A Magyar Asztalosmesterek Lapja 1911-ből

Amikor a Magyar Asztalos szaklap napi aktuális információit, szakmai újdonságait, kiállítási riportjait olvassa a mai szakember, feltehetően nem gondol arra, hogy a faiparosok több, mint 100 éve megtehették ezt a messzi régmúltban is.

A közelmúltban került a kezembe egy megsárgult, de kifogástalan állapotban megmaradt 16 oldalas régi folyóirat: Magyar Asztalosmesterek Lapja. A dátum: 1911. január 29. Az ára: 30 fillér. Az 1908 óta minden vasárnap (!) megjelenő szaklap a Budapesti Asztalosipartestület és az Asztalosmesterek Szövetsége Hivatalos Közlönye.

A korabeli asztalosságot éppen aktuálisan érintő jogi, kereskedelmi, kiállítási, szervezeti és egyéb szakmai információkon túl természetesen szép számú fizetett hirdetés is található a lapban. Csak a hirdetéseket végigelemezve nagyon tanulságos korrajzot lehet összeállítani az első világháborút megelőző magyar faiparról és ezen keresztül egy kicsit a teljes társadalmi életről. Szokatlan változásokat lehet találni több területen.

Bár ez az Osztrák–Magyar Monarchia ideje, a folyóirat teljesen magyar nyelvű. A helyesírás szabályai változtak, a régi „utcza” helyett már mindenütt „utca” található a címekben. A kor nagy találmánya, a telefon már mindennapi használatban van (az üzleti életben nélkülözhetetlen, akárcsak ma), de a telefonszámok nagysága jelzi, hogy még nem minden lakás tartozéka.

Bár ekkor már létezett a fotók nyomtatáshoz szükséges raszterbontása, ugyanakkor ebben az újságban (feltehetően az új technika drágasága miatt) még a hagyományos grafikákat használták illusztrációként. Az újság tördelése, szerkesztése egyszerű, ugyanakkor tiszta, áttekinthető. A korszakra mindössze egy-egy szecessziós keret vagy betűtípus utal.

Mivel az újság nem lakossági felhasználású, így a reklámok célpontja is elsősorban a nagyobb faipari üzemektől a kis asztalos-, üvegesvállalkozókon át a kárpitosokig terjed. Néhány vállalkozó igen hosszú ideje van a piacon, ők büszkén írják ki az alapítás évét: Miller Márton Fia acélárugyára 1782 óta kínálja termékeit, Pietsch Géza vállalkozása pedig 1802 óta gyárt és forgalmaz jó minőségű bútorszerelvényeket.

Bár az újság magyar nyelvű, bizonyos szakkifejezések írása maradt eredeti nyelvű, így a ma már furnérnak nevezett vékony falemez a 108 évvel ezelőtti újságban „fournir” néven szerepel. Külön érdekesség a nevek kavalkádja. Mivel Magyarország ekkor már több, mint 200 éve a Habsburg-birodalom része, természetszerűleg sok a német–osztrák jellegű családnév: Klapp, Metzner, Prégler, Hirn, Hauptmann, Lipner, Fischer, Altmann, Meister, Straub, Pick, Kronenberg.

A korábbi szabályozások miatt sok német név mögött régi zsidó kereskedőcsalád található: Krayer, Wieselmann, Pietsch, Kiltz, Lipner, Tausz, Teltsch, Münczer. Természetesen hagyományos magyar nevek is szerepelnek szép számmal: Pál, Ötvös, Szabó, Gellért, Oroszlán, Várhegyi, Erdélyi.

Nagyon érdekes korképet ad az első világháború előtti intenzív gazdasági életről az újságban található mintegy 70 kisebb-nagyobb hirdetés elemzése. A reklámok ¾-része alapanyagot, segédanyagot vagy szolgáltatást kínál. 16 hirdetésben ajánlanak gépeket, gépi szerszámokat, illetve meghajtó motorokat. (Erről részletesen a következő lapszámban írunk.) Feltehetően a faipari üzemek, gyárak egyre növekvő száma miatt két olyan „mérnöki iroda” is megjelenik hirdetőként, akik komplett faipari üzemek technológiai tervezését és teljes gépesítését ajánlják.

