Mérgek nélkül - Méreg nélkül II.

Egy fából készült ház, kültéri szerkezet vagy faburkolat a természet egy darabkáját hozza el életterünkbe, és teremt barátságos, meleg környezetet. A fának ezt az elvitathatatlan előnyét csakis úgy tudjuk megőrizni, ha feldolgozása, felhasználása során nem kezeljük a környezetre és az emberre is mérgező anyagokkal. De mit tegyünk, hogy a faanyag tartós is legyen? Ennek járunk utána háromrészes cikksorozatunkban. Ezúttal a fát természetes úton-módon védő eljárásokat, favédő szereket vizsgáljuk meg.

Kültéri fafelületeink védelme nem csak esztétikai értelemben fontos: az egész szerkezet élettartamáról is szó van. A hosszú távú megelégedettséghez először is a megfelelő faanyagot és annak felhasználási módját kell tudni megválasztani (Részletesen lásd a cikksorozat I. részét.)

Ezek után a faanyagok hosszú távú megóvását kell szem előtt tartani. Ezzel kapcsolatban két alapfogalmat kell pontosítanunk – már csak azért is, mert ezeket gyakran összetévesztik egymással. Az egyik a faanyagvédelem (ami lehet megelőző, illetve utólagos), a másik a felületkezelés. A megelőző védelem elsőként ún. konstruktív vagy építészeti faanyagvédelemből áll (szintén lásd az I. részt), másodsorban valamely kémiai favédelemből. A felületkezelés az időjárás elleni védelem céljára szolgál, ezen felül pedig esztétikai jelentősége van (részletesen a III. részben). Ráadásul a faanyagok megóvását úgy kellene megtennünk, hogy közben ne használjunk mérgeket, vegyszereket. Miért? Ezek a szintetikusan (tehát mesterségesen és kísérletezgetések alapján) előállított vegyszerek a természetes élővilágra és az emberre is veszélyesek. Röviden: pusztítanak. Márpedig a faanyag is, és minden más élőlény is ott tud növekedni, ahol megfelelőek az életfeltételek. Elég nagy balgaságnak tűnik módszeresen rombolni az embert és a növényt is éltető közeget, – stílszerűen fogalmazva – magunk alatt vágni a fát, nem igaz?

A kémiai faanyagvédelemmel kapcsolatban nagyon egyszerűen megfogalmazhatjuk a célt: olyan anyagokat, eljárásokat kell alkalmazni a faanyagon, hogy a fát károsító élőlények (gombák, rovarok) számára élvezhetetlenné váljon a fa, mint tápanyag.

Kültéri favédelem pörköléssel

Füstöléses pörkölés. Egyszerű és régen elterjedt módszer volt a fa felületének megégetése, úgy, hogy a felső felületi réteg már elszenesedett, de a fa maga még nem gyulladt meg. Ez egyrészt csírátlanította a felszínhez közeli részeket, másrészt a tápanyagoknak számító összetevők így kialakított keserű íze már egyáltalán nem volt vonzó a farontó kártevőknek. A módszert elsősorban a földbe ásott faoszlopok, karók védelmére használták, de természetesen minden felhasználási területen megállja a helyét. A látható részeken az elszenesített részt gyökérkefével vagy géppel kikefélik, lemossák, majd száradás után levegőre száradó olajjal beeresztik. Japánban a mai napig alkalmazott módszer a shou-sugi-ban néven ismert (bővebben erről lásd a Természetes felületkezelő anyagok című cikket; Magyar Asztalos, 2017. november).

Hőkezelés. Lényege, hogy olyan maghőmérsékletet hoznak létre a faanyagban, amit a fakárosítók már nem élnek túl. Gyakorlatilag a faanyagot teljes keresztmetszetében legalább 56 °C-ra felhevítik, és azt 30 percen át tartják. (Ezt az elvet az exporttevékenységekkel összefüggő fa raklapok csírátlanítására is előírják /az EU-ban 2004 óta/, hogy megakadályozzák a rovarok, hengeres férgek globális terjedését.)

