Diákok a műemlékvédelemben 3. rész

Az 1998–2009 közötti időszakban kizárólag a székelyföldi vízhajtású fűrészmalmok felmérésével, felújításával, rekonstrukciójával foglalkozó önkéntes diák-tanár csapat vezetőjéhez 2009-ben szokatlan kérés érkezett. Ennek hatására 2010 nyarára új projektet hirdettünk.

A kazettás mennyezet tervezése az eredeti templomi fotók alapján

Az újpesti Kozma Lajos Faipari Szakközépiskola képzési palettája a ’90-es évek végétől kibővült a komoly grafikai-művészeti hátterű lakberendező-képzéssel. Az ezen a szakon tanuló diákok manuális készségét, művészeti tapasztalatait fejlesztendő, 1999-től 10 napos kézműves-honismereti táborokat szerveztem a székelyföldi Szentegyháza településre. A Hargita-hegység egyik déli oldalgerincén lévő faluban minden lehetőség adott volt a hasznos időtöltésre és egy országismereti turizmusra. A Haáz Sándor zenetanár által 1982-ben alapított székely gyermekkórus hagyományőrző tevékenységét fejlesztő bútorfestő kézművestáborokra ráhangolódva, mi is igyekeztünk elsajátítani a helybéli és a tágabb környezet bútordíszítő festését. Ebben nagy segítségünkre voltak a Székelyföld minden művészi stílusát jól ismerő kézműves-iparművész mesterek.

Színvariációs kísérletek

A 2010 nyarára tervezett tábor szintén a műemlékvédelem jegyében zajlott. A Gyermekfilharmónia és a település által használt kulturális központ, a Tanulók házában lévő színház- és előadóterem különleges díszítését tűztük ki célul. Korábban is gyakran tettünk tapasztalatszerző kirándulásokat a környék több száz éves református templomaiba, ahol a korabeli festőasztalosok gyönyörű, virágokkal díszített kazettás men - nyezeteket készítettek. Ezeket a motívumokat gyakran használták a diákok saját munkáik díszítésére is. Haáz Sándorral közösen találtuk ki, hogy a szentegyházi Gyermekfilharmónia koncertjeinek is helyet adó színházterem men - nyezetét kellene egy rekonstruált kazettás mennyezettel díszíteni. A mintát a Farkaslaka közelében lévő Kecsetkisfalud 1697-ben épített temploma jelentette. Az eredeti mennyezet fotói alapján a csoportot kísérő két művész-tanár, Hohner Katalin és Maszkály Andrea tervezte meg az új, rekonstruált díszítő kazettarendszert. A cél az volt, hogy a több mint 300 éves eredeti motívumok a XXI. századi környezetbe is illeszkedjenek.

A kazetták festési fázisai

A 60 m2 -nyi gyalult deszkát megfelelő méretűre alakítva, valamint a hagyományos rendszerhez hasonlatos festékanyagot is Haáz tanár úr biztosította. A 8 fő motívumból és a szegélydíszből tervezték meg a 13x8, vagyis 104 kazettából álló hatalmas mennyezetdíszt. A munka mennyisége miatt sok idő a lazsálásra nem maradt, hiszen a festésen túl még 2 nap kirándulást is beterveztünk a Székelyföld nevezetességeinek meglátogatására. Az 5 tervezett munkanapból az első elment a csiszolással és a kétszeri alapozó festéssel. Szerencsére az idő kedvezett, így a szabadban kiteregetett deszkák hamar száradtak. Közben elkészültek az előrajzoló sablonok is.

Az utolsó simítások

Ezekre feltétlenül szükség volt, mivel csak így lehetett biztosítani a minták egyformaságát, másrészt így sokat gyorsult a mintarajzolás. A festés így is sok időt vett igénybe. Annál is inkább, mivel a motívumok aprólékos kidolgozásúak, másrészt a különböző színek közötti száradási időket is figyelembe kellett venni. A motívumfestés 3 napon keresztül folyt szinte megállás nélkül. Reggeli után a 20 fős csapat azonnal felvonult a munkahelyre.

A végleges helyén a padlón összeállított kazettás mennyezet a festőcsapattal

A folyamatos munkát csak néha szakította meg egy-egy néhány perces nyújtózkodás vagy rövid séta a sarki kisboltig egy üdítőért, hiszen az órákon keresztül tartó görnyedt testtartásban minden porcikájuk elgémberedett. Sok segítséget kapott a csapat a helyi kórus 15–18 éves tagjaitól is. Így többé-kevésbé állandóan 30 ember dolgozott a hatalmas projekten. Vacsora után a csapat ismét folytatta a munkát, így a lefekvésre általában éjfél előtt nem került sor. Nagy élmény volt látni az arcokon a növekvő örömöt, ahogy óráról órára lett egyre gazdagabb díszítésű a mennyezet.