Az alapanyag-hirdetések között viszonylag kevés (3) a pusztán fűrészárut, faanyagot kínáló telep. Ennek feltehetően az az oka, hogy a legtöbb asztalos jól bejáratott, évtizedek óta meglévő, garantált minőségű faanyagot biztosító fakereskedőtől vásárolt. Ebben az időben a fatelepek nagy része a fenyő alapanyagok zömét a felvidéki és az erdélyi erdőkből, a keménylombos anyagot pedig a szlavóniai erdőkből szerezte be.

Jelentős a száma (9) azoknak a kereskedőknek, akik furnért, falemezt (lécbetétes és rétegelt) forgalmaztak, ami azt jelzi, hogy ebben a korban a bútorok zöme furnérozott bútorlapból készült és csak kisebb hányaduk tömör faanyagból. Három olyan szolgáltató is hirdet, akik komplett furnérterítéket, illetve intarziát készítenek egyedi megrendelésre. Van közöttük olyan, aki a kor jellemzően szecessziós divatjának megfelelően gyöngyház berakásos terítéket is készít.

A polgári lakások jellemző berendezéséhez tartoznak az étkezőgarnitúrák tálalószekrényei, hatalmas étkezőasztalai, dúsan faragott, gyakran bőrözött székei. Fontos megjegyezni ennek kapcsán, hogy a divatos, kevés faragvánnyal, de izgalmas furnérozással borított és kecses rézveretekkel felszerelt szecessziós bútorok mellett főleg nagypolgári körökben még igen elterjedt volt a dúsan faragott, plasztikus kialakítású historizáló neobarokk és ónémet bútorvilág.

Mindegyik stílusirányzat használta a márványpultokat, ezért 4 olyan hirdetés is van az újságban, akik komplett csiszolt márványelemeket, szükség esetén márvány- és egyéb nemeskő mozaikot is készítenek.

Természetesen az üveg és a tükör legalább olyan fontos volt ebben az időszakban, mint a nemes kövek. Ennek megfelelően 8 olyan hirdetés is található, ahol üveglapok, csiszolt, hajlított, fémkeretbe foglalt, festett bútorüveg alkatrészeket és tükrök számtalan változatát kínálják.

Bár ebben a korban már voltak komplex faipari gépmunkákat vállaló asztalosüzemek, ugyanakkor a finom munkákat, az összeépítést és a felületkezelést többnyire kéziszerszámokkal, egyszerű körülmények között, gyalupadokkal felszerelt hagyományos műhelyekben végezték. Ennek megfelelően 6 olyan kereskedő is hirdet az újságban, akik főleg kéziszerszámokat és kis műhelyek felszerelését kínálják. Kiemelkedik közülük az a Kiss Ernő és Társa, akik túlélve gazdasági válságokat és világháborúkat, egészen az 1948-as államosításig működtek és közel 50 katalógusuk jelent meg asztalos szerszámokat és vasalatokat kínálva.

Ebben az időszakban már használtak fényes festékeket, zománcokat és nitrolakkot, ugyanakkor a nemesebb, igényesebb bútoroknál előnyben részesítették a hagyományos magas fényt adó, de sok hozzáértő kézi munkát igénylő sellakpolitúrozást. Ennek ellátását 3 kereskedő hirdetései biztosították. Speciális terület a bútorvasalat: ezt az újságban 4 cég hirdetései kínálják a legmodernebb, divatos és megbízható kivitelben.

Bár a hirdetők zöme budapesti és környéki, ugyanakkor találunk német bútorszállítót és az Első Erdélyi Bútorléc- és Fűrészelt Falemezgyár-Weinreich Frigyes, Szászrégen hirdetését is. Speciális területe az asztalosságnak a kegyeleti eszközök, koporsók és egyéb temetési kellékek gyártása és forgalmazása. Ebben a témában 4 vállalkozás ajánlja szolgálatait. Talán mind között a legérdekesebb az a ma már múzeumi kategóriájú gyászkocsi, amit 4 ló vontatott és faragott, díszes hintó kialakításával az uralkodók és a gazdagok temetési menetét vezette.

Bár az újságban hirdető gyártókon és kereskedőkön túl több száz hasonló profilú vállalkozó működött ebben az időben a területen, a hirdetések elemzése mégis teljes képet mutat a több, mint 100 évvel ezelőtti asztalosság izgalmas, átalakuló világáról.

Kapcsolódó dokumentum:

Tetszett a cikk?