Kéziszerszámok a kultúra tükrében (2. rész)

Az emberiség kultúrtörténetének kezdetétől fogva a kő-, majd a fémből készült fammegmunkáló szerszámok hol lassabban, hol gyorsabban fejlődve érték el azt a fejlettebb műveletet, ahol még minden főbb faipari szintet kézzel végeztek, de az ajtón már kopogtatott a gépekkel működtetett sorozat- vagy tömeggyártásra berendezkedett üzem. 

A 17. században még a legtöbb szerszám egyedi gyártmányként, többnyire maga az asztalos vagy ácsmester által készült. A díszes bútorok gyártásához egyre több speciális szerszámra volt szükség, így a 18. század elejétől kezdtek kialakulni a szerszámgyártó manufaktúrák, a híres szerszámkészítő műhelyek. Csak néhány a több száz ismert műhelyből: Louis-Eloi Bergeron (francia – 1790 körül), Robert Wooding (London – 1730), Samuel Hollbeck (London – 1730), John Jennion (London – 1730), William Lorage (London – 1735), Jonathan Ballou (Amerika – 1760 körül), Thomas Grant (Amerika – 1750 után), John és Jacob Heiss (Amerika – 1792 után), Michiel Cornelisz (Amszterdam – 1750 után), F. W. Engels (német – 1740), F. W. Busch (német – 1780), P. L. Schmidt (német – 1790).

Ezek a műhelyek készítették a kor legismertebb asztalos-, ács-, bognár-, kádár-, hangszerkészítő stb. szerszámait. Minden nemzet a saját hagyományos formavilágát fejlesztette ki az elmúlt évszázadok alatt.

Kéziszerszámok és gyalupad az 1832-es Nickholson-katalógusból

Talán a legkiforrottabbak az angol szerszámok voltak, melyek átkerültek a kivándorlókkal Észak- Amerikába, majd keletre is. Külön, jellegzetes formavilágot képviseltek a nagy hajóépítő nemzetek (az angolon kívül), a franciák és a hollandok, melyek szerszámai azonnal kitűnnek a többi közül.

A kiforrott szerszámkészítő hagyományokra alapozva jöttek létre azok a vállalkozások, üzemek, melyek már sorozatban gyártották a piacra a fából és fémből készített faipari szerszámokat. Az 1800-as évek elejétől ismerünk olyan cégeket, melyek már katalógust adtak ki és kereskedői hálózatot építettek ki. A napóleoni háborúk után elsősorban Európában, de Amerikában is újabb lendületet kapott az ipari forradalom.

A nagy kohászközpontok az új acélgyártási módszerekkel a korábbinál jobb minőségű szerszámalapanyagot, vésőt, fúrót, gyalukést tudtak gyártani. A már évtizedek óta szabadalmaztatott faipari gépeket a gőzgép, mint energiaforrás elterjedésével, egyre több faipari üzem, így a szerszámgyártók is alkalmazták.

Kézifűrészek és gyaluk (fent) az egyik legkorábbi gyári szerszámkatalógusból. Sheffield, 1816.

Az 1820-as évektől kezdve használt faipari gépek egész addig lassan terjedtek el, amíg csak a gőz állt meghajtó energiaforrásként rendelkezésre. Így körülbelül az első világháborúig a faipari kéziszerszámok használata elsődleges maradt. Ezt a közel 100 éves periódust tekintjük a szerszámfejlődés és -használat legter-melékenyebb időszakának. A 19. század első felében jöttek létre azok a szerszámkészítő cégek, melyek a gyűjtők körében mindenképpen, de esetenként egy mai átlagos szerszám-használó fülében ismerősen zengenek: Spear&Jackson (Anglia), Edward Preston (Anglia), Christopher Gabriel (London), Auburn Tool Co. (USA), Sandusky Tool Co. (USA), Peter Duesing (holland), Jan Nooitgedagt (holland), Johann Weiss (Bécs), Franz Wertheim (Bécs), Hermann (Ausztria), Jozef Povischil (Eszék), Dominicus (német), E.C. Emmerich (német), Ott (német), Baldauf (német), Esslinger (német), Ulmia (német), B. Schenone (olasz), G. Delmastro (olasz), Miguel Vert (spanyol), Torre de Bilbao (spanyol), Peugeot (francia), Goldenberg (francia). A legismertebb gyártók mellett egyáltalán nem kell szégyenkeznünk, hiszen a 19. század végén több kisebb cég mellett az Újpesten gyárat alapított Klikar Adolf kiváló minőségű német típusú szerszámaival Magyarország-szerte, de azon túl is ismertté vált. 

Asztalos gyaluk a bécsi Joh. Weiss cég 20. század eleji katalógusából

A 19. század közepén indult kisvállalkozásként (és nem saját termékkel), mérőléceket és vízszintmérő eszközöket gyártatva a Stanley-testvérek cége. Az azóta eltelt kb. 160 év alatt több tízmillió szerszámot gyártottak és forgalmaztak világszerte.

A feltehetően legsikeresebb és a mai napig prosperáló szerszámgyártó-forgalmazó cég sikerét a rengeteg jó szemmel meglátott és megvásárolt szabadalmaknak (pl. Bailey gyaluk), a merész újításoknak, a rendkívül jó minőségnek és a jó kereskedelem- és marketingpolitikának köszönheti.

A Stanley vezette be a faiparban az öntött vasból készített szerszámokat. Gyalui ezáltal jóval nehezebbek voltak, de precíz állításuk és hosszú élettartamuk miatt a szakemberek szívesen fizették ki a magas árat.

