Agyalunk a gyalupadon


Asztalosberkekben több esetben is vita tárgyát képezi a gyalupad kérdésköre. Nevezetesen: a XXI. században mennyire szükséges ez a lassan szimbolikus jelentéssel bíró tárgy? Aki ismer, az tudja, hogy számomra a gyalupad egy kicsit misztikus jelentést is hordoz. Számomra egy műhely elképzelhetetlen gyalupad jelenléte nélkül, pedig a korszerű gépek, munkapadok elterjedése kezdi kiszorítani őket. Márpedig a gyalupadokra ugyanúgy érvényes az, ami egy Fender Jazz Bass basszusgitárra. Nevezetesen: minél régebbi, annál jobb. Itt annyi a kiegészítés, hogy kicsit érezni is ezekben a padokban azt a régi szellemiséget, amit az előző mesterek napról napra „beléjük raktak”.

Persze, némi szentimentalizmussal színezett hétvégi csapatépítő dzsemborik rusztikus kellékei közt is központi szerepet kaphat egy kifakult Samantha Fox toplessnaptár vagy egy Sokol rádióból recsegve szóló Neoton-sláger mellett...

Viszont egy asztalosműhelyben, ahol akár tanulók is megfordulnak, vagy hagyományos fakötésekkel, tömörfával dolgoznak, ott egyértelműen szükség van rá – és nem díszletként, hanem funkcionálisan. A gyalupad egy speciális munkaeszköz, amit évszázadok alatt tökéletesítettek a mesterek. Az anyagfelhasználás és a műszaki megoldások tekintetében, a tömegtermelést megelőzően szinte nem is volt két egyforma.



A teljes cikk az előfizetőinknek érhető el.
Ha Ön már rendelkezik előfizetéssel a megtekintéshez kérjük, jelentkezzen be.
Szeretne előfizetni? Itt megteheti.