A tabáni eperfa

A Tabán valamikor Buda hangulatos és bohém városrésze volt. Ugyanakkor a régi, apró házak a szegénység és az ebből következő nyomor, a bűnözés hátteréül is szolgáltak... De mindez a múlté: a Tabán egykori helyén, a budai várral szemközti Naphegy és a Gellért-hegy oldalában, már a ’30-as évek óta egy közpark zöldell.

Egy, az ezredforduló után készült felvétel. (evfaja.hu)

Mi maradt fenn hírmondónak az egykori Tabánból? Egy országosan is ritkaságnak számító fekete eperfa. Az, hogy mikor ültették a hegyoldalba, nem meghatározható pontosan. Egyes források szerint akár 300 éves is lehet. 1909-ben a Vasárnapi Újság azt írta: „Egy-két ilyen törökös vonatkozásra mutató házon kívül a törökvilág emlékeinek más hírmondói a fákon kívül itt már alig vannak. Ezek között is csak kettő olyan, melyről egészen biztosan meg lehet méretei után állapítani, hogy gyökereit három-négy század előtt, talán valamely jámbor török rokonunk bocsátotta a föld alá. Eperfa mind a kettő, egyik a Kör-utcza 17. számú ház udvarán, nyolcz-kilencz, a törzsből kinyúló vastag ággal, melyek az egész udvart betöltik. A másik török világbeli eperfa a Kőműves-utcza 11. számú ház udvarán látható.”

„Este van, este van: kiki nyúgalomba! Feketén bólingat az eperfa lombja” (Arany János: Családi kör)

A közhiedelem szerint tehát a fát törökök ültették. Az eperfáról és a török korról egy izgalmas helyi monda is született. Buda ostromakor, 1686-ban játszódik: történt ekkor ugyanis, hogy a csata hevében a törökök a magyar sereg alhadnagyát: Ramocsay Endrét (1641–1746) elfogták. Gyorsan akartak elbánni vele, így a Fehérvári-kapu közelében lévő eperfára kötötték fel. De az eperfa a hadnagy súlya alatt meghajlott, a törökök pedig a nagy zűrzavarban nem szúrták ki, hogy a magyar vitéz lábujjai már éppen a földet is elérik. A hadiszerencse megfordult, Buda újra magyar kézre került. A benyomuló katonák a szorult helyzetben lévő Ramocsayt is megtalálták, majd azonnal levágták a fáról, így túlélte a saját akasztását! Ez a legenda is arra utal, hogy a tabáni öreg eperfát még a törökök ültették el. Az bizonyos, hogy az eperfák őshazája tőlünk délkeletre van, onnan hozták be Magyarországra. Mégis valószínűbb azonban, hogy ez a török hódoltság után, Mária Terézia idejében történt, méghozzá a kor szellemében: selyemhernyó-tenyésztés ötlete nyomán. Egy 1771-es jelentés is igazolja ezt, miszerint a Tabánban biztosan ültettek eperfákat. A konkrét példány: a tabáni öreg eperfa egykoron egy ház udvarán állt, a kerítés felett átnyúló lombja az egykori Kőmíves lépcső felé terült el – ezt régi fotók is igazolják. A mai lépcső már méterekkel arrébb található, mint akkoriban, és a vonatkozó házat is már rég lebontották.

1912-es kép az eredeti Kőmíves lépcsőről és a falak között megbúvó fáról. (Schmidt Albin/Fortepan)

A famatuzsálem kitartott a változó környezetében. Mára sajnos nincs jó állapotban, védelemre és szakemberek segítségére szorul, például támasztékokkal, figyelmeztető és tájékoztató táblákkal, környezetének rendezésével próbálják megóvni. Alacsony ágai fáramászásra csábítanak: nagyobb fesztiválok idején előfordul, hogy a tabániak kicsi, de elhivatott csapata ilyenkor védő sorfalat áll körülötte. Továbbá hivatalosan az I. kerület védelmét élvezi, szerepelt például az Ökotárs Alapítvány Év Fája versenyében is, ezért cserébe még mindig kihajt, virágzik, sőt: terem is.

Jelenleg támasztékokkal sikerült stabilizálni szerkezetét. (Saly Noémi/Wikipédia)

Források:
fokert.hu/nevezetesfa/_201/ (Szerző: Viczián Zsófia)
hu.wikipedia.org/wiki/Tabáni_eperfa evfaja.hu/fa/2013/osoreg-tabani-eperfa

Kapcsolódó dokumentum:

Tetszett a cikk?