A felújítás kezdete a nagyon rossz állapotú székely kapun

Az utolsó napon a teljesen elkészült kazettarendszert átszállítottuk a végleges helyére. Fantasztikus élményt nyújtott a 60 m2 -nyi festett men - nyezet összerakva a padlón. Vendéglátóink az utolsó este táncházi zenével, grillen sütött flekkennel és miccsel, valamint jóféle Hargita sörrel köszönték meg munkánkat. A feszített tempó ellenére ez a projekt is élményekben gazdag, igazi csapatépítő szellemű táborként maradt meg a részt vevő 20 diák és a számos segítő részére. Végül a gyönyörű, hiteles kazettás mennyezet 2012-ben, a Gyermekfilharmónia alapításának 30. évfordulója előtt került fel a végleges helyére, ahol a mai napig csodájára járnak a helybéliek, a vendégek és az ide látogató turisták is.

A festékrétegek eltávolítása utáni eredeti felület

2014 tavaszán egy házaspár – ismerve az erdélyi értékmentő tevékenységünket – keresett meg azzal a kéréssel, hogy volna-e kedvünk most egy Magyarországon lévő faipari műemléket felújítani. Elmondásuk alapján Visegrádon, az egykori Horthy nevét viselő fiúotthon területén van egy nagyon rossz állapotú míves székely kapu.

Az új alapozó festés

Ezt a kormányzó 1929-ben kapta ajándékba a Székelyudvarhely melletti Fenyéd településen élő kapufaragó dinasztia 2. Dávid Mózes nevű mesterétől.

A virágdíszek hetekig tartó újrafestése

A 2014-ben 85 éves kapu az évtizedek alatt igen mostoha bánásmódban részesült. A II. világháború után az államosított intézetből mozgásrehabilitációs kórház lett. A gyönyörű parkkal, elegáns épületekkel, saját templommal rendelkező intézmény a szokásos módon pusztult le. A ’60-as években a műút nyomvonal-módosítása miatt az addig a főbejáratnál álló székely kaput áthelyezték, a telep egy távoli sarkában lévő leaszfaltozott autóparkolót „díszített”. Az eredetileg zöld alapszínű és piros-fehér-zöld virágmotívumokkal díszített, plasztikus oszlopfaragású kapura mindenféle színű festéket rákentek, amit feltehetően a raktárban találtak. Már az első felméréseken is jól lehetett látni a rámázolt bilikék festékréteg alól felbukkanó eredeti színvilágot.

Felállítás az új helyen

Nem kellett sokat gondolkodnom azon, hogy bevállaljuk-e a felújítást, hiszen ez egy újabb szakmai kihívás és újabb lehetőség a jó hangulatú együttlétre. A felújítás nem kis tételt jelentő faanyag- és festékköltségeit a Budapest Rotary Klub vállalta. A jelenleg Szent Kozma és Damján nevét viselő kórház vezetése pedig biztosította a hétvégenkénti ottlétünk szállását és élelmezését.

Készül a galambdúc

A májusban kezdődő munkálatok a korhadt teljes galambdúc és a meggyengült tölgy szemöldökgerenda hibás részeinek eltávolításával kezdődtek. A 400 kg tömegű kapu bakokra fektetése után több hétig tartott a ráfestett és ráégett idegen festékrétegek eltávolítása. Az alapokig történő visszapucolás után derült ki, hogy eredetileg melyik rész milyen színű volt. A tölgy szemöldökgerenda megerősítése és a faanyag rovar- és gombaölő szerrel való kezelése után elkezdődhetett az eredeti állapot visszaállítása. A zöld alapozófestés 2 rétege után kezdődött a több száz virágminta eredeti színűre való visszafestése. A nyáron közel másfél hónapig tartott az a sziszifuszi aprólékos munka, ahol minden hét végén 8–10 fiú és lány apró ecsetvonásokkal díszítette a tulipánokat, szegfűket, gyöngyvirágokat. Különösen nagy figyelmet igényelt a történelmi magyar címer hiteles festése. A galambdúc elemeinek szerkezeti megmunkálása és festése, valamint a közel 400 db zsindely gyártása a Kozma Lajos Faipari Szakközépiskola műhelyeiben történt.

Az avatóünnepség 2014 szeptemberében

A felújított 85 éves, történelmi kötődésű műemlék kapu újjáavatása 2014 szeptemberében minden jelenlévő számára meghatározó emlék marad. Az ünnepi beszédek, a kapu megszentelése a székely népviseletbe öltözött díszvendégek jelenlétében ismét igazolta a jó cél érdekében végzett jól szervezett csapatmunka lélekemelő erejét. A teljesen eredeti színében újrafestett, a kórház parkjában új tölgyfa lábakra (rákláb) állított, funkció nélküli kapu a gyönyörűen faragott és festett virágdíszítésével a patinás régi főépület és a modern vízterápiás medence előtt elhelyezve, reprezentatív díszévé vált az intézetnek.

A gyönyörűen felújított történelmi címer és környezete

Kapcsolódó dokumentum:

Tetszett a cikk?