Gépgyárak kínálata egy megsárgult faipari szaklapban


A Magyar Asztalos szaklap előző havi számában a hasonló című 108 éves folyóirat hirdetéseit elemeztem. Az első világháborút közvetlenül megelőző időszak iparilag fejlett és újítások sokaságát felvonultató periódusát jól jellemzik az újságban megjelenő reklámok is.

A szép számú (70) hirdetés kb. ¾ része alapanyagot és szolgáltatást kínál az akkor még jórészt kisebb-nagyobb asztalosműhelyekben, jellemzően kéziszerszámokkal dolgozó asztalos mesterembereknek. Ugyanakkor a hirdetések közel negyede faipari gépeket, a gépekhez szükséges meghajtó motorokat, valamint szerszámokat kínál, ami jelzi, hogy a korszerű technika megállíthatatlanul terjed és az ipari szintű termelés irányába mutat.

Az 1750-es évektől kezdve az ipari forradalom nagy újításai, elsősorban a kereskedelmi hajók tömeges építése miatt a faipart is érintették. Angol hajóépítő mérnökök szabadalmaztatták szinte az összes faipari gépet a XVIII. században, majd a faipari alapgépek közül utoljára a szalagfűrészgépet 1808-ban. Létezésük ellenére ezek a gépek nagyon lassan terjedtek el. 1840-ig csak mutatóban volt egy-egy gép a műhelyekben. 1850-ig szinte minden bútort kézi munkával készítettek.

Bár a városfejlesztések, lakásépítések miatt egyre több bútorra volt igény, de a historizáló stílusú bútorok tagolt formái és díszítésvilága miatt a kézi gyártás tökéletesen megfelelt a korszellemnek. A gépek lassú elterjedésének az is oka volt, hogy energiaforrásként egyedül a gőzgép állt rendelkezésre, ami behatárolt teljesítménnyel bírt, kezelése külön szakembert igényelt és rendkívül tűz- és robbanásveszélyes volt. Fenti okok miatt elsősorban az alapanyaggyártásban terjedtek el ezek a gépek. Így egyre több gőzfűrészüzem és gőzhajtású furnérgyár üzemelt Európa-szerte.



A teljes cikk az előfizetőinknek érhető el.
Ha Ön már rendelkezik előfizetéssel a megtekintéshez kérjük, jelentkezzen be.
Szeretne előfizetni? Itt megteheti.