Kéziszerszám-katalógusok XXIV. rész
Az elmúlt 200 évben sok ezer faipari kéziszerszám gyártó vállalkozás, üzem jött létre világszerte. Az általuk gyártott szerszámok – a 19. századi gazdasági fellendülés, a városépítések során– szorgos és hozzáértő asztalosok kezében milliószám gyártották a bútorokat, munkálták meg a beépítésre kerülő parkettát, faburkolatot, vagy faragták a szebbnél szebb szobrokat, dísztárgyakat, kapukat.
Ezt a gyors ütemű fejlődést akasztotta meg először az első, majd a második világháború, a kisebb-nagyobb gazdasági hullámvölgyek vagy válságok.
A kéziszerszámok használatát a 19–20. század fordulóján erősen kezdték háttérbe szorítani az akkor már elektromos árammal működő üzemek gépei.
A kisebb vállalkozások azonban még sokáig tartottak fenn gyalupadokkal, kéziszerszámokkal és ügyes asztalosokkal dolgozó műhelyeket. A 2. világháború utáni időszakig a hazai asztalosok igen nagy becsben tartották a minőségi kéziszerszámokat. Nálunk elsősorban az osztrák Weiss és a Wertheim cégek gyalui, fűrészei terjedtek el. A hazai gyártású gyaluk (Klikar Adolf, Újpest) gyakran kaptak francia (Goldenberg -szemes vagy Peugeot-oroszlános) késeket.
A katalógus borítója
A neves faragók, szobrászok nagyrészt angol Ward vagy német Kirschen vésőket használtak.
A 2. világháborút követő időszak hazai szocialista szervezésű szerszámgyártása inkább a szakma szégyene, mint dicsősége. A gépek elterjedésével, majd az elektromos és legújabban az akkumulátoros kézi gépek általánossá válásával a hagyományos kéziszerszámok szinte teljesen háttérbe szorultak. A mérő- és jelölő szerszámokat kivéve, a napi gyakorlatban alig találunk kéziszerszámokat.
Természetesen kéziszerszámgyártás és -használat a mai napig létezik, de ez elsősorban a hobbiasztalosok, az egyedi gyártók vagy a tudatosan csak kéziszerszámokat használók körében elterjedt.
Ezért is fontos a meglévő gyártók ismerete. Közülük talán a legrégibb és a világon a legismertebb a STANLEY cég, melynek igen gazdag és széles spektrumú, 1993-as katalógusa a közelmúltban került a gyűjteményembe. Fontos ez a közel negyed százada kiadott katalógus, mert ebben az évben ünnepelte a cég alapításának a 150. évfordulóját.
Kések és betétek
A két Stanley fi vér, Frederick és William ugyanis 1843-ban jegyeztette be szerszámgyártó vállalkozását az Egyesült Államok Connecticut államában, az egyik vasgyártó központban, New Britain -ben. A városban és környékén ebben az időben, majd később is olyan sok kovácsműhely és vasgyár működött, hogy szerszámvárosnak is nevezték.
9 évvel később a kisvállalkozás felvette a Stanley Works Incorporated nevet, ahol ugyanúgy mindenféle vasterméket gyártottak és forgalmaztak.
Szerszámkészletek különböző szakmák részére
1857 az igazi nagy lépés, amikor egy helyi mérőeszközgyártó termékeit és azok gyártási jogát felvásárolva, elsősorban mérőléceket (collstok) és vízmértékeket kezdtek gyártani a korábbiak mellett. Ekkortól a cég neve: STANLEY Rule and Level Company.
Ebben az időben az amerikai nagyvárosok és a vidék is rohamos fejlődésnek indult (vasútépítés, aranyláz). Az elsősorban ír, angol, skót bevándorlók keresték a jó minőségű, tartós szerszámokat. A STANLEY folyamatosan hatalmas összegeket költött a szerszám- és mérőeszköz- szabadalmakra. Ezzel párhuzamosan fejlesztette marketingmunkáját, ügynökhálózat és kereskedelmi kirendeltségek létesítésével.
Furdancsok és amerikánerek
3– 6 évenként új katalógusban mutatta be a korábbi és a legújabb fejlesztésű szerszámait, melyeknek száma folyamatosan bővült. Az 1870-es évektől kezdték forgalmazni pl. a kombinációs gyalukat, melyeknek az első változata 1879-ben jelent meg 23 késsel. Ezt a típust az 1960-as évek közepéig gyártották, minimális változtatásokkal. Az 1890-es évek elején kezdték gyártani a híres STANLEY 55-öst, melyhez alapból 55 kés járt. Ezzel gyakorlatilag árkolni, aljazni, profilozni, csapolni lehetett. A készlethez később még újabb késeket is lehetett vásárolni.
A folyamatos amerikai fejlődés után, 1937-ben a cég átlépett az őshazába. Ekkor kezdte meg az európai STANLEY a gyártást az egyik leghíresebb angliai kovácsközpontban, Sheffieldben.
A profil szinte változatlan: vízmértékek, mérőlécek, gyaluk, fűrészek, csavarhúzók, ládabontók, kalapácsok. Az igazi újítást a cserélhető élű kések gyártása jelentette.
