A fenyőfa útja az újrahasznosításig

Már január második felében járunk, lejárt a karácsonyfák „hivatalos” ideje. Mégis, miközben a várost járom sötétedés után, itt-ott még megcsillannak az örökzöldet díszítő füzérek fényei.

Nehezen válunk meg az otthonunkat díszítő, melegséget árasztó, citrusos, gyanta illatú vendégtől, még akkor is, ha már alsó ágaival a padlót érinti és egyre jobban elfárad a habkönnyű üveggömbök alatt. Lehet luc, nordmann, ezüst, kékes és zöldes árnyalatú, hosszú vagy rövid tűlevelű – ma már számos fenyőfajtából válogathatunk ízlésünk, igényünk, otthonunk nagysága és persze pénztárcánk tartalma alapján. Ha igazán szerencsénk van, akkor olyan fát sikerül beszereznünk, amelyet mindössze két-három héttel az ünnep előtt vágtak ki. Így hosszabb ideig megőrzi nedvességtartalmát kitart vízkeresztig anélkül, hogy elvesztené lombját vagy összeszáradna. De honnan érkezik és hova vezet az útja – ennek jártunk utána Kis Tamás őstermelő közreműködésével.

– Igazán hálás vagyok nektek, mert egy picit ugyan már „fáradtabb”, de még mindig dísze a nappalinknak a karácsonyfánk.

– Ennek nagyon örülök – mondja elégedetten Tamás, – hiszen az a célunk, hogy minél tovább szép maradjon, hogy valóban örömét lelje benne mindenki. Ezért csak december első napjaiban szoktuk kivágni az eladásra szánt fenyőfákat, így a logisztikai teendőket követően már néhány nappal később jöhetnek is válogatni az első vevőink. De nálunk arra is van lehetőség, hogy nyáron az ültetvényen kiválaszthatják a fát, megjelöljük és egy kirándulás keretében akár saját maguk is kivághatják az ünnepet megelőző napokban. Ez a fajta családi program külföldön sok helyen elterjedt és hozzám is érkezett már ilyen jellegű kérés, amit szívesen teljesítünk. 

– Ha jól tudom, családi vállalkozásként, őstermelőként, hosszú évek óta foglalkoztok fenyőfaültetéssel.

– Az apósom harminc évvel ezelőtt kezdte, én tizenhárom éve csatlakoztam a tevékenységhez és őszintén szólva a jövőt is ezzel az örömteli mellékállással képzelem el. A sógorom pedig – aki egyébként kertépítéssel foglalkozik – a helyet biztosítja a fák értékesítéséhez. A Vas megyei Csákánydoroszló ad otthont a 3–4 hektáron elterülő, mintegy tízezer egyedet számláló fenyőültetvényünknek. Évente 300–500 csemetét ültetünk a szabad területtől függően. Köztudott, hogy Vas, Zala és Somogy megye a klímának köszönhetően a legmegfelelőbb a fenyőfák termesztéséhez, ez a vidék ilyen szempontból sok családnak ad megélhetést.

– Mely fajták találhatók meg az erdőtökben? Melyekre van a legnagyobb igény?

– Luc, ezüst, nordmann (ami a finn botanikusról, Alexander von Nordmannról kapta a nevét) és konkolor (kolorádói jegenyefenyő) termesztésével foglalkozunk. Van annyi saját fa, hogy ott a tobozban a mag, amiből a csemete 2-3 év alatt nő akkorára, hogy kiültethető legyen. A 30–40 centis kis fa – nyilván a fajtától is függően – még öt évig fejlődig, növekszik a megfelelő körülmények –elegendő csapadék, ideális hőmérséklet – mellett, mire eléri az egy métert. Aztán még három–öt évet hagyunk neki általában, akkor éri el azt az ideális másfél-, két-, két és fél méteres magasságot, ami a legkeresettebb a karácsonyfák szempontjából. De amelyik tíz évet is megél az ültetvényen, az 4–4,5 méteresre is megnőhet – és cégek, templomok, nagyobb lakások tulajdonosai előszeretettel választják azokat is. A nordmann a legkeresettebb, mert nem hullik, ezüstös árnyalatú is van belőle, szép, formás. A konkolor jellegzetes citrusos illata és puha tűleveleinek köszönhetően egyre népszerűbb és a luc újra, mert annak van igazán karácsonyillata. Akkor is keresett, ha hamarabb lehullik, mert az újrahasznosítás szempontjából is sokoldalú.  

–  Nem elég azonban elültetni, gondját is kell viselni a csemetéknek, és a „felnőtt” példányoknak is.

