Hagyományos és korszerű kárpitozás
84 2011. 08. I Magyar Asztalos és Faipar
kárpitozás
Jacquard-damaszt szövetek
A bútorszövetek nagy része jacquard-
(ejtsd zsakard), illetve damasztszövet.
A jacquardszövetnek – néha az egész
szövet szélességét felölelő – mintája
van. A minta elemén belül minden egyes
láncfonal másképpen kereszteződik, tehát
a minta elhatárolása finom, egyfonalasan
lépcsőzött. A damasztszövetekben
ezzel szemben több, egymás mellett
lévő láncfonal azonosan köt, ezért a damasztszövetek
mintáinak elhatárolása
durva lépcsőzetű.
A jacquardszövetben egy-egy láncfonal
egy-egy vetülékkel kereszteződik.
Damasztszövetekben a láncfonalak
kiemelése csoportos, és több vetülék is
kerülhet egymás mellé. A damasztszövés
előnye, hogy az egyformán mozgatott
fonalak számának változtatásával a minta
nagysága növelhető vagy csökkenthető.
Ezért ugyanazzal a mintával – és ugyanazzal
a vezérlőkártyával – készíthető el
terítő és szalvéta. A jaquardszöveteknél
– különösen stílbútorok esetében – úgy
készülnek el a nagy minták, hogy a szövet
Hagyományos
és korszerű kárpitozás
Az előző cikkeimben a bútorszövetek szálas anyagait és az alapvető szerkezeti megoldásait
ismertettem. A következőkben konkrét szövetekkel és technológiai megoldásokkal kívánok
az érdeklődők részére szolgálni.
tengelyébe esik a főminta
tengelye. Két oldalán fél-fél
minta helyezkedik el, így a
szövet toldása szélességi
irányban úgy lehetséges,
hogy a szélső minta szegélyen
belül pontosan a másik
fél mintához illeszkedik,
finom toldó varrással megvarrva
összefüggő mintázatot
kapunk.
Kettős szövetek
A kárpitosiparban közkedveltek
a vastagabb, bonyolultabb
mintázatú ún. kettős
vagy többszörös szövetek.
Az ilyen szövetek legalább
három fonalrendszerrel
készülnek. A két szövet összekötését
végezhetik:
Alulról felfelé, ilyenkor az alsó szövet
láncfonalát helyenként a felső szövet
vetülékfonala fölé emelik.
Felülről lefelé, amikor a felső szövet
láncfonalai kötnek az alsó szövet vetülékfonalai
alatt.
A kötőlánccal úgy, hogy a két szövet
közé egy harmadik fonalrendszert helyeznek,
amelynek fonalai meghatározott
sorrendben a felső vetülékkel, máshol az
alsó vetülékekkel kereszteződnek.
A kettős szöveteken belül külön
kell említeni a bársonyokat. (Ezeket a
kárpitosszakmában plüssöknek vagy
velúrszöveteknek nevezik). Három fajtája
a lánc-, a vetülék- és a kettős bársony, az
előállítás módjában merőben különbözik
egymástól. A láncbársony legalább két
lánc- és két vetülékrendszerrel készül.
Az alaplánccal és az alapvetülékkel
az alapszövetet, amíg a bársonylánc
fémvetülékkel (pálcával) képezi a
bársonyos felületet. A bársonyláncok a
fémfelületeket átkulcsolják, azok a szín
oldalon erősen kidomborodnak. Ha a
fémvetülék végig sima keresztmetszetű,
akkor hurkos felületű ún. epinglé keletkezik,
ha a fémvetülék vége késszerűen
kiképzett, akkor a kihúzáskor a hurkokat
kettévágja, és bútorbársony (velúr, plüss)
keletkezik.
A kettős bársony kettős szövetet gyártó
gépen készül úgy, hogy a két szövetpályát
a gépen díszítőlánc köti össze, ezt a
szövőgépen acélszalag kés kettévágja.
Ezzel két láncbársony felületű szövet
jön létre.
A plüssszövetek díszítő (ún. flór) szálai
nem állnak függőlegesen, hanem egy
meghatározott irányba dőlnek. A dőlési
irány az ún. söprési irány. A plüssöknek
más a tükröződése (színjátéka) a lánccal
párhuzamos, azaz a söprési irányban és
az ellenkező irányban, valamint a láncra
merőlegesen.
Nagyon fontos, hogy a díszítőszálak
rugalmas anyagúak (pl. gyapjú) legyenek,
mert a bútor használata során az igénybevett
felületeken el- vagy másképpen
fekszenek, ez ún. fényfoltosságot okoz.
A plüssszövetek lehetnek összefüggő
díszítő szálúak, bordásak, mintázatban
elhelyezkedők, de lehetnek a homogén
plüssök préshengerrel kialakított mintázatú
szövetek, ezeket prégelt plüssnek
Bársonyszövetek nevezik.
Damaszt
Magyar Asztalos és Faipar I 2011. 08. 85
kárpitozás
A kárpitozott felületeken a szövetek
súrlódásnak vannak kitéve, ezért gyakori
hiba (különösen a műszálas szöveteknél) a
flórszálak kihullása. Az alapanyag és a kikészítés
javíthat vagy ronthat a flórhullási
hajlamon, de azt döntően a díszítőszálak
beszövése határozza meg.