Természetesen a STANLEY céget is érintették a háborúk és a gazdasági válságok, de a folyamatos fejlesztés, az új és újabb szabadalmak megvásárlása, a nagyon átfogó marketingstratégia eredményeképpen ezeket az időszakokat is átvészelték.
A szerszámok garantált maximális használhatósága, a legjobb anyagok használata, az egész világra kiterjedő kereskedelmi és szervizhálózat, a többfunkciós szerszámok kifejlesztése mindig biztosította a túlélést és az előrelépést.
Egy-egy szerszámterület legjobb cégeinek megvásárlásával a STANLEY folyamatosan a világ élvonalában haladt:
▪ 1970 – a QUENOT-MABO francia (Besancon) – cég lett a tulajdonuk, így világelsők lettek a mérőeszközök területén.
▪ 1973 – a szintén francia ANTICHOC felvásárlásával a vízmértékek frontját erősítették.
▪ 1980–83 – az amerikai MACTOOLS és a PROTO felvásárlásával erősödött a kézi fémszerszámok gyártása.
▪ 1986 – a francia PEUGEOT Hand Tools Division felvásárlásával piacvezetők lettek a fűrészek és a famegmunkáló szerszámok területén Franciaországban.
▪ 1986 – az USA két nagy cégének megvásárlásával – BOSTITCH, NATIONAL HAND TOOLS, a rögzítő eszköz és a mechanikus szerszámok, fogók területén nyertek nagyot.
▪ 1989 – az angol RABONE – CHESTERMAN felvásárlásával egy új terület került kialakításra: dekoratőr- és festőecsetek, festőhengerek, tapétázó és szőnyegező szerszámok.
▪ 1992 – a TONA cseh vállalat felvásárlásával a kelet-európai területekre is hangsúlyt kezdtek fektetni.
▪ Az 1993-as katalógusban ez az utolsó fejlesztési évszám. Ekkor Európában 2500 alkalmazottja volt a STANLEY-nek.
Kalapácsok
A világ szinte minden országában képviseltette magát. A fejlesztés azóta sem állt meg. Az alapkoncepció megmaradt: csak professzionális minőségű eszközöket adnak ki a kezükből, amely garantálja a hosszú távú biztonságos működést.
A ma már több ezer féle szerszámot magában foglaló paletta az alábbi főbb területekre osztható:
1. Fémházas acél mérőszalagok
▪ 0,5–10 m-ig gyors zárral.
2. Vízmértékek, jelölő szerszámok (derékszögek, csapózsinórok, sáskalábak).
3. Kések és cserélhető pengék
▪ hobbi és professzionális célokra.
▪ dekoratőrök, intarziakészítők, tapétázók, szőnyeg- és egyéb melegburkolók számára.
4. Gyaluk és hántoló szerszámok
▪ az alapformák kb. 1860 óta változatlan formában és méretekkel.
5. Kézifűrészek és gérládák
▪ a legújabb fejlesztésű fogalakokkal és rendkívül jó minőségű acélból.
6. Asztalos vésők és ácsvésők
▪ 6–50 mm szélességig, ütésálló műanyag nyéllel.
7. Furdancsok és amerikánerek
▪ a hagyományos kézi fúrás klasszikus eszközei, tartós kivitelben.
8. Gipszkarton-alakító ráspolyok cserélhető betétekkel.
9. Csavarhúzók – kb. 370 fajta betéttel.
10. Kalapácsok, szöghúzók.
11. Mechanikus szerszámok – villás és dugókulcsok, készletek, állítható villásfogók, hatszögkulcsok.
12. Forgók a legkülönbözőbb szakmákhoz, szorítók.
13. Festő, tapétázó szerszámok (ecsetek, hengerek, spatulák, kaparók).
14. Hosszú mérőszalagok (10, 20, 30 m) – elsősorban építészeti célokra.
Professzionális jelölő szerszámok
A felsorolt rendkívül széles termékskála mutatja, hogy a cég hogyan fejlődöt t egy kis kétszemélyes szerszámgyártó műhelyből sok ezer alkalmazottat foglalkoztató, a világ minden országában képviselettel rendelkező hatalmas konszernné. A kéziszerszámok világában a STANLEY név az etalon.
Az 1993 óta eltelt majd’ negyed század alatt a fejlesztés és a fejlődés nem állt le. A legújabb típusú szerszámok szinte azonnal megjelennek a boltok választékában. A hosszú évtizedek alatt szinte nincs olyan szakma, amelyet ne tudnának megfelelő szerszámmal ellátni.
Kapcsolódó dokumentum:
asztalos-december-52-54
Tetszett a cikk?
Cikkajánló
Élőben még szebb
REHAU szín tanácsadó, bútorlap választó és ingyenes mintarendelő oldal.
Aki a fánál is keményebb
Tóth Lóránt fafaragó népi iparművész beszél munkáiról.
Rendhagyó, különös és titokzatos
Szőcs Miklós TUI Kossuth-, Munkácsy- és Prima Primissima-díjas szobrászművész, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja, beszél munkájáról.