth Péter – Hernádi Szilvia (1997):M S Mester Vizitációs képének restaurálásain „Magnificat anima meaDominum” M S Mester Vizitációs képeés egykori selmecbányai főoltára. MagyarNemzeti Galéria, Budapest: 31–6.• Skubiszewski, Piotr (1985): Veit Stoss.Corvina, Budapest, Arkady-Warszawa,Henscherverlag-Berlin. pn.• Szemerey Tamás (2002): Faanyagok,alkatrészek egyesítése in Faiparikézikönyv II. (Szerk.: Molnárné PoschPaula). Faipari Tudományos Alapítvány,Sopron: 19–35.• Török Gyöngyi (2002): Szárnyas oltárokin Száraz Miklós: Magyarország csodái.Csavargások régmúlt időkben. Magyarkönyvklub, Budapest: 23–25.• Török Gyöngyi (2006): Gótikus szárnyasoltárok a középkori Magyarországon.Állandó kiállítás a Magyar NemzetiGalériában. Kossuth – Magyar NemzetiGaléria, Budapest: 128, 129.• Tenge-Rietberg, Ursula (1984):Holzuntersuchungen in SchwabischalemannischenSkulpturen – 12.Jahrhundert bis 1460. Diplomarbeit.Institut für Technologie der Malerei ander Staatlichen Akademie der BildendenKünste, Stuttgart: 27• Tuzson Eszter (2002): A középkoriMagyarország területén szoborfaragásrafelhasznált fafajták II. Szakdolgozat.Magyar Képzőművészeti Egyetem RestaurátorképzőIntézet: 3–5, 12, 130.5. ábra: szobrok a kisszebeni plébániatemplomegykori főoltáráról (MagyarNemzeti Galéria)6. ábra: a liptószentandrási Szt. Andrástemplomszárnyas oltárának előrehajlóoromcsúcsa (Magyar Nemzeti Galéria)