– Így igaz. Füvet nyírunk kora tavasztól késő őszig, ügyelünk rá, hogy különböző gyomnövények ne nőjék be a területet, mert attól aztán sosem szabadulnánk meg. Az öntözésről a természetes csapadék gondoskodik, műtrágyát pedig nem használunk. Ha kártevő üti fel a fejét az ültetvényen, akkor tetű esetében a gubacsokat kézzel távolítjuk el, ha pedig gombáról van szó, akkor többnyire ki kell vágni a beteg fát. De ilyesmi szerencsére ritkán fordul elő, inkább tavasszal vagy nyáron a csapadékot kedvelő és igénylő, érzékenyebb nordmann és konkolor fajtánál. Metszeni nem szoktunk, viszont a hirtelen nőtt fáknál a hosszan felnyúló ágat megroppantjuk, ezáltal korlátozva a nedvkeringést vertikálisan. Ezzel az eljárással arra „késztetjük” a növényt, hogy inkább szélesedjen és ne felfelé nőjön tovább. Előfordul, hogy egy-egy darab kicsit formátlan, ilyenkor nem vágjuk ki rögtön, hanem megigazítjuk a frizuráját és hamarosan ő is helyet kap az eladható kategóriában.

– Sokan előszeretettel választanak földlabdás fenyőt a kiültetés és ezáltal a fa túlélésének reményével.

– A luc és az ezüstfenyő mellékgyökérzete erősebb, ezek kiültetés utáni megmaradására is nagyobb az esély, ha megfelelő talajba kerül, ha elegendő csapadékot kap és betartottuk a fokozatosság elvét.  Eszerint a fagymentes időszakig garázsban, pincében, ingerszegény környezetben tartjuk, hagyjuk pihenni. Aztán tavasszal kiültetjük, a bőséges locsolást követően megéledhet, kihajthat. A nordmann és konkolor főgyökérzete erősebb, ha az elvágásra kerül, kisebb a túlélés esélye a kiültetés után.  

– Mi lesz a sorsa a kivágott, de megmaradt fenyőnek, illetve az idejét múlt karácsonyfának?

– Az ágakat levágjuk, felaprítjuk és szétterítjük, gyomvédő rétegként, mulcsként használjuk. Sokszor előfordul, hogy állattartó telepekre is kerül belőle, a birkák és kecskék előszeretettel csemegéznek a tűlevelekből. Virágkötőknek is jut a maradékból, koszorúk és egyéb díszek készülnek a megmaradt ágakból. A törzs tüzelésre kerül – fűzi hozzá Tamás, aki környezetvédelmi mérnökként arra is felhívta a figyelmet, hogy egyetlen fenyőfa az egy évig tartó növekedése során átlagosan 10–16 kg szén-dioxidot köt meg, ami ugyancsak nem elhanyagolható tény.    

Akinek kertje van, annak több lehetősége is adódik a száraz, de tűleveleit megtartott fenyő  újrahasznosítására. Felállítható az udvarban, madáreleséggel feldíszítve vidám színfoltja lehet a környezetnek. A sáros, murvás út is járhatóbbá tehető a tűlevelekkel. A kiszáradt törzsek hasznosak a talajerózió elleni védelemben és tűzifának is használják. Bár ez kevésbé ajánlott, mivel a fenyők (legfőképp az ezüst és konkolor) gyantajáratai tele vannak gyúlékony anyagokkal, amelyek robbanásszerűen begyulladhatnak a kandallóban, cserépkályhában. Hamar elég, a gyanta miatt pedig gyorsan kormolódik a kályhacső és a kémény. A komposztálás is szóba kerülhet, de a savas kémhatás miatt érdemes meszet vagy fahamut hozzáadni a tűlevelekkel alaposan elkevert, apróra vágott, száraz fásrészekkel dúsított elegyhez, hogy megfelelő PH-érték jöjjön létre.

Néhány országban a környezetvédő szervezetek a kidobott fenyőfákból élőhelyet teremtenek a vadon élő állatok számára. Például közparkok tavaiba süllyesztve valódi menedék a halaknak.     

Ha a fát kidobjuk – és többnyire ez a nagyvárosi karácsonyfák sorsa –, a közterület-fenntartó vállalatok járatai összegyűjtik a fenyőfalerakásra kijelölt gyűjtőpontokról a díszektől megszabadított fákat. Majd felaprítják és újrahasznosítják – komposztálják, talajtakaróként közparkok virágágyásaiban terítik szét – vagy elégetik, ezáltal fűtési gőzt és villamosáramot biztosítva számos háztartás számára.

A karácsonyfa ideje lassan valóban lejár. De mint fenyőfa és karácsony „imádó”, a keresztlányom szavait idézve csak annyit mondhatok: „Már csak tizenegy hónapot kell aludni és újra beköltözik hozzánk a karácsony(fa) illat…”   

Tetszett a cikk?