A munka valós piaci értéke
A munka valós piaci értéke
Új fogalomként jelenik meg az adózásban és a járulékfizetésben a munka valós piaciértéke. Ez az egyéni vállalkozókat és a
társas vállalkozások személyesen közreműködő
magánszemélyeit érinti.Nekik eddig választási lehetőségükvolt megfelelő jövedelmezőség esetén,hogy bizonyos határok között döntseneka kivétnek, a személyes közreműködés ellenértékének, valamint az osztaléknaka nagyságáról.2010-től az érintetteknek a piaci
viszonyoknak megfelelő díjazás mértékéig
az összevont adóalap szerint
kell adózniuk, függetlenül attól, hogy a jövedelemhez bér jelleggel vagy osztalékformájában jutnak hozzá.
vállalkozók járulékfizetéseA valós piaci érték fogalmának a járulék-fizetés meghatározásánál is szerepe van.Januártól avállalkozóknakmaguknak kell
megbecsülniük a munkájuk átlagos piaci
értékét, amely a társadalombiztosítási
járulék alapját fogja képezni. Oszkó Pé-ter pénzügyminiszter szerint azon a hazaigyakorlaton szeretnének változtatni, hogy a munkavállalókkal szemben az önfoglal-koztatók igen csekély járulékot fizetnek.A minimálbér kétszereséhez kötött járu-lékfizetés alsó határát az egyéni és társas vállalkozóknál felváltja a munka valós piaciértékéhez igazodó új alsó határ, amelynekalapulvételével kell – főszabály szerint – tel-
Szokásos piaci érték (Az SZJA-törvény 3. §-ának 9. pontja alapján):
az az ellenérték (a továbbiakban ideértve a kamatot és a tevékenység piaci viszonyoknak megfelelő díjazását is), amelyet független felek
összehasonlítható körülmények esetén egymás között érvényesítenek, vagy érvényesítenének.
Nem független felek között a szokásos piaci értéket a következő módszerek valamelyikével kell meghatározni:
a) összehasonlító árak módszere, amelynek során a szokásos piaci érték az az ellenérték (ár), amelyet független felek alkalmaznak az összehasonlítható
termék vagy szolgáltatás értékesítésekor a gazdaságilag összehasonlítható piacon;
b) viszonteladási árak módszere, amelynek során a szokásos piaci érték a terméknek, szolgáltatásnak független fél felé, változatlan formában
történő értékesítése során alkalmazott ellenérték (ár), csökkentve a viszonteladó költségeivel és a szokásos haszonnal;
c) költség és jövedelem módszer, amelynek során a szokásos piaci érték a termék, a szolgáltatás közvetlen önköltsége, növelve a szokásos
haszonnal;
d) egyéb módszert, ha a szokásos piaci érték az a)–c) alpontban foglalt módszerek egyikével sem határozható meg
azzal, hogy szokásos haszon az a haszon, amelyet összehasonlítható tevékenységet végző független felek összehasonlítható körülmények
között elérnek.
e) személyes közreműködői, egyéni vállalkozói tevékenység esetében választható továbbá
ea) az az ellenérték, amely – a személyes közreműködő, az egyéni vállalkozó képzettségét, szakmai gyakorlatát, tevékenységének többféleségét,
fő-, kiegészítő-vagy másodállás jellegét, a ráfordított vagy kieső időt (pl. betegség, hatósági intézkedés miatt) stb. figyelembe véve – a tevékenység
folytatásának adott térségében, adott körülményei között, hasonló munkakörben az adott színvonalú, terjedelmű tevékenységet folytató
munkavállalót megilleti vagy megilletné;
vagy
eb) a társas vállalkozás, az egyéni vállalkozó által elért bevételből a személyes közreműködő(k) díja, illetve a vállalkozói kivét nélkül számított
költségek, a szokásos vállalkozói haszon levonásával meghatározott összeg és az ea) pontban említett körülmények figyelembevételével
megállapított járandóság,
vagy
ec) a társas vállalkozás, az egyéni vállalkozó által elért bevételből a személyes közreműködő(k) díja, illetve a vállalkozói kivét nélkül számított
költségek levonásával meghatározott összeg 80 százaléka és az ea) pontban említett körülmények figyelembevételével megállapított
járandóság, azzal, hogy szokásos vállalkozói haszon az a haszon, amelyet összehasonlítható tevékenységet végző független felek összehasonlítható
körülmények között elérnek, figyelembe véve a társas vállalkozás, az egyéni vállalkozó piaci helyzetét, kockázatait, versenyképességét,
eredményességét, működési feltételeit (kezdés, szünetelés, megszűnés, elemi kár, hatósági intézkedés stb.).
jesíteni a járulékfizetési kötelezettségeket.A Tbj. (1997. évi LXXX. törvény) 4. §-ánakq) pontja szerinti tevékenységre jellemzőkereset meghatározásánál az egyéni éstársas vállalkozó az Szja tv. 3. §-ának 9.pontjában foglaltakat megfelelően alkalmazhatja.
A társadalombiztosításról szólótörvény 4. §-ának „q” pontja úgy fogalmaz,hogy a tevékenységre jellemző kereset: atermészetes személy főtevékenységére jellemző, a piaci viszonyoknak megfelelődíjazás. Ennek megállapításához engedélyezi
a kormányrendelet, hogy a személyi
jövedelemadóról szóló törvényben meghatározott
módszereket alkalmazhassuk
a járulékalap meghatározásához is.
G. K.
35
Magyar asztalos és Faipar I 2010. 01.