A bútorszövetek jellemző
típusai
A kárpitosipar szerkezeti és esztétikai okokból
többféle bútorszövettípust használ.
Bútorripsz
A ripszszövetekhez aránylag vékony gyapjú,
pamut vagy vegyiszál láncfonalat és egy
vékony, valamint egy vastag pamutvetülék
fonalat használnak. Készülhet nyüstös és
jaquard gépen, jellemzője az erős keresztirányú
bordázottság.
Matlasszé
Matlasszé készülhet nyüstös és jaquardgéppel.
Kettős szövet. A felső szövet anyaga
gyapjú vagy pamut, esetleg selyem, az
alsó szövet pamut. Az alsó szövet fonala a
felszínen látható. Ezáltal a szövet felülete
olyan, mintha tűzés díszítené.
Brokát
A brokátselyem, természetes alapú vegyi
szálból, szintetikus szálból szőtt kelme.
Készülhet pamutból vagy gyapjúból is,
fém vagy pamut profilszálakkal díszítve.
Többnyire virágmintás atlaszkötésben
szövik, a minták kiemelkednek az ellentétes
kötésű és gyakran elütő színű
alakból. A brokátot általában drága, antik
vagy antik stílusú bútorok bevonására
használják.
Szatén
A szaténselyem vegyiszál, esetleg pamut
alapanyagú, sima atlaszkötésű, fényes
felületű szövet. Rendszerint egyszínű
szálakból készül.
Moaré
A moaré a fa erezetéhez hasonló, fényes
és matt vonalkázásokkal díszített, bordás
felületű szövet.
A moaré hatást szövéssel vagy utólagos
kikészítéssel (prégeléssel) érik el.
Eszerint megkülönböztetünk valódi és
hamis moarét.
Gobelin
A gobelin (ejtsd goblein) kézi szövéssel
készült szőnyeg vagy bútorszövet. A közhit
szerint a XV. században élt fonalkészítő
családról, Gobelinről kapta a nevét. Elsősorban
faliszőnyegek – panneau-k – készülnek
ezzel a módszerrel. A legdrágább bútorok
elsősorban a barokk stílusúak, pedig
aubusson gobelinszövettel készülnek,
amelyre jellemző a képszerű, nagy figurális
mintázás és a gazdag színvariáció.
Megjegyezzük, hogy nálunk a lyukacsos
– kongré – alapszövetre hímzett díszes
kézimunkákat is gobelinnek hívják, de ez a
kézimunkafajta nem azonos a gobelin bútorszövettel,
amelyet jaquardgépen szőnek,
a kettős vagy többszörös szövet összes
fonalrendszereinek felhasználásával.
Damaszt
A damaszt eredetileg valódi selyemből
készül, gazdag geometriai és virágmintás
szövet. Ma pamutból és vegyiszálakból
egyaránt készítik. Az atlaszkötéssel,
jaquardgépen készült damasztszövetre
jellemző a minták éles körvonala.
Epinglé
Az epinglét hurkos-mintás felület jellemzi,
igen sok variációban előállítható, speciális
módon szőtt kelmetípus. Termelése és
felhasználása jó tulajdonságai ellenére
az utóbbi évtizedekben csökkent.
Bútorplüss
A bútorplüss kellemes tapintása, esztétikus
megjelenése miatt kiemelkedő
jelentőségű bevonóanyag. Már foglalkoztam
vele, itt csak a lényeget foglalom
össze.
A bútorplüss egyszínű láncbársony.
A bársonyt akkor nevezik plüssnek, ha
a száltakaró 3 mm-nél magasabb (pl. a
teddybeer is plüssszövet).
A bútorplüss száltakarója gyapjúból
vagy szintetikus fonalból, alapszövete
általában pamutból készül. A plüsstakaró
boríthatja egyenletesen az egész felületet,
de mintásan elhelyezve is.
Mikroplüss
A XX. század utolsó évtizedeiben fejlesztették
ki az ún. mikroplüss bútorszövetet
(az előzőekben írtak szerint helyesebb
lenne a mikrobársony elnevezés).
A mikroplüss bútorszövet termelékenységi,
gazdaságossági és kárpitosszakmai
okokból terjedt el.
A korszerű kárpitostechnológiáknál
gyakori a puha felület, és azok paplanszerű,
ráncolva varrt bevonóanyaggal
történő borítása. A normál plüssök ehhez
túl vastagok és merevek. A mikroplüss
bútorszövet vékony – általában vászonkötésű
pamut – alapszövet, amelyre ragasztóanyagot
kennek vagy szórnak, és a
ragasztóanyagra különleges technológiai
megoldással hordják fel az egy-két mm
hosszú flórszálakat. A ragasztóanyag
megkötése és a felület kikészítése után,
vékony, puha, bársonyos tapintású bútorszövet
keletkezik. A bútorplüss kényes
pontja, hogy oldószer vagy nagyobb hő
hatására a ragasztóanyag megpuhul, és
a flórszálak kihullanak.
Mokett
A mokett tarka mintás láncbársony, minőségét
a száltakaró magassága szerint
ítélik meg. A száltakaró lehet egyenletesen
felvágott, vagy minta szerint váltakoznak
hurkos vagy velúr felületek.
Ez utóbbiakat mokettfrízének (epinglévelúr)
nevezik.
(Folytatjuk!)
Matlák Zoltán
Szatén
Moaré
