Pár perc: Prof. Dr. Faragó Sándor

Prof. Dr. Faragó Sándor NYME rektor, erdőmérnök

"Végzős voltam a gimnáziumban amikor dr. Anghi Csaba Geyza, édesapám jó barátja, aki nem mellesleg a budapesti állatkert akkori igazgatója, látogatást tesz nálunk. A vele folytatott beszélgetés döntően befolyásolja továbbtanulásomat és a döntést, hogy végül Sopronba iratkozzak be az akkori Erdészeti és Faipari Egyetemre." 1977-ben friss diplomás erdőmérnökként Újkérre kerül az ottani termelőszövetkezethez, ahol az erdőtelepítéstől az építészeti munkákon át a fűrészüzem teljes tevékenységét szervezi és irányítja. "Elég messze volt ez az álmaimtól, hiszen ekkorra már egyértelmű számomra, hogy a vadászat és a természetvédelem területén szeretnék oktatni és kutatni, de akkor ez volt a feladat. Itt szerzem első vezetői tapasztalataimat, egyáltalán nem bánom, hogy megmérettettem az egyetem falain kívül is." Amikor megürül egy hely a vadászati tanszéken, sikeresen pályázik és '80-ban már az egyetemen oktat, így ma már 33 éve dolgozik a hazai erdészet és faipar fellegvárában. "Vadászszenvedélyem a régi, sajnos időm nem nagyon jut már rá, egyrészt a tanítás, másrészt az intézmény menedzselése, harmadrészt és talán elsősorban, ha van időm, azt a családommal töltöm. Nemcsak nagypapakorú vagyok, hanem gyakorló nagyapa is" – osztja meg velünk magánéletének néhány momentumát az idén 60 éves, immáron harmadszor rektorrá választott "nagydoktor". Mert az oktatás mellett a tudomány oltárán is áldozni kell, így a mára 10 karral működő intézmény vezetése és az erdőmérnöki karon való oktatás mellett az akadémiai doktori cím is összejön. Kapcsolata szűkebb pátriájához mai napig szoros, annak ellenére, hogy ma már inkább vallja magát soproninak, szívesen látogat a Rábaköz központjának számító Kapuvárra, támogatva rendezvényeket, civil kezdeményezéseket.

- Az elmúlt pár év minden tekintetben az építkezés időszaka volt az egyetem életében, harmadik ciklusát kezdheti, ami egyedülálló lehetőség, hiszen mód nyílik a megkezdett programok felfuttatásához, befejezéséhez. Elég nagy kihívásnak tűnik?
- Harmadszor vagyok rektor, az intézmény szerkezeti átalakítása, az új karok integrálása adott erre lehetőséget. Megtisztelő, ugyanakkor óriási felelősség is. Az elmúlt időszakban 29 milliárdnyi pályázati forrást használtunk fel. Valóban építkeztük a szó minden értelmében, de a neheze most jön, ez nem vitás.

- Külcsínnel arányos belbecs. Meg tudják tölteni tartalommal ezeket az óriási infrastrukturális fejlesztéseket?
- Természetesen igen. A fejlesztéseink, ill. a pályázatok nem csupán az infrastruktúrára vonatkoztak, humánerőforrás-fejlesztés és kutatásfejlesztés éppúgy részét képezte a beruházásoknak. De még egyszer, ez nem azt jelenti, hogy könnyű lesz.

- Még akkor is, ha most épp a felsőoktatás lebontása zajlik ?
- Nézze, nem a lebontása, hanem az átalakítása zajlik.Ez horzsolásokkal jár, az nem vitás, de kellenek a fiatalok, ez az élet rendje, tehát az oktatás sem kivétel, ugyanakkor kicsit mégis más. Egy egyetemi professzor 60 évesen iszonyú mennyiségű oktatási és tudományos tapasztalattal rendelkezik, ezt nem lehet elkótyavetyélni.

- A felsőoktatás nincs könnyű helyzetben, a politika erősen beleszól a mindennapok történésébe. Mennyire szabad egy rektornak politizálni?
- Az egyetem autonóm intézmény, ezt kell képviselni. Ezt tettem a baloldali kormányzás idején és ezt teszem most is. Ez a feladatom. Mindenkinek van politikai meggyőződése, nyilván könnyebb, ha az éppen egyezik a regnáló kormányéval, amikor nem, na akkor kell igazán politikusnak lenni.

- Speciális helyzetben van az egyetem, vannak olyan karok, ahol az ott zajló képzés egyedülálló az országban. Előny és hátrány egyszerre. Nem hiányzik az egészséges verseny?
- Azért ez nem így működik. Mondok egy példát, állatorvosi egyetem is csak egy van az országban, mégis Európa-hírű, ez mondható el a mi képzéseinkről is. Amióta világ a világ, mi így vagyunk, nekünk az európai mérce a mérce. Nemzetközi megmérettetéseken nagyon jól szerepelnek a hallgatóink. Amíg ott az európai elitbe tartozunk, nem aggódom.

- El tudja képzelni, hogy majd leendő utódja ne valamelyik tradicionális szakról kerüljön az intézmény élére?
- Természetesen. Egy dolog számít, az alkalmasság. Ami pedig a tradicionális szakokat illeti, mire gondolt? Az 50 éves faiparimérnök-képzésre vagy a 200 éves agrárképzéseinkre, esetleg a geoinformatikai karra, ami 1972 óta működik vagy talán a 210 éves erdőmérnökképzésre? Viccet félretéve természetesen a szenátus javasol, oda pedig olyan jelöltek kerülnek, akiknek oktatói és vezetői kvalitásai is magasak.

- Azt szokták mondani, a vadászházakban sokszor fontos kérdések dőlnek el. Önöknek akkor fórjuk van?
- Nem dől el több minden, mint golfozás vagy teniszezés közben. Az átkosban volt ez a jellemző, ma maximum szimpátiát, esetleg affinitást lehet elérni, de komoly eredmények csak munkával születnek.

- Az építőipar mélyrepülése évek óta tart, a faipart is alaposan megtépázta az elmúlt évek válsága. Vannak válaszaik az új kihívásokra?
- Igen, érzékeltük mi is, milyen óriási változáson ment át ez a szakterület, és időben reagáltunk is rá. A Faipari Mérnöki Kar égisze alatt működő AMI (Alkalmazott Művészeti Intézet) európai szintű designoktatást valósított meg, ami egy kitörési pont. Ma már ha valami nem formatervezett, egyszerűen nem eladható. A fához köthető ismeretanyag itt van a mi egyetemünkön, tehát "tartalomhoz a forma". Nagy potenciált látunk továbbá a faépítészet területén is. Flexibilisebb oktatás szükséges egy ilyen innovatív területen, nincsenek már nagy bútorgyáraink, szembe kell nézni a magyar valósággal. Mindezzel együtt én bizakodó vagyok.

Csonka Iván

Tetszett a cikk?