Megkésett tudósítás Milánóból

38 Magyar Asztalos és Faipar 2008/11a magyar bútor történeteGyerekszoba. Veszely Vilmos terve után. Készült a kolozsváriállami fa- és fémipari szakiskolábanEbédlő, tervezte Wigand Ede, készítette Mócsay József Ebédlő, Körösfői-Kriesch Aladár terve után, készítette Mócsay JózsefSzekrény. Veszely Vilmos gyerekszobájából.Készült a kolozsvári állami fa- ésfémipari szakiskolábanA vernakuláris – magyaros mezőnyből kiemelkedők:Toroczkai Wigand Ede ebédlője Mócsay József kivitelezésében,visszafogott, de karakteres deszkastílusban, módjával használt,faragott díszítő rozettákkalés az aszimmetrikusfelépítésűtálalójával. VeszelyVilmos gyerekszobájaa kolozsvári ÁllamiIpari Szakiskola gondozásábankivitelezve,kitűnően alkalmazottszínes ornamenseivelés funkcionalitásával.Körösfői KrieschAladár magyaros,festői deszkastílusbankivitelezett ebédlője,amely Mócsay Józsefműhelyében készült,míg a színes, nyomottbőrkárpitokat gödöllőiművésztársa, BelmonteLeó kivitelezte.Érdekes átmenetkéntis tekinthetőek avernakuláris és polgáriirányzatok között Maróti Géza zeneszobája, a Molnár Jenő tervezteés a Győri Fa- és Fémipari Szakiskolában készült szekrényés virágállvány, valamint a Veszely Vilmos rajzolta és a BrassóiFaipari Szakiskolában kivitelezett sakkasztal valóban modernszerkezetelvűsége és diszkrét faragott díszítése. Faragó Ödönnagypolgári garnitúráit, úri szobáit a motívumok hangsúlyozásávalelért festőiség jellemezte – főleg a Steinbach Gábor műhelyébenkészülteket – miként már megismert alkotói habitusábólkövetkezhetett. Nagy Sándor festő- és iparművész, a gödöllőiMegkésett tudósítás Milánóbólaz 1906. évi Világkiállítás iparművészeti részlegének emlékéreAki nem ismeri múltját, annak bizonytalan a jelene,sőt a jövője is.II.a magyar bútor történeteSzekrény és állvány.Tervezte Molnár Jenő.Készült a győri fa- ésfémipari szakiskolábanSakkasztalka bábukkal.Veszely Vilmosterve után. Készítettéka brassói faipariszakiskolábanÚri dolgozószoba, tervezte Faragó Ödön, készítette SteinbachGáborMűvészotthon részlete, Nagy Sándor terve után készítette SimayLajosműhely egyik vezetőegyénisége két,galériás művészotthontmutatott be magyaros stílusban, bútorokkal (Simay Lajosműhelye), textíliákkal és szőnyegekkel.A példaszerűen előremutató, gondosan megépített és berendezettmagyar kiállítás 1906. augusztus 3-án a szomszédos olasz kiállításipavilonban kitört tűzvész átterjedésével porrá égett és csaknéhány kiállítási darabot sikerült megmenteni. Ahogy a MagyarIparművészet tudósítása írja: „Szörnyű csapással sújtotta a sorsiparművészetünket. Augusztus 3-án, hajnalban kigyulladt a milánóikiállítás olasz iparművészeti csarnoka és néhány perc múlva lángbaborult a csodaszép magyar iparművészeti csoport is. Joggal neveztékel mindenfelé a kiállítás gyöngyének, vele pusztult el iparművészetünkújabb alkotásainak színe-java…melyeket bámulatos energiájúés tudású, lelkes művészemberek s száz meg száz munkáskézéveken át alkotott…fájdalmas megindultság vesz erőt rajtunk, hameggondoljuk, hogy úgyszólván csak napok kérdése volt, hogy anemzetközi ítélőszék az elismerés és dicsőség babérágát nyújtsa áta magyar csoport megalkotóinak…Ám csüggednünk nem szabad.Küzdjük le fájdalmunkat, és teljes erővel lássunk munkához. Tétovázásnélkül pótolnunk kell, ami pótolható.”A világkiállítás elnöke, Mangili olasz szenátor táviratábólidézve: „A bizottság velem együtt mindenek fölött le van sújtvaezen pavilon pusztulása által, amely valójában kiállításunk gyöngyétképezte…” majd „mi elhatároztuk a