Olajozás. Az olajos beeresztés sem új keletű. A lényeg, hogy levegőre száradó olajat használjunk. Az olajat többszöri bedörzsöléssel, vagy áztatással (akár felmelegítve is) mélyen a rostok közé juttatjuk, illetve a felszínen egyenletesen eloszlatjuk. Az így kikeménykedett anyag egyrészt a már fában lévő álcák levegő-utánpótlását zárja el, másrészt távol tartja a nedvességet. Ideális és olcsó megoldás erre a célra az oldószermentes, tiszta lenolajkence. Itt jegyzem meg, hogy a kátrányolaj, mint a kőszénkátrány lepárlásának terméke, illetve bármilyen más kőolajszármazék, nem szárad meg a levegőn és használhatatlan felületet hagy maga után. Továbbá az ezekhez kevert rovarölő és gombaölő szerek, klórozott szénhidrogének, naftalinok és egyéb adalékok erősen mérgező anyagok(1).

Bórax. Üledékes sókőzet, ami a természetes vizek párolgása útján keletkezik. Többek között rovarriasztó anyagokat is tartalmaz. Felületi beszórással lehet csak felhordani, mivel hatóanyag-tartalmát még a forró víz sem oldja maradéktalanul.

Só. Szintén a gombák, illetve a kártevők elleni általános, jól bevált tartósítás volt a szabadban álló és a földbe ásott faszerkezeteket közönséges sóval (NaCl) telíteni.

Lúgozás. A penészesedésnek indult faanyagot érdemes toldással, cserével kiváltani. Ha ez nem lehetséges, alkalmi kezelés gyanánt magas pH-értékű (pH 11 vagy magasabb), lúgos kémhatású anyagot, pl. hamuoldatot kell az adott felületre felhordani (a penész alapvetően enyhén savas környezetben fejlődik).

Fűrészáru hőkezelése rovarkárok ellen az IPPC jellel

Régebben a fenyőből készült vidéki faházak felületét csak szódalúggal, illetve hamuzsírlúggal kezelték le, más kezelést nem alkalmaztak. Kezeletlen fenyő hatását keltő bevonatot érhetünk el általa, ami távol tartja a farontó kártevőket. Az évente ismétlést kívánó bevonat vízérzékeny (építészeti faanyagvédelem, pl. kiugró tetőzet szükséges) és csersavtartalmú fákra nem alkalmazható.

A Gyilkos-tó fenyőcsonkjait a meszes és a vas-oxidos víz konzerválta

A fenti példák egyértelműen figyelemmel kísérhető kémiai reakciókat váltanak ki. Ha azonban kombinált favédő szereket alkalmazunk, győződjünk meg arról, hogy az összetevők a környezetre ártalmatlanok-e. Ezen felül érdemes figyelembe venni a következőket:

• szintetikus lúgok (pH 7,5 érték felett): növelik a fa dagadóképességét, illetve megtámadják a fa vázanyagát, azaz a sejtfal hosszú, szálas szerkezetű alapanyagait (mint a cellulóz), és idővel kikezdik a lignint, ami a sejtfalak fásodásáért felelős.
• savak: alapesetben a fa dagadási-zsugorodási jellemzői csökkennek, hiszen vízelvonó hatásuk van. Azonban pH 2 érték alatt már elszenesítik a szerves anyagokat, így maradandó elváltozásokat okoznak a fában.
• sók: a pH-semleges sóoldatok nem okoznak kárt, azonban az erősen savas sóoldatok vízelvonó tulajdonságokkal rendelkeznek és a faanyag gyors vízvesztését, így zsugorodását, vetemedését idézhetik elő(2). ■

Folytatjuk.

KÉPEK:
www.panelsfurnitureasia.com
https://permies.com
www.boonevalley.net
https://exterior.supplies
http://erdelyjarok.network.hu

IRODALOM
(1)Peter Weissenfeld: Faanyagok védelme és felületkezelése (Cser Kiadó; 1999)
(2)Prof. dr. Molnár Sándor: A faanyag tartóssága és ökológiai összefüggései (Fafizika, 8. előadás)

Kapcsolódó dokumentum:

Tetszett a cikk?