Mesterség és művészet (2. rész)

A különleges alak speciális szerszámokat igényel, melyek minden más faiparos szerszámától nagyban különböznek. A hordók készítésével foglalkozó kádármesterek, valamint a kisebb, más folyadéktároló edények gyártását végző pintérek, bodnárok gyakran saját maguk készítették el szerszámaikat. Az esetenként csigás szarvú, faragott gyaluk, gyalucskák zömmel cseresznye-, körte- és szilvafából készültek. A nagyobbak 25–30 cm hosszúak, a kicsi csebrek gyártásánál használtak alig 8–10 cm-esek. Ezeket a szerszámokat gyakran évtizedekig, esetenként száznál több évig is használták. Némelyik talpa egészen lekopott, gyakran a mesterek hüvelyk- és mutatóujja mélyedést koptatott a kemény faanyagba.
A mesterség apáról fiúra szállt, így előfordult, hogy egy szép régi szerszámmal a készítő mester ükunokája is dolgozott. Az elmúlt évtizedekben, mint a legtöbb szakma, a kádár- és pintérmesterség is átalakult, esetenként szinte meg is szűnt.
A tej és víz tárolására, mérésére műanyag vagy fémeszközöket használunk, a borkészítés is ilyen anyagú tartályokat igényel. Napjainkban nagyon kevés mester ért a fahordók gyártásához is. Gyakran már csak hagyománytiszteletből készítenek kézzel fahordókat.
Mivel 80–100 évvel ezelőtt még sok ezer mester dolgozott országszerte, az általuk korábban használt szerszámok vagy tönkremennek, „megeszi” őket az idő, vagy jobb esetben egy-egy gyűjteményben, múzeumban őrzik a szakma emlékét.
A Magyar Famíves Céh Egyesület tagjainak gyűjteményében lévő kádárés pintérgyaluk szolgáltak modellként a Kozma Lajos Faipari Szakközépiskola művész szakos diákjai rajzgyakorlatain. Ebből nyújtunk át egy csokrot.

További
képek, a galériában megtekinthetők!

Pauló Tamás
faipari mérnöktanár


Kozma Lajos Faipari Szakközépiskola
www.kozmafa.sulinet.hu
Magyar Famíves Céh Egyesület
www.famivesceh.hu


Tetszett a cikk?