Több, mint telekhatár

Az ember földtulajdonának körülhatároló eszköze, a kerítés az idők során rengeteg változáson ment keresztül. Egyrészt a technológiai, másrészt a társadalmi fejlődéssel párhuzamosan folyamatosan igazodtak a kerítések az adott korszak elvárásaihoz.

Rusztikus, szélezetlen deszkakerítés

Az, hogy a kerítésnek komoly szerepe van a mezőgazdaságban és az állattartásban, nem igényel különösebb magyarázatot. A vidéken általánosan használt faszerkezetű karámokat és kerítéseket csak a XX. század második felében megjelenő új lehetőségek kezdték kiszorítani. A könnyű és erős dróthálók, szögesdrótok egyszerűsítették a telepítés munkáját.

A villanypásztor pedig forradalmi változásokat hozott az állattartásban és a vadkár elleni védekezésben is.

A fentiektől eltérő feladatot látnak el az olyan kerítések, amelyek a kisebb magán- és közterületeket óvják az illetéktelenektől: védik a privát szférát. Az ipari forradalom és az urbanizáció hozta új helyzetben az ilyen típusú kerítéseknek egyre nagyobb volt a jelentőségük. Sőt, a biztonság mellett dekorációs szerepet kaptak, a társadalmi rang fokmérői lettek. A kerítések kivitele, az anyagi helyzeten kívül, függött az időjárás és a domborzati viszonyok támasztotta követelményektől, a rendelkezésre álló nyersanyagoktól és, hogy volt-e állattartás a háznál.

A fakerítések elsősorban vidéken maradtak meg, a városi kerítések pedig a technológia fejlődésével egyre változatosabb formát öltöttek. Az épületek részeivé váltak, tartós kő, tégla, kovácsoltvas szerkezetükkel. Néhány kivételtől eltekintve általánosan elmondható, hogy korábban a díszes, kovácsolt – fa esetében faragott –, míves kialakítású kerítések voltak a népszerűek, manapság pedig az egyszerű, letisztult formájú, modern kerítéseket részesítik előnyben az építkezők.

Mart, felületkezelt kerítéslécek

Fakerítések, illetve olyan rendszerek esetén, amelyek tartalmaznak, akár csak díszítőelemként fát, rendkívül fontos a megfelelő anyaghasználat. Csak kültéri célra használatos fafajok jöhetnek szóba. A nyílászárógyártásban bevált fenyőfélék: borovi-, luc-, vörösfenyő, a lombosak közül a tölgy felel meg az igénybevételnek.

A tűlevelűek esetében különösen fontos a megfelelő felületkezelés, és szerencsés, ha a leginkább kitett felső részek fizikailag is védettek (pl. bádogozással). A tölgy kerítéselemnél a galvanizált, vagy rozsdamentes kötőelemek használata célszerű, így a fémmel érintkező felületeknél jellemző (csersav okozta) fekete foltok elkerülhetők.

Kerítésépítés esetén kiváló választás a hungarikumnak minősített akác. Természetes tartóssága folytán vegyszeres kezelés nélkül is használható kültéri célokra. Az akácoszlop a mezőgazdaság és a vidéki élet fontos és nagy hagyománnyal rendelkező építőanyaga. A hagyományos állattartás mellett vadkerítések, partvédelmi oszlopok, szőlő és gyümölcsös támrendszerek készülnek belőle. Az akácoszlop élettartama csupán a kéreg eltávolításával 20–30%-kal megnövelhető. Még előnyösebb a szíjácsmart, csiszolt oszlopok használata.

Postsaver fóliával védett oszlop telepítése

A kültéri szerkezeteknél különös figyelmet érdemel a megfelelő felületkezelés, legfőképp a talajjal érintkező részek védelme. Közismert jelenség, hogy a faanyagok a bütü felől képesek a leggyorsabban és a legnagyobb mennyiségben a nedvesség felvételére. Megfelelő bütüvédő szer használatával eltömíthetők a nyitott pórusok, így a nedvesség nem hatolhat be a szerkezetbe.

A földbe kerülő rész, amennyiben fából készül, fokozottan kitett a rovarok és gombák károsító hatásának. Ezen oszloprész égetésével a sejtfalak összezáródnak, a szíjács elszenesedik, így kevesebb nedvesség juthat a faanyagba, valamint nem jelent táptalajt a farontó gombáknak sem. Érdemes tudni, hogy az oszlop teherbírását a palást külső része adja. Amennyiben a degradáció épp ebben a külső rétegben kezdődik el, már kevéssé mély korhadás is jelentős gyengülést eredményez.

Postsaver fóliával védett oszlopok

A kültéri szerkezetek védelmére a merítéses impregnálás is rendelkezésre áll. Az ilyen, többnyire barkácsáruházak polcain található világoszöld árnyalatú, fenyőből készült szerkezetektől ne várjunk sokat, a védőszer gyakran csupán 1–2 milliméter mélyen hatol a faanyagba. Az előbb említett eljárásnál sokkal jobb a magasnyomású telítés. Szárítás után a túlnyomásos védőszeres kezelésen átesett anyagtól jelentősen hosszabb élettartammal szolgál, a technológia mintegy 20–30%-os pluszköltsége nyilvánvalóan megtérül.

A legkritikusabb, földdel érintkező rész problémájára, valamint a könnyű telepíthetőségre egyszerű megoldás a földbe leüthető, vagy csavarható oszloptartó kehely. Ez a megoldás betonozás nélkül rögzíthető, a földbe mélyen nyúló tüskéje révén. Horganyzott acélból készült, így ellenáll a korróziónak.

Talajba csavarozható horganyzott oszloptalp

Érdekes találmány az angol Postsaver Europe Ltd. 1994-ben bemutatott Postsaver nevű terméke, amit kifejezetten faoszlopok és cölöpök korhadásának megakadályozására fejlesztettek ki. Egy hőre zsugorodó, kétrétegű kompozit fóliáról van szó, ami meggátolja a faanyagban lévő tartósítóanyagok kioldódását, illetve a korhadást okozó nedvesség behatolását. Figyelemreméltó a termékre vállalt 25 éves élettartam-garancia.

Az oszlopok közé különféle kivitelű kerítéstáblák kerülhetnek: vízszintes hevederlécre felerősített deszkalapok, egyszerű vagy díszmart lécek, esetleg előregyártott kész lamellás kerítéselemek. Ezeknél a szerkezeteknél lényeges, hogy a faanyag mozgása, zsugorodása és dagadása ne okozzon problémát, feszültségeket. A csapadékvíz gyors távozásának biztosítása is rendkívül fontos.

Divatos a természetes hangulatú szélezetlen deszkák használata. Ezeknél komoly probléma, hogy a szíjács nem kerül eltávolításra, ami rövidíti a szerkezet élettartamát. Ilyen esetben a deszkák egyedi, hullámos, kézi szélezésével érdemes megtartani a formát, így némi anyagveszteséggel ugyan, de az eredmény tartós lesz.

Források:
nadland.hu
keritestrend.hu
wood.hu

Kapcsolódó dokumentum:

Tetszett a cikk?