Kapcsolódó technológia

Bőrművesség - hagyomány és egyediség

Dr. habil Gerencsér Kinga c. egyetemi tanár

Az elejtett állatok bőrének felhasználása egyidős az emberiséggel. Az első viseleti és használati tárgyak valószínűleg a természettől készen kapott formák lehettek, minden szabás-varrás és cserzés nélkül. Állatbőrből volt a takaró, azzal fedték be a hajlékukat. A legelső ruhák is a szabatlan állatbőrökből készülhettek. Feltételezhető, hogy a bőrművesség volt az emberiség első mestersége.

A bőrkikészítés több mint 7000 éves mesterség. Az őskori ember a napon megszárította a bőrt, azután állati zsiradékot belesulykolva megpuhította, majd sózással és füstöléssel tartósította. I. e. 4000 körül Egyiptomban a kezdeti egy-szerű módszereket növényi cserzési eljárással váltották fel. A középkorban az arabok továbbfejlesztették a tímármesterséget, szakértelmükről a mai Marokkó és Spanyolország területéről származó szattyánbőrök tanúskodnak. A bőröket ősidők óta fölhasználja az emberiség. A bőr ára vetekedett az aranyéval. Az ember valaha bőrrel is zetett, vagy a „bőrével zetett”. A Kr. e. 3. században még ún. bőrpénz is volt forgalomban.

A bőr élő anyag, aktívan lélegző és a formára rásimuló, rugalmas, formatartó és strapabíró. Minden darab bőr egyszeri és megismételhetetlen. A bőr mozgó fal. Működése utánozhatatlan: befogadó, elhárító, kibocsátó, átengedő, állandóan változó élő burok. A nedvesség, a kiszáradás és a fertőzések ellen óv, kellemes az érintése. Tartós, lágy, rugalmas, erős, nyújtható, alakítható, formatartó, ütésálló, lélegző. További előnye, hogy felveszi a test páráját, és kívülről távol tartja a nedvességet. Ezeket a tulajdonságokat a kikészítés után is megtartja.

A bőrrel való bánás tudománya is azok közé a dolgok közé tartozik, amelyek kiveszőfélben vannak. A bőrművesség: használati és dísztárgyak készítésére vagy bevonására szánt, cserzett, pácolt, lágyított bőranyagok díszítése festéssel, domborítással, aranyozással, fonással, intarziával. Őshazájából, Kínából Indián, Perzsián, Mezopotámián át jutott Egyiptomba, majd Rómába.

A bőrművesek a tímárok által cserzett állati bőr alapanyagból dolgoznak. A bőr minősége a földolgozott állat fajtájától függ, és attól, hogy a számtalan cserzési mód közül melyiket alkalmazták. A bőrműves szakmán belül a bőrdíszműves szakma a 19–20. században különült el. Bőrdíszműves munkákat a legkülönbözőbb mesterségekben készítenek. A legelterjedtebb díszítési módok: a varrott, hímzett eljárások, pl. nyergek, tarsolyok, cipők stb. kidolgozásánál jellemzőek. A 17–18. században jellegzetes a fémszálas hímzés. A metszett és domborított munkák bútorbevonatok, tokok stb. készítésénél terjedtek el. Ide sorolhatók még az önálló dekorációk, domborművek, bőrplasztikák is.

Bőrszalag fűzésével készített sallang

Bélyegzős díszítést főleg a kv-kötéseknél alkalmaznak, de kedvelt a bútorhuzatok, tokok stb. díszítésénél is. A ládára, dobozokra húzott bőrökön gyakran találunk szegecselt mintát; ennek nemcsak esztétikai, hanem gyakorlati célja is van. A bőrfestést általában egyéb díszítési eljárásokkal együtt alkalmazták, de szerepel önállóan is, főleg ládák, szekrények borításánál. A bőrkárpitok aranyozott, ezüstözött, poncolt, színes festésű művészi alkotások, Cordobából terjedtek el az Európai Unióban. Ilyen módon készültek fali kárpitok, miseruhák, terítők stb.

