Mozaikok az elektromos kisgépek történetéből

A sok és nehéz munka évezredek óta hűségesen kíséri az embert. Hatalmas könnyítést hozott e téren már réges-régen az igaerő, a víz és a szél hasznosítása, de nehéz munka bőven maradt még így is. A következő nagy lépés a gőzerő megismerése és hasznosítása volt.

Hajlítható tengelyű fúrógép (1914)

A gőzgép jelentőségét az egész világot átalakító ipari forradalom jelzi. A fejlődés soha nem látott tempóban talált ki, alkotott meg és fejlesztett tovább mindent. Hamarosan megjelent az elektromosság is, ami még tovább fokozta a tempót. A villanymotor a nehézkes transzmisszióval szemben az egyedi meghajtás kényelmét kínálta, ahonnan már „csak egy lépés” a kisebb, kézi gépet hajtó motorok kifejlesztése és alkalmazása.

Pisztolyfúró-csavarbehajtó, körfűrész, dekopír, szalag-, tárcsás, deltacsiszoló, kézi felsőmaró stb. és ezek továbbfejlesztett változatai, motor nélkül elképzelhetetlenek. S a munkák: beépítés, helyszíni szerelés, átalakítás, javítás kisgépek nélkül ma már elképzelhetetlen volna.

Elektromos csavarhúzó (1930)

A kisgépek története alig százharminc éves. Wilchelm Fein vállalkozó 1895-ben Stuttgartban feltalálta az elektromos fúrógépet. Az elektromos kisgépek történetét a szerszámgépgyártók ettől a dátumtól, ill. eszköztől számítják. Az új szerszám története lendületesen folytatódott, mert már tíz év múlva – 1905-ben – a Duke Electric Company (USA) megindította a sorozatgyártást. A FEIN azóta is a gépgyártás élvonalában van, de más cégek is hamarosan ringbe léptek. A Black & Decker 1917-ben szerzett több kiegészítő szabadalmat az elektromos kézi fúrógéphez. Bőven volt mit fejleszteni!

Akkor ilyesmit már itthon is lehetett kapni. Kemény Manó Műszaki szerszám és gépüzletének 1912. évi árjegyzéke hat változatban kínál három sebességfokozatú „villamos kézi fúrógépeket”. Az áruk 400–500 korona között változik. Borsos ár! Ugyanebben az árjegyzékben egy jó gyalupad ára 72–80 K, simító gyaluk 1.70–2.26 K, a legdrágább gyalu – tapaszalj/gittfalc gyalu – 5.30 K és az asztalos laposvésők 1.65–3.65 K között találhatók.

Még a háború előtt jelent meg egy príma munka, a Diószeghy–Csipkay: Fatechnológia c. szakkönyv. Ábrái között „hajlítható tengelyű fúrógép” is szerepel. A gép ugyan még laposszíj-meghajtású, de a leírás ennél tovább lép: „…különösen ferde irányú lyukak kifúrására alkalmasak. Újabban kis elektromotorral kapcsolatos fúrógépeket is készítenek, melyeket különösen vagon- és hajógyárakban használnak fel igen előnyösen, mivel oly helyen is fúrhatunk vele, ahol a fúrandó anyagot más fúróval meg se közelíthetjük.” Ilyen fúró- és csavarozógépeket a Thonet cég összeszerelő üzemeiben már a századforduló előtt használtak!

KeményManó-árjegyzék1912-341.oldal                                                                                    Fúrótokmányok (1930)

A század első felében általános volt itthon a német nyelvű szakirodalom használata. Onnan származik egy olyan kézi fúrógépet bemutató kép, ami az egész konstrukciót részleteiben is megmutatja (1924). Az ábrát vizsgálva tűnt fel, hogy a fúróhegy nem tokmányban ül, hanem még ún. Morse-kúpos befogású. Tényleg volt még rajta fejleszteni való!