A 19–20. század fordulóján világ-szerte több ezer kisebb-nagyobb cég gyártott faipari kéziszerszámokat. Ezek egy része nyomtalanul eltűnt az idők viharában. Vagy a konkurencia vagy a piaci nehézségek miatt szűntek meg. A jobb terméket gyártó cégeket pénzügyi nehézségek esetén a tőkeerősebb vállalatok felvásárolták.

Angol szobrászvésők - E. Preston, 1894.

A népszerű és a piac által is jónak ítélt szerszámok licencét megvásárolva, azokat mások is gyártani kezdték. (Ilyen a Stanley cég klasszikus, kb. 1865 óta gyártott – fémgyalu – sorozata.). Sajnos nem mindenki gyártotta ezeket a szerszámokat licenc alapján. A 2. világháború után a Szovjetunió egyszerűen átmásolta a Stanley-gyaluk szerkezeti és formai elemeit, és így gyártotta azok másolatait, a szocialista piacot ellátandó. Ezek a szerszámok azonban rendkívül rossz minőségűek, rosszul kidolgozottak, csúnyák és szinte használhatatlanok voltak. A mai napig sok ilyen szörnyszülöttet lehet találni a hazai tulajdonosoknál.

A kéziszerszámok töretlen fejlődését a két háború között elterjedt elektromos motorral felszerelt gépműhelyek szüntették meg. A piaci kereslet csökkenése miatt egyre több kisebb cég szűnt meg. A húszas évek végi gazdasági világválság még inkább ebbe az irányba hatott.

P. Duesing által gyártott holland gyaluk (1918.)

A 2. világháború után, a technikai fejlődés eredményeképpen az elektromos kézi gépek egyre könnyebbek, kisebbek és egyre nagyobb teljesítményűek lettek. Ebből adódóan a kéziszer-számokkal végzett műveleteket szinte teljesen ki lehetett váltani valamilyen elektromos berendezéssel.

A kilencvenes évektől kezdtek elterjedni az akkumulátoros kisgépek. A kezdetben nehéz, nagyméretű, de kis kapacitású akkumulátorokkal felszerelt gépek is rendelkeztek azzal az előnnyel, hogy nem igényeltek hálózati áramot, így elsősorban a helyszíni szereléseknél, beépítéseknél voltak nagyon hasznosak. A technikai háttér fejlődésével a mai akkumulátoros kézi gépek könnyűek, nagy teljesítményűek, az akkumulátorok magas kapacitásúak, és gyorstöltővel szinte folyamatos használhatóságot biztosítanak.

A 19. század első felétől jól követhető a kéziszerszámok fejlődése nem kizárólag a konkrét tárgyakon (az idők során sok elkallódott), hanem a kereskedelempolitikához tartozó reklámanyagokon és az 1840-es évektől a rengeteg szabadalmi leiraton is.

A 19. század első feléből sajnos kevés ilyen katalógus áll a rendelkezésünkre. Talán a kor első ilyen jellegű kiadványa az a Tájékoztató, amely 1816-ban jelent meg. Tartalmazza az adott időszak összes fontosabb sheffield-i kovácsüzem vas- és acéltermékét. Ebben a kiadványban a mezőgazdasági eszközöktől a faipari szerszámokon át a háztartási eszközökig, több száz terméket találunk. A nyomdatechnika ebben az időben még a rendkívül finom művű réz- vagy acélmetszeteket jelen tette, ami igazán értékessé teszi ezt a gyűjteményt. Szép munka az 1836-ban megjelent Nicholson-katalógus is, bár kevésbé aprólékos, mint a korábban említett kiadvány.

A 19. század ’50-es éveitől a nyomdatechnika az első világháborúig nem változott gyökeresen. Az ebből az időszakból származó katalógusok finommetszetűek, elegánsak és a kor divatját követik grafikai kivitelükben, így hol enyhén barokkos, hol viktoriánus, hol szecessziós a körítés. A fotó nyomdatechnikai bontása után a katalógusok kivitele ennek megfelelően megváltozott. A 20. században készült katalógusok nagy része raszterre bontott fekete-fehér fotókat jelent, ami kevésbé elegáns kivitelt eredményezett. Kicsit javult a helyzet az 1960-as évektől, a színes nyomdai technikák elterjedésével. Javult a felbontás, a részletek is jobban láthatóvá váltak.

Angol kéziszerszámok R. Melhush kínálatából (1920. körül)

Sokan gyűjtenek világszerte faipari kéziszerszámokat. Komoly magán- és állami múzeumok igyekeznek a régi korok szép szakmai emlékeit minél szélesebb körben megismertetni az érdeklődőkkel.

Ugyanakkor szintén széles azoknak a tábora, akik a szakmai katalógusokat, prospektusokat gyűjtik. A könyvárveréseken hatalmas összegekért kelnek el a 150–180 éves eredeti szakmai katalógusok.

Esetenként ezek kópiáihoz is hozzá lehet jutni. Az internet bizonyos szempontból előnyt jelent a gyűjtőknek is. Ugyanakkor az internetről megszerezhető anyagok gyakran hiányosak, vízjellel ellátottak vagy olyan kevés információ-tartalmúak, hogy gyakorlatilag lehetetlen nagyítani őket. De legalább vannak. Aki elég türelmes, az a jobb minőséget is igyekszik beszerezni. Szép és tartalmas hobbi akár a szerszámgyűjtés, akár a katalógusgyűjtemény összeállítása.

Tetszett a cikk?