A mesterlevél

A 17. századtól a mintákat préselték is, s így azok plasztikussá váltak. Főleg a szecesszió korától alkalmaznak különböző bőrmunkáknál rátétet és egyéb anyagokkal, pl. csonttal, fémmel való berakást is. Vásárokon itt-ott találkozni még egy-egy szíjjártóval, bőrdíszművessel, ostorkészítővel. De a városi bőrdíszműves-boltokban jobbára bőrnek látszó műanyag hamisítványokat látni leginkább – mondja Wanhall István bőrdíszműves, aki véletlen folytán került ebbe a szakmába.

Wanhall István

Bár anyai ágon a nagyapa Pichler Iván szűcsmester volt, sajnos üzemét a háború után államosították. A család egyik barátja volt bőrdíszműves, akinek javaslatára jelentkezett a Simon Ferenc Cipő- és Bőripari Szakközépiskolába, és az ő műhelyében volt tanuló, tőle tanulta meg a szakma csínját-bínját.

Az iskola befejezése után a ’70-es években a Termelőszövetkezeteknél működő melléküzemágaknál bőrdíszműves részlegvezetőként dolgozott. A rendszerváltás után önálló tevékenységként egy kis műhelyt nyitott pár alkalmazottal Budapesten. Azonban az olcsó kínai dömpingáruk beáramlása miatt a műhelyt be kellett zárni. Közben romló egészségi állapota miatt hosszú kórházi kezelésre szorult.

Különböző méretű árak litografus kövön

Felépülése után iparművészek munkáját segítette. A ’80-as évek óta jár Sopronba, nagyon megszerette ezt a várost. Felismerte, hogy igény mutatkozik bőrárutermékek készítésére, javítására és felújítására, ezért döntött úgy, hogy itt nyitja meg üzletét és műhelyét. Termékeit kézműves technikával és korszerű eszközökkel készíti. Munkáiban a hagyomány és az egyediség is jelen van, mert hagyományos eszközökkel dolgozik, de a megrendelő igényeinek megfelelő egyedi termékeket készít. Speciális eszközei közül mutatja a „Fapofa”-t, régi nevén csikót, amely két, hajlított peremű, csavarral összeszorítható deszkadarab, ami az összevarrandó bőrdarabokat egymáshoz rögzíti a varrás idejére.

Kivágó minták

Közben elárulja, hogy mi a bőrvarrás alapvető trükkje: a bőrvarró tű nem hegyes. A bőrt ugyanis nem a tűvel kell átszúrni, hanem a tű egy árral előzetesen kifúrt lukon vezeti át a cérnát. Az ár egyébként úgy van kiképezve, hogy fölfelé egyre szélesedik. Nem elég annyira átszúrni, hogy a hegye kikukucskáljon a másik oldalon, hanem rendesen ki kell tágítani a lukat. Nem baj, ha aztán lötyög benne a tű! A bőr ugyanis még feldolgozva is „élő" anyag, a kifúrt luk idővel beszűkül.

Nyomódúc

Ráadásul az igazi bőrvarrás két tűvel, két fonallal, kétoldalról történik, a luknak akkorának kell lennie, hogy az egyszer már befűzött fonal mellett még egyszer átférjen a másik tű fonallal együtt. A kézzel történő bőrvarrás egyik legnagyobb nehézsége, hogy csak igen nagy gyakorlattal lehet egyenletes távolságot tartani az öltések, illetve az öltés és a bőrszél között. Ezen segít a rádli, ami nem egyéb, mint egy fogazott kerék, amit a bőrön – akár vonalzó mellett – végighúzva kijelölhetjük az öltés helyét.

Rádli, cserélhető fogaskerekekkel

A különböző tüsketávolságú kerekeket a rádli szárában tárolják. Az sem baj, ha pl. vastagabb bőr varrásakor csak minden második lukat használjuk, hiszen a rádli nem szúrja át a bőrt, csak bejelöli a szúrások helyét.