Gazdag kínálattal jelent meg Martos és Demény árjegyzéke 1930-ban. Kilencvenféle (!), villanymotorral működő kisgépet ajánl, köztük: gyorsfúró gép, egyetemes csavarhúzó, állványos fúró, nagy teljesítményű fúrógépek, menetvágó, csiszoló, falfúró, polírozó, szupportcsiszoló. A kínálatot a kényszer is bővítette, hiszen egyen- és váltóáramra, 110 V és 220 V feszültségre is kínáltak gépet! Ezekhez a gépekhez már lehetett rendelni nekünk is ismerős kulcsos tokmányt, esetenként még Morse-kúpra tűzhetőt.

Elektromos kézi csiszoló- és polírozógép (1930)

Következő – jelentős – szakkönyvünk már általánosan ismert és használt szerszámként tárgyalja az elektromos kéziszerszámokat. „A drágább famegmunkáló gépek pótlására, befejező munkákra, továbbá nagy és nehezen mozgatható munkadarabok megmunkálására a kéziszerszámok teljesítményénél lényegesen nagyobb motorikus kéziszerszámokat használunk. Ezeknél úgy a főmozgást, mint a mellékmozgást, mindig a szerszám végzi. A legáltalánosabban használt:

• a kézi fúrógép. Univerzális motor hajtja. A motor fordulatszáma nagy, hogy aránylag kis súly mellett nagy teljesítményt szolgáltasson. A nagy motorfordulatszámot fogaskerékáttétellel lecsökkentve (400-1000 /min.) hajtják meg a fúróorsót.
  Kisebb teljesítményű fúrógépeknek egy zárt fogantyújuk, nagyobbaknak két hengeres fogantyújuk, azon kívül mellpajzsuk is van. A kézifúrógépet állványra is szokták szerelni, amikor is mint függőleges fúrógép használható. A fúrógépek teljesítménye 150-500 watt.

  A fúrógépeken kívül a leggyakrabban

• a kézi csiszológépeket használják és pedig úgy a tányér-, mint a szalagcsiszológépeket. Ezekkel a gépekkel való munka nagy gyakorlatot igényel, mert a munkás a munkadarab széleit könnyen lekapja.
  A porelszívó és porzsák rá van szerelve a kézi csiszológépekre.
  Egyéb motorikus kéziszerszámokat, mint amilyenek a körfűrész, szalagfűrész, gyalugép, láncmaró, főleg az ácsipar használ.
• Hajlékony tengellyel kapcsolt szerszámok. Ezeknél a szerszámokat egy elektromotor által meghajtott 1500-3000 fordulatszámú hajlékony tengelyhez kötjük. A motort elcsúsztathatóan egy sínre függesztjük fel.
  Előnye a hajlékony tengelyű szerszámoknak, hogy a meghajtó motor nincs beépítve a szerszámba, így tehát az könnyebb és a tengelyre különböző szerszámok kapcsolhatók, mint tárcsák és szalagcsiszoló, maró, körfűrész, fényezőtárcsa, ráspolyfejek stb. Az elektromos kéziszerszámokat a fúrógép kivételével háromfázisú, többnyire 3000 fordulatszámú elektromotorokkal hajtjuk meg. A motorok teljesítménye 0,5-1,5 LE.” 
  (Kirchmayer Ödön: Fatechnológia I-II. Bp. 1940)

Kézi szalagcsiszoló hosszmetszete (1950)

A II. világháború után nagyon nehezen állt talpra az ország. A politika mindenre ránehezedett. A fejlődés nem állt meg, de lelassult.

„Több féle típusú kézigyalugép van forgalomban, kisebb-nagyobb méretekben. Késtengelyek hossza 100-260 mm közt változik. Általában kisebb munkák elvégzésére alkalmazzák, de jól lehet vele nagyobb lapfelületek széleit és bütüit gyalulni, ugyanúgy nagyobb felületek síkbagyalulását is lehet végezni. Van olyan kézigyalugép is, amelynek lapját ívesre is lehet állítani, és annak megfelelően íves darabokat is gyalulni.”

