Pár perc: Baranyai Pál

Baranyai Pál
Baranyai Pál
asztalosmester, az OAFSZ alapító tagja

Nem mellesleg az Országos Asztalos- és Faipari Szövetség alapító tagja, és 22 éve alelnöke. "Úgy nőttem fel, hogy az asztalosszakmát az anyatejjel szívtam magamba. Apám, miután hazatért a 6 éves hadifogságból, a mostani BKV elődjénél, a BESZKÁRTNÁL helyezkedett el, mint asztalos. Aztán 1954-től váltotta ki az ipart, egy olyan időszakban, amikor a deszkát is jegyre adták, és a forgalmi adót azután határozták meg, hány lóerős motor hajtotta a szalagfűrészt. Édesapámnál tanultam a szakmát, és Nagykátán jártam ki az ipari iskolát. Ezt követően a BUBIV-nál helyezkedtem el, aztán 27 hónapot töltöttem el a katonaságnál Győrben, egy évet ott is műhelyben." 1968-tól, az újmechanizmus kezdetén aztán a Pátyi TSZ asztalosüzemében dolgozik. Leírva az ember nem is gondolná, milyen nagy respektű asztalosüzem volt az akkoriban. Csak, hogy két referenciát említsünk, itt készült az Egri csillagok installációja és a Pál utcai fiúk díszlete is. Ezt követően a Reklámdekor Szövetkezethez mentem dolgozni. "Fantasztikus időszak volt, elsősorban azért, mert sokat jártunk külföldre az ÁRTEX külkeres céggel Olaszországtól Franciaországig, a Szovjetunióig. Aztán jött egy új ember a pártbizottságtól, aki feltételként szabta meg a mestervizsgát a fizetésemeléshez. Fogtam magam, megcsináltam, erre nem történt semmi, én meg odébbálltam. Újabb izgalmas időszak jött. Elmondhatom magamról, hogy olyan asztalos vagyok, aki a Külügyminisztériumban is dolgozott... Aztán a pártember elment, én meg vissza, és ott is maradtam addig, míg ki nem váltottam az ipart." 1979-től a mai napig dolgozik a saját maga építette gyömrői asztalosműhelyben. Ma már csak egyedül, de az elmúlt időszakban 14 tanuló került ki a kezei alól. Sajnos ezeknek a diákoknak csak a fele maradt a szakmában, mert az új tudás lehetősége elcsábította őket, a biztonsági őr lett belőlük! Az asztalos vállalkozás mellett öt éve a képkeretezés is belefér a napi teendők közé, már amennyi időt az unokák hagynak az idén hetvenéves mesternek.

– Óriási tapasztalata van a "tanulótartással" kapcsolatban. A klasszikus képzés, mármint, amikor egy mestertől tanul az inas, kihalófélben van, Ön szerint ezekkel végérvényesen eltűnik valami a szakmából?
– Az országos szakmunkásversenyeken és számos szakmunkásvizsgán vettem részt, biztosan tudom, hogy amit a klasszikus kisműhelyekben jó mester mellett meg lehet és meg kell tanulni, azok a szakma alapjai. Ez igen is hiányzik a szakmai képzésből, mert kellenek a korszerű gépek, a CNC, de az alapokat akkor is tudni kell.

– Nyilván gazdasági okai is vannak annak, hogy egyre kevesebb céghez lehet kihelyezni a diákokat, de Önhöz hasonlóan sok olyan nyugdíjas asztalos van, aki komoly infrastrukturális háttérrel és óriási rutinnal rendelkezik. Nem lát esélyt arra, hogy egy senior programot dolgozzon ki a szakma, ahol az ilyen műhelyeket tanműhelyként lehetne használni?
– Szerintem a gazdasági ok csak az egyik probléma. A szakik kedvét sikerült elvenni a tanulótartástól a sok hülye jogszabállyal. A másik dolog, hogy nagyon gyenge a gyerekutánpótlás, lehet, hogy kicsit pesszimista vagyok, de az én meglátásom az, hogy nem akar senki fizikai munkát végezni. Ráadásul ezt a szakmát csak pénzért nem lehet csinálni a szakma szeretete nélkül. A kérdésre válaszolva, a hozzám hasonló nyugdíjas szakiknak már nincs türelmük a fiatal gyerekekhez. Az említett program kidolgozását támogatnám, de ezt már nem a 70 éves emberekre kellene alapozni.

– Alapító tagja az Országos Asztalos- és Faipari Szövetségnek. Több évtizede társadalmi munkában végzi az alelnöki feladatokkal járó munkát. Mik azok a projektek, amiket mindenképpen szeretne még a jelenlegi elnökségi tagsága alatt elindítani?
– Hamarosan tisztújító közgyűlés lesz, elég rövid az idő bármilyen projekt kidolgozásához, elindításához, de a tagság bővítését szükségesnek látom és remélem, a gazdaság beindulása is hozzájárul ehhez. Az új elnökség feladata a továbbiak kidolgozása, és ha elfogadják a segítséget és a tapasztalatot, szívesen segítem továbbra is a munkájukat.

– Ma elindítani egy asztalos vállalkozást, igencsak költséges. Mégis van, aki erre adja a fejét. Milyen tanácsot adna nekik, ha egyáltalán létezik tuti recept?
– Tanácsot adni az nem kerül semmibe, komolyra fordítva a szót, ma már rengeteg lehetőség van a pályakezdők támogatására különböző pályázatok, hitel formájában, de a fokozatosságot nem árt betartani. Mondjuk, nem árt, ha van saját ingatlan, aztán mindennek az alapja, hogy legyen munka és fizetőképes kereslet. Persze nem mellékes a megbízható szakmai tudás és a becsületes, pontos munka, ezek nagyban befolyásolják a vállalkozás sorsát. Nem árt a jó családi háttér, egy olyan házastárs, aki biztosítja a nyugodt hátteret, és persze EGÉSZSÉG!!! és kitartás, ez nem a tuti recept, de megbízható.

– Sajnos az építőiparral együtt élő asztalosipar nincs könnyű helyzetben, hogyan lehet túlélni ezeket a nehéz éveket?
– Ezzel a túléléssel az a bajom, hogy már hetven éve ezt hallom, de hát kitartás kell, igazán az állam is tehetne lépéseket ennek érdekében, ez a két dolog annyira összefüggő, egyik sincs meg a másik nélkül. Sajnos a gazdaságot nem a vállalkozások irányítják, csak részt vesznek benne. Mindenesetre, aki dolgozni akar, az tud.

Csonka Iván


Tetszett a cikk?