Fontos kelléke még a bőrdíszművesnek a litografus kő, valamikor a nyomdaiparban használtak ilyet nyomókőnek. Ezen kövön lehet csak a bőrvékonyítást, serfelést elvégezni vékonyító vagy scherfkéssel, mert ehhez a kőhöz érve a kés éle nem tompol, hanem inkább élesedik. A bőrtermékeket díszítéssel lehet egyediesíteni, ilyen pl. bőrös termékek bőrszalagos fűzése, ilyenkor bőrből készített fűzőszalagokat használunk. Így készülnek például a lószerszámok díszítésére a sallangok.

Fapofa vagy csikó

A festésen és a színes bőrök kombinációján kívül lehetőség van bőr rátétek felvarrására és a különböző színű rátétdarabok színkombinációjára. A megrendelői igényeknek megfelelően, a bőr rátétes termékek elképzeléseinek határt szabnak a bőr fizikai tulajdonságai, és a technikai kivitelezés korlátai. Lehetőség van a bőr felszínébe mikrobarázdák égetésére, amellyel egész mintákat lehet megjeleníteni. Egyik lehetséges és igényes díszítési mód a bőrtermékek hímzése, színes vagy egyszínű fonallal. Hímezhetünk egyszerű szöveges elemeket, de akár bonyolult mintákat is.

Speciális mentőtáska

A szironyozás egy sík díszítő technika, nevét alapanyagáról kapta. Szironynak (pergamen) nevezzük a nyers, cserzetlen bőrt, amely nedvesen puha, könnyen idomuló, száradás után azonban megkeményedik. A szironyozás felületkitöltésre és vonalas minta készítésére egyaránt alkalmas. A mélynyomásos díszítés csak növényi cserzésű bőrökön alkalmazható sikerrel. A különböző mintákat nyomódúccal ütjük a bőrbe. Kivágásnál kivágó mintát használunk.

A Fertőszentmiklóson működő, repülőgépek felújítását végző cégnek ülések, váltókarok bőrburkolását, speciális mentőtáska készítését végzi. Voltak különleges munkái is, mint pl. a Szentmargitbányán működő szabadtéri színpad Donizetti: Szerelmi bájital előadásához fegyverek tartószíjának elkészítése.

Díszítés szironyozási technikával

Megszerette a bőrt, szívesen dolgozik vele, lelkiismeretesen végzi munkáját, örömmel tervez egyedi megrendelésre, de a javításokat is mindig elvállalja. A javítás nagyon hálátlan és sziszifuszi munka, mert teljesen szét kell szedni darabjaira a terméket, egyenként megtisztítani, megjavítani, aztán újra összevarrni. Egyáltalán nem bánta meg, hogy ezt a szakmát választotta.

Hímzés különböző vastagságú fonallal

Véleménye szerint a műbőr termékek rövid pályafutásuk után nagy tömegű hulladékként veszélyt jelentenek környezetünkre, ellentétben a szerves anyagként idővel lebomló bőrrel. Mottója: „Keresse az igazit, válassza az eredetit!”. A bőr újratermelhető, környezetbarát nemes anyag, s használatára még akkor is szüksége lesz az emberiségnek, amikor a kőolajkészletek fogytával vége szakad a műanyagok rémuralmának.

Szerencsére a természetes alapanyagok népszerűsége évről évre nő, felismertük, hogy világunk jobbításáért mi magunk is tehetünk azzal, hogy kézműves tárgyakkal vesszük körül magunkat.

Forrás:
Terényi Gyöngy: Bőrművesség
Cser Kiadó, Budapest, 2016.
Harsay Ilona: Bőr szerszámos könyv.
A szerző kiadása, 2007.
https://hu.wikipedia.org/wiki/ B%C5%91r_(anyag)
Fotó: Gerencsér Kinga és Wanhall István

Kapcsolódó dokumentum:

wanhall-istvan-bordiszmuves-beszel-szakmajarol-bormuvesseg-hagyomany-es-egyediseg

Tetszett a cikk?

Lehetne jobb Tetszett!

Bőrművesség - hagyomány és egyediség

Kapcsolódó dokumentum:

Tetszett a cikk?

Cikkajánló

Élőben még szebb

Aki a fánál is keményebb

Rendhagyó, különös és titokzatos