Stanley kombinációs gyaluk 2. rész

Magángyűjtő nagy kincse a No. 55, kifogástalan állapotban

A ma a világ legnagyobb faipari kéziszerszám gyártójaként ismert Stanley cég 1871-ben kezdte gyártani az első többfunkciós, teljesen fémből készült gyaluját. Az ezt követő 13 évben Charles G. Miller és J. A. Traut szabadalmai alapján a cég arra törekedett, hogy ezek a szerszámok mind több asztalos szerszámkészletébe bekerüljenek. A folyamatos finomítások, apró kényelmi módosítások, a késkészletek kibővítése abba az irányba mutattak, hogy mind több műveletet lehessen ezekkel a szerszámokkal elvégezni.

A felületkezelés megváltoztatása az évtizedig való használhatóságot biztosította. Természetesen a meglévő szerszámok fejlesztése nem akadályozta az új típusok kialakítását, a továbblépést egy-egy területen. A No. 45 1884 őszi bevezetése után a konstruktőr, Traut a Stanley vezető tervezője lett. Ő és a mellette dolgozó két rajzoló-tervező volt, akik a finomításokat, az új profilokhoz szükséges késeket, az apró ergonómiai változtatásokat dolgozták ki és adták gyártásba. Mind Traut, mind a tervezők professzionális módon kezelték ezeket a szerszámokat.

Különleges megmunkálás rajza a No. 55-tel

Munkájukat segítette az is, hogy országot járó kereskedelmi ügynökeik folyamatosan informálódtak a felvevőpiac, az asztalosmesterek igényeiről. A divat változásai szintén befolyásolták munkájukat. A lassan véget érő viktoriánus korszak helyébe egy újabb, az intenzív iparosodást előtérbe helyező időszak lépett. Emiatt lassan elhagyták az öntvény szerszámtestek és alkatrészek növényi ornamentika díszítéseit és ehelyett sima vagy finoman geometrikus díszítésű felületeket alkalmaztak. A ’90-es évek végén addig zászlóshajónak számító No. 45-ös fejlesztését intenzívebbé tették, új késgarnitúrákkal bővítették a profilozás lehetőségét.

A szerző tulajdonában lévő, restaurálás előtt álló No. 45-ös és annak szép részletei

Az új divat, a szecesszió esetenként megkívánta az igen tagolt profilok, takaróelemek gyártását, amit az eddigi szerszámok csak több lépésben tudtak megoldani. A fejlesztőcsapat új célja a nagyon összetett, széles, tagolt profilok kialakítása lett, egy beállítással. A No. 45-ös alapkoncepcióját, szerszámrögzítését és állítását megőrizve próbáltak új funkciókat a rendszerbe vinni. A több évig tartó fejlesztő-tervező munka 1894 nyarára már teljesen kikristályosodott. A kézzel mintázott darabokat az ősz folyamán tesztelték, finomították a teljes dokumentálás előtt.

A szerző tulajdonában lévő, restaurálás előtt álló No. 45-ös és annak szép részletei

A szabadalmi leírás és rajzdokumentáció minden eddigit túlszárnyalt. A 8 oldalas működési, beállítási leírás, valamint négy lapon elhelyezett, 21 rendkívül precízen kidolgozott, beszámozott rajz képezte a teljes szabadalmi beadványt. A beadás dátuma 1895. január 22. Az újonnan kifejlesztett gyalunak már nemcsak Justus A. Traut volt a beadója, hanem a precízen rajzoló, a legügyesebb munkások közül kikerült Edmund A. Schade is szerepelt a szabadalmi okmányokon. A közel 40 darab alkatrészből álló gyalu teljes, maximális felszereltségében közel 5 kg-ot nyomott.

A szerző tulajdonában lévő, restaurálás előtt álló No. 45-ös és annak szép részletei

A gyártás előkészítése, a bonyolult öntési technológia kidolgozása és a gyártás beindítása az eddigi szerszámoknál jóval hosszabb ideig tartott. A gyalut így csak az 1897-es katalógusban tudták meghirdetni először. Az új gyalu a No. 55-ös számot kapta. Szinte mintha 2 db No. 45-öst építettek volna egybe, hiszen már mindkét oldalon kapott vezetőket, ezenkívül nem egy, hanem kettő plusz vezető csúszkát kapott a gyalu, és a markolattal ellátott főelemet is kiegészítették új állítókészülékekkel.