„A kis szalagcsiszolót a munkadarabra ráhelyezzük. Vízszintes felületeken a csiszolónyomást magának a gépnek a súlya szolgáltatja. A kis szalagcsiszológéphez teljes hosszában alábélelt vászoncsiszolószalagokat használunk. Ha egy ilyen csiszolószalag telerakódott faliszttel és, gyantával, akkor megfordítjuk a gépet és tisztítás céljából vagy egy drótkefét, vagy pedig egy régi autógumidarabot nyomunk a futószalagra. Utána még jó ideig használhatjuk…”

Kézi tárcsás csiszológép (1958)

„Ha ezekkel a gépekkel gömbfelületű darabokat akarunk megmunkálni, akkor a gépet megfordítva egy bakra erősítjük, és a munkadarabot vezetjük kezünkkel a futó szalagon.” Ehhez hasonlóan ajánlja a többi tan- és szakkönyv a körfűrész, a gyalugép, sőt, a felsőmaró megfordítását és kis asztalra való szerelését, további műveletek elvégzésére.

„A kézi tányércsiszológép csak egyenes felületek csiszolására alkalmazható. Előnye, hogy nincs helyhez kötve. A tárcsa átmérője 200-250 mm. A csiszolókorongot közvetlenül hajtja meg a függőleges tengelyű motor. A csiszolópapírt filcalátét választja el a korongtól, melyre süllyesztett fejű csavarokkal felerősítjük. A tányért rugó szorítja a fa felületére s a nyomást a rugók cserélésével változtathatjuk. A korong körül kefe van, mely a csiszolópor szétszóródását megakadályozza s így a ventilátor által való felszívást elősegíti.”

A kézi kisgépek szakszerű leírásait találjuk a Faipari gépmunkás c. 1964-ben megjelent kötetben. A könyv hét fejezetben tájékoztatja az olvasót az általános alapismeretekről, a faipari gépekről, a gépi megmunkálás technológiájáról, és végül az óvó rendszabályokról.

Kézi körfűrész, állványos gépként használva (1964)

A gépek súlyáról több idézetben olvashattunk. A szakirodalom alapos átnézése után úgy tűnik, hogy a „kézi gép” szó eredetileg inkább kézben el- vagy odébb vihető gépet jelentett, mint a mai értelmezés szerintit, hogy ti. kézbe fogva jól lehet velük dolgozni. Többször olvashattuk, hogy munka közben a fő- és mellékmozgást a gép végzi. Azaz a gépet a géppel dolgozó munkás irányítja, tolja, húzza! Érdemes végignézni az ötven évvel ezelőtti kisgéppark súlyait!

• kézi körfűrészgépek: 15–16 kg;
• kézi gyalugépek: 5,5–26 kg;
• kézi felsőmaró gép: 4–12 kg;
• kézi fogazó marógép: –
• kézi láncmaró gép: –
• kézi hosszlyukfúró gép: 17 kg;
• kézi szalagcsiszoló gép: 8 kg;
• kézi tányércsiszoló gép: 12 kg;
• kézi politúrozógép: 4,5 kg;
• kézi vibrációs csiszológép: 3,5 kg;

Ezeket mozgatni, velük dolgozni komoly kondíciót kívánt.

Széles kézi gyalugép állványra helyezve, egyengető gyalugépként (1964)

Jó leírásokat és sok, sajnos elég gyenge képet, ábrát találunk a kézi gépekről az ugyanabban az évben megjelent Pálinkás, Reményi: Épületasztalos munka c. könyvben is.

A korszakot lezáró két nagy mű a Faipari kézikönyv (szerk.: Szabó Dénes, Bp. 1963) és az Erdészeti vadászati, faipari lexikon (szerk.: Ákos László, Bp. 1964). Erről a gépcsoportról mindkét könyvben csak rövid, ismertető leírásokat találunk. A Faipari kézikönyv – ami akkor már a negyedik, ugyanezzel a címmel megjelenő magyar nyelvű szakkönyv volt – megadja táblázatokba rendezve a kézi gépek legfontosabb műszaki adatait, és precíz műszaki rajzokat is ad a leírások mellé.

Az azóta eltelt bő ötven év fejlődése ezen a téren is szinte hihetetlen.

Kapcsolódó dokumentum:

Tetszett a cikk?