művészeti csarnoknakhaladéktalan újra építését, és szerencsésnek fogjuk magunkatérezni, ha Magyarország ott újra elfoglalja a díszhelyet, amelyetezennel őszinte szívvel ajánlunk fel neki.” A szerényebb méretű,a magyar és olasz kormányok segítségével újjáépített kiállításmég az évben (a kitűzött október 4. helyett), már szeptember29-én megnyílott. A megmentett tárgyakat és a leégett kiállításfotóit egy templomszerű épületben állították ki.Hogy „megkésett” tudósításom méltóan fejezzem be, következzenekaz egykori szakfolyóiratok és napilapok – tanúságkéntés tanulságként – idézve egyúttal a kor lendületét is.Kezdjük a korszak vezető angol művészeti folyóiratával, aThe Studio (alapítva 1893-ban) cikkével, Melani olasz szerzőtollából: „Örömmel észleljük, hogy a milánói kiállításon résztvevő díszítő művészek szakítottak a régi stílussal az új javára. Deezt az irányát a fejlődésnek legvilágosabban nem maga az olaszművészet mutatja. A legnagyobb érdeklődést a látogatóban két,talán három külföldi állam munkássága kelti: Magyarországé,Belgiumé és Hollandiáé, de a legérdekesebb és legértékesebbvalamennyi közül mégis Magyarországé. A magyar művészeka legbecsesebb könnyűséggel fejezik ki nemzeti voltunk egészgéniuszát abban a kiállításban, amely nemcsak művészi képességükről,hanem fényes ambíciójukról tanúskodik…”A Journal de debats-ben (1789–1944) a jeles belga műtörténész-író, az esztétika professzora és a Brüsszeli SzépművészetiMúzeum kurátora, Fierens-Gevaert (1870–1926) a következőketírja: „a magyar és belga kiállítás – egyhangú vélemény szerint – díszeia kiállításnak”. Mindkét osztályban kiemeli a nemzeti jellegetés konstatálja a magyar műipar és műipari oktatás teljes újjászületését.Megállapítja, hogy a magyar és belga osztály egyenlő értéketképviselnek rámutatva: „harmóniára, amelyben változatosabbés merészebb a magyar osztály és a belga inkább művészegyéniségekkeldomináló (olyan nagyságokkal, mint Henry van der Veldeés Victor Horta), s a hagyományokhoz inkább ragaszkodó”.Megjegyzem, hogy a felsorolt magyar művészegyéniségeket,lásd a gödöllői műhely nagyjait, a '80-as évekig nélkülözte aköztudat.A kisebb napilapokis több mint elismerőenírnak a magyar „osztályról”.Verona Fedele(1906. június 15.): „amagyar iparművészetikiállítási osztálynak szépségeitnem részletezem.Akinek csak egy kevésösmerete van ilyenekben,tudja, mi jellemzi a magyart: eredetiség, a nagyszerűnek, apompának szeretete…Úgy távozol innen, mint valami álomvilágból,egyre ismételgetve magadban, hogy Szent István országaférfias, erős ország…”Journal de Geneve (1906. június 20.): „A magyar kiállításkülönösen csodásan van berendezve, megragad, és ott tartóztateredetiségével és ipariskolai növendékeinek bámulatra méltórajzaival”. A La Epoca (Madrid 1906. június 15.): „Az újabbanelkészült iparművészeti kiállítások a japáni és Magyarországé. Ezutóbbi különféle nemzeti cikkeiről nevezetes. A rendkívül eredetimagyar iparművészekről, továbbá díszítő és építészeti ízlésről…”.L’esposizione illustrata di Milano del, 1906: „Magyarország többtéren részt vesz világversenyünkben, komoly eredményekkel,nem pusztán Ťrevelációkkalť. Több iparban és művészetben: deahol különösképpen emelkedett és kitűnt – a megcsodáltatásnaklegnagyobb sikereit érvén el – az a művészi ipar mezeje”.La perseverenza (Milano, 1906. június 23., Ugo Monneret deVillart): „Én azt hiszem, hogy ami itten a mi kedves közönségünketkiformálta, nem a szép volt, hanem az új. Tényleg egyáltalán nemszokhatta meg azokat az arányokat, amelyek a teremben