Az 1897-es katalógus rajza a No. 55-ről

A több mint 10 évvel korábban bevezetett No. 45-ös 8 dollárba került (ez egy gyári munkás 4–5 napi bérét jelentette), míg a No. 55-ös kezdő ára 16 dollár. A masszív fadobozban szállított gyaluhoz alapból 52 db kés tartozott, amit 4 db lapos tokban helyeztek el. 1997-től a No. 55-ös lett a nehézlovasság a szerszámgarnitúrában. Soha azelőtt és utána sem készült ilyen bonyolult, sok különböző feladatra alkalmas gyalu.

A két világháború között gyártott No. 50-es a késgarnitúrával

Sok minden hozzájárult a No. 55 több évtizedes sikeréhez:

• masszív öntöttvas test és vezetők
• edzett acél vezetősínek
• kiváló minőségű kések
• brazil rózsafa markolat és csúszófelületek
• kifogástalan, jó minőségű állítócsavarok.

A No. 55 szabadalmi leírásának míves rajzai

A No. 55-ös több 10 oldalas használati útmutatót kapott. Az elnevezése is megváltozott: STANLEY szabadalmaztatott univerzális gyalu. Természetesen az ennyire bonyolult gyalu piaci bevezetése nem egyszerű lépés. Az eladást elősegítendő, a cég bemutatókat szervezett asztalosok számára, minek során a gyári szakemberek a minden feladathoz szükséges késcseréket, beállításokat részletesen bemutatták.

A speciális, új feladatokhoz új késeket fejlesztettek, melyekről az újonnan megjelenő katalógusok tájékoztattak. Az ebben az időben divatos görögös és rómaias profilokat az alap késkészletekből össze lehetett állítani. A speciális késekkel modern karnisok, képkeretek, díszlécek sokaságát tudták gyártani. Természetesen az új nagyágyú bevezetése után sem állították le a korábbi kombinált gyaluk gyártását, így az 50-es és a 45-ös is benne maradt a palettában.

Az évtizedek során a legbonyolultabb gyaluk sok-sok, jellemzően apróbb változtatáson estek át, de ez a külalakon gyakorlatilag alig látszott. A gyártás bonyolultsága és a magas árfekvés miatt a két legösszetettebb gyalu iránti igény a ’60-as évek elejére szinte megállt. Ehhez nagymértékben hozzájárult a kézi felsőmarógépek és a hozzájuk tartozó kések sokaságának egyre olcsóbbá válása és elterjedése. 

A No. 55 szabadalmi leírásának míves rajzai

Mind a No. 45, mind pedig a No. 55 1963-ig készült és került az üzletekbe. A jóval egyszerűbb No. 50 a ’60-as években műanyag markolatot és új formatervet kapott, így a STANLEY kombinációs gyalui közül ez maradt fenn a legtovább. A ’90-es évek közepén még gyártotta a cég több, mint 10 késsel. A faipari kéziszerszámokat gyűjtők között ezek az ikonikus darabok a mai napig igen nagy becsben vannak.

Egy korai (1900 előtti) jó állapotú No. 55-ösért több százezer forintot is hajlandók áldozni. A fanatikusok pontosan tudják, hogy melyik évben, milyen apró változtatást eszközöltek a szerszámokon, így szinte évjáratonként változnak az árak. A No. 55-ösből 17 különböző variációt tartanak számon. Bár az idő túllépett ezeken a kéziszerszámokon, de mind formai kialakításuk, mind műszaki megoldásaik és szellemi tartalmuk miatt ezek az eszközök ma már szinte iparművészeti remekként egy hagyományos, emberközeli gyártási kultúra emlékeként őrzik a múltat.

Igaz ugyan, hogy ezek a szerszámok gyárban készültek sok ezer példányban, mégis ott van bennük az emberi leleményesség, szellemiség, találékonyság és lélek.

Kapcsolódó dokumentum:

Tetszett a cikk?