kifejlenek(Maróti Géza műve), nem szokhatott hozzá sem a szimmetriátlannövények mesterkéltségéhez, se az egyszerű díszítés hatásához.Mindez merőben újnak látszott, magához vont, föllelkesített,legyőzött mindenkit. A magyar architektúra a kiállítás egyikgyőztese…Bútoraik mérete általában egyszerű és rendes, nohanincs díszítményekkel túlterhelve, szépen kikeresik a formákat ésaz arányokat, melyben kiváló, biztos ízlés vezérlik őket”.Az Il Caffaro (Genova, 1906. június 28.): „a magyar egy bizánciasízlésű pavilon, mely vonalainak és színeinek eredetiségével,a kiállított tárgyak szépségével és gazdagságával maga mögötthagyja úgyszólván az összes eddig megnyílt pavilonokat. Honnane siker? A velük született jó ízlés?...Mit mondjak a kiállítotttárgyakról? – melyek oly igazán magyarok és oly különbözőkmindattól a megszokottól, amit rendszerint látunk! E kiállítástmegtekinteni nemcsak gyönyörködtető, hanem tanulságos is”. (Érdekes,hogy ami különbözik, az tetszett. Ez ma is így van kedvesjelenkor, lásd a linea italiana vagy linea scandinava stb. példáját).Baseler Nachrichten (1906. július 3.): „Volt Ön már a magyariparművészeti kiállításban – kérdezik az emberek egymástól ittis, amott is – Nem? Akkor pótolja a mulasztását mielőbb, mert azigazán a legszebb.”A torinói Stampa : „El kell ismernünk, hogy kevés nemzettett rövid idő alatt akkora haladást a szépművészet terén, minta magyar, amelyik már most bármelyik kultúrnéppel felveheti aversenyt…”.A Luzerner Tagblatt (1906. június 3.): „…A műiparban maazok a népek jutnak előtérbe, amelyek régi kulturális fejlődésretekinthetnek vissza, amelyek ízlést és készséget örököltek s aztújra meg újra gyümölcsöztetik. E szempontból tekintve a magyariparművészeti osztály gyűjteményei az egész kiállítás legsikeresebblátnivalói közé tartoznak. Biztos érzékkel tudnak a magyarokintim hatásokat és félreismerhetetlenül nemzeti színeket adnia maguk osztályának.”A Berliner Tagblatt 289. számában Paul Block szerkesztő:„Csak a magyar kiállítás igen ízléses elrendezésével és kivitelévelváltja be azt, amit az „Iparművészet” felirat ígér.”Végül még a bécsi Fremdeublatt is, amelyről pedig köztudomású,hogy nem rokonszenvez a magyarokkal, a katasztrófárólszóló közleménye kapcsán a következőképpen emlékezik mega magyar csoportról: „A magyar kiállításnak igen nagy sikerevolt. A berendezés szépségét mindenfelé elismerték (wurdeinternational anerkant)”.A világkiállítás magyar alkotóira, tervezőkre, a kivitelezőkreés szervezőkre egyaránt illenek Gerle János építész-műtörténészszavai: „merőben szokatlan az az emancipáltság-érzés a XIX–XX.századi magyar művészetben, hogy valaki a magyarság nevébenne kisebbségi érzéseivel küzdve, hanem egy szellemi nagyhatalomnakkijáró elismerést természetesnek véve lépjen a nemzetközikultúra színpadára”.Az 1997-es körkérdés válaszadói közül sokan tévedtek, mentségünkreszolgáljon, hogy nem ismerhettük a múltat, és csakszámolni tudtunk.Néhány szóban a díjazottakról. Az olasz iparkamarák 10aranyérméből kettő jutott a magyar alkotóknak (Maróti Gézaés Faragó Ödön). A magyar kiállítók közül 240 kiállító és 169szervező kapott kitüntetéseket.Vásárhelyi JánosformatervezőRészlet a magyar iparművészeti csoport halljából. A háttérbenRóth Miksa mozaikmunkái vannak. Az installációt és bútorokattervezte Maróti GézaAz elpusztult milánói magyar osztály. Maróti Géza bronzgéniusza.Az alsó teste megolvadt. A tűzvész végén rázuhant a romokra,patinája leolvadt, a szobor maga cinóberpirossá lett a lángoktóla magyar bútor története

Tetszett a cikk?